|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2012-10-22 21:17:00, hétfő
|
| |
| |
2012-10-22. 21:03
Nem a "forradalmi kormány", hanem a litvánok tiltakoztak a sarló-kalapácsos EB-plakát ellen - sikerrel
Az Európai Bizottság (EB) litván panaszra eltávolítja brüsszeli székházából a sarló és kalapács kommunista jelképet ábrázoló plakátot - közölte egy diplomata hétfőn.
Arunas Vinciunas, Litvánia rendkívüli és meghatalmazott nagykövete Brüsszelben közölte: az EB elismerte, hogy a poszter egy általa anyagilag támogatott kampányban készült.
"Miután magyarázatot kértünk, közölték velünk, hogy a plakát a Europe4all - Európa mindenkinek című pályázatra készült, és az EB részben finanszírozta" - mondta a litván nagykövet, aki hozzáfűzte, hogy "EB-tisztviselők megígérték, hogy eltávolítják".
Litvánia azt követően figyelt fel a plakátra, hogy az Európai Parlament egyik brit képviselője fényképet közölt róla. Ezen a sarló és kalapács a keresztény, iszlám, zsidó és más vallások csillagot formáló jelképeivel együtt látható, alatta a szöveg: "Mindannyiunknak ugyanaz a csillaga lehet. Europe4all".
A sarló és kalapács mint önkényuralmi jelkép Magyarországhoz hasonlóan be van tiltva Litvániában.
(MTI)
További részletek: http://kuruc.info/r/2/103034/#ixzz2A3b02jiV
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-22 21:12:41, hétfő
|
| |
| |
Lúdas Gordon?
Posted on 2012/10/22
Olvasom a Szent Korona Rádió felhívását (megtekinthető ITT), amiben várnak bennünket Budapesten, a Jégbüfénél 23-án 15.00 órakor “Rendszervágással és Ludas Matyival" címmel.xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Elgondolkodtam, hogy mivé is züllött a magyarság! Nekünk mára már csak egy Lúdas Gordon jutott, mert a Lúdas Matyik kihaltak. Azok, akik igazságot téve elverik, megbüntetik a népnyúzó, tolvaj gazembereket! Nincs már a népben annyi spiritusz, hogy kiálljon önmagáért, hanem várjuk a csodát, a megváltót, pedig Ő már kétezer éve eljött, és elvégezte váltságművét. De mi bő 60 éve megtagadtuk Őt, s behódoltunk az ateizmusnak, az istentelen és embertelen kommunizmusnak. Egyszer még felébredt a lelkiismeretünk, de aztán az ezt követő bő 50 évben ezek a tolvaj bűnözők szépen “ledaráltak bennünket", öntudatlan, megalkuvó, pitiáner, a megélhetésükért mindent eláruló péppé, masszává silányítottak, s mi bárgyún tűrtük mindezt...
Éppen ezért mára Lúdas Matyi helyett egy Lúdas Gordon garázdálkodhatott és uralkodhatott fölöttünk! Hiába, igaz a mondás: “Gyáva népnek nincs hazája!", és mára nekünk már nincs is! Ellopták a Gordon-félék! A Gyurcsányfélék,... és még végtelen sorban sorolhatnánk. De hogyan tehették ezt? Hová tűnt az 1989-ben még szinte egészében meglévő, jelentős nemzeti vagyon? Hogyan tűnhetett el? Miféle ellenzék volt akkor (és azóta is), hogy mindezt meg lehetett csinálni? Kérdések, amikre előbb-utóbb választ kell adnunk, mert a következő generációk teljes joggal minket fognak hibáztatni, hogy hol voltunk ez alatt az idő alatt, mit tettünk ellene?
Ideje belenézni a tükörbe. Nem lesz kellemes, mert a látvány elborzasztó. Halálfejes rámalak fog visszatekinteni ránk! Mi vagyunk ezek. Akik hagytuk kifosztani magunkat!
Tükörkép
Lássuk csak, mi is történt az eltelt 22 év alatt.
A hatalmas nemzeti vagyonunk nyomtalanul eltűnt (azóta külföldi bankok magánszámláin van!), és mi még mindig azokat védjük, akik aljasul átvertek bennünket? Normális ez? Mert nekem senki ne magyarázza, hogy csak a bolsevikok és a liberálisok voltak a hibásak? Akik 1990 óta a parlamentben voltak/vannak, mind bűnrészesek (kivéve a most bekerült Jobbik-ot és az Lmp-t, bár, ha így viselkednek, és nem találnak ki valami hatásos utat, ők is azzá válnak!), mert ekkora bűncselekmény végrehajtásához kellett az álellenzék segítsége is! Mit gondolnak, miért nincs számonkérés? Sem a nyilvánvaló lopásokért, sem a 6 évvel ezelőtti eseményekért, azért, hogy '56 ünnepének 50 éves jubileumán meggyalázták, megalázták az ünneplő embereket, s azonosító nélküli hazai és külföldi, rendőröknek beöltöztetett bűnözők tiporhatták honfitársainkat! No, miért nincs ma ezért kemény számonkérés? Mert nyilvánvalóan kiderülne, hogy összejátszottak! Átvertek minket!
Orrunknál fogva akar vezetni bennünket a FIDESZ, hogy legitimáljuk tetteiket! Ők eközben szolgalelkűen teljesítik Brüsszel és az IMF parancsait. Érdekes módon tőlünk elvárják, hogy legyünk velük szolidárisak, de árulja el már valaki, milyen megszorítást eszközölt magán a kormány, mennyire vállalnak sorsközösséget velünk a miniszterek (élükön a miniszterelnökkel), a képviselők? Mennyivel csökkentették busás jövedelmüket? Már pedig így nem érezhetik át, mennyire szenved az ország népe. Ők, éppen úgy, mint Gyurcsány és bűnbandája, lubickolnak az élet javaiban, miközben egyre több az éhező, a kilátástalan helyzetben lévő. Tele hassal nézni az éhező szenvedését nem ugyanaz, mint akinek korgott már a gyomra,... Meleg szobából nézni az átfagyott hajléktalan kínjait, nem ugyanaz, mint reszketni a fűtetlen lakásban. Nem azt mondom, hogy ők is legyenek szegények, de némi önmérsékletet bizony, elvárnék! Mert különben semmiben nem különböznek a balliberális maffiától. Tíz éve még néha be tudtam ülni a fiammal egy-egy pizzára, legalább egy héten egyszer. Ma nem is álmodhatok róla. De a kormány most is ugyanúgy az EU ülepét nyalja, mint azóta,..., mint az elődjei,.... Mert szavakban kijelenteni, hogy nem hagyjuk magunkat, nem ugyanaz, mint tenni is érte.
Őszintén szomorú vagyok, hogy felnőtt emberek még mindig nem veszik észre, hogy orruknál fogva vezetik őket, és közben röhögnek rajtuk! Egy Bencsik, Bayer vagy Széles hívására mennek vonulgatni? Vagy akár Orbán Viktoréra, aki kijelentette, hogy nem azt kell nézni, mit mond, hanem azt, hogy mit tesz? Azokéra, akik az elmúlt 20 évben mindenkit elárultak, és minden körülmények között vígan élték világukat, mert számukra csak egy valami a fontos: a PÉNZ? Ilyen áruló és köpönyegforgató embereknek hisznek? El vagyok képedve! Ezeknek a szavára még akkor sem mennék, ha azt kiabálnák, hogy: “Menjünk, mert megtámadtak bennünket!". Hiteltelen, hazug, képmutató talpnyalók, akik a mindenkori hatalomnak hódolnak. Kíváncsi vagyok, mennyi hasznuk lesz ebből a menetből, mert ezt is ők nyerik meg, az biztos. Mienk pedig a “jus murmurandi" (a morgás joga), és kitörölhetjük vele a hátsónkat! Mi megvédjük a kormányt, de minket ki véd meg a tolvajoktól, a ránk rontó bűnözőktől? Hol van a számonkérés, az elszámoltatás? Miért nincs (?), teszem fel a kérdést újra! Félek, a válasz elkeserítő lenne! Nem merünk szembe nézni a valósággal, hogy balekok voltunk, vagyunk. Nem merünk bele nézni a tükörbe! Őszintén meg fogom érteni az elkövetkező generációt, ha leköpnek bennünket és kihajítanak a házaikból (ha lesz még nekik valaha!), hogy takarodjunk a pokolba, mert elherdáltuk az örökségüket!
Mit gondolnak, ha Orbán úr a bankokra és a szolgáltatókra terheli mindazt, amit fizetni kell, végül ki fogja megfizetni? Rafinált megoldás, mert ezzel saját népszerűségét növeli, és magát bátor és jó fiúnak tünteti fel, miközben jól átveri az orráig sem látó, egy percre előre nem gondolkodó hiszékeny embereket, mert azok nem veszik észre, hogy ezt is ők fogják kinyögni! Ügyes, mondaná a viccből ismert, Amerikából hazalátogató Kohn bácsi!
Bár odáig eljutnánk, hogy elkezdenek kételkedni az emberek! De félek, hogy inkább engem fognak hamarosan mindenféle komcsi bérencnek, árulónak lehordani, és elkezdik a külsőmet gúnyolni. Ezt már sokszor átéltem, ha ki mertem fejteni nemtetszésemet. Azt beismerni, hogy tévedtek, soha nem fogják, hiszen akkor önmagukat kellene szembe köpniük, mert a jövő generáció szemében ők/mi éppen úgy bűnrészesek lesznek/leszünk (teljes joggal), mint akik ellopták a nemzeti vagyonunkat! Hiszen semmit nem tettek/tettünk ellene, csak tárt karokkal “pingvinezve" nézték/néztük, hogy a tolvajok, vigyorgó pofával visznek mindent! Szegény '56-os valódi hősök “forognak a sírjaikban", hiszen a semmiért áldozták életüket, ontották vérüket. Egy gyáva, megalkuvó csordává züllött a magyar nép! Ezt beismerni, ahhoz hatalmas bátorság és komoly önvizsgálat, bűnvallás kellene, ami már a megtisztulás útja is lehetne végre! De félek, hogy addig még hosszú és nyomorúságos lesz az út!
Lehet, hogy a törvények szerint Lúdas Matyi vagy Robin Hood bűnözők voltak, de akkor mik azok, akik tönkre tesznek egy országot, és akik ráadásul még a törvényeket is hozzák? Nem a törvényekkel és a törvényhozókkal van-e baj?
Minden magyar embert nemzeti kincsnek kellene tekinteni, és ezért kötelezni lehetne arra is, hogy ne pusztítsa önmagát. Bár, lehet, hogy a mai politikai elit már rég óta annak tekint, éppen ezért adnak el rabszolgának? Egyszerű, és igazságos lenne, ha az ősi alkotmányt állítanánk vissza, bár én nem vagyok jogász, de meggyőződésem, hogy a jó törvényeknek, a jognak a józanészen és a logikán kellene alapulnia!
Írásom egy jó részét a Facebookon írtam, a Békemenettel kapcsolatos hozzászólásokként. Mit gondolnak, mi történt velük? Nem fognak rájönni,... vagy talán mégis? Igen, egyszerűen kitörölték egy másik, velem egyetértő honfitársam hozzászólásaival együtt! Még szerencse, hogy éppen időben kimásoltam őket! Mint ha ráéreztem volna! Ez a magyar véleményszabadság! Őszintén fel vagyok háborodva! Hozzászólásaim ITT jelentek meg, s törölték.
Idáig jutottam elmélkedésemben Lúdas Matyi tettének felidézése közben! Tudom, mindezért dühödt támadások fognak érni, de vállalom, mert egyszer végre szembe kell néznünk a keserű valósággal! Gyerünk hát arra a rendezvényre! “RENDSZERVÁGÁSSAL ÉS LÚDAS MATYIVAL"
Az alábbi kiegészítést a szerző kérésére közöljük!
Kiegészítés:
A NIF szerkesztőit megkértem az írásom következő kiegészítésének hozzá csatolásához:
Először is. Bosszant, hogy nemzeti ünnepeink alkalmával engedélyezik-e a hatóságok a kereskedelmi televízióknak, hogy ünnepünktől függetlenül, főleg amerikai eredetű marhaságokat sugározzanak, mint ha a magyar népnek (akikből a jövedelmük - amit egy az egyben kivisznek - származik) semmi köze nem lenne hozzájuk! Ez tűrhetetlen! Kötelezni kell minden magyar televíziós és rádiós szolgáltatót, hogy nemzeti ünnepeinken csakis a magyar történelem hiteles filmjeit, hangjátékait, stb. ... sugározzák! Ne mérgezzék népünk lelkét amerikai marhaságokkal!
Másodszor. El vagyok képedve, hogy a játékgépek betiltását követően hány és hány szórakoztató és vendéglátó helyiség zárt be, elismerve ezzel, hogy ezek a helyek kizárólag pénzmosóként üzemeltek. Egyszer bementem egy ilyen (éjjel-nappal nyitva tartó) helyre, ahol természetesen játékgépek is voltak, és szóvá tettem, hogy náluk jóval drágább ugyanaz az ital, mint másutt! A válasz az volt, hogy azért, mert ők éjjel-nappal nyitva vannak. Rendben, gondoltam, ugyanerre az indoklásra számítottam. Csakhogy, amint a játékgépek betiltása törvényerőre emelkedett, szinte két napon belül megszűnt az egész vendéglátás, ami ékes bizonyítéka, hogy a gépek és az éjjel-nappal nyitva tartás csakis a pénzmosás üzemei voltak! Kérdésem: vizsgálja-e a NAV ezeket az üzleteket?
ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT!
Czakó István
Nemzeti InternetFigyelő
http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/10/22/ludas-gordon/#more-23966 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-22 21:08:24, hétfő
|
| |
| |
Véreskezű román kommunista pribék menedéke volt Magyarország
2012. 04. 25. szerda. - 22:09
A rendszerváltás utáni Magyarország haláláig bújtatta a román kommunista rezsim egyik legkegyetlenebb alakját, "a román Péter Gábort". Alexandru Draghici Antall Józsefnek és Boross Péternek köszönhetően halhatott meg ágyban, párnák közt - a román kormány 1992-ben hiába kérte Budapesttől a kiadatását. Jakab Attila írása.
Boross Péter volt miniszterelnök szerint az állampárti titkosszolgálatok ügynökeit ma bolygatni nem más, mint "sérült lelkek" ambícióinak a megnyilvánulása. Ő ezt a kérdést különösen bonyolultnak látja. Igaza van. Tényleg bonyolult. A kommunista állambiztonsági szervek ugyanis hatalmas információmennyiséget gyűjtöttek össze; és együttműködtek egymással (pl. a román Securitate és magyar ÁVH 1956-ban). Hálózato(ka)t építettek és működtettek. Még ma is érdemes a mozaik darabjait apródonként összerakni, habár elborzasztó képet kapunk. Ebben az esetben is kiderült ugyanis, hogy a de facto Boross Péter irányította magyar kormány annak idején egy prominens, véreskezű román kommunista pribéknek nyújtott menedéket, megmentve őt a román igazságszolgáltatás karmaiból.
Alexandru Draghici (1913. szeptember 27. - 1993. december 12., Budapest) Gheorghe Gheorghiu-Dej román kommunista pártvezető bizalmi embere és közvetlen munkatársa volt. 1952 és 1965 között belügyminiszterként - és az állambiztonsági erők (Securitate) irányítójaként - irányította a lakosság bestiális terrorizálását és a Román Kommunista Párt teljhatalmának megszilárdítását. Szerepe volt a vezető román kommunista, Lucretiu Patrascanu halálra ítéltetésében (1954).
Gheorghiu-Dej halála után és Ceausescu hatalomra kerülésével azonban háttérbe szorult. Gyakorlatilag azonnal leváltották a BM éléről (1965). A Központi Bizottság titkára, majd a minisztertanács alelnöke lett. Amikor a Párt Patrascanut rehabilitálta (1968. áprilisában), Draghici-ot minden funkciójától és rangjától megfosztották, kizárták a Pártból, és egyszerű közkatonaként helyezték tartalékba (1968. november 14.). 1969-ben egy állami gazdaság élére került, majd 1972-ben nyugdíjazták. Nyugdíjából, mondhatni, fényűzően élt, pazar villában. 1989-ben elutasította, hogy visszavételét kérje a Pártba.
1991-ben, amikor volt politikai foglyok a felelősségre vonását kezdeményezték, Draghici a feleségével, Czikó Mártával, családegyesítés címén, a lányához menekült Magyarországra - miközben fia Romániában maradt.
1992-ben a román kormány kérte a kiadatását. A kérelmet az Antall-kormány azzal utasította el, hogy a magyar jog szerint Draghici - többek között az erdélyi magyarság tagjai, intézményei, egyházai ellen is elkövetett - bűntettei elévültek.
A magyar nemzeti-keresztény kormány jóvoltából Alexandru Draghici ágyban és párnák között halt meg Budapesten, 1993-ban, morbid módon ugyanazon a napon, mint Antall József. Tetteiért soha nem kellett felelnie. Halála után a felesége valamikor visszatért Romániába a fiához. Draghici Magyarországon minden interjútól elzárkózott, és soha semmiféle jelét nem adta annak, hogy bármit is megbánt volna egykori tetteiből.
Ami Romániában közismert tény, arról a magyarországi közvélemény gyakorlatilag semmit nem tud. Talán ideje lenne, hogy az újságírók kicsikét behatóbban érdeklődjenek.
Elképzelhető, hogy Alexandru Draghici olyan titkok tudója volt, ami nem tartozik a pórnépre? Márpedig, aki idős korában joggal számíthat életfogytiglanra egy bíróság előtt, könnyen válhat bőbeszédűvé. Egy politikailag érzékeny tárgyalás - különösképpen, ha nyilvános - mindig kiszámíthatatlan. Jobb tehát nem kockáztatni.
Ki volt ebben az időszakban a magyar belügyminiszter? Boross Péter (1990. december 21. - 1993. december 12). Külügyminiszter: Jeszenszky Géza (1990. május 23 - 1993. dec. 12). Igazságügyminiszter: Balsai István (1990. május 23. - 1993. december 12.).
Azt sem lenne érdektelen kideríteni, hogy Alexandru Draghici lánya (Alexandra) mikor és miért költözött Magyarországra a Kádár-korszakban. Érdemes lenne tudni, hogy itt vajon milyen életpályát/karriert sikerült befutnia.
Érthető, hogy Boross Péter nem híve annak, hogy a kommunista közelmúlt aktáit turkálják. Ki tudja? Lehet, hogy a Draghici-ügyön kívül (amely gyakorlatilag a webről összeállítható) még más csontvázak is kiborulnának a szekrényből. Esetleg maga az egész szekrény a magyar nemzeti-keresztény politikai elitre borulhat.
(hvg)
http://kitartas.mozgalom.org/hirek/vereskezu-roman-kommunista-pribek-menedeke-vol t-magyarorszag |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-22 21:05:43, hétfő
|
| |
| |
(Olvasó): A Facebookon találtam a szöveget. Hihetetlenül pontos minden mondata! Olyannyira, hogy kezd gyanússá válni, valóban az 1300-as évekből származik-e...
Egy középkori (1300-as évek) teológusnak, Petrus de Alvernianak tulajdonítják az alábbi mondatokat:
'Az önkényuralom fenntartásához feltétlenül meg kell ölni mindazokat, akik hatalomban vagy gazdagságban bővelkednek, mert az efféle embereknek megvannak az eszközeik a zsarnok elleni lázadáshoz. Másodsorban elengedhetetlen megölni a bölcseket, mert azok a tudásuknak köszönhetően kifundálhatják, hogyan űzzék el a zsarnokot. Ezenkívül nem szabad megengedni, hogy jó iskolák legyenek, mert azokban szerezhető meg a műveltség, a művelt emberek pedig nemes lelkűek, nagy tettekre hajlamosak, s az ilyenek könnyen fellázadnak a zsarnokság ellen. A zsarnoknak arra kell buzdítania az alattvalókat, hogy besúgjanak és rágalmazzanak, majd a maguk keltette zűrzavarban egymásnak essenek: barát forduljon
barát ellen, a nép gyűlölje meg a gazdagokat, a gazdagok egymást, és mindenki együtt az idegeneket. Ily módon a megosztott, ezáltal meggyengített alattvalókat oly mértékben lefoglalja majd az egymás iránti acsarkodás, hogy eszükbe sem jut fellázadni a zsarnok ellen. Emellett számos és súlyos sarcot kell kivetni az alattvalókra, hogy mielőbb elszegényedjenek, növelve ezzel tehetetlenségüket. A zsarnoknak olyan kivételes erényeket kell mutatnia, amelyek az alattvalók fölébe helyezik, hogy azok maguknál felsőbbrendűnek higgyék. A leggyűlöletesebb intézkedések, mint például az adók kivetése, sohasem viselhetik a zsarnok kézjegyét: úgy kell tenni, mintha azok mások fejéből pattantak volna ki, vagy mintha a zsarnok saját akarata ellenére lenne kénytelen bevezetni azokat, mondjuk egy ellenséges idegen hatalom nyomására. A legkisebb ingadozás nélkül szükséges kormányozni ahhoz, hogy a zsarnoknak ne kelljen tartania a leigázott nép haragjától.'
Forrás: Facebook |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-22 21:02:39, hétfő
|
| |
| |
"A zsidó zsidó módon emancipálta magát, nemcsak azáltal, hogy elsajátította a pénzhatalmat, hanem azáltal, hogy a pénz, az ő révén és őnélküle is világhatalommá, a gyakorlati zsidó szellem pedig a keresztény népek gyakorlati szellemévé vált. A zsidók annyiban emancipálták magukat, amennyiben a keresztények zsidókká lettek. "
Karl Marx |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-22 20:56:45, hétfő
|
| |
| |
1956
2012. 10. 21. vasárnap. - 18:42
Közel egy generáció telt el 1956 óta. Ebben a távlatban kíséreljük meg kiértékelni a fölkelést, elemezve a tragédiára vezető okokat. Nemcsak azt nézzük meg, hogy mi történt, hanem azt is, hogy mit jelent mindaz, ami megtörtént. Ennek a nagy drámának utolsó, véres fejezete egy sokkal szélesebb síkú és mélyebb globális háttérbe helyezendő be. Ekkor érthetjük csak meg azt, hogy az 1956-os fölkelés egy általános Világdrámának egyedi, helyi változata.
A XX. század eseményeinek tanulmányozásakor gyakran beleesünk abba a csapdába, hogy a tények magyarázatát annyira leegyszerűsítjük, annyira az emocionális jó-rossz banális kategóriáira építjük föl, hogy végülis hamis fikciók világába keveredünk. A mai igények már fejlettebb gondolkodást követelnek, semhogy megelégedjünk a népmesék gonosz mostoha és a hős királyfi fogalmának felállításával, ahol semmi lehetőség nincs sem több kategória bevonására, sem magasabb szintézisre való emelésre. Így sorakozik fel sokak gondolkozásában 1956, mint ahol hősök ás mártírok állnak az egyik oldalon, s velük szemben a gonosz gyilkosok, akik csak azért gonoszak, mert a mesék gonosz boszorkánya is gonosz.
Ha ma még mindig ott tartunk, hogy a kapitalizmus és a bolsevizmus egymást épp úgy kizáró szisztéma, mint a Piroska és a farkas, akkor bizony kizártuk magunkat a való világból is. Ilyenkor könnyezünk olyan mártírok fölött, akik nem mártírok, dicsőítünk olyan hősöket, akik ellenségeink és gyalázzuk azokat, akik érettünk meghaltak.
Az 1956-os fölkelés egy valóságos wagneri zenedráma fináléja, ahol 4-5 ellentétes hangulatú és tartalmú leitmotiv szövődik egybe, vagy torzul el, kifejezve a lejátszódó esemény kozmikus lényegét, a háttérből dübörgő végzet orgona-pontjának keretében.
A Fölkelés közvetlen oka a Rákosi-klikk rémuralmában keresendő. A dolog azonban mégsem egészen ilyen egyszerű.
Mindenekelőtt mennyiben okozhatók az oroszok a felkelésben? Szándékosan írunk oroszokat. A Szovjet egyik fő összetevője és legértékesebb része az orosz. Miért engedte hát át a hódító orosz 1945-ben Magyarországot teljes egészében oly kisebbségnek, amely minden volt, csak nem magyar? Itt a ,,moszkvai hét"-re, a Rákosi garnitúrára gondolunk.
Az első válasz erre az, hogy nem is volt olyan Moszkvában nevelkedett magyar garnitúra, akit oda lehetett volna tenni. Tudjuk, hogy Sztálin 1943-ban feloszlatta a magyar illegális kommunista pártot taghiány és eredménytelenség okából.
De miért nem tettek a nyakunkra a hódítók orosz vezetőket? Eszközeikben talán mégsem lettek volna olyan brutálisak, mint Rákosiék. Következésképpen 1956 is másképp néz ki.
Ennek is több oka van. Először is az oroszok borzalmasan kivéreztek a háborúban. Se idejük, se erejük nem volt a hirtelen világhatalommá emelkedett és súlyt nyert helyzetben sokáig azon töprengeni, hogy mi módon biztosítsák Magyarországon a legsimább átállást. A váratlanul ölükbe hullott győzelem egymagában is problémát jelentett.
Van azonban itt egy másik wagneri motívum is. Elég Dosztojevszkijt tanulmányozni ahhoz, hogy megértsük: az orosz lélek nem szereti Európát, nyugatot. Szinte a Sátánt látja benne. A marxi goj-gyűlölet és az orosz nyugat-gyűlölet, mint két, ugyanolyan fázisú hullám, egymást erősíti. Ezen a ponton át volt elérhető az orosz lélek a bolsevizmus részére. Paradox módon az orosz semmit sem ért meg a kapitalizmus pénz-kultuszából, de a földi paradicsomot ígérő marxi szocializmusból sem, mégis a nyakára telepedett marxizmussal együtt diadalra vitte tulajdon ellenségét. Végzetesen hasonló jelenségnek vagyunk tanúi nyugaton is. Ez az a bizonyos orgonapont, zenei kifejezést használva, amelyből a világ sorsát irányító Végzet dübörög.
Az orosz idegen-gyűlölet lehet az egyik magyarázat arra nézve, hogy miért igáznak le minket annyira brutálisan. De ez a primitívnek mondható fajtudat is az oka annak, hogy a Szovjetben a zsidók még ma sem tudták magukat oly mértékben emancipálni, kivonni a köztörvény alól, mint idekünn nyugaton. Ez az állapot tűnik úgy a nyugati, agyonkivételezett zsidó szemében, mintha a Szovjetben antiszemitizmus volna. Ezt a privilégiumot akarják most kiharcolni maguknak az Emberi Jogok név alá foglalt oroszországi zsidó kampányban.
A zsidó-feleséges Rajk László mondta egyszer: magyar kommunizmust csak akkor lehet csinálni, ha nem túl sok zsidó nyüzsög az élen. Minden bizonnyal ez áll az orosz kommunizmusra is. Ennek az aranyszabálynak betartása azonban nem mondható józan ésszel antiszemitizmusnak.
Ezért halt meg Rajk László. De nagyon kommunista beállítottságú kell legyen az ember, hogy emiatt mártírt lásson benne.
Ugyanezt mondhatjuk az 56-os idők két nagy alakjára: Nagy Imrére és Maléter Pálra. Mindkettő moszkvai nevelésű, mindkettő lett volna hivatva leváltani a ,,moszkvai hét", uralmát és így biztosítani a Szovjet hatalmát Magyarország felett. Abból, hogy az események túlszaladtak rajtuk és szándékukon, még nem következik, hogy mártírok.
De hogy miért helyezte a Szovjet 1945-ben a nyakunkra a ,,moszkvai hetet", Lenin egy kijelentése adja meg a választ. Lenin egyszer egy hozzá intézett kérdésre kijelentette, hogy szándékosan veszi körül magát zsidókkal, mert a zsidó különösen alkalmazkodó és főleg mérhetetlenül kegyetlen.
E lenini doktrína folytán kínozták meg úgy a zsidók a magyar népet, és erre vágott vissza a magyar nép 1956-ban. Mi a Felkelés alatt kommunistát ütöttünk és - zsidót találtunk. Így lett az antibolsevizmus egyúttal egy nem szándékozott antiszemitizmussá.
Ebben a körülményben rejlik 1956 tragédiája. Tágabb vonatkozásban az egész emberiség tragédiája.
Nyugat keresztény közvéleménye mélységes szimpátiával nézte a magyar szabadságharcosok küzdelmét. A Szovjet és annak szövetségese, a Láthatatlan Világkormány (Baruch volt ekkor a vezetője) döbbent csendben latolgatta a teendőket, hiszen a nyugati közvélemény egyhangúan mellettünk állt. Viszont a nyugatra menekült zsidó ávósok ijesztő képet festettek arról, ami a zsidóságra várhat Magyarországon.
Nem túlságosan érdekes itt felvetni azt a kérdést, hogy vajon Lenin vette-e körül magát zsidókkal s nem inkább a zsidók találtak rá erre a nyomorultra? Mert ne feledjük el: az 1917-es orosz forradalom sokkal inkább volt zsidó invázió, mint forradalom.
A mi tragédiánk az, hogy az ugyancsak zsidó nyugati szisztémára támaszkodva harcolunk a zsidó bolsevizmus ellen. Ezzel szemben a magyar Szabadságharc hősi napjaiban teljesen kívül állt minden zsidó szisztémán. E jellege miatt adta ki végre Baruch az utasítást a pipogya Eisenhowernek, amit ez engedelmesen továbbított Moszkvába: Nem nézné jó szemmel, ha Magyarországon a nemzeti erők vennék át az uralmat.
Ekkor tudta meg a Szovjet, hogy mit vár tőle a világ zsidósága. A világ kapitalista zsidaja rátalált a szovjet zsidóra, amikor a magyarországi hitsorsosok forogtak veszélyben.
Nagy Imre elsősorban hálátlanul viselkedett az őt kinevelő Szovjet iránt. De félre is értette a Felkelés alaptermészetét.
Mert 1956-ot a Szovjettel elégedetlenkedő pesti zsidók indították el. (Petőfi kör, stb.). Ma őket az Emberi Jogok harcosainak neveznék. Túl sok zsidó volt hatalmon, túl sok jó pozícióban és vérszemet kapva túl sokat kezdtek el követelni. Már akkor észrevették, hogy a nyugati hitsorsosaik sokkal nagyobb kiváltságban élnek, mint az otthoniak. Annál is inkább, mert még a Szovjeten belül is bizonytalan volt az, hogy melyik frakció a hatalom igazi birtokosa Sztálin halála után.
Nagy Imre tragédiája az, hogy nem ő formálta az eseményeket, hanem az események ragadták magukkal őt. Magán a szovjet gépezeten belül lazult meg egy csavar, az egyik kerék ennek folytán kiesett tengelyéből, összetört még egynéhány alkatreszt. Végül pedig ezt a kereket annak rendje és módja szerint kidobták a gépezetből. Hogy aztán ezt a kereket éppen Nagy Imrének hívták ebben a politikai balesetben, hát ez az élet egyik nagy igazságtalansága.
Úgy látszik, hogy Nagy Imre sem látta tisztán azt, hogy a nyugati közvélemény szimpátiája politikailag nem sokat ér. Nem tudta, hogy a nyugati államok és az ENSz nagyon is függnek a 400-ak hatalmától s végeredményben semmit sem tehetnek ilyen súlyos kérdésben azok engedélye nélkül. Nagy Imre tragédiája, hogy hirtelen szembetalálta magát ezzel a legfőbb, láthatatlan Szörnyeteggel.
Még 1947-ben világosan megmondta Révai (Kahana) Mózes Sulyoknak: Aki az oroszokat hazaküldi, az pogromot akar. Ezt Nagy Imrének is tudnia kellett volna, amikor a nép követelésének engedve az oroszok kivonulását követelte. De értsük meg a helyzetét: a meghibásodott gépben a keréknek akkor is ki kell esnie, ha nem ,,akar". Ez már a fizika végzetes törvénye. Az események túlhaladtak szándékán, a tehetetlenségi erők: nagy lendülettel kivágták a szisztémából. Miként egy autószerencsétlenségben ha az egyik kerék leszakad a tengelyéről és messze elgurul. Nem mondhatjuk, hogy a keréknek valaha is más rendeltetése volt, vagy lehetett volna, mint a kocsi kiszolgálása.
Talán még világosabban megérthetjük Nagy Imre ,,jobbra tolódó" gondolkodását, ha Maléter Pál magatartását tanulmányozzuk.
Az igaz, hogy Malétert a körúti harcosok leverésére küldték ki. Az is igaz, hogy ő nem verte le a nép fiait a Körúton. Ezért tiszteletet érdemel. Különösen akkor érdemel tiszteletet, ha meggondoljuk, hogy 1945 után telivér magyarok miként sorakoztak föl a zsidókkal a magyar nép irtásában. De Maléter nagysága ezzel ki is merül. Mert magyarokat nem legyilkolni még nem jelent hősiességet.
E sorok írója a körúti harcok idején háromszor beszélt Maléterrel a volt Mária Terézia laktanyának egy tankkal lezárt kapujában. A külföldi riporterek előtt két ízben is kijelentette, hogy a Forradalom alatt ő semleges magatartást tanúsított. Való tény, hogy várakozó helyzetbe vonult alakulatai soha nem vettek részt pl. az ávósok fölkutatásában. Így a Tisza Kálmán téri pártház ostromában sem. Erre vonatkozóan is kijelentette Maléter, hogy csak akkor lő, ha rálőnek. Sem ez a beszéd, sem semleges magatartása nem éppen az, amit az ember egy hőstől és harcostól elvárna.
Aki valaha is szagolt puskaport, tisztában lehetett azzal, hogy a felkelőknek nem sok esélye volt a Szovjet feletti győzelemre. Nyilván ez a felismerés vezette Malétert is. A harcoknak egyedül csak politikai értelme volt. Az a tény, hogy Maléter nem vett részt a harcokban, arra mutat, hogy a forradalom alatt ő csak politikus szerepét játszotta, de nem a harcos hősét. Mialatt mi az aránytalan küzdelemben véreztünk a Körúton és egyebütt, ő azt latolgatta Nagy Imrével, hogy miként lehetne ezt a harcot politikai aprópénzre váltani. Ezért igyekezett óvatosan a középúton maradni. Innen - nyilván - könnyűszerrel lehet akár jobbra, akar balra lépni egyet.
Bármennyire is józannak mondható ez a magatartása, a harcosok szemében nem tűnt szimpatikusnak. A karrierista spekulációját éreztük rajta.
Sőt, amikor az oroszok kivonultak a perifériára, magasabb helyről parancsra várva és úgy tűnt hogy a harcosok a politikai fronton győzelmesen haladnak előre, Maléter hirtelen és hálátlan arroganciával valamilyen hatásköri kérdésben összeütközött a szomszédos Corvin-csoport parancsnokságával. Az embernek ekkor már az volt az érzése, hogy Maléter már át akart lépni a körúti harcosokon magasabb ambíciók érdekében.
Ez az a pont, ami miatt sem Nagy Imre, sem Maléter Pál nem lehet mártír a mi szemünkben. Mindkettő egy sajnálatos politikai baleset áldozata csupán.
Mindent összegezve: Maléter azzal a negatív - de a mi szemünkben nagyon is értékes, pozitív magatartásával, hogy nem verte le honfitársainak körúti felkelését, óhatatlanul, de nem szándékosan, egy sereg ávós halálát idézte elő. Becsülete a Nemzet iránt, halálos bűne a zsidó világrend ellen.
Sophokles és Shakespeare tollára méltó sorstragédia.
Senki sem gondolta 1956 nyarán - legkevésbé a Rákosi-ellenes zsidók, hogy néhány hónap múltán annyira kicsúsznak a dolgok az ellenőrzés alól és zsidók halálát fogják okozni. Amikor ezen a nyáron megjelent egy szokatlanul új hangú, furcsa közlemény az egyik újságban az ávós visszaélésekről, kétkedő s gyanakvó meglepetés fogta el az olvasót. De magának az újságnak eddig megszokott unalmas és propagandafrázisoktól hemzsegő keretébe se illett bele. Egy kúriai bíró felhívta azokat, akik az ávótól bármilyen hátrányt szenvedtek, hogy jelentkezzenek nála. Kivizsgálást és rehabilitációt ígért. Merész és szívdobogtató lépés az ávós terrorban. Erre a hírre úgy szédelegtünk, néhányan, mint a légy az első tavaszi napfényben.
Ekkor már lármásan működött a Petőfi-kör. Mi sem természetesebb, hogy e sorok írója is elment a Lánchíd budai hídfőjénél lévő palotába, hogy fölkeresse a bátor és nagyszerű, emberbarát kúriai bírót. Vörös szőnyeges fényes apartmanba léptem be s az első pillanatban megállapítottam, hogy a barátságosan rám mosolygó kúriai bíró egy - zsidó.
Mily ellentmondás: A zsidó ÁVÓ-t egy másik zsidó számolja föl!
Ellentmondás? Korántsem.
Ellentmondás, ha a Piroska és a farkas gyermekszemléletében politizálunk. Ahogy Lenin mondta: a zsidó kitűnően tud alkalmazkodni. Az a bizonytalanság, amiben Sztálin hagyta a Szovjetet halála után, Magyarországra is kihatott. A zsidók kezdtek fölülkerekedni Moszkvában. A változás szele megfújta a pesti zsidókat is és mindjárt beálltak a szél irányába. Ők mindig előbb értesülnek mindenről.
Az okos zsidók egyszerűen meg sem engedhették azt, hogy az AVÓ esetleges felszámolását egy nemzsidó hajtsa végre. Mert mindaddig, amíg az egyik zsidó bírája a másiknak, egyik sem keveredhet veszélybe. Ha a zsidók csinálnak rendet, semmi szükség arra, hogy a gojok belezavarjanak, mert abból rögtön antiszemitizmus lesz.
Így állt ismét a gyanútlan keresztény Magyarország zsidó zászlók alá az antisztalinista harcok elindítása idején - zsidó érdekekért.
Nem kétséges, hogy a Tisza Kálmán téri pártház ostroma és az elfogott ávósok liquidálása brutális módon ment végbe. Minden harc elkerülhetetlenül brutális, de főként, amikor a zsidók megtanítják a népeket a brutalitásra. Az is biztos, hogy a szerencsétlenek maguk provokálták ki végzetüket. Az egyik verzió szerint fegyvertelen tüntetőket berángattak a pártházba és bántalmazták őket.
Amikor behatoltunk a pártházba, elképesztő kényelem és fényűzés jeleit láttuk mindenfelé. Valósággal egy másik világ, egy bolsevista Walhalla. Ezüstből vert, gyönyörű kivitelű forint-érméket találtunk, amik soha nem kerültek le a szocializmust építő dolgozó nép forgalmába. A hatalmas előadóterem falán ott díszelgett egy óriási (kb. 4.5m x 2.5m) gyapjú gobelin, amelyen Lenin és Sztálin egymásra tolt profilképe domborodott ki a babérkoszorús dekorációból, tarkítva egyéb jó bolsevista emblémákkal. Összegöngyölve, öten-hatan rángatták, lökdösték ki ezt a szörnyűséget az emeleti ablakon s dobták le a járdára. Később ide hordták rá az ostromban elesett ávósok tetemeit. Százával vonultak el itt a civilek megköpdösve, rugdosva és átkozva a szerencsétleneket. A megfélemlített és a behódolt könnyen válik megkínzójának utánzójává.
Ugyanakkor kompresszoros ásókkal túrták föl a Városi Színház előtti teret, mert ott keresték az ÁVÓ bunkerpincéjét, ahonnan állítólag kopácsoló jeleket adtak le az áldozatok. A rádió többször felkérte a pártház építőit, tervezőit, hogy segítsék megtalálni a börtönt összekötő titkos folyosót. Senki nem jelentkezett. Aki ilyesmiről tudott, már régen a biztonságos nyugaton tartózkodott.
Íme a teljes kép: zsidó ávósok kiterítve a bolsevista faligobelinen, magyarok ásnak szinte eszelős aggodalommal a földalatti börtönben sínylődő magyarok kiszabadításáért és valahol New York mellett az ezekre vonatkozó jelentések fölé hajló Baruch, aki talán épp e percben mondta ki a fellebezhetetlen döntést egy ország sorsa felett.
És a gyanútlan Magyarországon ugyanez órákban különböző klikkek, csoportok, ábrándozók ültek együtt lefüggönyözött ablakok mögött biztos távolságban az eseményektől, latolgatva-reménykedve: most jött el az óra a cselekvésre. Mert már úgy tűnt sokaknak, hogy a forradalom a harci fázisból a politikai fázisba került. Ahol tetemek vannak, ott hamar összegyűlnek a keselyűk és hiénák.
A Kőrút harcosa, miként a mór, megtette kötelességét - mehet.
De még eljött november 2-a. A csodálatos Halottak Napja 1956-ban. A novemberi alkonyatban száz- és százezer gyertya világított be. Ott égtek, lobogtak, sercegtek ezek a parányi lángok minden háznak minden ablakában szerte az országban, megemlékezve csalfa reménnyel annyi fiatal életáldozatáról. Mintha milliónyi gyertya lángjában ott lobogott volna a 12 éven át megkínzott magyarok lelke, a nemzet hőseinek és mártírjainak feltámadt életlángja, az egyenlőtlen harcban elesett pesti gyerekek biztató üzenete s szólt hozzánk, az égbe tekintő életben maradottakhoz. A harc, a szenvedés nem volt hiábavaló, az, ő életük folytatódik a mi szebb, jobb életünkben. Ezen a napon magasztosultak a halottak a Nemzet védőszentjeivé. Soha nem volt még a történelemben ilyen szép, megbékélt, reményt, feltámadást hirdető Halottak Napja. Nem, ez nem a Halottak Napja volt, ez a diadalmas, örök Élet napja. A Halottak Napja.
De a halotti gyertyák fényében, azok parányi melegétől feléledtek az évszázados magyar Árnyak is, a magyar átok nyugtalan szellemei. Előkerültek a molyhos frakkok és lakkcipók. Tömjént hintettek a régi, hamvadó világ parazsára. Úgy képzelték, hogy a munkás és paraszt, ez a lenézett senkirend azért halt meg, hogy a bokacsapkodó, uram-bátyám érdekcimboraság visszakerüljön. Úgy képzelték, hogy a Halottak Napi gyertyáról meggyújthatják a hét és tízágú ezüst gyertyatartókat s azok fénye alatt hamarosan megindulhatnak a felejthetetlen kártyapartik, politikai intrikák.
Míg a gyertyák ott égtek az ablakokban és a sírokon, a gondosan bezárt ajtók mögött már ott gyülekeztek az élet sáfárai, a politika hiénái.
Ezek közül az egyedül komoly, számottevő csoport volt a Nagy Imre-féle kormány. Minden egyéb frakció csak néhány emberből állt. De mégis ott voltak a próbálkozások. Az egyik a Sulyok-Pfeiffer-féle pártok maradványai, a másik a volt lakkcipős Kisgazdák és a Csáklyások túlélői, akik valamilyenfajta koalícióban reméltek felkerülni. Ugyanígy az 1948-ban a kommunistákba kényszerített szocdemek, Marosán epigonjai. Talán még ezeknek volt a legtöbb esélyük egy koalícióban. Sokkal véznább volt a horthysta politika foghíjas urambátyáinak nyomorult reménykedése.
Aztán volt még egy furcsa, mégcsak nem is magyarokból álló társaság, amely úgy látta, hogy eljött az idő a Habsburg restaurációra. De ezek addig is ,,felajánlották" a miniszterelnökséget, a - Hercegprímásnak, aki ,,utasítás hiányában" elhárította ezt a figyelmet. De valahogyan a befolyásuk alatt mégis elmondta azt a bizonyos rádióbeszédet.
Valamennyi frakció egy közös hibában szenvedett: semmiféle tömeg nem állt mögötte. Mind amolyan csírakezdemény volt, ami nagyon is függött külső körülményektől. Ezek amolyan behúzott farkú, magános hiénák voltak, akik azt lesték, hogy mit fog csinálni a láthatatlan oroszlán.
De minden reményre és próbálkozásra, minden hősiességre és szabadságra, minden kiengesztelődésre és bosszúra pontot tett a Szovjet.
Ami nekünk még megmaradt, az a tompuló fájdalom idekünn, otthon pedig a csendes megalkuvás.
1956 csodája nem fog többet megismétlődni. De jöhetnek más csodák.
Vízöntő
(Út és Cél - 1978. október)
(www.betiltva.com)
http://kitartas.mozgalom.org/orokervenyu/1956 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-22 20:38:04, hétfő
|
| |
| |
Líbiában újra izzani kezd a levegő?
Egy éve gyilkolták meg bestiális módon a líbiai Yamahíria rendszer egykori vezetőjét Moammer Kadhafit. A Human Richts Watch (HRW) nemzetközi jogvédelmi szervezet a közelmúltban bizonyítékokat tett közzé Moammer Kadhafi, fiai és hívei szörnyű kivégzéséről. A HRW jelentése szöges ellentétben áll az új líbiai hatóságok azon verziójával, miszerint Kadhafi halálát egy kósza golyó okozta tűzpárbaj során. A szervezet jelentése szerint a forradalmárok kegyetlen kínzásnak vetették alá Kadhafit és testőreit rövidesen azok után, hogy foglyul ejtették őket. Kadhafi több mint 60 testőrét már a líbiai diktátor halála után végeztek ki. A felkelők azonkívül Szirtből Miszratába szállították a diktátor fiát, Mutasszim Kadhafit, ahol több órás kínzás után kivégezték.
Egy év telt el és a halott Kadhafi szelleme újra kísérteni kezdett Líbiában. Beni Walid városából több száz ember menekül biztonságosabb helyre, miután a kormányzati erők és Muammar Kadhafi támogatói között újra kiújultak a harcok. Családokkal túlzsúfolt autók és gyalogos menekültek hosszú sora igyekszik menedéket találni Beni Waliden kívül. Az összecsapásokban szombaton több mint húszan haltak meg a városban.
A kormányzati erők készek teljesen megtisztítani a várost Kadhafi támogatóitól. Mohammed Yousef al-Magref a Nemzeti Kongresszus elnöke szerint a hétvégén kiújult harcok során az kormányerők tűzharcban megölték Muammar Khamist, Kadhafi ezredes fiát. Elmondása szerint Khamis szombaton, Bani Walid városában halt meg, testét pedig Misurata városába szállították. A hírt független források még nem erősítették meg, így azt biztosként nem fogadhatjuk el.
Nem először válik forróvá a helyzet Beni Walid városában. Januárban Kadhafi hívei már egyszer elfoglalták az ország nyugati részében fekvő települést. Akkor az összecsapások során jóval kevesebben haltak meg. Kadhafi hívei ellenőrzés alatt tartották a város több kerületét. Bani Walid az utolsó pillanatig hű maradt az ezredeshez, és csak Kadhafi halálát követően, hosszú és kegyetlen ostrom után sikerült elfoglalni a várost.
Nem is lehet azon csodálkozni, hogy a béke nem köszönt be az egykor szebb időket megélt Líbiában. A Yamahíriai rendszer bukása után csak a bosszú, a korrupció, a nemzeti vagyonok (az olaj és az arany) idegen kézbe játszása, a lakosság számára pedig a nyomor maradt.
Harangozó Árpád - Jövőnk.info
2012. október 22.
http://www.jovonk.info/2012/10/22/libiaban-ujra-izzani-kezd-levego |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-22 20:10:43, hétfő
|
| |
| |
Tíz százalék körül drágul az étel
MTI
2012. október 22., hétfő 10:55
A következő félévben élelmiszer-árrobbanásra nem, inkább egy kisebb mértékű, akár több lépcsőben megvalósuló áremelkedésre kell számítani az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) szerint. Az intézet legfrissebb felmérése szerint az alapvető élelmiszerek ára termékenként eltérő mértékben emelkedhet, de összességében 10 százalék körüli ütemben.
Október és jövő március között a fehér kenyér fogyasztói áremelkedése előreláthatólag nem haladja majd meg a 15-20 százalékot. A nyerstej felvásárlási ára összességében 6-9 százalékkal lehet magasabb az augusztusi árszintnél, és kilogrammonként 84-87 forint közötti sávban mozog majd. Ennek megfelelően a tej fogyasztói árának emelkedését a szakértők 5-7 százalék között valószínűsítik.
A vágósertés termelői ára 5-10 százalékkal emelkedhet az augusztusi árakhoz képest, így élősúlyban számítva kilogrammonként 420-440 forint között alakul. A sertéshúsok fogyasztói árában ennél kisebb emelkedéssel számolnak a kutatók. A vágócsirke termelői ára szintén tovább nőhet, és akár 8-10 százalékkal is magasabb lehet az augusztusinál. A szakértők számításai alapján a kilónkénti 294-299 forint közötti tartományban mozoghat. A bontott csirke fogyasztói árának emelkedését 6-8 százalék között valószínűsítik a következő hat hónapban.
Az AKI felidézi, hogy az Európai Bizottság előrejelzései szerint a következő gazdasági évben tartósan magas, de lassan csökkenő árakra lehet számítani a takarmánypiacon. A magas takarmányárak a feldolgozott termékeknél és a hústermékeknél minden bizonnyal drágulást okoznak, ennek mértéke azonban nehezen megbecsülhető. Az idén Magyarországon és a világpiacon is drága a takarmány a gyenge termés miatt; az árak szeptemberben tetőztek, azóta kismértékű árcsökkenés kezdődött, olvasható az összefoglalóban.
http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/10/22/tiz_szazalek_korul_dragul_az_etel/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-22 19:47:32, hétfő
|
| |
| |
Felderítetlen igazság, elmaradozó kártérítések
Rendőrterror
Közeleg az ötödik évfordulója 2006. október 23-ának, amikor véres rendőri túlkapások és tömeges jogsértések történtek az egész fővárosban. Ismét elévülhet minden cselekmény, de a tesze-tosza impotens Fidesz-kormány igazságtétele ólomlábakon jár.
Gaudi-Nagy Tamás a mai napon arra mutatott rá, hogy noha másfél éve kormányváltás volt Magyarországon, nem történt meg sem az igazság teljes kiderítése, a Balsai-jelentés több, mint fél évig hevert Orbán Viktor miniszterelnök íróasztalán, a semmisségi törvény alkalmazása erőteljesen akadozik, közkegyelemről pedig szó sincs.
A jobbikos képviselő elmondta, nagyon időszerű lenne, hogy a 2002-2010 közötti jogsértések kárvallottjai nem részesülhettek közkegyelemben, de a megállapított kártérítéseket sem kapják meg sok esetben az áldozatok, annak ellenére, hogy erről már országgyűlési határozat is született.
A szakjogász szerint a legnagyobb probléma, hogy noha rengeteg feljelentés érkezett már be mind az akkori vezető kormánytisztviselők, mind a korábbi rendőrparancsnokok ellen, az ügyészségeken egyelőre csak az illetékesség megállapításával telt el az idő, de ha a felelősöket két napon belül nem hallgatják ki gyanúsítottként, vagy legalább tanúként, lehetetlen lesz számonkérni egykori tetteiket hiszen az elévülés egyben büntethetőséget kizáró ok.
A sajtótájékoztatón részt vettek egyébként egykori áldozatok, Lévai Attila Gőbl György és Dukán Dániel is, aki egyébként még mindig két év szabadságvesztés hatálya alatt áll felfüggesztettként, annak ellenére, hogy semmilyen erőszakos cselekményben nem vett részt és kizárólag rendőri tanú vallomások alapján ítélték el. A semmisségi törvény ugyanis éppen az ő esetében kulcskérdés, hiszen ennek lényege éppen az, hogy minden elmarasztaló ítéletet semmisnek nyilvánítsanak, mely csak rendőri jelentések és tanú vallomások alapján születtek.
Morvai Krisztina, a Jobbik Európa Parlamenti képviselője a Civil Jogász Bizottságban végzett munkájának összegzéséről beszélt és egy idős ember történetét idézte fel, aki emlékezni szeretett volna a forradalom 50. évfordulójára és legjobb barátjára, akit éppen ott gyilkoltak meg. Mindezt nem tehette, mert éppen azok szorították ki onnan az emlékezni vágyókat, akik szellemi-politikai örökösei voltak az 1956-ban regnáló gyilkoló rezsimnek.
A képviselő asszony leszögezte, a legrosszabb mindebben éppen a hatalom üzenete volt, hogy soha senki ne merjen kimenni emlékezni, vagy tüntetni és a demokrácia lényegét csúfolták meg, miközben tisztességes emberek tömegeit alázták meg és akadályozták elemi jogaik gyakorlását.
Morvai Krisztina végül arra kért mindenkit, hogy írjon levelet az EU vezetőinek, mi a véleményük arról, hogy az unió mind a mai napig hallgat 2006-ról és soha semmilyen kritikai észrevételt nem tett Gyurcsány Ferenc és kormánya diktatórikus és embertelen viselkedése ellen.
Grespik László ügyvéd, aki 173 képviseltje nevében jelent meg a sajtótájékoztatón szintén a kártérítések elmaradását kifogásolta és elmondta, annak ellenére, hogy személyesen írt levelet Orbán Viktornak és Gulyás Gergelynek, hogy a BRFK nem hajlandó kifizetni a Kossuth térről kiszorított tiltakozókat, dacára, hogy erről már bírósági ítélet is rendelkezik. Grespik arról tájékoztatott, hogy minden kifogás, jelzés és hatályos ítélet ellenére sem történt semmi.
A Kossuth tériek jogi képviselője megállapította: az emberi jogok gyakorlása politikai oldaltól független, de az emberi jogok védelme nem az.
(Barikád)
http://www.szentkoronaradio.com/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-22 19:46:32, hétfő
|
| |
| |
Emlékezzünk 1956.október 23-ára!
"...A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármely nép a világon. (...) Csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk azt, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat."- írja A magyarok vére című írásában Camus.
"1956. október 23-a örökre be van jegyezve a szabad emberek, a szabad népek krónikáiba. A bátorság, az öntudat, a diadal napja volt" - méltatta 1960.október 23-án J.F. Kennedy, Amerika elnöke, a magyar '56-os forradalmat.
1956-ban a forradalom és szabadságharcban a barikádnak csak két oldala volt.
Az egyik oldalon a nemzet küzdött a szabadságáért, a másik oldalon azok voltak, akik saját hatalmuk biztosítása érdekében idegen megszállókat hívtak a magyar nemzet ellen segítségül, akikből a megszállók hű kiszolgálói lettek évtizedeken keresztül.
Vajon hányan tudják kicsiny hazánkban, hogy kikért és miért szólalnak meg a keresztény világban mindenütt, minden délben a harangok? Saját hazánk fiai tudják-e, hogy magyar hősökért, az 1456-os nándorfehérvári győzelem örök emlékére, amikor Hunyadi János hős végvári katonáival megállította az Európára törő török hadakat. Tudatosult-e a fél évezreddel későbbi nemzedékekben, - akiknek fejébe, szívébe lelkébe megpróbáltak 60 esztendő óta folyamatosan bűntudatot táplálni idegen érdekek szolgálatába szegődött vezetői - hogy Európa szívében a magyar nép évszázadokon át védőbástya volt, hogy a maga szabadságküzdelmeivel Európa szabadságát is védte. Mégis, amikor ez a kis nemzet a maga szabadságküzdelmeit vívta, a világ bár elismerte, mindig magára hagyta.
Így volt ez 1956-ban is, amikor a magyar nemzet szabadságharcát vívta a szovjet megszállók és kiszolgálóik ellen. Miközben a nyugati világ bennünket kitartásra bíztatott, Amerika elnöke, Eisenhower a szovjet vezetők tudomására hozta, hogy szabadkezet kapnak a magyar szabadságharc leverésében. Szolgalelkű politikusainknak nem ártana erre is emlékezni.
Mi történt 1956.október 23-án?
A vidéki egyetemeken már napokkal korábban tanácskozások, viták zajlottak. A hallgatók megfogalmazták követeléseiket, és az egyetemek küldöttei 22-én a Műszaki Egyetemen éjszakába nyúló vita után egységes szövegbe foglalták a 14 ill. 16 pontot. Elhatározták a 23-i -lengyelek melletti- tüntetést, miközben a Műszaki Egyetem épületet körbe zárták az ávósok.
1956. október 23-a valóban a bátorság, az öntudat, a diadal napja volt.
1956 október 23-án az MDP hivatalos lapja, a Szabad Nép "Új tavaszi seregszemle" című vezércikkében üdvözölte az ifjúság követeléseit. Megjelent Gomulka beszéde teljes terjedelemben, és közölték az Írószövetség felhívását is, melyből kitűnt, hogy az írók a lengyel változásokkal egyetértenek, de a tüntetést nem helyeslik.
Reggel érkezett haza Jugoszláviából a magyar párt és kormányküldöttség, és azon nyomban üléseztek is. Az ÁVH, a párthadsereg megszervezte a Fő utcai börtön és a Rádió védelmét. A hatalom bizonytalanná vált, hol engedélyezte, hol betiltotta a tüntetést.
Nagy Imre és barátai Losonczy Géza lakásán tanácskoztak a válságos helyzetről. Új vezetést tartottak szükségesnek Nagy Imre miniszterelnöki vezetésével. Talán legérdekesebb momentuma ennek a tanácskozásnak az, hogy Nagy Imre ellenezte a tüntetést.
Október 23-án a fővárosban három jelentős helyszín köré csoportosultak a történések, amelyek gyakorlatilag közel hasonló időpontban zajlanak.
Hol és hogyan zajlott a tüntetés
15 órakor indult a tüntetés a Petőfi-szobortól. A vidéki és fővárosi egyetemekhez csatlakoznak a Zrínyi, Petőfi katonai akadémiák, valamint a Kossuth Tüzér Tiszti Iskola hallgatói is. Az egyetemisták és tanáraik Pesten a Petőfi-szobornál, a budaiak a Műszaki Egyetemnél gyülekeztek, és indultak a Bem-szoborhoz. A diáksághoz csatlakoztak a teherautókon érkező munkások is. A Petőfi-szobornál Sinkovits Imre tízezres tömeg előtt szavalta el szívbe markolóan a Nemzeti dalt, és egy diák felolvasta a 16 pontos követeléseket. Innen a Kossuth Lajos utca, Károly körút (Tanács körút), Bajcsy-Zsilinszky út, Szent István körút, Margit hídon át vezet a tüntetők útja a Bem-szoborhoz. Itt egyesültek a Duna-parton vonuló tízezres budai diáksággal. Az egyetemisták szoros, rendezett sorokban, kart karba fűzve vonultak, hogy provokátorok ne furakodhassanak közéjük. Nemzeti, piros-fehér-zöld színű zászlókat vittek, és hazafias dalokat énekeltek. A Bem-szobornál Veres Péter felolvasta az írók kiáltványát, Bessenyei Ferenc szavalta el a Szózatot. Végül Z. Herbert lengyel író üdvözölte a tüntetőket. Mivel igen rossz volt a hangosítás, a diáksághoz csatlakozó hatalmas tömeg követelni kezdte, hogy Nagy Imre beszéljen a Parlamentnél. Megszülettek az első lyukas zászlók, amelyek azóta a bátorság és szabadságszeretet szimbólumaivá váltak. A nemzeti érzés felülkerekedett a félelmen. Bicskákkal vágták ki a gyűlölt Rákosi-címert a nemzeti zászlókból. Megindult a hatalmas tömeg a Kossuth térre, ahová teherautókon érkeztek a különböző gyárak munkásai is.17 és 18 óra között mintegy kétszázezres tömeg gyűlt össze, és várta Nagy Imrét. A Parlamenthez vonuló tömegben már hangosan szólt a forradalom majd szabadságharc leglényegesebb követelése: "Ruszkik haza!"
A tüntetők egy része a Rádióhoz ment, hogy felolvassák a hírekben a követeléseket, mások a Városligetbe indultak, a Sztálin-szoborhoz.
Jelszavakat skandáltak: "Vesszen Gerő! Vesszen Piros! Vesszen az ÁVO!" Küldöttséget szerettek volna bejuttatni a Parlamentbe. Miután a téren kioltották a világítást a sötétben csak a Parlament tetején égő vörös csillag világított. A tömeg az aznapi Szabad Nép újságokat (Népszabadság előd lapja) összecsavarta, fáklyákat gyújtott, és skandálni kezdték: "Oltsák el a csillagot, fogyasztja az áramot!"- mire el is oltották. Nagy Imre csak ezt követően, 21 óra tájban érkezett, s miután szinte kituszkolták a Parlament erkélyére, szerencsétlen beszédét "Elvtársak!" megszólítással kezdte, mely a tömegből ellenszenvet váltott ki. "Nem vagyunk elvtársak!" Nagy Imre kénytelen volt "Magyarok! Barátaim!"-ra változtatni a megszólítást. Nem sokkal a beszéd után érkezett a hír, hogy a Rádiónál lövik a tüntetőket. A Parlamenttől, akárcsak a Városligettől az emberek megindultak a Rádióhoz. A Ruszkik haza! Nem vagyunk elvtársak, a kommunizmus vörös csillag jelképének elutasítása, '56 alapkövetelményei voltak. Vagyis: szabadságot és függetlenséget, magyar utat, demokráciát!
Így dőlt le a Sztálin szobor.
A Dózsa György úton volt a hírhedt Sztálin téren a Sztálin-szobor. A szobor felállítása előtt itt állt a híres Regnum Marianum templom, a magyarok Nagyboldogasszonyának temploma. A templomot az 1919-es vörös uralomtól való megszabadulás emlékére építették. A hatalmas Sztálin-szoborba sajnos nagyon sok értékes magyar köztéri szobrot beolvasztottak, egyértelműen azzal a szándékkal, hogy elpusztítsák a nemzeti és keresztény értékeket. A monumentális talapzaton rövid kabátban egyik kezét magasra tartva áll a szovjet diktátor.
Itt inkább a munkásság, és a környező lakosság gyülekezett, és a Bem téri tüntetés folytatásaként a résztvevők egy része is ide jött. Itt is egyre hatalmasabbá duzzadt a tömeg. Alkalmi szónokok szónokoltak, a szovjetek távozása mellett már a gyűlölt zsarnokság szimbólumának, a szobor ledöntésének gondolata is megfogalmazódott.
A szobor ledöntése nagyon nehezen sikerült, mivel a hatalmas csizmákat vasbeton tartotta. Sok sikertelen próbálkozás után végül lángvágókkal segítettek, majd vassodrony kötelekkel, teherautókkal húzták az akkori nevén Gorkij, ma Városligeti fasor irányába. A szobor végül 21 óra 35 perc 32 másodperckor földet ért. A szobor egyik döntője így emlékszik erre vissza:
"Hatodszor is mentem, és hatodszor is ráraktam a kötelet. Mind a két csizmája körbe volt vágva már. A szoborral csúszkáltam jobbra-balra, a tömeg kiabált, már a tömeg féltett, hogy jövök a szoborral, mivel olyan nagy volt a lengés. Az emberek már annyira bele voltak melegedve a döntésbe.
Mikor leértem, az egyik ember azt mondja, hogy "Na fogadjunk, hogy most ez a szobor lejön érte!" - Volt egy orosz órája, és letette a földre. Azt mondja: "Fogadjunk, hogy ezt föl fogja venni most a szobor!" - Persze mi röhögtünk mindnyájan, hogy hát milyen hülyeség. A szobor előtt lent van az óra. Húzzák a szobrot. Az, a könyökbe hajtott jobb kezével ide-oda mozog. Végre megrogyik a jobb lába, egyenesen dől le, és mintha nyúlna le az óráért. ...Az óra megállt, mikor a szobor összetörte. Itt nincs hazugság. Mindenki, aki ott volt, tudja, hogy ez a pontos idő."
21 óra, 35 perc, 32 másodpercet mutatott az óra, amikor a szobor ledőlt.
Ezt követően elszavalták a Nemzeti dalt, és az egybegyűlt tízezres tömeg együtt ismételte az eskü szövegét:"Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!"- majd elénekelték a Himnuszt. A csizmába pedig kitűztek egy kivágott címerű, lyukas nemzetiszínű zászlót.
Ekkor jutott el a térre a hír, hogy a Rádiónál az ávósók lövik a népet, és már áldozatok is vannak. Az emberek teherautókra kapaszkodva vagy gyalog elindultak a Rádióhoz.
A hatalmas szobrot a Körút - Rákóczi út kereszteződésébe vonszolták, ahol kalapácsokkal apró darabokra törték. Emléknek, mementóként vitték haza, hogy a bátorság és szabadságszeretet legyőzi a zsarnokságot.
Az 50. évfordulóra, erre a helyre állította fel az MSZP-SZDSZ- kormány a mi adónkból a vascsövekből készült éket, a Janus-arcú, kozmopolita emlékművet, amely sokkal inkább a szabadságharcot leverőknek, mintsem a forradalom diadalának állít emléket. A még élő szabadságharcosokat az akasztófákra, és a munkásőrök V formátumú, támadó, felvonuló felállására emlékezteti.
Hogyan zajlott a Rádió ostroma
A Rádió esetleges védelméről már a tüntetés megkezdése után fél 4-kor 30 felfegyverzett, könnyfakasztó gránátokkal ellátott ávós katonával gondoskodtak. Ezt követő fél órán belül még két ÁVH-s századot is kirendeltek a Rádió védelmére, mielőtt a tüntetők odaérnének. Kezdetben 260-280 ávós védte az épületet.
18 órát követően a Belügy gondoskodott a középületek védelméről, és szinte az egész országban egyidőben harckészültségbe helyezték az ÁVH alakulatait, valamint a Néphadsereget is, de utóbbiakra nem mindenütt számíthattak. A piliscsabai és aszódi gépesített ezredet riadóztatták és a fővárosba rendelték.
20 óra tájt Gerő Ernő - miután Hruscsovval tárgyalt -, hírhedt beszédét elmondta a rádióban. Sovinisztának, reakciósoknak, antiszemitáknak, csőcseléknek bélyegezte a tüntetőket. Azóta is, ma is ismerősen felhasznált jelszavak a hatalmon lévők részéről, a nemzetben, hazában gondolkodókkal kapcsolatban. Gerő beszéde az egész országban felháborodást keltett. Ezt követően Gerő a szovjet katonai beavatkozást már sürgette.
A Kossuth téren gyülekezőkkel szinte azonos időben érkeztek az első tüntetők a Rádió épülete elé. A diákok a követeléseiket szerették volna megismertetni az egész országgal. Ez nem tetszett a Rádió vezetőinek. Benke Valéria, a Rádió alelnöke intézkedett. Ők nem is érthettek egyet a szovjet csapatok kivonásával és a nemzeti követelések ismertetésével. Végül a diákküldöttséget beengedték, de csak néhány pont felolvasását engedélyezték. Ezt a diákok a Rádió erkélyéről tudatták a tüntetőkkel, akik ragaszkodtak az összes követelés felolvasásához. A közben hatalmasra nőtt tömegből a diákok segítségére sietve - kb. 80 fő - újabb küldöttség próbált benyomulni az épületbe. A bejutottak egyikét még az előcsarnokban lelőtte az ÁVH-s őrség, mire a többiek kihátráltak. A gyilkosság futótűzként terjedt a tömegben. A tüntetők a rácsokba kapaszkodva próbáltak az épületbe bejutni. Néhányukat, akik az ablakon keresztül próbáltak bemászni, az ávósok elfogtak. Először könnygázzal próbálták szétoszlatni a tömeget, majd tüzet nyitottak rájuk. A rádióadások ekkor már a Parlamentben működő rádióadóról történtek.
A Rádiónál az ávósok a tömegbe lőttek. Az ÁVH 19 óra 45 perc körül adta le az első riasztólövéseket az épületből a felkelőkre.
A Rádiót védő 260-280 ávós erősítésére 20 és 21 óra között újabb 300 főt rendeltek ki, akiknek átmenetileg sikerült a tüntetőktől a Rádió környékét megtisztítani, és az épületbe bejutni. Majd mentőautónak álcázott gépkocsikban kíséreltek meg fegyvereket juttatni az épületbe, amit a tömeg felfedezett.
Zólomy Lászlót - akit egy századdal a HM-ből rendelték a Rádióhoz - este 9-kor az a tény fogadta, hogy az ávós katonák láncba fejlődve, civilekre lövöldözve tisztítják meg a Bródy Sándor utcát. A tüntetők részéről fegyverhasználatot nem tapasztalt.
21 óra előtt a Bródy Sándor utcába érkezett még Solymosi János vezetésével Piliscsabáról egy lövész és egy harckocsi-zászlóalj.
A piliscsabai ezred tisztjei, miután bejutottak az épületbe, fegyvertelenül kijöttek, és próbáltak a tömeggel szót érteni, de a Rádióból tüzet nyitottak rájuk. (Nagy Imre beszéde szinte ezzel egy időben hangzik el a Kossuth téren.)
Solymosi János az épület erkélyéhez támasztott létra tetején beszédet akart intézni a tömeghez, hogy erőszak nélkül távozásra bírja.
N. J. ávós százados ezt úgy értelmezte, hogy a piliscsabaiak átállnak a felkelőkhöz, ezért parancsot adott Solymosi ezredes lelövésére. A Rádió egyik szélső ablakából az ávósok célbavették, de helyettesét, Szabó századost találták el, aki belehalt a sérülésekbe.
A piliscsabaiak elvegyültek a tömegben, nem lőttek a tüntetőkre, sőt melléjük álltak, fegyvereik egy részét is odaadták. A tüntetés spontán felkeléssé alakult. A tüntetők fegyvereket szereztek, és a magyar nép felkelt a szovjet elnyomás és kiszolgálóik, az ávósok uralma ellen.
A fővárosban a felkelők telefonközpontokat, nyomdákat vettek birtokba, valamint behatoltak a fegyvergyártással foglalkozó üzemekbe, és raktárakba. Megpróbálták elfoglalni a Szabad Nép székházat, ahol a pártlap munkatársai üléseznek.
Debrecen.
Ezen a napon a fővároson kívül Debrecenben történtek a legjelentősebb események.
A debreceni bölcsészhallgatók és fiatal tanáraik valamint a középiskolások már délelőtt 11 órakor tüntettek, munkásokat győztek meg, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Délután 20-30 ezer ember tüntetett a BM megyei főosztálya, az ÁVH előtt. Az ávósok a fegyvertelen tüntetőkre vezényelték az első sortüzet. A magyar forradalom első halálos áldozatai a debreceni Ács Zoltán, Ádám Mihály és Gorzsás András, harmincan pedig megsebesültek. Ebből az is nyilvánvaló, hogy az első puskalövések még a Rádió ostroma előtt, eldördültek Debrecenben este hat és hét óra között.
Ilyen egységes és fenséges talán még nem is volt ez a nemzet. A fegyverrel küzdő fővárosi és vidéki felkelők mögött ott állt az egész ország a hatalmon lévő törpe kisebbség kivételével.
Az '56-os forradalmat, akárcsak az 1848-ast, a magyar ifjúság vitte győzelemre. Fiatal munkások, diákok, egyetemisták fogtak fegyvert, hogy szembeszálljanak a szovjet megszállás és az ávósok uralma ellen, hogy megvédjék a hazájukat.
A hatalmon lévők megpróbálták vérbe fojtani a felkelést.
Október 23-án éjszaka Gerő Ernőék kérésére a hazánkban állomásozó szovjet egységek bevonultak a fővárosba. A "segítség kérést" Hruscsov írásban is kérte, amelyet visszadátumozott formában Hegedűs András írt alá napokkal később.
A Szovjetuniót nem érte váratlanul a magyarországi felkelés. Az esetleges lázadás leverésére "Iránytű" (Kompasz) néven hadműveleti terv is készült. Ekkor hazánk területén öt szovjet hadosztály tartózkodott. A szovjet hadtest-parancsnokság Székesfehérváron székelt, 12 magyar városban csoportosították a főerőket. Malasenko már október 22-én Budapestre érkezett. Szokolov marsall 21 órakor telefonutasítást adott a szovjet csapatok Budapestre jövetelére.
22 órakor a szovjet csapatok elindultak Kecskemétről, Ceglédről, Szolnokról, Székesfehérvárról, Sárbogárdról a magyar fővárosba, ahová éjfél körül meg is érkeztek.
Azonnal megkezdődtek az összecsapások a felkelők, valamint az ávósok segítségére jött szovjet csapatok között. Kétezerre becsülik a fegyveresen harcolókat, a VIII. és IX. kerület ellenállását tartják a legerősebbnek.
Október 23-án éjjel szovjet részről 6.000 katona, 290 harckocsi, 120 páncélozott szállító és harci jármű, 156 ágyú bevetésére került sor, ami kevésnek bizonyult, ezért éjfélt követően további két hadosztály átlépte a magyar határt Románia és Kárpátalja felől. Ezáltal Budapesten 24-étől 20.000 szovjet katona került bevetésre.
A megszállókat kiszolgáló párt és kormányvezetés a késő éjszakai órákban megalakította a Katonai Bizottságot, mely mindvégig a forradalom leverésén munkálkodott. Tagjai: Apró Antal, Czinege Lajos, Fehér Lajos, Földes László, Kovács István, Mező Imre, Münnich Ferenc, Piros László, Bata István
A 20.000 szovjet katona kevésnek bizonyult. Az ávósok levezényelték az első sortüzeket. Statárium és kijárási tilalom volt. November 4-ig a hazánkban tartózkodó 5 Hadtesthez, további 17 érkezett. Az RTL bécsi tudósítója szerint, a magyar szabadságharc leverésében 200.00 szovjet katona, 4600 tank, és több száz harci és szállító jármű vett részt. Ez nem egyezik a hivatalosan bevallott szovjet adatokkal, azok lényegesen kevesebbet mondanak.
A forradalomból már október 24-én szabadságharc lett, mert hadüzenet nélkül, idegen hadsereg támadta meg hazánkat.
Nagy Imre csak október 28-án ismerte el a felkelés jogosságát, addig kormánya nyíltan szemben állt a felkelőkkel.
Orbán Éva
'56-ot kutató közíró (Schwarcz Gusztáv, '56-ban 18 éves, sportoló)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2012. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
392 db bejegyzés |
| e év: |
4803 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2444
- e Hét: 12711
- e Hónap: 23822
- e Év: 177318
|
|
|
Offline
