|
2010-05-31 18:06:29, hétfő
|
| |
| |
Várnai Zseni Szolgálj, szívem.. /Zsókától kaptam
"Csak kitartás!- biztatom magam,
még futni kell, még minden messze van.
Szolgálj szívem, még egy kicsit nekem,
jaj, meg ne állj az úton hirtelen
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon - nagyon fáradt vagyok.
Kicsit nehéz volt, jól tudom, szívem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgyék csak azt:az óra jól ketyeg,
nem irgalmaznak ám az emberek,
csak hajtsd a vért, arcom piros legyen
frissen induljak minden reggelen,
csak én tudom, ha ágyba roskadok
estére már milyen fáradt vagyok.
Szemem árkos es ajkam szögletén
a két vonás már mély lett és kemény,
sokat sírtam; eső után a föld
ilyen barázdált, csapzott elgyötört. . .
de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,
arcom hegy-völgye lágyan kisimul,
csak este ha ágyba roskadok,
érzem megint, nagyon fáradt vagyok.
Csak kitartás, kip - kop. pontosan,
holnap sikerül megint biztosan,
a félúton, szívem jaj meg ne állj,
kip-kop. . . . tovább is híven kalapálj,
a hegynek föl kicsit nehéz az út,
szív kell hozzá, de aki odajut,
a csillagok közt csillagként ragyog. . .
csak este, este oly fáradt vagyok.
Sose pihentem, nem volt rá jogom. . .
Most meg-megállok, s felfohászkodom;
-Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj!
szegény szívem, te meg szaladj, szaladj. . .
Csak, kis kitartás, meg egy hős iram,
fussunk dalolva bátran és vígan. . .
de este már a dal is csak dadog;
altassatok el engem, csillagok!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
Offline
