|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2019-01-30 14:32:28, szerda
|
| |
| |
Sportdiplomataként dolgozik majd a Külkereskedelmi és Külügyminisztériumban.
Gyurta Dániel mostantól miniszteri fő tanácsadóként dolgozik a Külkereskedelmi és Külügyminisztériumban.
A hírt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter jelentette be kedden egy aláírási ünnepségen, amelyen a Testnevelési Egyetem rektorával, Mocsai Lajossal írt alá együttműködési megállapodást minisztériuma nevében - írja a Nemzeti Sport.
Azt, hogy pontosan mi lesz a feladata a volt olimpiai bajnok úszónak, egyelőre nem hozták nyilvánosságra, Szijjártó annyit árult el, hogy miniszteri fő tanácsadóként mostantól a ,,magyar (sport)diplomáciát" fogja erősíteni. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magyar sikerek sportban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-30 14:27:46, szerda
|
| |
| |
A gondozók próbálják elvenni a pandabébi labdáját, az eredmény az évszázad legcukibb hisztije
A csöppség érdekesebbnek találja a labdát, mint a faágat.
San Diego állatkertjében vették videóra a bébi pandát. A szakemberek a kicsi fejlődését vizsgálták, ellenőrizve a koordinációs képességeit, és új tárgyakkal is megismertették. A Xiao Liwu nevű kispanda olyan szinten rácuppant a labdára, hogy mikor a gondozók megpróbálták azt elvenni tőle, elképesztő aranyos módon próbált ellenkezni.
Videó Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: érdekes képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-30 14:25:20, szerda
|
| |
| |
Szilveszter éjszakáján nagyjából bármerre fordulhattunk a fővárosban, tűzijátékot láttunk - nem is egyet. Természetesen éjfél elmúltával lőtték fel legtöbben a fényrakétákat.
Mivel az kifejezetten tiszta volt az égbolt, az egész főváros láthatóvá vált, mely a Széchenyi-hegyről készített webkamerás felvételeken valósággal ragyogott.
Videó Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Budapest képekben, hírek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-30 13:29:10, szerda
|
| |
| |
Az országos lelkipásztori napok második napja
2019. január 29. kedd, 21:30
Tartalmas napot kezdtek az Országos Lelkipásztori-Teológiai Napok résztvevői január 29-én. A fő előadók, Papp Miklós görög katolikus morálteológus és Versegi Beáta nővér, a Nyolc Boldogság Közösség tagja a nap központi témáival, a veszteség, a kiégés, a szenvedés kérdéseivel foglalkoztak.
- Versegi Beáta nővér, a Nyolc Boldogság Közösség tagja előadásának témája a kiégés volt.
Könyve: Kiégésen innen és túl.
...... .....
- A napot fényliturgia zárta, ami a hálaadás, a bűnbánat és bűnbocsánat alkalma, a remény ünnepe volt
...... ......
A képen: Bíró László tábori püspök
...... .....
Bővebben Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-30 13:15:24, szerda
|
| |
| |
A cölibátus ajándék, nem értek egyet, hogy választható legyen
2019. január 30. szerda, 12:03
Január 27-én Panamából hazatérőben is elbeszélgetett a Szentatya az újságírókkal a repülőgép fedélzetén. Több aktuális kérdést is érintett: papi cölibátus, a gyermekek szexuális nevelése, a kiskorúakkal szembeni visszaélések elleni fellépés, a bevándorlás összetett problémája.
.....
Ferenc pápa:
- Jó estét kívánok, aztán pedig jó pihenést, hiszen biztosan mindenki fáradt ez után a megerőltető utazás után. Köszönöm a munkátokat! Voltak olyan dolgok, amelyeket én sem képzeltem, meglepetések, mint ez, amit Alessandro Gisotti említett, a tizenhat éves hondurasi lány, az iskolai bántalmazás áldozata, aki csodálatos hangon énekelt, és ő maga írta ezt az éneket. És a találkozó is, mielőtt elhagytuk volna a nunciatúrát, a közép-amerikai UNICEF képviselőivel, a két fiatal tanúságtétele, és azoké, akik dolgoztak [az önkéntesek]: olyan dolgokat hallottam, amelyek megérintik a szívet. Erős benyomásokkal teli út volt. A szó a tietek.
Ferenc pápa (spanyolul)
- Az én küldetésem az ifjúsági találkozón Péter küldetése: megerősíteni a hitben, de nem hűvös utasításokkal és előírásokkal, hanem engedve, hogy a szívem megérintődjék, és úgy válaszoljak erre, ahogy a szívemből fakad. Vagyis nem tervezek előre - magamban ezt így élem meg -, nem tervezek, nehezen tudom azt feltételezni, hogy valaki teljesíteni tud egy küldetést csak a fejével. Ahhoz, hogy egy küldetést teljesíthess, érezned kell, és amikor érzel, szíven üt: szíven üt az élet, szíven ütnek a problémák... A repülőtéren voltam, épp elköszöntem az elnöktől, amikor arra vittek egy kisfiút - egy kis kedves feketécske fiúcskát, egészen fekete volt, és ilyen kicsike -, az elnök azt mondta nekem: ,,Nézze, ez a fiú átlépte Kolumbia határát, az anyja meghalt, ő egyedül maradt - igen, ötéves lehetett -, afrikai származású, de még nem tudjuk, melyik országból, mert nem beszél se angolul, se portugálul, se franciául, csak a saját törzse nyelvét beszéli, és egy kicsit mi fogadtuk örökbe." Ezt mondta. Egy eleven, igen mozgékony kisfiú. Az élettől magára hagyott kisfiú drámája, mert az édesanyja meghalt, egy rendőr pedig átadta őt a hatóságoknak, hogy gondoskodjanak róla... Ez arcul üt, és így a küldetés kezd színt kapni. Indítást kapsz, hogy mondj neki valamit, hogy megsimogasd. Nem az ész játszik szerepet. Vagyis a küldetés mindig bevon téged, legalábbis engem bevon. Talán azért lehet, mert olasz felmenőkkel rendelkezem, és ez belőlem fakad, bevonódom. Mindig azt mondom a fiataloknak: ,,Amit tennetek kell az életben, azt járva kell tennetek, és három nyelvet használva: a fej, a szív és a kéz nyelvét." A három nyelvnek pedig összhangban kell lennie, oly módon, hogy annak megfelelően gondolkodjanak, ahogy éreznek és cselekszenek, aszerint érezzenek, amit gondolnak és tesznek, és azt tegyék, amit éreznek és gondolnak. Én nem tudom kiértékelni a küldetés teljesítését. Én mindezt beleviszem az imámba, és ott maradok az Úr előtt, olykor el is alszom az Úr előtt, de mindezeket, amiket megéltem a küldetésben, eléje viszem, és azt kérem tőle, hogy erősítse meg [az embereket] a hitben rajtam keresztül. Így fogom fel a pápa küldetését, és így élem meg én. Voltak esetek például, amelyek dogmatikai jellegű nehézségeket vetettek fel, és én nem tudok pusztán az eszemmel válaszolni, ösztönösen másképp cselekszem.
- Azt gondolom, hogy az iskolákban adni kell szexuális nevelést. A nemiség Isten ajándéka, nem ,,mumus", Isten ajándéka arra, hogy szeressünk. Az, hogy egyesek pénzszerzésre használják, mások kizsákmányolására, az más probléma. Viszont nyújtani kell tárgyilagos szexuális nevelést, ideológiai gyarmatosító szándékok nélkül. De ha eleve ideológiai gyarmatosítással teli nevelést adsz, tönkreteszed a személyt. A szex mint Isten ajándéka nevelésre szorul, de nem mereven: nevelni [educare] annyit jelent, mint e-ducere, kihozni a legjobbat a személyből, kísérni a személyt fejlődésének útján. A kérdés az, hogy kik ennek a nevelésnek a vezetői - országos, tartományi szinten, vagy az egyes iskolákban -, milyen oktatókat találnak erre a feladatra, milyen tankönyveket használnak, stb. Én vegyes képet látok ezen a téren. Vannak, amik tényleg az érettebbé válást segítik, és vannak, amik kárt okoznak. Azt hiszem, ez..., nem tudom, objektív-e vagy sem, hogy nincs szexuális nevelés Panamában - úgy mondom ezt, hogy nem akarok Panama politikai ügyeibe avatkozni -, de a gyerekeknek kapniuk kell szexuális nevelést. Az eszményi az, ha ez otthon, a szülőkkel elkezdődik. Ez nem mindig lehetséges a családokban előforduló sokféle helyzet miatt, vagy mert a szülők nem tudják, hogyan csinálják. Az iskola az, ami pótolja ezt, de ezt meg kell tennie, mert különben olyan űr marad, amelyet betölt mindenféle ideológia.
- Ennek sok oka lehet. Lehetnek személyes okai, de általánosságban, azt hiszem, hogy az elsődleges ok a keresztények, a papok, a püspökök tanúságtételének hiánya. Nem mondok pápákat, mert az túlzás lenne [nevetnek], de az övéké is. A tanúságtétel hiánya. Ha egy pásztor vállalkozóként működik vagy egy pasztorális terv végrehajtójaként, ha egy pásztor nincs közel az emberekhez, ez a pásztor nem tanúskodik pásztor voltáról; a pásztornak az emberek mellett a helye, pásztor és nyáj, használjuk ezeket a fogalmakat. A pásztornak a nyáj előtt kell haladnia, hogy mutassa az utat; a nyáj közepén kell állnia, hogy érezze az emberek illatát, és érezze, mit éreznek az emberek, mire van szükségük, hogy érzik magukat; és a nyáj mögött kell mennie, hogy vigyázzon az utolsókra. Ha viszont a pásztor nem él szenvedélyesen, az emberek elhagyatva érzik magukat, egyfajta megvetést éreznek, árvának érzik magukat, és ahol árvaság van... Most a pásztorokat emeltem ki, de a keresztényekről is szó van, a képmutató keresztényekről, akik minden vasárnap mennek misére, de nem fizetik ki a munkások tizenharmadik havi bérét, feketén alkalmaznak, kihasználják az embereket, aztán mennek a Karib-szigetekre, nem csak üzleti ügyek miatt, hanem nyaralni, az emberek kizsákmányolása árán... ,,Nem, én katolikus vagyok, megyek minden vasárnap misére." Pedig, ha ezt csinálod, akkor ellentanúságot teszel, és véleményem szerint ez az, ami leginkább eltávolítja az embereket az Egyháztól. A világi hívők is mindannyian... Azt mondanám: ne mondd, hogy katolikus vagy, ha nem teszel tanúságot róla; mondd azt: katolikus neveltetést kaptam, de langyos vagyok, világias vagyok, bocsánatot kérek, ne nézzetek rám példaképként. Ezt kell mondani. Tartok az olyan katolikusoktól, akik tökéletesnek gondolják magukat. Ám a történelem ismétli magát: ugyanígy járt Jézus az írástudókkal. ,,Hálát adok neked, Uram, mert nem vagyok olyan, mint ez a szerencsétlen bűnös!" Ez nem működik! Ez a tanúságtétel hiánya. Vannak más okok is, személyes nehézségek. De a legáltalánosabb ez.
...... ......
- Előtte szeretnék köszönetet mondani neki. Megtaláltam Benoist de Sinety atyát, koncelebrált velem... kiváló ember..., és a Párizsból érkezett kétszáz fiatal is.
- Remek! Köszönöm, hogy ideadta nekem azt a könyvet. [Benoist de Sinety: Il faut que des voix s'élèvent. Accueil des migrants, un appel au courage (Fel kell emelnünk szavunkat. A migránsok befogadása, felhívás a bátorságra), Flammarion, Paris, 2018.]
- A Katolikus Egyházban, a keleti rítusban, lehetnek házas papok, a diakonátus előtt el kell dönteniük, hogy nőtlen vagy házas életet élnek-e.
- A latin rítusban... Eszembe jut Szent VI. Pál egyik mondata: ,,Inkább az életemet adom, minthogy megváltoztassam a cölibátus törvényét." Eszembe jutott ez a mondat, és azért akarom felidézni, mert egy bátor mondat, az egyik legnehezebb időszakban, 68-70 körül... Személy szerint azt gondolom, hogy a cölibátus ajándék az Egyháznak. Másodszor, nem értek egyet a választható cölibátus engedélyezésével, nem. Csak a legfélreesőbb helyek számára maradhatna ez a lehetőség, gondolok itt például a csendes-óceáni szigetekre. De egy dolog arra gondolni, amikor lelkipásztori szükség van, ott, a pásztornak a hívekre kell gondolnia. Van egy könyve Lobinger [püspök] atyának [Fritz Lobinger - Paul M. Zulehner: Preti per domani. Nuovi modelli per nuovi tempi (Papok a holnap számára. Új modellek új idők számára), EMI, Bologna, 2009], érdekes... Ez egy vitatott dolog a teológusok között, nekem nincs döntésem. Az én megítélésem: diakonátus előtti választható cölibátus, nem. Ez az én személyes véleményem, én nem fogom bevezetni, ezt szeretném világossá tenni. ,,Zárt" gondolkodású vagyok? Valószínű. De nem érzem, hogy Isten elé kellene állnom ezzel a döntéssel. Visszatérve Lobinger atyához, azt mondta: ,,Az Egyház hozza létre az eucharisztiát, és az eucharisztia hozza létre az Egyházat." De ahol nincs eucharisztia, gondoljon csak, Caroline, a csendes-óceáni szigetekre
- ...vélhetően ott sem... sok helyen... azt mondja Lobinger: ki hozza létre az eucharisztiát? Azokban a közösségekben mondjuk a ,,vezetők", azoknak a közösségeknek a szervezői diakónusok, vagy szerzetesnők, vagy világiak, közvetlenül. És Lobinger azt mondja: felszentelhető egy idős, házas férfi - ez az ő tézise -, fel lehetne szentelni egy idős, házas férfit, de csak arra, hogy gyakorolja a munus sanctificandi-t [a megszentelő hivatalt], vagyis hogy misét mutasson be, kiszolgáltassa a kiengesztelődés szentségét és a betegek szentségét. A papi felszentelés három hivatalt (munera) ad: regendi - kormányzási, pásztori feladat; docendi - tanítás; és sanctificandi - megszentelés. Ez jár a felszenteléssel. A püspök csak a munus sanctificandi-ra adna felhatalmazást: ez a tézis. A könyv érdekes. Valószínűleg segíthet átgondolni a kérdést. Azt hiszem, a kérdésnek ebben az értelemben nyitottnak kell lennie: ahol felmerül a lelkipásztori ellátás problémája a paphiány miatt. Nem mondom, hogy ezt meg kell csinálni, mert nem gondolkodtam, nem imádkoztam eleget erről. A teológusoknak azonban tanulmányozniuk kell. Példa erre Lobinger atya, aki fidei donum [missziós pap] volt Dél-Afrikában... ma már idős. Azért hozom ezt a példát, hogy jelezzem a pontokat, ahol csinálni kell. Beszéltem az Államtitkárság egyik hivatalnokával, egy püspökkel, akinek egy kommunista országban kellett dolgoznia a forradalom kezdetekor; amikor látták, hogyan alakul a forradalom - nagyjából az ötvenes években -, a püspökök titokban felszenteltek derék, vallásos parasztokat. Aztán, a válság elmúltával, a dolog megoldódott. És ő elmesélte nekem, mennyire meg volt hatódva, amikor egy koncelebrálás alkalmával látta ezeket a parasztokat, akik földműves kezükkel felvették a miseinget, hogy koncelebráljanak a püspökökkel. Az Egyház történetében megtörtént ez. Olyan dolog ez, amit tanulmányozni, átgondolni, átimádkozni kell.
- Az irgalmasság üzenete mindenkinek szól, annak az emberi személynek is, aki gyermeket vár. Mindenkinek. Ezután a bukás után is van irgalmasság, csakhogy egy nehéz irgalmasság, mert a nehézség nem a bocsánat megadásában van, a nehézséget az jelenti, hogy kísérni kell egy asszonyt, aki tudatára ébredt, hogy elvetette gyermekét. Szörnyű drámák ezek. Egyszer hallottam egy orvost, aki egy elméletről beszélt, mely szerint - nem emlékszem jól - a megfogant magzat sejtje megtelepszik az anya velőjében, és ott testi emlékezés is létrejön [az anyai szervezetben, szervekben megtelepednek és az anya élete végéig megmaradnak a magzati sejtek - a ford.]. Ez egy elmélet, de megmagyarázza: egy asszony, amikor arra gondol, amit tett... Megmondom neked az igazságot: benn kell lenni a gyóntatószékben, és ott vigaszt kell nyújtanod, s egyáltalán nem büntetni. Ezért nyitottam meg, irgalomból, az abortusz [bűnéből] való feloldozás lehetőségét; mert sokszor - sőt mindig - kell találkozniuk gyermekükkel. Én sokszor azt a tanácsot adom nekik, amikor sírnak és aggódnak: ,,Gyermeked a mennyben van, beszélgess vele, énekeld el neki az altatódalt, amelyet nem énekeltél el, nem tudtál elénekelni neki." És ott megnyílik a kiengesztelődés útja az anya és gyermeke között. Istennel már létrejött: Isten már megbocsátott. Isten mindig megbocsát. Az irgalmassághoz hozzátartozik, hogy ő [az anya] feldolgozza ezt. Az abortusz drámáját. Csak az érti igazán, aki a gyóntatószékben ül. Borzasztóan fájdalmas dráma.
Ferenc pápa: (spanyolul)
- Ebben az időszakban én az egész venezuelai népet támogatom, mert egy olyan nép, amely szenved, azok is, akik az egyik, azok is, akik a másik oldalon állnak, az egész nép szenved. Ha azt mondanám: ,,Hallgassatok ezekre az országokra, hallgassatok ezekre a másik országokra, amelyek ezt mondják...", olyan szerepbe helyezkednék, amelyet nem ismerek, részemről lelkipásztori meggondolatlanság volna, és kárt okoznék. A szavakat [amelyeket ma mondtam], végiggondoltam, átgondoltam, és azt hiszem, ezekkel kifejeztem közelségemet, azt, amit érzek. Szenvedek amiatt, ami most Venezuelában történik, és ezért kívánom, hogy egyezzenek meg..., igazságos és békés megoldással. Ami megijeszt, az a vérontás. És itt nagylelkűséget is kérek a segítségnyújtásban - azoktól, akik segíthetnek -, a probléma megoldásában. Az erőszak problémája rettegéssel tölt el engem. A Kolumbiában tett összes erőfeszítés ellenére, ami a kadétiskolában tegnapelőtt történt, az rettenetes. Vagyis a vérontás nem megoldás. Ezért kell - nem tetszik az a szó, hogy ,,kiegyensúlyozott" -, ezért kell pásztornak, mindenki pásztorának lennem. És ha szükségük van segítségre, közös megegyezéssel, akkor kérjenek. Ez a követendő út. Köszönöm!
- Milyen ravasz! Az utazás témájával kezdte, és elérkezett amoda... Gratulálok! Köszönöm a kérdést. Ennek a találkozónak az ötlete a kilenctagú bíborosi tanácsadó testületben született meg, mert azt láttuk, hogy vannak püspökök, akik nem értik jól a dolgot, vagy nem tudják, mitévők legyenek, vagy egyik egy jó dolgot csinált, a másik meg hibásat. Felelősséget éreztünk az iránt, hogy ,,katekézist" adjunk erről a problémáról a püspöki karoknak. Ezért kaptak meghívást a püspöki karok elnökei [a februári találkozóra]. A katekézis első célja, hogy tudatára ébredjünk a drámának: mit jelent egy szexuálisan bántalmazott kisfiú vagy kislány. Én rendszeresen fogadtam bántalmazott személyeket. Emlékszem az egyikre: negyven év telt el úgy, hogy nem tudott imádkozni. Borzalmas szenvedés, borzalmas. Tehát az első, hogy tudatosítsák ezt. A második: hogy tudják, mit kell csinálni, mi az eljárásmód. Mert előfordul, hogy egy püspök nem tudja, mitévő legyen, mert ez egy olyan dolog, ami nagyon erősen megnőtt, és [annak ismerete, hogy mit kell tenni] nem jutott el mindenhová, mondjuk így. És aztán, hogy készítsenek programokat, általánosakat, de amelyek jussanak el az összes püspöki karhoz: mit kell tennie a püspöknek; mit kell tennie az érseknek, aki a metropolita; mit kell tennie a püspöki kar elnökének. És ez teljesen világos legyen, olyannyira, hogy - mondjuk egy kicsit jogi fogalmakkal - az eljárások világosak legyenek. Ez az elsődleges feladat. De ezt megelőzően, amit tenni kell, amit az előbb mondtam: tudatosítani kell a problémát. Aztán [a februári találkozón] lesz majd imádság, néhány tanúságtétel, hogy segítsék a tudatosítást, aztán bűnbánati liturgia, hogy bocsánatot kérjünk az egész Egyház számára. Jól haladnak az előkészületek. Hadd mondjam azt, hogy egy kicsit túlzott várakozással találkoztam: a várakozásokat egy kicsit lentebb kell szállítani, az említett pontokra [szűkíteni]. Mert a bántalmazások problémája folytatódni fog; emberi probléma, de mindenhol jelentkező emberi probléma. Nemrég olvastam egy statisztikát, az egyik statisztika azt írja: az esetek 50%-át jelentik be, ebből az 50%-ból 20-%-nál van kihallgatás - és csökken -, és így végződik: 5%-nál van elítélés. Ez szörnyű, szörnyű! Olyan emberi dráma, amelyet tudatosítanunk kell. És mi, dolgozva a probléma megoldásán az Egyházban, tudatosítva a problémát, segítjük annak megoldását a társadalomban, a családokban is, ahol a szégyen mindent eltakar. De az első feladat a tudatosítás, az eljárások elkészítése, és haladni kell tovább. Erről van szó. És... gratulálok!
- Igen, hallottam ezt-azt arról, ami Olaszországban történt, de teljesen belemerültem ebbe [az utazásba], vagyis pontosan nem ismerem a dolgot, de el tudom képzelni. Igaz, a migránsok kérdése nagyon összetett, nagyon bonyolult kérdés. Olyan kérdés, amely emlékezést igényel, vagyis az embereknek fel kell tenniük a kérdést: a mi hazánk vajon nem migránsokból épült-e? Mi, argentinok: mind bevándorlók [vagyunk]. Az Egyesült Államok: mind bevándorló. Ez az emlékezés. Egy püspök, egy bíboros - nem emlékszem, ki -, írt egy kiváló cikket az ,,emlékezethiány" problémájáról, így nevezte. Ez az egyik szempont. Azután a szavak, melyeket én használok: befogadás, nyitott szív a befogadásra, kísérés, fejlesztés és integrálás. Azt is mondom: a kormányon lévőnek elővigyázatosnak kell lennie, mert az elővigyázatosság a kormányzók erénye. Ezeket a szavakat itt mondtam, a legutóbbi repülésünk alkalmával. Igen, nehéz egyensúlyozás. Eszembe jut a svéd példa, amikor a hetvenes években a diktatúrák miatt - a Cóndor-hadművelet Latin-Amerikában - befogadtak sok bevándorlót, nagyon sokat, de aztán mindet integrálták. Azt is látom, mit csinál például a Szent Egyed [közösség]: azonnal integrál. De a svédek tavaly azt mondták: ,,Álljatok meg egy kicsit, mert nem tudjuk befejezni a folyamatot." Ez a kormányzó elővigyázatossága. És ez szeretet, szolidaritás kérdése is, és szeretném hangsúlyozni, hogy a legnagylelkűbb nemzetek a befogadásban - a többi feladatot nem nagyon sikerült elvégezniük - Olaszország és Görögország volt. Egy kicsit Törökország is, ők is. Görögország viszont rendkívül készséges volt a befogadásra. És Olaszország is nagyon. Amikor elmentem Lampedusa szigetére, az az elején, 2013-ban volt. De az igaz, hogy reálisan kell gondolkodni. Aztán van egy további dolog, amit fontos szem előtt tartani: az elvándorlások megoldásának egyik módja a származási országok segítése. A migránsok éhezés vagy háború miatt jönnek. Befektetni ott, ahol éhezés van, Európa meg tudja tenni, képes segíteni a fejlődést. De Afrikával kapcsolatban mindig létezik tudatalattinkban a kollektív képzet: Afrikát ki kell zsákmányolni. Ez történelmi tény, és ez kárt okoz. A Közel-Keleten a migránsok más kiutakat találtak; Libanon a nagylelkűség csodálatos példája: több mint egymillió szíriainak adtak menedéket, Jordánia ugyanígy: nyitottak, megteszik, amit tehetnek, remélve, hogy az integrálásra is képesek lesznek. Törökország is befogadott valamennyit. Mi, Olaszországban is befogadtunk valamennyit. De ez összetett kérdés, amelyről előítéletek nélkül kell beszélni, szem előtt tartva mindezeket a szempontokat, amelyek eszembe jutottak.
- Szívből köszönöm munkátokat! Csak egy dolgot szeretnék [még] mondani Panamáról: új érzés töltött el. Én ismerem Latin-Amerikát, de Panamát nem. És ez a szó született meg bennem: Panama egy ,,nemes" nemzet. Nemességet találtam. Ezt akartam mondani. Szeretnék még egy másik dolgot is mondani, amit akkor mondtam, amikor Kolumbiából tértem haza, és a cartagenai és más városokban szerzett tapasztalatomról beszéltem, olyan dolog ez, amit Európában nem látunk: milyen büszkeség él bennük, ebben az esetben a panamaiakban?! Felemelik gyermekeiket és azt mondják: ,,Ez az én győzelmem, ez az én jövőm, ez az én büszkeségem!" Ennek, abban a demográfiai télben, amelyet megélünk Európában - Olaszországban 0% alatt - el kell gondolkodtatnia bennünket: mi az én büszkeségem? A turizmus, a villa, a házi nyuszi, vagy felemelni egy gyermeket? Köszönöm! Imádkozzatok értem, szükségem van rá! Köszönöm!
*
Alessandro Gisotti:
- Köszönjük, Szentatya!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
A sajtótájékoztató teljes magyar fordítását közreadjuk. Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vatikan_Ferenc pápa |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-30 13:12:02, szerda
|
| |
| |
EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Az Isten igéje akkor lesz hatékony bennünk, ha hívő lélekkel fogadjuk, és tettekre is váltjuk.
...... ........... ..........
Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik. Így kezdte tanítását:
,,Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették.
Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott." Jézus így fejezte be szavait: ,,Akinek füle van, hallja meg!"
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Így válaszolt nekik: ,,Ti megtudhatjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla:
Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek."
Azután így folytatta: ,,Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt.
Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak."
Ezek az evangélium igéi. Mk 4,1-20
SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
Krisztus egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a választottakat.
Testvéreim!
Minden ószövetségi pap naponta elvégzi szolgálatát, és ugyanazt az áldozatot többször is bemutatja. Ezeknek azonban nincs erejük a bűn eltörlésére. Krisztus ellenben csak egy áldozatot mutatott be a bűnökért, és örökre helyet foglalt az Isten jobbján. Már csak arra vár, hogy minden ellensége hódolattal leboruljon lába előtt. Egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.
Ezt bizonyítja a Szentlélek is, amikor így szól (Jeremiás próféta által):
,,Ez az a szövetség, amelyet ama napok után kötök velük. Törvényemet szívükbe írom és elméjükbe vésem, bűneikre és engedetlenségükre nem gondolok többé."
Ahol pedig ezek a bűnök már bocsánatot nyertek, ott nincs többé szükség a bűnért való áldozatra.
Ez az Isten igéje. Zsid 10,11-18
Imádság
Uram, add, hogy elvethessem a szívekbe a te igéid csíráit. Mindannyiunkat örök életre hívsz. Rajtam múlik, hogy hány szívben fogan meg szavad életem példája által. Küldj munkásként földjeidre. Add meg a kellő bátorságot, mert ha csak egy is a legkisebbek közül meghallja szavad, ha csak egy szívben jó talajra talál a mag általam, az az örök élet forrása lehet! Tégy engem is jó talajjá, hogy állandó kapcsolatban lehessek veled, hogy gyökeret verjen bennem szent jelenléted.
A példázatok megragadják a hallgatóság figyelmét, s rögtön gondolkodásra késztetnek, illetve arra, hogy mindenki a saját életére vonatkoztassa a hallott tanítás mondanivalóját, üzenetét. Ugyanakkor ez a mondanivaló nincs minden esetben egyértelműen kimondva, azaz a példázatok meglehetősen talányosak és nyitottak, elgondolkodásra ösztönzik a hallgatót.
E sajátosságok miatt Jézus példabeszédei különösen is alkalmasak arra, hogy bemutassák Isten országát és annak titokzatos növekedését. Erről szól a magvető munkáját bemutató példázat a mai evangéliumban, amelyhez ajándékként kapjuk Jézus magyarázatát is. A kicsiny mag elvetése, az egyáltalán nem látványos kezdet a jövőben szembetűnő növekedéshez és sokszoros beteljesedéshez vezet. Az Úr tanítása nap mint nap kicsiny magként hull szívünkbe, amely idővel növekedésnek indul és keresztény életünk jó cselekedeteiben teljesedik be.
Meghallgatom-e Jézus tanítását? Befogadom-e szívembe? Akarok-e bőséges termést hozni, hogy ezáltal növekedjen Isten országa?
C. Horváth István Sándor |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2019. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
399 db bejegyzés |
| e év: |
4631 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 11351
- e Hét: 34411
- e Hónap: 67565
- e Év: 301312
|
|
|
Offline
