Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Álomtündér
  2017-04-22 23:38:15, szombat
 
  T.Fiser Ildikó - Álomtündér


Leszáll a köd lassan szemedre,
a szobádba az álom lebeg be.
Lopakodva, mint a tolvaj,
tolakodva érkezik,
épp, hogy érint, bíztatóan,
majd a csöndben távozik.
A szép álom tündérlánya
táncát vidám színekben járja,
csengő hangján szívedbe hatol
a dallam könnyed, lüktető varázsa.
Újraélednek a múlt csodái,
zengnek belé az álom falak,
kinyílnak a réten az emlékek virágai,
hogy többé el ne hervadjanak.




 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek reggeltől-estig  
Lélek pár, két fél egy egész...
  2017-04-22 23:26:14, szombat
 
  Lélek pár, két fél egy egész...

A hiányzó másik felünk, mi hiányzik? Miért érezzük sokszor fél embernek magunkat? Bennünk van a késztetés egésszé válni, a hiányt pótolni, én úgy érzem ez az oka...


Nem tudunk kiteljesedni a másik nélkül. A másik emberben szeretnénk saját tükörképünket látni, hogy ön igazolást nyerjünk saját létünk értelmére.

Minden párkapcsolatból tanulunk, ki mit tanul, tudja jól, nem véletlenül kerül össze két ember. Azt is megérezzük, amikor a lelki társunkkal találkozunk. Ilyen találkozáskor megnyugvást, végtelen nyugalmat érzünk, szeretnénk az egész világot magunkhoz ölelni. Hazaérkezés érzése hatja át a szívünket, lelkünket, mert szívünkben hazataláltunk. Hol van az otthonunk? Mellette, mert nélküle nagyon nehéz és ránk nehezedik az egész világ nyűge, fájdalma. A csillagok honából földi házba költözött lelkünk újra egyesülhet és ez semmivel sem pótolható. Megelégedettséggel, örömmel jár!
Forrás: Ahogy érzed - írta D. Ildikó
 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
Szép és tanulságos!!!
  2017-04-22 23:18:10, szombat
 
  Szép és tanulságos!!!

Egy napon azt kérte az osztálytól a tanár nő, hogy minden osztály-társuk
nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres
hely.

Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják
a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt
elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanár nőnek.

Hétvégén a tanár nő minden diák nevét fölírta egy papír lapra és mellé a
kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanuló társak írtak róla.

Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik
nevetett. 'Tényleg?' - hallatszott a suttogás... 'Nem is tudtam, hogy én
valakinek is jelentek valamit!' - és 'Nem tudtam, hogy a többiek ennyire
kedvelnek' -szóltak a megjegyzések.

Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanár nő nem tudta, hogy a
diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is
törődött vele.

A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a
társaikkal.
Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanár nő elment a
tanítványa temetésére ..

A templomot megtöltötte a sok barát.

Egyik a másik után - akik szerették vagy ismerték a fiatalembert -
odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanár nő a sor
végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az
egyik koporsó vivő katona megszólította: '�--n a matematika tanár nője volt
Mark-nak?' Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta:'Mark nagyon gyakran
beszélt magáról.'
A temetés után összegyűltek Mark régi osztály társai. Mark szülei is ott
voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanár nővel.

'Valamit szeretnénk mutatni' - mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a
zsebéből. 'Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, �--n meg fogja
ismerni.'

A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván
összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már.

A tanár nő - anélkül, hogy odanézett volna - tudta, hogy ez egyike volt
azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az
osztály társak írtak Markról.

'Nagyon szeretnénk �--nnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az
osztálynak' - mondta Mark anyja. 'Amint látja, Mark nagyon megbecsülte.'

A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanár nő körül.

Charlie elmosolyodott és azt mondta: 'Nekem is megvan még a listám. Az
íróasztalom felső fiókjában őrzöm.'
Chuck felesége pedig így szólt: 'Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be
az esküvői albumba.' 'Az enyém is megvan még' - mondta Marily. 'A naplómban
tartom'.
Ekkor Vicki, egy másik osztály társuk a zseb naptárát vette elő, és
megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek.

'Mindig magamnál hordom' - mondta Vicki, és hozzátette: 'Meg vagyok
győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát.'

Ember társainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy
minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap.

Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk és
akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg
nem késő.
Mindenki megteheti, aki ezt az írást elolvassa. Ha nem teszed meg,
elszalasztol egy csodás lehetőséget, hogy valami kedveset és szépet tegyél.
 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
Szeretni és szeretve lenni
  2017-04-22 23:14:35, szombat
 
 
Szeretni és szeretve lenni


Szeretni és szeretve lenni... ez a legfontosabb dolog az életben, amiért élünk. Nem tudjuk tagadni, hogy ez tart minket életben. Hiába tagadjuk, miért is tennénk? Ez a lényeg, amit el kell érnünk, és ha ez megvan, törekednünk kell arra, hogy még több szeretetet adhassunk.

Gondolj csak bele, ha ez a kettő dolog megvan az életedben: szeretnek és szeretsz, akkor nagy baj nem történhet. Akkor mindig van valaki, legalább egy valaki, aki melletted áll. És akkor a baj már enyhül. Ha a szerelmed van melletted, ő segít, ha csak azzal is, hogy melletted van, az már magában csodálatos érzés. Ha érzed azt a feltétlen szeretetet, szerelmet (hívd ahogy szeretnéd, gondolj arra, amelyikre szeretnél) akkor már kivételes ember vagy.

Feltétel nélkül szeretni... az egyik legszebb dolog az életben... mi is lehet még a cél? Ennél szebb dolog nem történhet veled. Szeresd akár a szüleidet, barátaidat, szerelmedet. Ha feltétel nélkül szeretsz, akkor ez erőt ad neked. Sugározd a szeretetet magadból. Ez annyira egyszerű... áraszd szét a benned rejlő fényt mindenkire, akivel kapcsolatba kerülsz! Mosolyogj! Annyira jó dolog mosolygós emberek között lenni, próbálj meg erre törekedni.

Mindenkivel történnek rossz dolgok is, de felemelt fejjel túltesszük magunkat ezeken a dolgokon, és mosolygunk... ha el is kezdünk sírni, akkor is... mert nem adjuk fel. Soha nem adhatjuk fel a reményt, hogy egyszer megtaláljuk azt az embert, akit keresünk! Lehet, hogy ő talál majd meg bennünket, nem is kell nekünk keresnünk. És az akkor csodálatos érzés lesz, olyan, mintha hosszú keresgélés után hazaérkeznél - nyugalom, biztonság és boldogság.

Forrás: Ahogy érzed - írta lorinbee
 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
Megérzés nélkül
  2017-04-22 23:13:23, szombat
 
  Kassai Csilla - Megérzés nélkül


Az Élet olyan , mint egy nagy Folyó :
Csak árad , árad és hömpölyög.
A Lelkemben feléled a szó
És mélyről ébredő álmokat szövök.


Megérzés nélkül ...

Mikor fellázad bennem az Ég,
Akkor mellettem állnak az Angyalok,
Riadtan néznek szerteszét,
Mert a Mindenséget hallgatva hallgatok.
Hallgatok, mert a Szó, bár nekem szól,
Még sem maradhat csak az enyém!
Hallgatok, mert a könnyem kicsordul
Az Érzések Égi fellegén.
De a Lélek ébred! És szólni akar!
Mikor nem várjuk, leginkább akkor siet,
A Lélek a Halálba, a Halál a Lélekbe mar,
Örök fejlődésre késztetve az Életet.
A Lélek tudja, hogy mi következik!
Bár a balga Ember csak magára néz,
Nem érdekli, valóban hol van Ő és Ki lehet?
És miért van megannyi szenvedés?
Azt hiszi, a Világ magától létezik,
S ami van, arról Ő nem tehet!
Csak az Ész számít a Földön és nem a Szív,
S ezért vannak a "gyarló" Emberek!
De mikor kopogtat benne Valaki,
Aki szüntelen kedvesen szólogat,
A szívében megdobban valami,
S el kezdi hallani a hangokat!
Először úgy érzi, játék csupán,
S többnyire nem veszi komolyan,
Ám mikor magával ragadja az ár,
Hagyja magát sodorni boldogan!
És már érzi, hogy hallgatni kell
És figyelni a belső Életet,
Mert odakinn csak az létezik,
Mit belülről építenek az Emberek.
Megérzés nélkül élni bűntudat,
Mert mikor magára ismer majd a földi Én,
Nem talál mentségére szavakat,
S gyötrődik addigi Életén!
Lehet, hogy jó, de lehet, már késő.
Ébrednek az Életért sóvárgó halott szavak,
Elmeditál! Milyen földi Én is most ő?
Mert a Lélekre minden visszahat!
Egyszer mindannyian felébredünk!
Megértjük, késő sosem lehet,
Mert legfeljebb majd jobban éljük
Az életünk,
Mint a csak kívül létező Emberek!
Az Élet halni, a Halál élni akar!
A Körforgás örökkön át örök,
S ahogy az Ember Teste és Lelke között
Dúl a harc,
Úgy mindig az Ég győz a Föld fölött!
(Forrás: Ahogy érzed)
 
 
0 komment , kategória:  Írások  
Viszontlátás
  2017-04-22 23:05:39, szombat
 
  Mihai Eminescu: Viszontlátás

- Erdő, erdő rengeteg,
Hogy folyik az életed,
Mert sok idő elszaladt,
Mióta nem láttalak,
S mióta lábam bejárt
Messze földet , hét határt.
- Mint rég, úgy folyik sorom,
A zimankót hallgatom,
Hogy' szaggatja ágaim,
Eldugja patakjaim,
Torlaszolja útjaim,
És elűzi dalaim.
Mint rég, úgy folyik sorom
Forrás táján hallgatom
Nyáron a dojnát, melyet
Én adtam mindenkinek,
S míg a korsajuk telik,
Asszonyok énekelik.
- Hej, szelíd folyóju erdő,
Az idő megy, az idő jő,
Te vénülni mégse fogsz,
Egyre csak fiatalodsz.
- Az idő? Évezred óta
Nézek csillagfényü tóba,
S mostoha vagy jó időben
Lombom, ágam zúg a szélben,
S jó idő vagy mostoha,
Nékem folyik a Duna.
Csak az ember változó,
A világban bujdosó.
De helyünk mi el nem hagyjuk,
Változatlanul maradtunk:
Folyamaival a tenger,
A föld sivatag terekkel,
Holdvilágostul a Nap,
Erdőstül a sok patak.

Jékely Zoltán fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szokatlan betegség
  2017-04-22 23:04:18, szombat
 
  José Real Navarro: Szokatlan betegség

,,A szeretet olyan, mint a tűz: ha nem terjed, kialszik."

A világon elterjedt egy szokatlan betegség. Akik megbetegedtek, azok szíve egyre kisebb lett, erejük csökkent, vidámságuk alább hagyott. Az orvosok tanácstalanok voltak. Rengeteg orvosságot írtak elő, de semmi nem használt. Még szívátültetést is alkalmaztak. Az átültetett szív is, pár napra a műtét után, kezdett összezsugorodni. Tehetetlen félelem fogta el őket.

A betegség tovább terjedt. A kórházak megteltek az utolsó ágyig. Rövid idő alatt mindenki szívbajos lett. Ágyban fekvő volt az egész világ és a halált várta.

Egyedül egy személyt nem ragadott el a kór. Idős ember volt, szép, nagy és egészséges volt a szíve, sőt, a szokottnál is nagyobb. Nekilátott a betegápolásnak.
Azt vette észre, ha megfogta a beteg kezét és rámosolygott a kis szív azonnal növekedni kezdett. Amint elengedte, a növekedés megállt. Fölfedezett valamit. A szokatlan betegség oka a szeretet hiánya volt.
Nekilátott a munkának. Betegtől betegig járt. Fogta a kezüket és nevetett. Amikor a beteg szíve kellő nagy lett, ő is képes volt gyógyítani. Az új orvosság gyorsan terjedt az egész világon. Világszerte megszaporodtak a nagyszívű emberek. Mindenkit gyógykezeltek és a szívek egyre nőttek. Elég volt megfogni a kezet és mosolyogni.
 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
A tavasznak mesés leírása
  2017-04-22 23:02:21, szombat
 
  Mátyási József - A tavasznak mesés leírása
(részlet)


Álmomba vendége jött a Természetnek,
Magaviselete mutatta követnek,
De értelméből is a vett izenetnek
Kisült, hogy embere volt a Kikeletnek.
Ki midőn bényitott a hálószobába,
Még a vén Természet nyújtózott ágyába,
Noha minden dolog mozgott udvarába,
Mint reggel a cseléd gazdája dolgába.
Felébredvén pedig a köszöntő szóra,
,,Nincs még jelen, úgymond, a felkelő óra,
S e felettem függő időmutatóra
Hallgatván, az idő még hajlandó hóra.
Még nyugodalomnak hónapja nincs három,
Ablakim a napnak addig ki nem zárom,
Mert a fizetségből gyakran történt károm,
A tavasz postáját, Sz. Györgyöt elvárom."
Titkolja ez nevét, s kérdi mint telele?
Annyi heverésbe nem únt-é már bele?
Mely szóra az öreg félkönyökre kele,
S a tudakozónak ekképpen felele:
,,Igen rettenetes látásaim voltak,
Igaz-é vagy álom? sok emberek holtak,
Felettem nagy hadiseregek gázoltak,
Záporesőt játszó vérözönt locsoltak."
,,Ha álom e látás, hadakozást tészen,
Az emberi nemnek, ámbár nem egészen,
De nagyobb részének háboruja lészen,
Kivált az éjszaki s napkeleti részen."
,,Kelj fel, mond a vendég, de hogy nincs ideje,
Hiszen hogy ágyba vagy, majd félesztendeje,
Már megújulhatott vén tested ereje,
Kelj fel, hadd nyíljon ki a munkák műhelye."
,,Én vagyok a Szent György, a tőled várt követ,
A tavasz címerét nézd bár e zöld övet,
Ilyet már idei zöldségekből szövet,
Melyeken magam is heverésztem jövet.
Jupiter maholnap megdördül egében,
Fiatal tüzekkel villog fellegében,
Új ménköveket rak Vulkán a zsebében,
Mert az avast s rosdást nem fogja kezében.
Junó asszonyához beljebb szövetkezik,
Mert hidegségéből már az is vetkezik,
S majd ha nyájasabban öszveölelkezik,
Kiki tudja onnan ami következik.
Fébus hosszabb útra keneti tengelyét,
A nyári járásra téríti négy pejét,
Úgy intézi nyugvó és felkelőhelyét,
Hogy felettünk járjon, s érezzük erejét.
Közelítésével szívünk vidámítja,
A télnek rabjait házból szabadítja,
Érccé vált földünket tüzével lágyítja,
S méhéből a terhét kifelé indítja.
Közösít egy plántát a másik plántával,
Szerelembe ejtvén a párt a párjával,
Hogy a hím nőstényét ráragadt hamvával
Tenyészőbbé tégye mint egy férj magvával.
Csak a havasokra szorítá a telet,
Elérkezésével a kedves kikelet
Eólus fúvója, lehelt gyengébb szelet,
Választván észak helyt a lágy meleg delet.
Észak felé hordja a fagy is sátorát,
Mert az ég hó helyett önti víz záporát,
És a nap a földnek hevesíti porát,
Súgárinak közelhozván tűz-táborát.
Kékülnek lángjától a megbarnult egek,
Kormosodnak tőle a szőke fellegek,
Bennek vízcseppekké olvadnak a jegek,
Könnyhullatásaik azért oly melegek.
A folyóvizeken fáklyái lobognak,
Verőfénye miatt a jegek ropognak,
Az eloldott habok kedvekre forognak,
Ha a játszó szelek köztök csavarognak."




 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
A tavaszi sugár
  2017-04-22 23:01:18, szombat
 
  Tóth Árpád - A tavaszi sugár


A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényü pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.

A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.

Egy lány jött az uton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltűnt. Szivem zenélt. Merengve álltam ott.

Bús voltam vagy derűs? ki tudja. Ama ritka
Kelyhű percek közül ragyogva volt ez egy,
Melyben pezsegve forr kedv és bú drága titka,
Mint mélyen csillogó, nektár-izű elegy.

Olyan perc volt, midőn a vaskos testi érzet
Kitágul... rezg, s ha kinyúlik a kéz,
A Nap arany almáját a tenyeredben érzed...

 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Az áprilisi rügyekhez
  2017-04-22 23:00:32, szombat
 
  Szabó Lőrinc - Az áprilisi rügyekhez


Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,
és közben milyen nagyra nőttetek!
hüvelyknyire!? Kilombosodtatok
és ezer könnyű és friss fodrotok
halványzöld lángként repdesi körül
a gallyakat és táncol és örül.

De szépek vagytok, tavaszi rügyek,
de bátrak vagytok! Nem kérdezitek,
mi vár rátok, ? ha itt az ideje,
mint a barna földből a rét füve,
a barna ágból kicsaptok ti is,
akármilyen hideg az április.

Bölcsek vagytok ti, szárnybontó rügyek,
bölcsebbek, mint én, egészségesek?
Egy hónapja nem láttuk a napot,
mégis hittetek és kibujtatok,
hajtott a szent önzés, küzdöttetek,
győzni akartatok és győztetek!

Győztetek, hívő rügyek s levelek,
irígyelhetem erényeteket:
bolond idő járt rám is, április,
hosszú, naptalan, de én e komisz
tavaszban, mely oly zord és fénytelen,
hitetlen voltam és reménytelen.

Az voltam, fáradt, gyáva és beteg,
utáltam már az egész életet
s ez kellett, ez a büszke változás,
szemeimben ez a csodálkozás,
ez kellett, hogy megváltsam magamat
és megérthessem a példátokat,

hős példátokat, parányi rügyek?
Egy hét alatt de nagyra nőttetek!
Zöld zászlaitok felrepültek a
bokrok, fák és hegyek csúcsaira
s hiába ez a gyilkos április,
reményt hirdettek, reményt nekem is!




 
 
0 komment , kategória:  Hónapok, hónapokról versek  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 372 db bejegyzés
e év: 4386 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2910
  • e Hét: 12413
  • e Hónap: 26318
  • e Év: 156025
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.