|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 23:35:07, vasárnap
|
| |
| |
Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)
A lándzsás útifű az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozó évelő gyomnövény. Gyakran használt népies neveihez tartozik a lándzsás útifűnek az útilapu, a kígyónyelv és a gyíkfű elnevezés is. A növény elterjedése igen széleskörű. Hazánkban leggyakrabban a réteken, legelőkön, utak és árkok mentén, valamint parlagos területeken találkozhatunk leggyakrabban ezzel a növénnyel.
Hatóanyagai:
Az útifű hatóanyagai a legnagyobb mennyiségben a levélben halmozódnak fel. A hatóanyagok közül a legjelentősebb az aukubin nevű glikozid.
E mellett felhalmozódik még nyálkaanyag, cserzőanyag, polifenolok (fenolkarbonsav), illóolaj, flavonoid, citromsav és kovasav is.
Ásványi anyagok közül megemlítendő a cink és a különböző káliumsó tartalom.
A levelében fellelhető még C-vitamin, az enzimek közül pedig az interváz és emulsin enzim is.
A lándzsás útifű a növényvilág egyik legelterjedtebb gyomnövénye. Azonban nem csak gyomnövényként jelentős, de gyógynövényként is.
A penicillin felfedezése előtt a tuberkolózis elleni szerekben nagy elő szeretettel alkalmazták ezt a növényt más növények keverékével.
A gyógyászatban a lándzsás útifüvet felső légúti megbetegedéseknél alkalmazzák. A növényből készült tea és szirup nyugtató hatással van a szájüreggyulladásra. Az útifű teája csillapítja a köhögést, mert összetevői enyhítik a köhögési ingert, elősegíti a nem megfelelő nyálka eltávolítását az által, hogy feloldja a letapadt nyákot, valamint segíti a rekedtség leküzdését.
Az aukubin hatóanyagnak és a nyálkának nem csak a gyulladáscsökkentést köszönhetjük, de baktériumölő és sebgyógyító hatását is. A növény sebgyógyító tulajdonsága az aukubin enzimatikus bomlástermékének tudható be.
Az útifű leveléből kinyert lé és vizes kivonat gátolja az egyes kórokozó baktériumok fejlődését. A növény alkalmas nehezen gyógyuló fekélyek kezelésére, mert fertőtleníti és összehúzza a sebeket.
Enyhülést hoz különböző rovarcsípések esetében. Gyógyítja a bőr- és az enyhe égési sérüléseket. A népgyógyászatban az útifüvet aranyér kezelésére használják a sok nyugtató hatóanyag miatt.
Az útifűnek vérzéscsillapító hatást is tulajdonítanak, mert elősegíti a véralvadást.
Az növény rendszeres fogyasztása megkönnyíti a dohányzásról való leszokást.
Forrás : népgyógyászat |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fűben fában.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 22:20:58, vasárnap
|
| |
| |
Borsfű (Satureja hortensis)
A növény leggyakrabban használt népies elnevezéseihez tartozik a borsikafű, a borsika, a csombor, a kerti csombor, a csombord és a pereszlény is.
A borsfű az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó egyéves fűszer-illetve gyógynövény, melynek a virágos leves szárát és az illóolaját használják fel különböző célokra.
A borsfű a mediterrán területekről származik, és Európában, az északi területek kivételével mindenhol fellelhető.
A növény jelentőségét az is befolyásolja, hogy már az ókorban is becses növénynek számított, illata miatt az istenek eledelének tartották.
Jelenleg gazdasági és táplálkozási szempontból egyre nagyobb teret hódit a növény, az által, hogy illata és hatóanyagai nagyban hasonlítanak a borséhoz. Nagy előnye a borsfűnek a borssal szemben, hogy csípős íze egyéb kellemes aromaanyagokkal párosul, valamint a hüvelyes növények felfújó, puffasztó hatását csökkenteni tudja.
Hatóanyagai:
A növény legfontosabb hatóanyaga az illóolaj, mely a föld feletti részekben halmozódik fel nagy mennyiségben.
Az illóolaj fő hatóanyaga a karvakrol(40 %) és a cimol (20-30 %). Az illóolajon kívül tartalmaz még a borsfű cserzőanyagokat, cukrot, valamint a növényben igen nagy mennyiségben vannak jelen vas vegyületek is.
A népi gyógyászatban régóta elterjedt a növény használata, mint görcsoldó és étvágyjavító. De nem csak a népi gyógyászat figyelt fel a növény értékeire, de a hagyományos gyógyászat is.
A növényből nyert illóolaj összetevőinek köszönhetően gombaölő tulajdonságokkal rendelkezik, mely meggátolja egyes gombafajok fejlődését.
A növény virágos leveles hajtásából készült teakeverék enyhén megemeli az alacsony vérnyomást, valamint elősegíti az emésztést és szélhajtónak sem utolsó.
A borsfüvet nem csak a gyógyászatban lehet széles körben alkalmazni, de az élelmiszeriparban is. Különböző ételek, italok, savanyúságok ízesítésére alkalmas, valamint az illóolaját a konzerv- és a likőripar is hasznosítani tudja.
Forrás : népgyógyászat
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fűben fában.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 21:01:29, vasárnap
|
| |
| |
Orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis)
Az orvosi tüdőfű az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozó évelő növény, melynek gyógyászati szempontból a legértékesebb növényi része az a fehér pettyekkel tarkított levele.
A tüdőfű levelének a fontosságát az is alátámasztja, hogy régen a népi gyógyászatban azt vallották az emberek, hogy a tüdőbetegségeket olyan növényekkel lehet csak gyógyítani, melynek levelei valamilyen hasonlóságot mutatnak a tüdővel.
Az orvosi tüdőfű nem csak ezen a néven ismert, de egyes tájakon elterjedt elnevezéséhez tartozik még a pettyegetett tüdőfű és a dongóvirág is.
Ez az értékes gyógynövényünk, melynek jelentősége az elmúlt időben jócskán visszaesett Európából származik. Innét terjedt el és hazánkban jelenleg is fellelhető árnyas erdők aljnövényeként.
Hatóanyagai:
A növény legfontosabb hatóanyaga, mely az egész érdeslevelűek családjára jellemző, az az allantoin nevű vegyület.
Az allantoin mellett megtalálhatóak még a növényben különböző flavonoidok (kempferol, kvercetin), kovasavszármazékok, alkaloidok és cserzőanyagok is. Az alkaloidok közül a pirrolizidin nevű alkaloid van jelen a növényben. A növény levele és virágos hajtása igen gazdag nyálkaanyagban és C-vitaminban. Fontos tulajdonsága a tüdőfűnek, hogy viszonylag sok (10-15 %) ásványi anyagot tartalmaz.
(A pirrolizidin alkaloidot tartalmazó növényeknél, mint például a tüdőfű (Pulmonaria officinalis), a terjőkekígyószisz (Echium vulgare), a báránypirosító (Alkanna tincoria), a közönséges acsalapu (Petasites hybridus), a fekete nadálytő (Symphytum officinale) és a martilapu (Tussilago farfara) fontos, hogy csak vizes kivonatot alkalmazzunk, mert ez által az enyhe májkárosító hatását a vegyületnek ki tudjuk védeni.
Azért fontos, a vizes kivonat, mert a pirrolizidin alkaloid vízben alig, alkoholban pedig nagyon jól oldódik.)
A tüdőfű levelét, valamint virágos hajtását nyálkaanyag és C-vitamin tartalmának köszönhetően, különböző légzőszervi megbetegedések kezelésére használhatjuk.
A növényből készült teakeverékek alkalmasak, hogy az enyhe lefolyású, meghűléses eredetű légúti betegségeket enyhítse.
Alkalmas a légcsőhurut és a légzőszervi panaszok kezelésére, az által, hogy enyhíti a tüdő és a légcső irritációját, valamint elősegíti a váladék felszakadását.
Fontos köhögéscsillapító és köptető.
Gyakran használják még a légúti megbetegedések mellett vérzéscsillapításra, hasmenés és aranyeres csomók kezelésére. Jó tulajdonságaihoz tartozik a tüdőfűnek az összehúzó hatása és, hogy meggyorsítja a sejtek regeneráló képességeit. A népi gyógyászatban a bélnyálkahártya-gyulladás kezelésére használják.
A tüdőfűnek nem csak a gyógyításban van szerepe, de a zsenge leveleit egyre szélesebb körben kezdik fogyasztani. Különféle levesek és italok, mint a vermut ízesítésére alkalmas.
Forrás népgyógyászat |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fűben fában.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 20:02:56, vasárnap
|
| |
| |
Közönséges pohánka
Közönséges pohánka (Fagopyrum esculentum)
A közönséges pohánka más néven hajdina a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó egyéves növény, melynek a legértékesebb része a virágos leveles szár és a három élű, barnás színű makkocska, mely egyben a termése.
Gyakran használt nevei közé tartozik még a pohánkának a haricska, pogány gabona, tatárka, tönkő és a kruppa is.
A növény Közép-Ázsia mérsékelt égövi területeiről származik, melynek elterjedése Európában a török illetve tatár népeknek a közvetítésével került be.
Jelenleg, míg a hajdina hazánkban csak takarmánynak számit, addig Oroszországban nemzeti ételnek tekintik. Nem csak Oroszországban terjedt el a hajdina fogyasztása, de már Németországban és Ausztriában is előszeretettel alkalmazzák.
Hatóanyagai:
A növény felbecsülhetetlen értékét a magas rost tartalom, a fehérje tartalom és a rutin nevű hatóanyag szolgáltatja.
A hajdina rost tartalma 17-20 %, a fehérje tartalom pedig 6,8-15,1 %, mely legnagyobb mennyiségben lizinből tevődik össze. A magas rost tartalomnak köszönhetően a hajdina növeli a bél perisztaltikáját, alkalmas a székrekedés kezelésére, valamint egyes daganatok megelőzésében részt vesz.
A hajdina hatóanyagai közül a rutin a legjelentősebb, mert a növényi szervek, mint egy 5 %-ban tartalmazzák. A rutin fokozza az érfal rugalmasságát, valamint javítja a perifériás vérellátást, csökkenti a vénás pangást és kedvezően hat a nyirokáramlásra.
Kiválóan hat a kapilláris vérzések okozta egészségkárosodás ellen is. A rutin fontosságát az is bizonyítja, hogy a népi gyógyászatban a magas vérnyomás kezelésére alkalmazták.
A rutin mellett a hajdinában megtalálhatóak még a flavonoid típusú vegyületek, vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek is.
A vitaminok szempontjából a növény igen gazdagnak tekinthető, mert jelentős az E-, B1- és a B2-vitamin tartalma. A hajdina igen kedvező ásványi anyag összetétellel rendelkezik.
A növénynek magas magnézium, kálium és a kalcium tartalma mellett alacsonynak számit a nátrium tartalma. A nyomelemek közül nem elfelejtendő megemlíteni a vas, cink és réz tartalmat sem. A magas cink tartalomnak köszönhetően a hajdina szerepet játszik a HDL-koleszterin (jó koleszterin) képzésében, melynek szintén érvédő hatása van, mint a rutinnak.
Fontos tudnivaló, hogy a hajdina fogyasztása során kialakulhat az úgy nevezett fagopirizmus (pohánka-mérgezés), mely a fagopirin felhalmozódása miatt alakul ki.
A fagopirin egy antraglikozid típusú vegyület, mely fotoszenzibilitást (fényérzékenységet) okozhat (Az orbáncfűnek is ilyen hatása van). A fagopirin a bőrt fényérzékennyé teszi, és a napfény hatására bőrpír vagy gyulladás jelenhet meg.
Az allergiás reakciót a pigment szegény bőrrész, a festékanyag (mely a héjban található meg) és a tartós napfény egyidejű hatása okozhatja. A fényérzékenységet a hajdina héjában lévő fényérzékenyítő vörös festékanyag válthatja ki, mely meleg vízben kioldódik. Ezért szükséges a hajdinát meleg vízben mosni, öblíteni vagy főzés során képződött habot leszedni, a nyákot leöblíteni.
Forrás : népgyógyászat
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fűben fában.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 18:49:08, vasárnap
|
| |
| |
Közönséges boróka (Juniperus communis)
A közönséges borókának gyakran használt népies neveihez tartozik a gyalogfenyő és a borókafenyő is.
A boróka a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó örökzöld növény, melynek a tobozbogyója mellett a borókafakátrányát is felhasználják.
A tobozbogyóra jellemzője, hogy első évben zöld, majd pedig hamvas kék bogyóiból a harmadik évre lesz csak begyűjthető fekete bogyó.
Gyógyászati és más egyéb célokból a megérett tobozbogyót kell gyűjteni augusztusban vagy szeptemberben. A borókakátrányt a boróka fájából száraz lepárlással állítják elő.
A növény elterjedése a hűvösebb területekre jellemző. Megtalálható a sík területektől egészen az alacsony hegyvidékekig.
Hatóanyagai:
Gyógyhatás szempontjából a borókának legnagyobb értéke a tobozbogyóból kinyert illóolaj.
Ez az illóolaj nagymértékben tartalmaz alfa- ás béta-pinént, de a gyógyhatásért mégis a legnagyobb mennyiségben az oxigén tartalmú, alkohol jellegű szénhidrogén-származékok, mint például a borneol a felelős.
Az illóolaj összetétele az változó lehet, mely a földrajzi eredettől függ. Jelentős mennyiségben halmozódik fel még a tobozbogyóban erjeszthető cukor, mely gyógyítás szempontjából nem, italtechnológiai szempontból pedig igen nagy jelentőséggel bír.
Fontos, hogy csak a teljesen megérett bogyókat gyűjtsük be, mert az éretlen tobozbogyók biflavonoidokat tartalmazhatnak. Illóolaj nem csak a tobozbogyóban, de a fában is felhalmozódik. Megemlítendő a borókánál, még a borókafakátrány, mely természetes anyagok lebontásából származó anyagokból tevődik össze.
A közönséges borókát több módon alkalmazzák manapság. Gyakran találkozhatunk a növénnyel különböző vizelethajtó gyógyteák alkotórészeként.
A növény illóolajának köszönhetően, mely antiszeptikus, vizelethajtó és méregtelenítő hatással is rendelkezik, gátolja a húgyúti fertőzéseket, az által, hogy a károkozó baktériumok fejlődését meggátolja.
Más növényekkel társítva a tobozbogyóból előállított forrázat jó hatással van a vesekőképződés megakadályozására. Vesekőképződésre hajlamos személyeknél napi két teáskanálnyi bogyóból készített forrázatot ajánlanak a szakemberek.
A hatóanyagoknak köszönhetően a boróka segíti az emésztőnedvek elválasztását, valamint alkalmas a reumás panaszok és az ekcéma kezelésére.
A kátrányából kenőcsöket állítanak elő, mely egyes bőrbetegségek kezelésére kiválóan alkalmazható. Már régen is felfedezték a boróka külső jótékony hatását, mert már az indiánok is a fagyási sérülések gyógyítására használták fel.
A boróka nem csak a gyógyászatban foglal el fontos szerepet, de egyéb más területeken is. Ilyen terület például az italgyártás, mert a gin nevű italt a boróka bogyójából állítják elő, a magas cukortartalomnak és az illóolajnak köszönhetően.
Az élelmiszeriparban különböző sültek fűszereként, a kozmetikai iparban pedig gyógyszappanok formájában terjedt el.
Fontos tudnunk, hogy otthoni felhasználásnál oda kell figyelnünk az illóolaj fogyasztására.
Az illóolajból egy nap csak egy cseppet kockacukorra csepegtetve fogyaszthatunk el.
Terhesség alatt nem ajánlatos szedni.
Vesebetegségben szenvedőknek vigyázni kell, mert a boróka erős veseizgató hatással is rendelkezik. Az erős veseizgató hatás miatt, ha vizelethajtásra szeretnénk felhasználni a növényt, előtte mindenképen szakember tanácsát kell kérnünk.
Forrás: népgyógyászat
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fűben fában.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 18:41:04, vasárnap
|
| |
| |
Cikória (Cichorium Intybus)
A cikória gyakori, kétnyári növény. Főgyökere erős, karószerű, virágzata fészkes virágzat, kék vagy kékesfehér színű. Levelei tojásdad alakúak, néhol lándzsásak.
Őse, a mezei katáng, az országban mindenhol megtalálható gyomnövény. Ágas-bogas szárán kék virágok nyílnak. Szántóföldeken, utak mentén, legelőkön, ugarokon és kis kertekben is megtalálható.
Nem igényel tápdús talajt, a laza, közepesen kötött talajokat kedveli.
Ahhoz, hogy konyhakertünkben cikóriát termesszünk, gondos előkészítésre van szükség. Magvetés előtt a földet mélyen fel kell ásni, és többször el kell gereblyézni, akár hengerezni.
Kb. 30 cm távolságban szükséges a magokat elvetni a nyári hónapokban, május és júniusban. Az aránylag nagy távolságra azért van szükség, hogy a gyökereknek legyen hely a kifejlődéshez.
A kikelt növényt rendszeresen meg kell tisztítani a gyomnövényektől, a sorokat ki kell egyelni. Meleget és egyenletes vízellátottságot igényel.
Mivel fagyérzékeny növény, így a gyökereket érdemes október közepén felszedni. Lombtalanításkor kb. 2 cm levélcsonkot szükséges hagyni, hogy a gyökér biztosan kihajtson. Ha ennél mélyebben vágjuk le a leveleket, a gyökér esetleg nem hajt ki.
Sajnos méltánytalanul mellőzzük a cikóriát, pedig az egyik legősibb és legértékesebb zöldségnövényünk.
Meghatározó szereplője a korszerű táplálkozásnak és a téli friss, zöldségválasztékot bővíti.
Hatóanyagai: cholin, cieholin, inulin, laktukin, gyümölcscukrok.
Rosttartalmának köszönhetően segíti az emésztést.
Ásványi sót, kalciumot, káliumot, foszfort, meszet tartalmaz.
Közel annyi A-vitamin található meg benne, mint a sárgarépában, C-vitamin tartalma jelentéktelen. Gyökerében tejnedv, valamint 15% inulin található, ez utóbbi adja a cikóriakávé kesernyés ízét.
A gyökere mellett a levelében is található tejnedv.
A cikória gyökerét pótkávé- és inulingyártásra használják.
A cikóriából nem csak kávét készítenek, hanem számos jellegzetes étel is készíthető belőle.
Rózsáját meg lehet főzni, sütni, kellemes krémlevest készíthetünk belőle.
Köretként húsok mellé adhatjuk. Salátaként is elkészíthetjük.
Ha nyersen megízlelt levelek keserűek lennének, néhány órára sós-ecetes lében kell áztatni őket.
A leszedett cikória hűvös helyen sokáig friss marad, hosszú hetekig eltartható.
Forrás : népgyógyászat |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fűben fában.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-03 18:16:11, vasárnap
|
| |
| |
Vasfű ( Verbena officinalis)
A vasfű gyakran használt magyar neveihez tartozik a közönséges vasfű, a verbéna, a kakascímer, a lakatfű, a keserűfű és az uborkafű is. Az uborkafű elnevezés annak köszönhető, hogy a háziasszonyok a télére elrakott savanyú uborkát a vasfű porított gyökerével fűszerezték, annak érdekében, hogy az uborka kemény maradjon.
A közönséges vasfű a verbénafélék (Verbenaceae) családjába tartozó évelő növény, melynek kedvelt előfordulási helyei a kavicsos patakok partjai, valamint az elhanyagolt lucernások.
A vasfű jelentőségét alátámasztja, hogy az ókorban nagy előszeretettel alkalmazták különféle célokra. Egyes népcsoportok hiedelemvilágába például elengedhetetlen jelkép volt ez a növény.
Oltárok díszeként és vallási szertartások kellékeként vált ismerté.
A népi hagyomány úgy tartotta, hogy a vasfű minden gonosz ellen láthatatlanná teszi az embert.
Rituális célokra az indiánok a pipájukból fogyasztották a vasfüvet, míg a rómaiak a vérszegénység kezelésére alkalmazták.
Nem csak a porított gyökerét használták fel a növénynek, de likőrt is csináltak belőle, mert úgy tartották régen, hogy a likőr elfogyasztása után nő a szerelmi vágy.
Hatóanyagai:
A vasfű virágzás idején begyűjtött legfeljebb 40 cm-es leveles szárát használhatjuk fel különböző gyógyítási célokra.
A növény legfontosabb hatóanyaga az iridoid-glikozid vegyületek, mely közül a legjelentősebb a verbenin, verbenalin, tannin és a hasztatozid).
A glikozidok mellett tartalmaz a növény még kávésav-származékokat, szaponint, csersavakat, valamint nyomokban illóolajat is.
A vasfű gyógyászati szempontból való felhasználása igen széleskörű. Az iridoid-glikozidoknak köszönhetően a növény gyulladáscsökkentő és enyhe fájdalomcsillapító.
A vasfűből készült kivonat szabályozza a szervezet THS-szintjét, és gátolja a pajzsmirigy fokozott működését.
A hatóanyagainak köszönhetően serkenti a máj és az idegrendszer működését, enyhíti a menstruációs zavarokat, valamint serkentően hat egyes anyagcsere-folyamatokra és a tejelválasztásra.
A növényből készült tea alkalmas a depresszió kezelésére, javítja az étvágyat.
A vasfű teája alkalmas még az ideges fejfájás, az álmatlanság, a sárgaság, a húgyúti és az emésztőszervi panaszok kezelésére.
A közönséges vasfüvet nem csak belsőleg, de külsőleg is lehet alkalmazni. A növény borogatásával sebeket, különböző keléseket lehet kezelni. Az élelmiszeriparban íz- és állományjavítóként használják a vasfüvet.
Forrás : népgyógyászat
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fűben fában.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2010. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
152 db bejegyzés |
| e év: |
840 db bejegyzés |
| Összes: |
49322 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2511
- e Hét: 19178
- e Hónap: 50664
- e Év: 255365
|
|
|
Offline
