|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2024-03-16 23:00:15, szombat
|
| |
| |
A tékozló és Isten gondviselése
A keresztény szülők gyakran aggódnak amiatt, hogy fiaikat és lányaikat főiskolákra és egyetemekre küldjék. Néha jó okkal. A fiatalok ott elveszíthetik a hitüket; néhányan elveszítik, hogy később, megerősödve visszanyerjék azt.
Adoniram Judson az 1700-as években Boston környéki parókiákon nőtt fel. Tizenhat évesen beiratkozott a Brown Egyetemre, és osztályelsőként végzett. Míg ott tanult, legjobb barátja lett Jacob Eames. Eames deista, gyakorlatilag ateista volt. Judson hitét gúnyolva Eames Voltaire és más francia filozófusok írásaival hívta ki őt. Amikor Judson hazatért, elmondta szüleinek, hogy ő is ateista lett. Édesanyja halk zokogásban tört ki. Az apja üvöltött, fenyegetőzött és a bútorokat ütötte.
Az akkor huszonegy éves Judson New Yorkba vándorolt, hogy drámaíróként érvényesüljön. Az amerikai határvidékről szóló történeteket hallva azonban felnyergelte a lovát, és nyugatra indult. Egy este, az utazástól elfáradva megállt egy fogadóban. A tulajdonos így szólt: "Bocsásson meg, uram, de az egyetlen szabad szoba - nos, ez egy kicsit zajos lesz. A szomszédban van egy fiatalember, aki szörnyen beteg." Judson túl fáradt volt ahhoz, hogy törődjön vele, és elvette a kulcsot.
Az éjszaka rémálommá vált. Lábak trappolása jött és ment. Tompa hangok. Fájdalmas nyögések. Székek csikorgása a padlón. Judsont mindez nyugtalanította, és azon tűnődött, vajon mit szólna barátja, Jacob Eames a félelemhez, a betegséghez és a halálhoz.
Másnap reggel, amikor kijelentkezett, a szomszéd szobában lakó fiatalemberről érdeklődött. A tulajdonos azt mondta: "Gondoltam, hogy talán hallotta. Meghalt, uram, reggel felé. Nagyon fiatalon. Nem több az ön koránál. A keleti Brown Egyetemre járt." Judson megmerevedett. A férfi folytatta: "Jacob Eamesnek hívták."
A Nyugat hirtelen elvesztette vonzerejét, és Judson hazafelé fordította a lovát. Hamarosan átadta életét Krisztusnak, és nem sokkal később a missziós munkának szentelte magát. 1812. február 6-án Adoniram Judsont Észak-Amerika első külföldi misszionáriusaként bízták meg. Feleségével és társaival február 18-án Burmába hajózott. A tékozlók hazatérnek.
Robert J. Morgan
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-03-16 22:43:16, szombat
|
| |
| |
Március 17
Por
,,Azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel." (János 13:5)
Kicsit zavarban vagyok a kerekesszékem miatt. Ne érts félre, már hozzászoktam. De van ez a dolog, hogy felöltözöm egy szép nadrágba, egy csinos blúzba és fülbevalót viselek - és aztán egy olyan kerekesszékben ülök, amelynek a motorburkolata poros, a meghajtószíja zsírosan koszos, vagy a tápegység dobozán piszkos ujjlenyomatok vannak. És hidd el, az én kerekesszékem porosodik. Sőt, mielőtt belépek valakinek a házába, nem a lábamat törlöm meg, hanem a kerekeket.
Jó, megakadályozni a por felhalmozódását. Jézus is fontosnak tartotta ezt, amikor a tanítványok lábáról lemosta a port. Ha emlékeztek, a tanítványok először tiltakoztak. De Jézus emlékeztette őket, hogy ha nem mossa meg a lábukat, akkor nem lehet részük benne. Az Úr ezután elmagyarázta, hogy annak, aki megfürdött, csak a lábát kell megmosnia, mert a többi része tiszta.
Keresztényként te és én tisztává lettünk a megváltásunk által. Mégsem tehetünk róla, hogy a bűntől szennyezett világban járkálva porosodunk. Ez tény: a lelkünk porosodik. Ha nem vigyázunk rá, a porból koszréteg gyűlik össze. Ez jut eszembe, amikor Kennek kell letisztítania a kerekesszékem "porát" egy dörzspárnával és a 409-es formulával. Ugyanígy kell vigyáznom a lelkemre is.
Mi a helyzet veled? Állj meg és nézd meg gyorsan. Úgy néz ki a cipőd talpa, mintha egy kőbányában jártál volna? Nos, nem gondolnád meg kétszer, hogy megtöröld a lábad, mielőtt belépsz valaki otthonába. Kérlek, mutass ma ugyanilyen gondosságot a lelkeden lévő porral kapcsolatban is.
Uram Jézus, moss meg engem tisztára, miközben megvallom lusta hozzáállásomat. Mutasd meg nekem azokat a helyeket az életemben, ahol felgyülemlett a por, azokat a helyeket, amelyeket szívesen kifényesítenél.
Joni Eareckson Tada
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-03-16 22:20:01, szombat
|
| |
| |
Március 17
Ha túl sok mindent teszel a szükség kategóriába, a végén csalódott leszel az élet miatt, meg fogsz sértődni másokra, és kételkedni fogsz Isten jóságában.
Ez tényleg az egyik legsilányabb szó, amit az emberi kultúra használ. Ha a szükség azt jelenti, hogy "az élethez nélkülözhetetlen", akkor a dolgok túlnyomó többségére, amikről azt mondjuk, hogy szükségünk van rájuk, valójában nincs is szükségünk. Tudod ezt, ha vannak gyerekeid, vagy ha gyerekek között vagy. Tegyük fel, hogy szülő vagy, és elvitted a gyerekedet a bevásárlóközpontba (ami az első hibád). Ahogy sétáltok a bevásárlóközpontban, a gyermeked meglátja a sportcipőboltot, és azonnal balra fordul. Most az orrát az üzlet ablakának nyomva azt mondja: "Anya, szükségem van azokra a tornacipőkre". Te lenézel a lábaira, amelyek tökéletesen jó cipőkbe vannak burkolva, és azt mondod: "Nem, nem veszek neked olyan tornacipőt. Neked már van egy tökéletesen jó cipőd." Amikor ezt mondod, a gyereked nem arra gondol: "Milyen bölcs anyával áldott meg a sors. Átlátott a torz szükségérzetemen, felismerte az önző vágyamat, és szeretettel megmentett magamtól". Nem, hanem a gyermeked ellened fordul: "Mindig nemet mondasz nekem. Nem tudom, miért pont nekem van olyan anyukám, aki utálja a tornacipőket". Ezután a gyermeked nem hajlandó veled kapcsolatba kerülni a hátralévő időben, amíg a bevásárlóközpontban vagytok.
Amikor azt mondod magadnak, hogy valamire szükséged van, akkor három dolog következik belőle. Először is, úgy érzed, hogy jogod van ahhoz a dologhoz, mert végül is szükséged van rá. Másodszor, mivel szükségletről van szó, úgy érzed, hogy jogod van követelni azt. Harmadszor pedig a másik ember szeretetét aszerint ítéled meg, hogy hajlandó-e azt a dolgot átadni. Ez nemcsak az egymással való kapcsolatainkban történik, hanem ami még fontosabb, az Istennel való kapcsolatunkban is. Amikor valamit igényként megnevezel, és Isten nem teljesíti azt, akkor elkezdesz kételkedni a jóságában. Ami halálos ebben, hogy egyszerűen nem futsz segítségért ahhoz, akinek a jellemében kételkedni kezdtél.
A Máté 6:32-ben Jézus emlékeztet minket arra, hogy van egy mennyei Atyánk, aki pontosan tudja, mire van szükségünk. Jézus szavaiban van szembesítés és vigasztalás. A szembesítés a következő: Jézus azért emlékeztet minket arra, hogy van egy Atyánk, aki pontosan ismeri valódi szükségleteinket, mert nekünk nincs ilyen ismeretünk. Folyamatosan összekeverjük a szükségleteket és a kívánságokat, és amikor ez megtörténik, kísértésbe esünk, hogy megkérdőjelezzük mennyei Atyánk szeretetét. A vigasztalás az, hogy kegyelemből a világegyetem által valaha ismert legbölcsebb, legszeretőbb Atya gyermekeivé lettünk. Ő soha, de soha nincs zavarban. Ismeri minden szükségletünket, mert ő teremtett minket. Megnyugodhatunk abban a kegyelemben, amely az ő gyermekeivé tett minket, tudva, hogy az ő családjában elfoglalt helyünk garantálja, hogy megkapjuk, amire szükségünk van.
További tanulmányozásra és bátorításra: Zsoltár 145
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2024. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
116 db bejegyzés |
| e év: |
375 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4426
- e Hét: 38202
- e Hónap: 67514
- e Év: 255316
|
|
|
Offline
