|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2016-01-28 23:03:39, csütörtök
|
| |
| |
Szily Nóra interjúja: Király Viktor: ,,Aki nem tűz ki újabb és újabb célokat, az előbb-utóbb belefásul"
Pár hétig itthon van, aztán Amerikában várják fellépések. Most kell igazán észnél lennie, hogy ügyesen lovagolja meg a siker hullámait. 1999 óta él Magyarországon - akkor ,,amerikai" tinédzserként csöppent ide. 2008-ban nyerte meg a Megasztárt, tavaly pedig ötvenezer jelentkezőből a 24-be jutott az amerikai Voice tehetségkutatóban ,,magyar" indulóként.
Az Origón megjelent a napokban veled egy interjú, és megakadt a szemem azon, hogy egyrészt azt mondtad - a Voice-tól végre önbizalmat kaptál, másrészt, hogy túl kishitű vagy ahhoz, hogy nagyképű legyél. Többször beszélgettünk már, és az önértékelésed ingadozása anno is mindig előkerült.
Fotó: Marton Szilvia/Origo
Én egy helyen vagyok magabiztos - a színpadon, miközben megy a zene... Előtte és utána nem. Biztosan furán hangzik, de én annyira el tudom varázsolni magam egy dalban, hogy amikor énekelek, nincs is helye a kételynek. Sőt még azt is felvállalom, hogy akkor talán kicsit beképzelt vagyok. De csak akkor és ott. Tudom, érzem, hogy mit tudok zeneileg, és nem is hasonlítom össze magam másokkal. Egyébként alapvetően nem szeretem a versenyhelyzeteket - ehhez képest elég sok versenyben szerepeltem!
Ráadásul sikeresen! Mit nem szeretsz benne, a másokkal való összevetést?
Igen, mert a zene megítélése szubjektív, hisz mindenkit másért lehet szeretni vagy nem szeretni. Épp ezért elég abszurdnak tartom az énekversenyeket. Persze ez az én véleményem. De visszatérve a magabiztosságra - ha a Voice előtt megkérdezted volna, hiszek-e abban, hogy meg tudom állni a helyemet Amerikában, akkor nem mertem volna rávágni, hogy ,,Igen!" Ebben volt bennem bizonytalanság. Most már eléggé határozottan tudok felállni New York-i színpadokra, és be merem vállalni, hogy itt vagyok, ezt képviselem, szeressetek, vagy ne szeressetek! Korábban ott volt bennem a kérdés - egyáltalán el fog jönni valaki? Elég jó vagyok ahhoz, hogy tetsszek egy amerikainak? Gondolj csak bele, ahhoz képest, hogy én is amerikai vagyok, minden, amit a zenei szakmában elértem Magyarországon történt. Ezért ugyanúgy megkérdőjeleztem magam, mint az összes magyar zenész, hogy vajon képes lennék-e Amerikában helytállni? Hát, most megkerestem a választ a kérdésre. Szükségem volt azokra a visszajelzésekre, amiket ott kaptam. Hál' istennek, nagyon sokan megerősítettek abban, hogy érdemes belevágnom, még akkor is, ha nulláról kell kezdeni, mert van bennem valami... Bizonyítékot kaptam arra, hogy nemcsak én képzelem magamról, hanem mások is így gondolják!
Fotó: Marton Szilvia/Origo
Mintha időnként újra és újra a nulláról kezdenéd... Amikor hazajöttetek Magyarországra, akkor tinédzserként kellett magadra találnod itt, aztán elindult egy sikeres - magyar - karrier. Megnyerted a Megasztárt, sok műsorban láttunk, ismertté váltál, és 2015-ben újra visszaálltál a startvonalra - Amerikában. Igényled, hogy egyre magasabbra tedd a lécet?
Minden évben. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de ez dolgozik bennem. Pedig azzal, hogy belevágtam, veszélyeztettem az itteni karrieremet. Annyira vágytam arra, hogy még többet elérjek! Ne érts félre, ez nem telhetetlenség. Nagyon elégedett vagyok a magyarországi sikereimmel. De szerintem aki nem tűz ki újabb és újabb célokat, az előbb-utóbb belefásul... Évről évre többet akarok mutatni magamból zeneileg, egyre jobbat akarok írni, maradandót szeretnék alkotni. Ez hajt.
Tudod, van az a magyar mondás, hogy lehetsz kis vízben nagy hal, vagy a nagy vízben kis hal. Ez jutott eszembe annak kapcsán, hogy világgá mész... Ez egy dimenzióváltás.
Mindenképp az. Magyarországon másként működik a zeneipar. Nem állítom, hogy itt könnyű, de nem kell lemezkiadó ahhoz, hogy sikeres legyél. Ha ügyes vagy, jó zenéket írsz, megvan a megfelelő kapcsolatrendszered, akkor magad is tudod csinálni. Én vagyok rá a bizonyíték, hisz apámmal van egy kis kiadóm, és csak Lindával ketten vagyunk a művészek. Ez Amerikában szóba se jöhet. Lehetsz a legtehetségesebb a világon, de ha nincs egy kiadó és erő mögötted, akkor semmi nem történik. Igazából a producerkérdés a legbonyolultabb, mert ha abban rosszul döntesz, akkor nemcsak zeneileg, hanem kapcsolatokban is tévútra mész. A producer áll középen és ő irányít a megfelelő kiadóhoz. Most kell nagyon észnél lennem, hogy kivel és mit írok alá. Ezért is kell kint lennem, folyamatosan ismerkednem emberekkel, és persze megmutatni magam. Szerencsére egyre több koncertem van.
Fotó: Marton Szilvia/Origo
Pár éve mesélted, hogy azt álmodtad, hogy állsz egy óriási színpadon, és valami nagy díjat veszel át egy olyan dalodért, ami sokak szívéhez eljutott... Ez maradt a vízió?
Hát, zeneileg igen. Sokszor kérdezik tőlem, hogy mekkora sztár akarsz lenni? Én nem akarom Lady Gaga szintjét elérni, azt kicsit soknak érzem. Szociális ember vagyok, és azt gondolom, hogy egy akkora sztár már nem lehet társasági lény.
A világsztárok szerinted nem lehetnek önmaguk? Miközben a világ kinyílik, közben be is zárul?
Igen, ez benne van a pakliban. Én szeretek új emberekkel találkozni, ami nem nagyon működik már - szerintem - ha valaki akkora sztár. Már csak olyanok vannak mellette, akik dolgoznak neki. Persze, ha megállíthatatlanul szembejönne a lehetőség, akkor nem mondanék nemet, de a célom nem ez, hanem hogy elismert énekes, zenész legyek, és legyen egy erős rajongótáborom, akik mindig kíváncsiak lesznek a zenémre. Nem is biztos, hogy én mindenhol szeretnék énekelni. Lehet, hogy nekem elég Amerika és Magyarország. Sok énekes van, aki híres, de nem világsztár.
Fotó: Marton Szilvia/Origo
Maradjunk még az álmoknál! Mi van az 1967-es Ford Mustanggal? A 700 lóerős ,,izomkocsival" - muscle car - te meséltél róla pár éve....
Érdekes, de ahogy idősödök, egyre kevésbé érdekel már a kocsi. Nem tudom, miért. Gyerekkoromban egy álom volt, és bár lehet hogy jó lenne kihúzni a bakancslistáról, de már tudom, hogy nem ez fog boldoggá tenni. Egyre kevésbé érdekelnek a materiális dolgok. Nem is tudom hogyan alakult így... Régen nagyon számított a telefon, a kocsi - vagyis a külsőségek. Azt hittem, azon múlik a boldogság. De nem! Sőt kimondottan felszabadító érzés, hogy New Yorkban nincs autóm. Imádom! Jó visszamenni arra a szintre, hogy nincs semmim, senki nem tudja, hogy igazán ki vagyok, és egyenlőnek látnak. Ez tetszik. Bár már ott is egyre többen megismernek az utcán, de mindig felszabadító - amit te mondtál - jó értelemben a nulláról kezdeni. Elképesztő kreatív energiákat szabadít fel, és ezt abból is érzem, hogy milyen dalokat tudok írni mostanában.
A 2015-ös év egy másik vonatkozásban is nagy változást hozott. Egy többéves kapcsolatod ért véget, pedig sokáig úgy tűnt, igazi támaszai vagytok egymásnak.
A múltról nem szeretnék beszélni. Lehet, hogy kevesen tudják, de én nagyon keveset voltam egyedül. Talán csúnyán hangzik, de - kreatív szempontból - szükségem van arra, hogy kicsit kizárólag csak magammal foglalkozzak. A karrierépítésnek sok előnye és hátránya is van, de - én legalábbis úgy érzem - csak akkor lehet jól csinálni, ha most teljesen odateszem magam. Ha holnap úgy döntenék, hogy veszek egy repülőjegyet, és elrepülök Los Angelesbe, akkor megtehetem, mert nincs senki, aki azt mondaná, hogy ne menj, vagy megkérdezné, hogy ó, és mikor jössz vissza?! Ilyen értelemben nagyon jó, hogyha szingli az ember, hiszen szabad! Ugyanakkor persze néha nehéz, ha nincs kinek elmesélni az élményeket. De szerencsére van egy szerető családom, testvéreim, akik imádnak engem, és velük meg tudom osztani, ami foglalkoztat. Úgyhogy most élvezem a kreatív szabadságot!
Fotó: Marton Szilvia/Origo
Csillog a szemed, úgyhogy elhiszem! 2016-ot mennyire látod a naptárban, hogy néz ki? ,,Pepita" év lesz? Magyarország és Amerika között fogsz ingázni?
Pontosan. Hál' istennek sok feladat vár Amerikában is, és nem a semmiért megyek ki. Folytatom azt, amit elkezdtem, és februárban legalább tíz fellépésem lesz Floridában, Philadelphiában és New Yorkban. Ez nyilvánvalóan azért jó, mert építhetem a rajongótábort. Már rájöttem, hogy engem sokkal jobban szeretnek élőben látni a színpadon, mint a tévében. Vannak emberek, akik csak tévében csillognak, élőben nem annyira. Én igazán színpadon tudok hatni. Ezért készülünk rengeteg élő, zenekaros koncertre, és szó se lehet CD-s fellépésről. Nehéz, mert öt embernek az idejét kell beosztani, és az elején még kevesebb pénzért csináljuk, de nagyon izgalmas! Alig várom...
A Megasztár után 30-40 fellépésed volt egy hónapban. Sok fiatal zenészt elégetett, kiégetett a rengeteg hakni. Neked vigyáznod kell magadra, hiszen zenét írsz, inspirációra van szükséged. Hogyan vigyázol arra, hogy ne ess át a ló túloldalára?
Burn out akkor veszélyeztet, ha túl sokáig foglalkozom egy bizonyos dologgal. A Voice jó példa volt erre. Be voltam zárva egy hotelben hónapokon keresztül, szabályok határozták meg, hogy mikor mehettem aludni, kivel találkozhattam, és mindemellett borzasztó nagy volt a stressz - hiszen egy új helyzetben kellett bizonyítanom magamnak és másoknak. Egy ilyen helyzetet csak bizonyos ideig bírok fizikailag és mentálisan. Bevallom őszintén, Linda mondta is nekem, lehet, hogy azért estem ki, mert már akartam... Ő úgy érezte, hogy én igazából magamat ejtettem ki. Már nem akartam benn maradni...
Fotó: Marton Szilvia/Origo
Elég volt? Vágytál kifelé? Hogy a saját dolgaiddal foglalkozz?
Igen. Nekem nem az volt a célom, hogy megint versenyezzek és elénekeljek még pár feldolgozást, hanem az, hogy megismertessem az arcomat, és aztán mindent, amit a Voice adott - kamatoztassam a saját zenémben. Az a kedvenc időszakom, amikor kreatívan alkothatok. Imádok fellépni, de megvan a határa, hogy mennyit. Nem szabad, hogy futószalaggá váljon, mert elvész a lényeg, és már a közönséget sem érzi az ember. Most szerencsére megvan az egészséges arány - ezért minden egyes fellépésem öröm. Tényleg úgy megyek fel a színpadra, és úgy jövök le, hogy mosoly van az arcomon, és azt mondom, na, ez jó volt! Mindenre jut idő, amire kell.
Mit kívánjak neked 2016-ra?
Hát..., nem is tudom. Maradjanak mellettem az emberek Magyarországon és Amerikában is. Kétlaki lesz az életem, és inkább többet repülök majd, de vigyázni akarok arra is, amit már itt elértem. Tudod, mit kívánj nekem? Egyensúlyt. A magyar és az amerikai karrierem között, és önmagamban is. Igen - egyensúlyt kívül-belül.
Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szily Nóra riportjai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-28 22:51:24, csütörtök
|
| |
| |
Lélekbúvár, Szily Nóra műsora: Generációs különbségek
,,Bezzeg az én időmben...!" - szinte mindig elhangzik, ahogy az idősebb generációk szembesülnek a fiatalok életmódjával, szokásaival. Mostanság mintha nőne a távolság és gyorsulna a változás - nem csoda, az információs technológia átrajzolta az életünket. Hogyan tudunk egymás mellett és együtt létezni? Mik a feszültségek, a meg nem értés okai? Beszélgetőtársaim Szirmai Gergely videoblogger, filmkritikus, egyike azoknak, akikkel a YouTube először partneri szerződést kötött, és Tari Annamária pszichológus, aki a generációkról már több könyvet írt, legutóbb ,,Generációk online" címmel.
Tarts nekünk tükröt, Gergő. Vélhetően a szüleid is az X generáció szülöttei. Milyen alapvető különbségeket látsz a saját generációd - az Y - és az idősebbek között?
Gergő: Én szerencsés vagyok, mert a szüleim nyitottak a technológia fejlődésére is, ezért otthon nem érzékelek nagy különbséget. De alapvetően azt látom, hogy a kommunikációs csatornák annyira felgyorsultak, olyan mennyiségű tartalom jut el az emberekhez, hogy ebből a szempontból a naprakészség sokkal nehezebb. Míg annak idején például egy diploma az embernek biztos tudást adott legalább öt évre, most már az egyetem végzése alatt sem lehetünk meggyőződve arról, hogy mire végzünk, vajon a tantárgy egyáltalán ugyanaz lesz-e, mint amikor elkezdtük. E tekintetben nagyon nyitottnak kell lenni a megújulásra, és azt tapasztalom, hogy ez nem megy könnyen.
Fotó: Dudás Szabolcs/Origo
Amit Gergő mond, arról az a paradoxon jut eszembe, miszerint bár a nap ugyanúgy 24 órából áll, de mégis mintha felgyorsult volna az idő.
Annamária: Lett egy olyan képességünk - és ezt az információtechnológia szolgáltatta mint lehetőséget -, hogy sokkal több médiahasználatot zsúfoljunk ugyanannyi időbe, mint régen. Ami a generációs különbségeket illeti - akinek az X vagy netán Baby Boomer születésű szülei rugalmasak és nyitottan állnak az információtechnológiai eszközökhöz, azok valószínűleg jó kommunikációs és érzelmi kapcsolatban vannak a gyerekeikkel. A gondot inkább az jelenti, hogy eltérő szókészletet használnak. Az internet, a tömegmédia, az információval való telítettség elérte, hogy a hajdani tekintélypozíció, a tisztelet és az eféle fogalmak megváltoztak. Nem állítom, hogy erodálódtak, de ma máshogy lehet tiszteletet kiváltani, másképp kell hiteles személynek lenni, mint régen, és ez olykor nagyon irritálja az X generáció tagjait.
G: Szerintem ez egy fejlődés! Ez a személyes véleményem, persze, miszerint a tekintélyelvűség nagyon egészséges, új szintre lépett. Ahol nem jár a tisztelet a politikusnak, a tanárnak, a szülőnek pusztán alanyi jogon.
Vagyis csak azért, mert valami titulus van a névjegykártyáján, vagy mert korábban született.
G: Igen, és szerintem ez egy tökéletes változás, normális felfogása a hierarchiának és a hatalomnak, miszerint azt ki kell érdemelni! Tehát a szülő, vagy bármilyen vezető már nem uralkodó, aki családi alapon vagy koránál fogva kapja a tisztséget, és ez jár neki, hanem mindenkinek meg kell küzdenie a pozíciójáért. Persze aki a korábbi mintákhoz szokott, és érzi a veszélyét, hogy elveszítheti - azt zavarhatja, ami teljesen természetes reakció.
Ütközhetnek a különböző szemléletek. Vajon miként tud ez a két generáció együtt dolgozni? Kapcsolatban állsz cégekkel, és páciensek is küzdhetnek generációs konfliktusokkal.
A: A cégek többsége, ahol a generációk összetalálkoznak küzd ezzel a problémával. Ki kell alakítani egy új cégkultúrát, amiben a tekintély és a tisztelet kérdését másképp kezelik. Az idősebb generációnak valamit kezdenie kell azzal, hogy a húszas, harmincas munkavállaló partneri pozícióra törekszik, szemben azzal - amit az idősebbek nagyon nehezen élnek meg, de amiben ők felnőttek, - hogy egy nagyon kemény poroszos tekintélytisztelettel jellemezhető hierarchia legalján csücsültek. Szó sem volt partneri pozícióról.
És ahogy telt az idő, az ember apró lépésekkel mászott fel a létrán...
A: Mászott, igen... Idéznék egy X generációs cégvezetőtől, aki azt mondja, hogy azt nem kedveli az újonnan felvett dolgozókban, hogy amikor a karrierterveikről kérdezi őket, már látszik a szemükben, - bár nem mondják ki, - hogy két éven belül az ő székébe szeretnének beleülni. Erről a vehemenciáról - ami egyébként jó - az X azt gondolja, hogy ezért a székért húsz évet dolgoztam! Noná, hogy nem adom oda neked, aki két év alatt akarod elérni. Megérthetjük, hogy ebben van valami, hiszen a tapasztalat nagyon fontos. Sok mindent jól el lehet helyezni Excel-táblába - például, hogyan lehet jó időgazdálkodással megszervezni feladatokat - de valamihez érés kell. És szerintem az egyik legnagyobb probléma ebben az irritáltságban is rejlik, hogy ki mennyi idő alatt gondol elérni bizonyos lépcsőfokokat, ki mit gondol a másik tudásáról, személyiségéről, és a legfontosabb, hogy ki mit gondol a saját előítéleteiről! Általában az Y és Z generáció tagjai úgy vélik, hogy nekik nem nagyon vannak, tehát ők jó fejek az X-szel, aki viszont borzalmas... Közben mindenki tele van rettenetes sztereotípiákkal, amiket oldani kellene.
Fotó: Polyák Attila/Origo
G: Szerintem nem volt még olyan, hogy egy új generáció ne kérdőjelezte volna meg az előtte lévők relevanciáját, hitelességét, és egyáltalán a létjogosultságát. Bár nem értek hozzá szakmai módon, de garantálom, hogy ezt nagyon egyszerűen le lehet vezetni pszichológiailag, hogy miért természetes, akár evolúciósan adaptív emberi viselkedés.
A: Azért, mert megfordult a szocializáció.
G: Nem tudom hogy ezen miért csodálkozik bárki, hogy úristen van egy új generáció, aki máshogy viselkedik, mint amit megszoktunk,és okoljuk ezért például az okostelefonokat. Nagyon sok generációs különbségnél azt érzem, hogy inkább maradiság van benne, mint helyes rálátás. Tipikus például, hogy szörnyülködnek, mert manapság a fiatalokat nem lehet leültetni egy könyv elé hogy megtanulják a tananyagot. Szerintem nincs kínzóbb dolog a világon, mint egy könyvből tanulni. Borzasztó, ingerszegény, szörnyű! Én utáltam magolni...
Már nem kell a lexikális tudás, amire mi még esküdtünk?
G: Nem erről van szó, de vizsgálhatnánk úgyis ezt a kérdést, hogy a könyv fölé görnyedni tényleg unalmas, és mennyivel könnyebb egy ingergazdagabb, akár szociális projekten keresztül megtanulni egy adott információhalmazt. Tehát kétféle módon lehet az ilyen generációs különbségekhez hozzáállni. Egyrészt lehet ragaszkodni ahhoz, ami van, és azt gondolni, hogy a változás rizikó - de hozzáállhatunk úgy is, hogy nézzük meg mi az ami fejlődést hoz! Ami visszás irányba terelné a dolgokat, úgyis erodálódik egy idő után és eltűnik. Aki az X generációs székéért megy és első nap ezt sugallja, kirúgják a cégtől. Az egy rossz attitűd, amit el fog felejteni egy idő után. A második munkahelyén már nem fogja alkalmazni. Viszont aki úgy áll hozzá egy céghez, hogy én nem egy droid vagyok benne, hanem partner, az alapvetően jobb munkára sarkallja az embert.
A: Hozzátenném, hogy a könyveket ne vessük el, azért mert te nem szeretsz olvasni...
G: Bocsánat, ez nem jelenti azt hogy nem szeretek könyvet olvasni!
A: Tanulni is fontos könyvekből...
G: Tanulni és évszámokat magolni nem gondolnám hogy az.
A: Nem évszámokat - mindent. Azt gondolom, hogy mindaz, amit az idősebbek a lojalitás terén és a céghez való érzelmi kapcsolatban átéltek, még jóval puhább körülmények között zajlott annak idején. Gondolj bele, hogy ma - teljesen mindegy, hogy egy nagyon menő startupot veszünk, vagy más keményen profitorientált cégeket - mennyire diktatórikusak a feltételek! Még akkor is, ha babzsák fotel van, és görkorival mehetnek dolgozni. Tehát amikor az Y és Z generáció partner szeretne lenni egy jól kinéző munkahelyen, csapatban akar dolgozni, szeretné ha dicsérnék, ha jutalmakat kapna, és szeretné megvalósítani a munka - magánélet egyensúlyt, és persze pénzt is keresni - akkor a partneri viszony többek közt a kemény céges viszonyok féken tartására is szolgál. Nagyon mohó, profitorientált cégek vannak ma, ahol nekik dolgozni kell. Csak egy példa, a Merrill Lynch- nél egy gyakornok fiú pár hónappal ezelőtt egyhuzamban végigdolgozott három éjszakát, aztán hazament, és otthon meghalt. Erre a cég hozott egy szabályt, hogy gyakornok napi 17 óránál nem dolgozhat többet. Nyilván ez az egyik véglet, a másik pedig egy picike, családias cég, aminek van egy nagyon kedves X generációs vezetője - de inkább mohó cégből van több. Tehát amikor egy húszon- vagy harmincéves azt mondja, hogy én nem akarom hogy bedaráljanak, akkor ezt más kontextusban mondja,mint amit az X gondol erről. Ezért mondom mindig, hogy az idősebbeknek le kell venni a régi, saját offline gyerekkorából hozott szemüvegét. Már nem nézhetik azon keresztül a világot, mert nagyon sok minden másképp van. Máshogy működnek a cégek, nincsenek hosszú távú kötődések.
Fotó: Polyák Attila/Origo
G: Igazából arról van szó, hogy individualizálódott az emberek szakmai attitűdje is, ami szerintem megint csak egészséges hozzáállás. Nem tudunk már annyira azonosulni - vagy legalábbis kevésbé akarunk - egy céggel vagy akár egy nemzettel. A kultúrkörök - hála az internetnek és a felgyorsult kommunikációnak - más térre települtek át. A fiatalok inkább anime rajongók manapság, vagyis kisebb, specifikáltabb csoportokhoz társulunk, ott találjuk meg a saját értékeinket. Így valakinek azt mondani, hogy ,,A cégünkkel azonosulj, és a mi értékeinkkel" - az egy blődség. Ami egyébként valamilyen szinten megérthető, hiszen egy cég ritkán képvisel tényleges értékeket. Ahogy Annamária mondta - ezek profitorientált vállalkozások, a lényegük épp a haszonszerzés. Én úgy gondolom, hogy ilyen szempontból inkább kicsit magunkért dolgozunk már, mint másért, és ez jelenthet olyan problémákat - ami tény - hogy az ember inkább a saját jövőjét tartja fókuszban és nem egy csoportét vagy egy cégét.
Ha nem a szakadékot szeretném a generációk között mélyíteni, hanem a hidat ácsolni...
G: Első svungra az ember azt gondolja, hogy mindent borítsunk fel, ami tök jó és izgalmas attitűd, amire szükségünk is van sok szempontból, de az mindenképpen fontos, hogy rengeteg olyan folyamat indult el, - akár az okostelefonokkal, akár politikai irányzatokkal, a feminizmussal kapcsolatban - amiket le kell tisztítani és a működő rendszerekhez kell igazítani. Én ebben látnám a lényegét annak, amit el lehet várni az Y generációtól. Hogy tegyék le az alapköveket, és létrejöjjön egy olyanfajta stabilitás ebben az irgalmatlan tempójú változásban, ami megteremti az utána következő generációnak is a kiindulási pontot..
Te már érzel különbséget magad és az utánad jövő Z generáció tagjai között? Pontosításképp - az Y generációt az 1982 után, a Z-t pedig az 1995 után születettek alkotják.
G: Például a médiafogyasztási szokások mások. Én például néha járok színházba, ami már nagyon nagy kihívást jelent annak, aki folyamatosan 10 perces videókon él. Mondhatnánk persze, hogy ülj le és maradj csöndben - de lehet hogy inkább a színháznak kell megváltozni, és igazodni ehhez.
A: Miért nem lehet azt mondani, hogy ülj le és próbáld meg kibírni? Lehetne, hogy valaki rádöbben, miszerint a kultúra fontos dolog, és egy része színpadon zajlik. Végső soron nem egy kínzókamrába küldik! A kultúra puha átadása ma is fontos lenne.
G: De ha számára ez mégis kínzás? Természetesen nem mondom, hogy ki kell dobni a színházat, hanem arról beszélek, hogy a színháznak - ami egy létező művészeti ág és érték - ugyanúgy alakulnia kell az új irányzatokhoz, ahogy minden másnak.
Fotó: Dudás Szabolcs/Origo
Ahogy a Kincskereső kisködmönhöz képest a Harry Potter egy szinte klipes módon megírt könyv, amiben minden oldalon történik akció, és nincsenek hosszan olvasandó puszta leíró részek? Vagyis hogy át kell állni a ti tempótokra?
G: Persze!
A: Biztosan nem. Azért mondom, mert szerintem most már látszik a csapda, amibe minden digitális generáció belekerül. Amiről beszélünk - a gyorsaság, a sürgetettség - az online és a médiahasználat miatt van. Képzelj el egy áramszünetet. Akkor nincs más, csak az offline élet. Azért mondom, hogy biztosan nem kell mindennek átalakulnia, mert már tudható, hogy muszáj például a kulturális értékekből megtartani a régi offline élet lassú dolgait, mert azok az agyműködés és bizonyos kognitív műveletek tekintetében nagyon fontosak. Azt tudod befogadni. A gyorsan futó online-ból valódi, elmélyült tanulás ritkán lesz, mert nincs rá idő, és az agy működése nem tud így felgyorsulni.
G: Ezt én úgy fogalmaznám meg, hogy rajzolni most is kell, mint ahogy régen is, de az, hogy mit rajzolunk, az meg fog változni függetlenül attól, hogy akarjuk vagy nem.
Jó, hogy szóba hoztad. Te írsz kézzel?
G: Tökéletes, épp azt akartam mondani, hogy Amerikában már pár helyen abbahagyták a kézírás oktatást
Szegény grafológusok a szemfelszedők sorsára jutnak...
G: ...és ezt sokan a butulás folyamatának fogták föl. Értem, hogy borzasztóan nehéz belátni, de arra jutottam, hogy én úgy írok, mint egy négyéves, mert szinte soha nem írok. Nincs olyan része az életemnek, amikor szükségem lenne rá. Néha alá kell írnom valamit, ennyi. Leültethetnének, hogy de igenis, legyenek gyöngybetűid, de totál felesleges lenne, és a tapasztalataim is ezt támasztják alá. Ezekről a változásokról beszélek. Nem azt állítom, hogy ki kell hajítani dolgokat, hanem át kell alakítani az attitűdöket. Ha tetszik, ha nem - sok minden változik.
Fotó: Dudás Szabolcs/Origo
A: Itt nyilván van közöttünk ellentét, mert ahogy te fogalmazol, az olyan, mintha azt mondanád, hogy az életben az online tér és az információtechnológiai eszközök jelentik az új valóságot. Ezt kell elfogadni, ennek alá lehet rendelni egy csomó mindent, például a folyó kézírást is. Bár nagyon fontos dolgok zajlanak az online térben, az élet nagyobbik része mégis az offline-ban zajlik. Azért kéne hogy megmaradjon az írás - most idézhetnék amerikai kutatókat - mert az egy fontos képességed. Sok mindent csinálhatsz az online térben, de nem ott fogsz élni. Az offline-ban eszel-iszol, alszol, és sorolhatnám - ezért nem árt, hogyha megmaradnak olyan kognitív képességeid, amik ott fontosak. Kár lenne, ha egy részük elveszne. MR vizsgálatokkal bizonyított, miként változnak - épülnek ki, vagy kerülnek használaton kívül - idegpályák az agyban.
G: Én abban bízom, hogy ami fontos, az nyilvánvalóan megmarad! Ezt a természetes kiválasztódást teljesen normálisnak tartom. Amitől ódzkodom - életben tartani valamit csak azért hogy legyen. Például mi lenne, ha a kézírás tanulása helyett - ami főleg a fiúk számára borzasztó, már hét évesen jön az első kudarc - rajzolnának a gyerekek a suliban. Azt például szeretnék szépen... A vizuális kultúra így egészen más irányba fejlődne. Visszatérve egy színházi példára -a Broadway ma is létezik, csak most már a ,,Book fof mormon-t" játsszák, amitől harminc éve vért hánytak volna a kritikusok , mert felfoghatatlannak, obszcénnek, és borzalmasnak találták volna. Mára átalakult, mert a közönség ezt várja el, és fantasztikus sikere van. A Broadway ma is él... Mert változik.
Forrás: Fotó: Polyák Attila/Origo
Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szily Nóra riportjai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-28 22:39:55, csütörtök
|
| |
| |
Heti útravaló Müller Pétertől - 215. rész
Müller Péter: "El kell hitetni magunkkal, hogy nem bennünk van a hiba"
Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.
Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.
"Minden őrült bölcsességnek gondolja a bolondságát, és a mások bölcsességét pedig bolondságnak."
Ha bolondságnak véled ezt a mondást, azt tanácsolom, hogy alaposan vizsgáld meg magad! Én megvizsgáltam. Először felháborodtam, és azt üvöltöttem: ,,Nem! Nem igaz! Ez nem így van!" De aztán az idő meggyőzött, hogy sajnos, igaz...
Forrás: Thinkstock
Bármilyen zűrösek, zavarosak és ,,őrültek" vagyunk, ezt csakis úgy tudjuk elviselni, hogy azt hisszük: mindig igazunk van. Igazolni kell a zűrünket, a zavarunkat, a hülyeségeinket, és el kell hitetni magunkkal, hogy nem bennünk van a hiba, hanem másokban, különben nem tudnánk ilyen tántorogva élni. Nem lenne önbizalmam, ha folyamatosan szembesülnék azzal, hogy nem nekem, hanem a többieknek van igazuk.
Ez főleg a házasságban kínos.
Már az is nagy szó, ha bolondságnak tartom ugyan a feleségem igazát, de ráhagyom, és nem mutatom neki, hogy természetesen mindig nekem van igazam. Ráhagyom. A békesség kedvéért... És ezzel az önvédelemmel végleg bolond maradok, s rákötöm magamra a kényszerzubbonyomat. És elrontom a házasságomat...
Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heti útravaló - Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-28 22:35:06, csütörtök
|
| |
| |
Heti útravaló Müller Pétertől - 214. rész
Müller Péter: "A legnehezebb magunkat megváltoztatni"
Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.
Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.
"Pokolban lenni nem azt jelenti, hogy megfizetek a bűneimért, hanem azt, hogy nem tudok tőlük megszabadulni."
Ez az odakötöttség az oka a legtöbb szenvedésnek. Hogy vágyódunk az aranyra, mely ott van a forró olajjal teli edényben, s hiába égeti a kezünket és fáj - az aranyat nem eresztjük, mert kell nekünk. És nyúlunk érte, újra és újra, mert kell, és közben fáj, és mégis kell, és nem vesszük észre, hogy amíg kell, addig fájni is fog.
Forrás: Thinkstock
Mérhetetlen erővel ragaszkodunk a hibáinkhoz, mert éltet a vágy, a sóvárgás és a megszokás, és az a tévedés, hogy egyszer mégiscsak elérjük a célt - és soha! A legnehezebb magunkat megváltoztatni.
Szokásainkról leszokni, s új emberré válni. Ha sikerül, azt mondjuk rá, ,,újjászülettünk", s ez tényleg így van. Valaki meghal bennünk, s valaki újjászületik. Meghal az ostoba, s megszületik a bölcs. Meghal a rossz, s megszületik a jó. Meghal a boldogtalan, s megszületik a boldog. Minden jó fordulat az életünkben egy kis halál és egy kis feltámadás.
Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heti útravaló - Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2016. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
284 db bejegyzés |
| e év: |
2929 db bejegyzés |
| Összes: |
32631 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1199)
- Belső kör (5)
- Család (0)
- Munka (0)
- Haverok (0)
- Iskola (0)
- Advent,Karácsony, Újév, Húsvét (1166)
- Áldások, imák, Istenes versek (347)
- Állatok (44)
- Angelisz Irini (80)
- Angyal,Isten vers,videó,idézet (132)
- Angyali üzenet Pusztai Orsitól (892)
- Angyali üzenetek (1041)
- Angyali üzenetek 2 (4)
- Angyalok, angyalos történetek (140)
- Anyák napja (35)
- Anyák napja (167)
- Ara Rauch írásai, versei (20)
- Aranyosi Ervin versei (30)
- Athéna görögországi élményei (2)
- Athéna versei, gondolatai (32)
- Atya, Jézus és Mária üzenetei (20)
- Az Élet Kiskönyve (19)
- Bagi László /Hezekiah versei (20)
- Bálint gazda (5)
- Barátság (272)
- Benmar - Szabó Balázs versei (20)
- Blogtársaktól kaptam 1 (134)
- Blogtársaktól kaptam 2 (41)
- Bodré Anikó versei (8)
- Bölcsességek - gondolatok (69)
- Ch-ás szerzők versei (37)
- Csabai Lajos versei (15)
- Egészség (590)
- Égi jelenségek, érdekességek (3)
- Égi üzenetek (24)
- Egyéb ünnepek, jeles napok (870)
- Ehető virágok és receptek (21)
- Emlékezés (82)
- Ezoterikus (284)
- Fényörvény: üzenetek-tanítások (31)
- Filmek (17)
- Francoise versei (12)
- Fullos szerzők versei, írásai (124)
- Gitka(Szomorúfűz) (11)
- Gyógyító kövek, kristályok (50)
- Haiku, Zen versek (52)
- Hetet (414)
- Heti útravaló - Müller Péter (339)
- Hétvégét (393)
- Hónapok, hónapokról versek (1248)
- Horoszkópok (19)
- Humoros, vicces (21)
- Idézetek (948)
- Írások (310)
- Jó éjszakát! (809)
- Jó reggelt! (7)
- Jókívánság (40)
- Kamarás Klára versei (50)
- Kedvenc énekesek (12)
- Kellemes délutánt! (11)
- Komáromi János (Koma) versei (74)
- Kormányos Sándor versei (15)
- Krancz Béla versei (9)
- Kryon (55)
- Kun Magdolna versei (23)
- Könyvek (38)
- Lengyel Jolán versei (13)
- Másik világ, Hathorok üzenetei (6)
- Meditációk (38)
- Nagy Krisztina, Krancz Béla (27)
- Nemzeti ünnep (161)
- Pps-ek (3)
- Puskás Kolozsvári F. versei (2)
- Receptek - befőzés, mélyhűtés (74)
- Receptek - görög és balkáni (13)
- Receptek - savanyúság eltevése (20)
- Receptek, írások - vegyes (792)
- Receptek-főzelékek, lecsók, (192)
- Receptek-halas (184)
- Receptek-húsmentes ételek (1202)
- Receptek-húsos (1394)
- Receptek-ital,szörp,gyümölcs (129)
- Receptek-levesek (1399)
- Receptek-menük (388)
- Receptek-sütemények-desszertek (1309)
- Receptek-tésztafélék,szendvics (1048)
- Receptek:saláta,hidegtál,egyéb (514)
- Reiki (5)
- Saját készítésű videók (88)
- Seherezádé (152)
- Seneca (32)
- Szapphó (47)
- Szép estét! (154)
- Szép képek (34)
- Szép napot, vasárnapot! (142)
- Szerelem, boldogság (926)
- Szeretet (404)
- Szeretet írások (220)
- Szily Nóra riportjai (121)
- Táltos témák (24)
- Táncok története (24)
- Tanítások-Üzenetek-Írások (195)
- Tatiosz (280)
- Tokaji Márton versei (52)
- Tóth Juli versei (36)
- Tóth Tiborné-Hajnalka versei (3)
- Vegyes receptek (22)
- Vén Muskétás versek, írások (474)
- Vénusz Kódex (12)
- Versek (3006)
- Versek videókon (6)
- Versek, képek reggeltől-estig (121)
- Versek, képek tavasztól-télig (1079)
- Verses képeslapok (779)
- Videók (279)
- Virágok, gyümölcsök, termések (569)
- Virágos versek, idézetek (370)
- Vujity Tvrtko írásai (11)
- Üdvözlés, köszöntés,köszönés (760)
- Zene,-dalszövegek videókkal is (294)
|
|
|
| |
- Ma: 928
- e Hét: 15800
- e Hónap: 29705
- e Év: 159412
|
|
|
Offline
