|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2022-10-27 18:45:37, csütörtök
|
| |
| |
A Szentháromság Isten munkája
Textus: Jn 11,41-42
Az emberek egyik nagyszerű tulajdonsága, hogy képesek vagyunk együttműködni és jól együtt dolgozni. Ezt látjuk ma a repülőgépek pilótafülkéjében. Elmúltak azok az idők, amikor a pilóta volt az abszolút főnök, és a másodpilóta nem kérdőjelezhette meg a döntéseit. Ez túl sok balesetet eredményezett. Ma a pilótákat és a másodpilótákat arra tanítják, hogy működjenek együtt, segítsék egymást, hogy olyan csapatot alkossanak, amely még akkor is biztonságban tartja az embereket, ha veszélyes helyzeteket élnek át. Egy csapatként dolgoznak a probléma megoldásán.
Ezt gyakran látjuk sok különböző területen - az orvostudományban, más tudományokban, a zenében, a sportban, a filmszakmában és így tovább. A csapatmunka elképesztő eredményekhez vezethet.
Két idős hölgy ugyanabban az öregotthonban éltek. Mindkettőjüket agyvérzés érte. Az egyiküknél az agyvérzés a bal oldalát korlátozta, míg a másikuknál a jobb oldal sérült meg. Mindkét hölgy kitűnő zongorista volt, de feladták a reményt, hogy valaha is újra játszhatnak. A központ igazgatója leültette őket egy zongorához, és arra biztatta őket, hogy játsszanak együtt szólódarabokat. Így is tettek, és nagyszerű barátság alakult ki közöttük.
Egy másik dolog a csapatmunkával kapcsolatban az, hogy néha két ember úgy tud együtt dolgozni, hogy mindegyikük bátorítja és inspirálja a másikat, és az eredmény messze meghaladja azt, amit egyedül el tudnának érni.
Az ok, amiért az emberek szeretik a csapatmunkát, és amiért a csapatmunka gyakran olyan hatékony, az az, hogy Isten így teremtett minket. Isten képmására lettünk teremtve, és Isten, mint Atya, Fiú és Szentlélek, a csapatmunka végső és tökéletes példája. Az ő csapatmunkájuk a modellje minden más csapatmunkának. Az, hogy együtt dolgoznak az üdvösségünkért, egységben, mégis mindegyiküknek más-más szerepe van, olyasvalami, amin nekünk, keresztyéneknek csodálkoznunk kell. Igeszakaszunk bemutatja ennek az egységnek egy részét, és ennek segítenie kell nekünk abban, hogy teljesen biztosak legyünk üdvösségünkben. Az Istenségben olyan egység van, hogy üdvösségünk nem egy valaki munkájának az eredménye. Éppen ellenkezőleg, azért üdvözülünk, mert a Szentháromság Isten, tökéletes egységben és együttműködésben, együtt cselekedett, hogy ezt elérje.
Igeszakaszunk nem említi a Lelket, de miközben megnézzük, mit mond a szövegünk Jézusról és az Atyáról, aközben majd megemlítek néhány igeverset, amelyekből következtethetünk arra, hogy a Lélek is részt vett a Lázár feltámasztásában. A szövegünkben ezt olvassuk: (János 11:41-42)
Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
1. Először is, figyeljük meg, hogy Jézus az Atya Istenre támaszkodik.
Jézus Lázár sírjához lépett, és mit akart tenni? A saját erejéből akarta feltámasztani Lázárt? Nem. Azért jött, hogy az Atya akaratát teljesítse. Az Atya küldte őt. A János 3:16 azt mondja nekünk:
,,Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
Üdvösségünk megvalósítása érdekében az Atya az Ő Fiát adta. Elküldte Őt ebbe a világba, hogy meghaljon helyettünk. A bűneinkért meg kellett fizetni, és az egyetlen, aki ezt megtehette, az Isten szeplőtelen Fia, Jézus volt, az, aki szűztől született. Ő leszállt a mennyből, és magára vette a mi természetünket. Azonosult velünk, és bizonyos értelemben egy lett velünk, kivéve a bűnt. Ő volt a második Ádám, a mi nagyszerű képviselőnk. Az első Ádám elbukott, és az egész emberi fajt bűnbe taszította. A második Ádám szintén a mi képviselőnk volt. Meghalt helyettünk, a mi bűneinkért, hogy megmentsen minket. Ahogy a 2Korinthus 5:21 mondja:
,,Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne."
Jézus azért jött, hogy megmentsen minket. Ez volt az Atya akarata. A János 6:38-ban Jézus azt mondta:
,,mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem."
A Lukács 4,43-ban Jézus azt mondta: ,,Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem."
Az Atya céllal küldte el a Fiút, azzal a céllal hogy átvegye a helyünket. Jézus szolgává lett, hogy megmentsen minket. Ahogyan a Máté 20:28-ban mondta:
,,Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."
2. Az Atya és a Lélek minden egyes lépésnél részt vett Jézus munkájában.
Ezt látjuk Jézus keresztségében, amikor azonosult velünk. Ezt olvassuk (Máté 3:16-17):
,,Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm."
Az Atya a Fiú munkájának jóváhagyását fejezte ki. A Lélek eljött Jézusra. Részt vett abban, amit Jézus tett. Az ezt követő vers valóban ezt mutatja nekünk. Azt mondja: (Máté 4:1)
Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög.
A Lélek vezette Jézust. A Lukács 4:18-ban Jézus ezekkel a szavakkal nyitotta meg nyilvános szolgálatát:
,,Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat."
A Lélek Jézussal volt, amikor a munkáját végezte.
A Filippi 2:6-8 arról beszél, hogy Krisztus megalázta magát. Pál azt írta:
,,aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig."
Herman Bavinck azt mondja, hogy Krisztus megalázkodásának része az isteni természet szerint abban állt, hogy:
,,elrejtette isteni fenségét és dicsőségét, Isten alakját, amelyben a megtestesülés előtt létezett, a szolgai alak mögé, amelyben a földön járt."
A megdicsőülés hegyén Jakab, Péter és János látta Jézust elváltozni, ahogy ruhája vakítóan fehér lett, arca úgy ragyogott, mint a nap. Láttak valamit Jézus alapvető dicsőségéből. De a földön töltött ideje nagy részében Jézus elrejtette dicsőségét.
Bavinck folytatja,
,,megaláztatása alatt egy pillanatra sem használta isteni hatalmát és isteni tulajdonságait arra, hogy önmagának kedvében járjon, és hogy legyőzze ellenségeit. Nem más fegyverrel harcolt és győzött, mint a kereszttel. Az önmegtagadás volt életének titka".
A Sátán első kísértése az volt, hogy rávegye Jézust, hogy ne hagyatkozzon többé az Atyára. A Sátán arra sürgette Jézust, hogy a köveket változtassa kenyérré.
A Sátán lényegében azt mondta:
"Éhen fogsz halni, hacsak nem veszed a kezedbe a dolgokat, és nem változtatod ezeket a köveket kenyérré".
Azt akarta, hogy Jézus ne bízzon többé az Atyában, ne hagyatkozzon rá. De Jézus visszautasította a Sátánt. Azt mondta: (Máté 4:4)
Meg van írva: ,,Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik."
Teljesen megbízott az Atyában.
Ugyanez volt a helyzet a harmadik kísértésnél is, amikor a Sátán megmutatta Jézusnak a világ összes királyságát és azok pompáját, és azt mondta neki: (Máté 4:9)
,,Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem."
A Sátán azt mondta neki, hogy nem kell a keresztre mennie, hogy más módon is elvégezheti a megváltást. Jézus azonban megundorodott a Sátán sugallatától, és ezt mondta: (Máté 4:10)
,,Távozz tőlem, Sátán!"
Ugyanígy volt ez akkor is, amikor Jézus Lázár sírjához közeledett. Elismerte, hogy azért jött, hogy az Atya akaratát teljesítse. Dicsőíti az Atyát. Dicsőséget ad az Atyának. Azt mondta:
,,Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz."
Jézus az Atya erejével feltámasztotta Lázárt. Jézus az Atya akaratát teljesítette.
3. Figyeljük meg, hogy Jézus, mielőtt kihívja Lázárt a sírból, dicsőséget ad az Atya Istennek.
Jézus megmutatja mindenkinek, aki ott van, hogy Ő az Atya szolgájaként jött. Dicsőséget ad az Atya Istennek. Erről már korábban, a 4. versben beszélt a tanítványainak. Azt mondta nekik:
,,Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia."
Andreas J. Köstenberger megjegyzi: ,,Jézus nem a csodára összpontosít, hanem Isten dicsőségének (és így saját messiási hivatásának) kinyilatkoztatására benne és általa."
4. Jézus szavain keresztül Lázár sírja előtt Isten dicsősége és a Fiú dicsősége összefonódik.
Azzal, hogy Lázárt feltámasztotta a halálból, dicsőséget adott Istennek, és egyúttal az Ő dicsőségét is kinyilatkoztatta. D. A. Carson írja:
"Az Atya és a Fiú kölcsönösen elkötelezettek egymás dicsőségére. Az irónia az, hogy ha ebben az életre való visszaállítás csodájában mind az Atya, mind a Fiú megdicsőül (azaz megmutatkozik az, aki valójában), a megdicsőülés legfőbb pillanata Jézus halálában következik be...
Figyeljük meg Jézus és az Atya egységét Lázár feltámasztásában. Kálvin János írja:
"Ezalatt tehát azt érti (Jézus), hogy olyan nagy az egyetértés közte és az Atya között, hogy az Atya semmit sem tagad meg tőle; sőt még az imádkozásra sincs szüksége, mert csak azt hajtja végre, amiről tudja, hogy az Atya megparancsolta; de hogy az emberek még jobban meggyőződjenek arról, hogy ez valóban isteni munka, ezért hívta segítségül az Atya nevét".
5. A nagy tanulság, amit itt láthatunk, az, hogy a mi megváltásunk a Szentháromság Isten műve.
Micsoda bizalmat kell, hogy adjon ez nektek. A Szentháromság Isten abszolút elkötelezett az üdvösségetek iránt. Amikor Jézus eljött, hogy megmentsen téged, nem egyedül cselekedett. Őt az Atya küldte. Az Atya akaratát teljesítette. Tökéletesen teljesítette azt. Kétszer, a keresztségénél és a megdicsőülés hegyén az Atya hangja elhangzott a mennyből: (Máté 3:17, 17:5)
,,Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm."
A megváltásotok megvalósításával Jézus az Atya akaratát teljesítette. Tökéletesen véghezvitte azt. Üdvösségetek megvalósításában Jézust a Lélek vezette. A megváltásotok megvalósítása során tökéletes viselkedésre volt szükség. Jézusban ez megvalósult. Egyetlen részlet sem maradt ki. A Zsidókhoz írt levél 7:26 így ábrázolja Jézust:
,,Mert ilyen főpapra volt szükségünk, aki szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és az egek fölé emeltetett."
Mi kell legyen a mi válaszunk erre? A Zsidókhoz írt levél 10:19-23 elmondja:
,,Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett."
Testvérek bízzatok Jézusban! Dicsérjétek Őt. Dicsérjétek a mi Szentháromság Istenünket az Ő munkájáért, hogy megmentett minket. Ámen! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-27 18:17:25, csütörtök
|
| |
| |
"Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt,... megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel." Lk 7,37-38
Sokat tanulhatunk ennek az asszonynak az odaszántságából. Az imént nyert bocsánatot, és sírása szíve öröméből fakadt. Inkább azért sírt, mert már megtanult örülni. De lám, már lelki élete kezdetén akart szolgálni az Úrnak.
Nos, újonnan megtértek, ne mondjátok ezt: "Majd évek múlva teszünk valamit Krisztusért, ha megerősítést nyert 'elhívásunk és kiválasztásunk'. Várni akarunk, amíg növekszünk a kegyelemben, aztán megpróbáljuk azt tenni, amit tudunk." Nem, nem, hanem mihelyt megtisztultatok, ajánljátok fel az Úrnak imádságaitokat. Még megtérésetek napján lépjetek be a seregébe!
Talán, ha tétovázott volna ez az asszony, sohasem kente volna meg az Urat; de jól tette, hogy első szeretete melegében cselekedett.
Az újonnan megtértek Isten kegyelme által melegen tartják a gyülekezet vérkeringését. Általában meghidegülnek azok a gyülekezetek, amelyekben megszűnik a lelki növekedés. Úgy tapasztaltam, hogy amely gyülekezetekben nem történnek megtérések, nem jó lelki állapotban vannak. Az újonnan megtértek mozgósítanak, megújítanak mindnyájunkat lelki melegségük, egyszerűségük és gyermeki bizalmuk által.
Szeretnénk bátorítani benneteket, hogy tegyetek ti is így, mint ez az asszony. Értünk, saját érdeketekben és Jézusért ne tétovázzatok azon, hogy megtegyetek valamit, még akkor is, ha kezdők vagytok Isten iskolájában. Hadd kritizáljanak a farizeusok, az Úr megőriz titeket attól, hogy szörnyű károkat okozzon a nyelvük.
Kérlek titeket, akik szeretitek Jézust: Ne rejtsétek véka alá azt a lámpást, amit kaptatok, hanem jöjjetek elő és mutassátok meg. Ha csak kis hitetek van is, használjátok, és az Úr megáld benneteket munkátokban, és egyre jobban gyarapítani fogja hiteteket és szereteteket.
C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2022. Október
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
269 db bejegyzés |
| e év: |
1575 db bejegyzés |
| Összes: |
35938 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 9081
- e Hét: 31725
- e Hónap: 61037
- e Év: 248839
|
|
|
Offline
