Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Gyűlölet nélkül
  2013-10-14 22:15:18, hétfő
 
  Vujity Tvrtko: Gyűlölet nélkül





Tudósított a délszláv háborúból, "veszélyes utazó-riporterként" keresztül-kasul bejárta a világot, volt Csernobilban, Csecsenföldön, Ruanda gyilkos mezőin, nagyon sokféle emberrel találkozott, most pedig a Life.hu új sztárszerzőjeként veled is megosztja gondolatait másságról, küzdelemről - és az elfogadás fontosságáról.

"Szeretnék a kendős fiúval játszani!" "A kék szemű fiú vette el a labdát!" "A cipős a fogó!" - ezek a mondatok Afrika legkisebb országában, Gambiában, egy helyi óvodában hangzottak el. Akik mondták, mandinka, dzsoláni és volof, koromfekete kisgyerekek volta. Akiről mondták, nos, az Benjamin fiam volt, a szőke, kék szemű, szőke hajú csoporttárs.





Alig telt el pár nap, s a helyi óvodában eltűnt a bőrszínek közötti különbség. Valahogy senki nem azt mondta, hogy a "fehér kisfiú".
A gyerek tiszta. És teljesen őszinte. Ezért nem is szoktak haragudni rá. Nick Vujicic, a kezek és lábak nélkül született előadó mesélte nekem, hogy egyszer, amikor óvodások csoportjával találkozott, az egyik kis lurkó hatalmas szemekkel meredt rá az egy törzsből, egy nyakból és egy fejből álló fiatalemberre, majd csodálkozva megkérdezte: "Mi történt veled?" Nick pedig elmosolyodott és azt mondta: "A cigaretta, az tette, sose dohányozz!"

Pár perc múlva már együtt játszottak, mint egyenlőek. Hiszen azok is voltak. Hiszem, hogy nincsenek különbségek közöttünk, legalábbis bőrszín, vallás, testi adottságok terén. Legyünk bár fehérek, feketék, fogyatékkal élők vagy teljesen egészségesek, az mér meg minket, hogy mit alkotunk.





Könnyű persze hangzatos szavakkal ecsetelni az esélyegyenlőség fogalmát, ám ez nálam korántsem az uniós pályázatoknál kezdődik, hanem a hipermarketek parkolóiban. Ott dől el, hogy odaállunk-e a mozgáskorlátozottak parkolóhelyeire csak azért, mert kicsit esik az eső és így közelebb van a bejárat, vagy nem állunk oda. Mert ami nekünk két méter, az másoknak hosszú küzdelem lehet.

Sokszor írok az esélyegyenlőségről, mások elfogadásáról. Egyrészt azért, mert a siket Weisz Fannitól, a karok és lábak nélkül élő Nicktől, a szellemi fogyatékos Gábortól rengeteget tanultam. Tanítómestereim voltak és ezt nem szégyellem, sőt, büszke vagyok rá. Másrészt látom az életben a sok-sok megkülönböztetést, ami embertársaimat sújtja. Az egészséges, kétkezi, kétlábú, halló és látó embereknek hatalmas a felelősségük.

Van egy asszony. Ursulának neveztem el. Rendszeresen a közeli kis közért mozgássérült parkolóját foglalja el hatalmas terepjárójával. Én újra és újra szólok neki, hogy ne azért ne álljon oda, mert jöhet a rendőr, hanem azért, mert nem illik. Ő pedig ugyanolyan rendszerességgel közli velem, hogy semmi közöm ahhoz, hogy ő hova áll. Persze lehet, hogy ez így van. Nekem pedig már nem illene zaklatnom őt, hiszen csak azért sem áll máshová. Mégis szólok, a lelkem miatt.





Hiszek abban a társadalomban, ahol tiszteletben tartjuk a másikat. A világot, ahol nem a bőrszín, a vallás számít, nem az a megkülönböztetés alapja, hogy ki lát, hall, ki közlekedik két lábon és ki kerekesszéken... ahol csak a teljesítmény számít.

Abban a pici afrikai országban megtanultam, hogy a koromfekete és a tejfölfehér gyerek között a különbség egy hét alatt a kendőre korlátozódik. És az a tejfölfehér kisfiú is megtanulta, hogy rongylabdával is lehet jót játszani, nem csak drága számítógépen.

Gazdag a világ, és mindannyiunk színes benne. Lássuk meg mások gyönyörű színeit, felesleges indulatok és gyűlölet nélkül, a szépséget megtalálva!

Forrás:www.life.hu/sztarszerzok		  
 
0 komment , kategória:  Vujity Tvrtko írásai  
A csend hangja
  2013-10-14 22:06:01, hétfő
 
  Vujity Tvrtko: A csend hangja





Elveszíteni egy barátot, megsiratni, eltemetni. Figyelni a csöndre, ami ilyenkor átöleli az embert. Aztán fülelni egy hangra, ami megszólal mellettünk, s azt mondja: "Vigyázzatok mindenkire. Az élet olyan nagyon szép!". Vujity Tvrtko most téged is beavat abba, hogy őt ki tanította meg a legfontosabbra.A csendnek olykor gyönyörű a hangja. Hallgatni mindazt, amit nem hallunk, csak érzünk. Weisz Fannitól tudom mindezt. Amióta ismerem, azóta figyelem a csendet. Mert akinek nincs hallása, annak a szemei, a mosolya minden elárul, az ölelése erőt adhat. A csend hangja csodákra képes, mert akkor töri meg a szó, a hang, amikor a legfontosabb.

A temető még inkább csöndes. A szél fújása, a falevelek zizegése a szívünkig hatol. Nézni a sírokat, rajta a feliratokkal, az emberek neveivel, akik egykor közöttünk éltek, szerettek, sírtak, mosolyogtak. Minden egyes név egy külön történet. Van, aki befejezte életművét és van, aki nem. Állni a temetőben nem boldogság. Emlékezni egykor velünk lévőkre: felemelő.





Itt már nincsenek szomszédviták, vádaskodás, harag. Csak a csend létezik, a maga tiszta valójában. Abban a létben, amelyet meg tud törni egy erőt adó szó vagy mondat.

A héten sírtam. Nem szégyellem. Sirattam a barátomat, életem egy szeletét, a legendás kosáredzőt, Fűzy Ákost. Könnyezett mellettem a feleségem, aki nyolc bajnoki és kupaaranyat nyert vele, akivel sok száz meccset és sok ezer edzést küzdöttek végig. Nincs mit tagadni: csak a múltban találni szépet, a rengeteg gyászoló ember könnyeivel megtelt temető jelenében lehetetlen. S ilyenkor úgy hisszük: ez az a pillanat, amikor bátorítás sincs.

Pedig igenis van.

Amikor az ember végtelenül elkeseredik, tragédia, szomorúság éri, hajlamos összezuhanni. Kilátástalannak látja az életét, elveszíti a reményt, hogy valaha jobb, szebb, erősebb lesz. Ezek azok a pillanatok, amikor eldől: győztesnek születtünk vagy vesztesnek?! Feladni könnyű. Panaszkodni is. Hiszen annyi, de annyi gond gyötör minket. Pedig mások mit nem adnának a mi problémáinkért...

Ott, ahol nem az a fő baj, hogy lassú az internet, mogorva a szomszéd, hülye a főnök, szigorú a tanár, nem indexeltek a kocsink előtt. Hanem az, hogy nincs iható víz, háború és betegség pusztít. Lehet azon sopánkodni, hogy mi az, ami nincs nekünk, és mi az, ami van.

Van egy értelmileg sérült, fogyatékos fiú. Húsz éve ismerem. Minden kosármérkőzésen ott van. Nem beszél, mindig csak mosolyog. A meccseken mindenki megsimogatja. Szeretik, mert a közösségünk tagja, hozzánk tartozik. Tavaly megtámadták, és majdnem agyonverték ezt a senkinek, soha nem ártó fiút. Elvették pár száz forintját, megsérült a feje. Kis híján meghalt.

A temetőben találkoztam vele. Bár már negyven felé jár, idős édesanyja fogta a kezét. Megöleltem, mert szeretem. Elsírta magát. Soha nem hallottam beszélni, most megszólalt: "Baj, nagy baj, nagyon nagy baj" - ezt mondta. "Ákos - tette hozzá -, Fűzy Ákos miatt". Az edző miatt, akinek a meccseire járt, akinek drukkolt. A szurkolás éltette. Most Ákos nincs. Hiányzik az életemből valami. Vajon ennek a fiúnak az életéből nem hiányzik? Akinek Ákos volt a MINDENE? A fiú nem panaszkodott. Nem mesélt a támadásról, fejének brutális szétveréséről, súlyos sérüléséről. Életben van, örül. Ő tudja, hogy mi az élet. A remény, a szeretet, a rajongás.





Szeretem az ilyen embereket. Sosem hazudnak, őszinték, becsületesek. Számomra nem is fogyatékos ez a fiú. Sokkal inkább az a fogyatékkal élő, aki majdnem megölte. Mert abból hiányzott valami, amit nem lehet tanulni. Az emberség. Gábor egy virágot vitt Ákos sírjára. Siratta a múltját, a reményt, élete legfontosabb szeletét. Megsimogatta a kosárlabdát, amit a feleségem, Gyöngyi vitt a sírra. Ujjai végigfutottak a labdára írt feliraton: mindörökké Ákos.

Álltunk vigasztalhatatlanul, könnyes szemmel, reményvesztetten. Ekkor jött Gábor az anyukájával, ekkor ölelt át, és mondta: "Baj, nagy baj, nagyon nagy baj!"

Aztán a búcsúzáskor még hozzátette: "Vigyázzatok mindenkire. Az élet olyan nagyon szép!"

A legigazabb, legszebb tiszta szavak a szívemig hatoltak. Ez a halk szavú, kedves, papíron értelmi fogyatékos ember tanított engem. A legfontosabbra, ami e világon létezik Ez a fiú erőt adott, kitartásra biztatott, irányt mutatott. Ezért érdemes élni, és az ilyen emberekért! Tenni kell értük, segíteni kell nekik. És tanulni tőlük!

Köszönöm neked az erőt, Gábor!

Forrás:www.life.hu/sztarszerzok		  
 
0 komment , kategória:  Vujity Tvrtko írásai  
Hárítom a háborút
  2013-10-14 21:54:39, hétfő
 
  Vujity Tvrtko: "Hárítom a háborút"

Évekig küzdött a "haditudósító" megjelölés ellen, mert úgy gondolta, ő csak "egy srác volt", aki "véletlenül" a délszláv háború poklába keveredett - a Life.hu sztárszerzője, Vujity Tvrtko most veled is megosztja, hogy ki volt Dragan és Darkó, akiknek a telefonhívását immár hiába várja.





Sokan észrevették, hogy sok mindenről írok: a Hadifogolyról, Észak-Koreáról, a mindennapjaimról, előadásokról, a könyvemről, Weisz Fanniról, a Naplóról, a fiaimról, olykor az egész családomról, Csernobilról, lepratelepekről, a hétköznapi hőseimről és a történeteimről. A délszláv háborúról viszont szinte soha. Nem írok, és nem is mesélek. Szinte hihetetlen, de amikor valamelyik dokumentumfilmben viszontlátom Szarajevó pusztulását, Szlavónia bombázását, az orvlövészek célkeresztjét, néha még nekem is idegen az egész. Nézem és hallgatom az egykori rettegett vezetőket, ahogy most a Hágai Nemzetközi Törvényszéken magyarázkodnak a vádlottak padján, és ismeretlennek tűnnek. Mintha nem találkoztam volna Radován Karadzsiccsal, nem láttam volna vonulni Ratko Mladicsot, a Szrebrenicában ezreket kivégeztető mészárost, aki most köhécselő nyugdíjas szerepében tetszeleg, miközben azt sem akarja megérteni, hogy miért van ott, ahol.




"Én csak egy srác voltam"

Hárítom a háborút. Évekig küzdöttem a "haditudósító" megjelölés ellen, hiszen mindvégig úgy hittem, én csak egy srác voltam, aki véletlenül odakeveredett, aztán tette, amit tennie kellett.

Az érettségi után pár nappal kopogtattam be a Magyar Televízió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Stúdiójába. Egy hatalmas, kétméteres ember fogadott. Ismertem őt. Németh Károlynak hívták, válogatott kosaras volt. Nem mellesleg pedig ő volt A TUDÓSÍTÓ! Az egyik legnagyobb példakép. Az volt, és az ma is!

Akkor, nem egészen 19 évesen elmondtam neki, hogy anyanyelvi szinten beszélek szerbül és horvátul, szívesen fordítanék nekik. Így lettem tolmács. Egy fordító, akit éppen akkor zártak körbe, amikor sem a tudósító, sem a stáb nem volt a közelében. Sírva hívtam a Híradót, hogy mentsenek ki. Azt mondták, hogy nem tudnak segíteni, hiszen a forgatócsoport kinn rekedt. Viszont ha már ott vagyok, mondjam el, hogy mi a helyzet. Megtettem. A magam rendkívül amatőr, esetlen módján meséltem. Akkor még működtek a telefonvonalak.

Édesanyám este sikítva hívott, hogy kérdőre vonjon: mi az, hogy én a Híradó tudósítója vagyok?! Voltam egy fenét. Anyám arra kért, hogy azonnal menjek haza. Erre mit mondhattam volna? Hogy mennék én azonnal, csak nem enged a Néphadsereg? Két nap múlva Londonból hívtak, aztán Amerikából. A Magyar Televízió Tudósítóját keresték. Hiába mondtam, hogy ő most nincs itt, én csak a tolmácsa vagyok...
Kezdtem felfogni: magyar állampolgárként objektívnek látnak és ez olykor fontosabb, mint a hideg profizmus. Nem beszéltem angolul, mégis tudósítottam. Ma is nevetnék ezen, ha nem háborúról lett volna szó.




19 évesen, Eszéken

Nos, olykor álmodom Draganról, akivel huszonévesen végzett egy aknagránát. Darkóról, aki mellettem halt meg. Eszékről és Vukovárról, ahol egymásra dobálták a halottakat. 19 évesen - talán elhiszitek nekem - iszonyatos átélni a blokád mindennapjait, a bombák robbanásait, a halottak látványát, az esztelen öldöklést.

Pincében éltem, egy zongora alatt aludtam, és az elmenekült munkatársak helyett a háborús magyar rádiót vezettem az ostromgyűrűn belül maradt szórvány-magyarságnak.

Miért jutott eszembe mindez? Mert nemrégiben egy újságíró az kérdezte tőlem: "Mennyire érzed magad szerencsésnek, hogy a háború elindította a karrieredet?"

SEMENNYIRE! Istenem, tényleg mindent visszaadnék, ha azok az emberek ma is élnének. Ha Dragan és Darkó nevét a mobilom kijelzőjén olvashatnám, amikor hívnak, de az ő nevük - sok barátommal, ismerőssel és ismeretlennel együtt - fejfákra van felvésve. Lehet, hogy erősebb lettem, érzékenyebb az emberi sorsokra. DE SEMMIT NEM KÖSZÖNHETEK A HÁBORÚNAK! SEMMIT!

Forrás:www.life.hu/sztarszerzok		  
 
0 komment , kategória:  Vujity Tvrtko írásai  
Heti útravaló Müller Pétertől - 95. rész
  2013-10-14 21:41:46, hétfő
 
  Heti útravaló Müller Pétertől - 95. rész


Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is. Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.

A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övék.

"Igyekezz átvarázsolni életed minden óráját!"





Ne várd, hogy a külvilági események tegyenek boldoggá. Ha süt a nap, jó, ha eső zuhog, rossz; ha virágzik, jó, ha hervad, rossz; ha szeret, jó, ha nem szeret, nagyon rossz; ha nyerek, jó, ha vesztek, kétségbeejtően rossz - így élünk.

És sajnos ritkán süt a nap, a virág hamar hervad, ritkán nyerek, és az, hogy szeressenek, a legnagyobb hiánycikk manapság.

Az élet művésze nem engedi meg, hogy lelke a külvilágtól függjön. Sőt, azt mondja, hogy maga a függés eleve azt jelenti, hogy rab vagy, és szükségszerűen boldogtalan, mert mások döntenek a lelkiállapotodról, s maga a rabság szüntelen szorongást okoz. Ha süt a nap, ha kibomlik a virág, ha jól mennek a dolgaid és szeretnek, azt kérded: meddig? És tudod, hogy nem marad így, és a jó közérzetedet megmérgezi a veszéstől való szüntelen félelem. Igyekezz átvarázsolni minden órádat! Belülről.

Tudd, hogy magától az élet sohasem szép. Széppé kell formálni, meg kell csinálni. Mint gazosból egy szép kertet, vagy a halálos csendből és a hangok bántó zűrzavarából a szép dalt és a zenét: teremteni. A "poézis" görög szó, azt jelenti, "elkészíteni" - úgy kell megcsinálni, hogy szép legyen és örömteli.

Hogyan? Mivel? Lelked hatalmával. Nagy pillanat, amikor ráébredsz majd, hogy mindent te teszel, minden belőled jön. Élő forrás van benned. És ez működik, szüntelenül.

Esőben, hóban, vigasztalan időben is pompásan érezheted magad, és derűt varázsolhatsz magadban, másokban saját lelked hatalmánál fogva. Egyszer rájössz majd, hogy saját Napod van. Ez adja az életedet, az erődet, de örömödet, a kedvedet és a bizakodásodat is.

Az énünk akkor lesz külvilágfüggő, ha a saját Napunk nem süt. Pontosabban amikor nem érezzük magunkban, hogy ragyog, hogy melegít, világít - ezt az állapotot hívják depressziónak. Ilyenkor lelkünk sötét felhőiben járunk. És azért imádkozunk, hogy süssön fel a Nap.

Még egy titkot mondok: a Nap-emberek különös hatással vannak a környezetükre, mert erőt adnak és derűt...

Forrás:www.life.hu/sztarszerzok		  
 
0 komment , kategória:  Heti útravaló - Müller Péter  
Heti útravaló Müller Pétertől - 94. rész
  2013-10-14 21:38:31, hétfő
 
  Heti útravaló Müller Pétertől - 94. rész


Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is. Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni. Ezt az útravalót már korábban is megosztottam veled - most egy másik megközelítésben tolmácsolom neked.

A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övék.

"Van az életben olyasmi, aminek eléje kell menni, s van olyan, amit várni kell. Mert jön."





"Addig rágja az egér a falat, de addig, míg áteszi magát a macskához." - ezt a mondást régóta szeretem.Több mint hatvan éve tapasztalom, hogy igaz. Eddig még mindig bejött. Nálam is, ha nagyon "rágtam a falat" - mindig ott volt a macska.

Az egér: önös énünk. Egónk. Két hibája van. Az egyik, ha nem tud akarni. A másik, hogy túlakarja magát. Mindkettő bajjal jár. És az oka az, hogy nem tud arról, van fölötte egy bölcsebb akarat, Önvalónk, felsőbbrendű énünk akarata, akinek parancsát kellene követnie. Ezért önállósítja magát, mint egy hajó föllázadt matróza, azt hiszi, hogy ő a Kapitány, s átveszi az irányítást. De nem tudja, merre megy a hajó. Nem ismeri a térképet, és nincs iránytűje.

Megy a hülye, nyughatatlan feje után. Ha baj van, megijed, összezavarodik, viharban pánikba kerül, napsütésben ellustul. Néha elmegy a kedve az egésztől, és föladja. Ilyenkor mély depresszióba esik, s a hajója elveszetten hánykolódik a tengeren. Néha meg megy, megy, konokul és fáradhatatlanul - rossz irányba. Ilyenkor jön a jéghegy.

Vagy egy másik hajó. Kitérni nem szeret. Mivel úgy gondolja, hogy övé a tenger, a másik hajóról úgy véli, megsértette a felségterületét, ezért minden hajó azonnal az ellensége. A nem akarásnak és a túlakarásnak a gyökere ugyanaz. Az én-uralt ember nem tud bízni. Nem hisz abban, hogy van az életben olyasmi, aminek eléje kell menni, s van olyan, amit várni kell. Mert jön. Nem veszi észre, hogy mindenért meg kell dolgoznia ugyan, de amire igazán vágyik, az ajándék.

Egy jó társ: ajándék. Egy jó barát: ajándék. Egy gyerek is ajándék. És minden igazi boldog pillanat: ajándék. Aki nem bízik semmiben, annak számára a falon túl nem Isten várakozik, hanem a Macska.

Forrás:www.life.hu/sztarszerzok		  
 
0 komment , kategória:  Heti útravaló - Müller Péter  
Szeretetben eltöltendő hetet!
  2013-10-14 15:10:38, hétfő
 
  Kedves Barátaimnak, kedves Látogatóimnak



  
 
0 komment , kategória:  Hetet  
További szép napot!
  2013-10-14 14:59:33, hétfő
 
  Gyönyörűen süt a nap, kellemes, 21 fok a hőmérséklet.

Aki teheti, menjen ki a szabadba, töltekezzen a nap éltető fényével.



  
 
1 komment , kategória:  Szép napot, vasárnapot!  
Fűszeres zöldséges pizza
  2013-10-14 01:25:15, hétfő
 
  Fűszeres zöldséges pizza

Hozzávalók:
1 félkész nagy, kerek pizzatészta (vásárolt)
25 dkg fagyasztott mexikói zöldségkeverék
20 dkg brokkoli
1 kis szál póréhagyma fehér része
10 dkg reszelt ementáli sajt
1 darabka száraz csípős paprika (vagy paprikakrém)
1-1 evőkanál mustár és ketchup
1 tojás
1 húsleveskocka
ízlés szerint só és bors.

Elkészítés:
a zöldségkeveréket forrásban lévő vízben előfőzöm, majd leszűröm. A brokkolit apró rózsáira szedem, a póréhagymát felkarikázom. A ketchupot, az összetört paprikát (vagy paprikakrémet) és a mustárt összekeverem. A húsleveskockát 1 dl forró vízben feloldom és felhígítom vele a mustáros ketchupot.

a pizzatésztát megkenem a fűszeres keverékkel, majd elosztom rajta a zöldségeket. A tojást felverem, és hozzákeverem a megmaradt keverékhez. Egyenletesen rálocsolom a zöldségekre, és a pizzát előmelegített forró sütőbe tolom. 10 perc múlva rászórom a sajtot, és ezután csak addig sütöm, amíg a sajt rá nem olvad. Négy cikkre vágom, és azonnal tálalom.

Forrás:Mindmegette.hu		  
 
0 komment , kategória:  Receptek-húsmentes ételek  
Kolbászos pásztortarhonya
  2013-10-14 01:22:40, hétfő
 
  Kolbászos pásztortarhonya

Hozzávalók:
szalonna (csak a zsírja kedvéért)
3 közepes hagyma
8 közepes krumpli
50 dkg tarhonya
főző- és szárazkolbász vegyesen
2-3 sárgarépa és/vagy cukkini
só
bors
pirospaprika
Elkészítés:
Jókora lábasban zsírt nyerünk a szalonnából. Aztán megdinszteljük rajta az apróra kockázott hagymákat. Mikor már elszíneződtek, rápakoljuk a felkockázott krumplikat, az előre kissé megpirított tarhonyát, esetleg a zöldség(ek)et, majd az egészet ellepjük vízzel, és főzni kezdjük.

Kisvártatva hozzáadjuk a felkarikázott kolbászokat is, majd lefedjük az edényünketm és - lassú tűzön, olykor megkavarva - készre főzzük az egytálételt.





Friss kenyér és bármilyen savanyúság jól passzol hozzá.

Megjegyzés:
A receptet Ribáry Zoltán küldte. Köszönjük!

Fotó: AS

Forrás:Mindmegette.hu

  
 
1 komment , kategória:  Receptek-húsos   
Tejszínes hagymaleves pirított kenyérrel és sajttal
  2013-10-14 01:19:26, hétfő
 
  Tejszínes hagymaleves pirított kenyérrel és sajttal

Hozzávalók:
1,5 kg vöröshagyma
1,5 dl főzőtejszín
3 tojássárgája
2 húsleveskocka
őrölt szerecsendió (ízlés szerint)
só
bors
5-10 dkg sajt
toast kenyér
Elkészítés:
A megtisztított vöröshagymát kettévágjuk, majd felszeleteljük.

A főzőedény aljába olajat locsolunk, s belerakjuk a hagymát, amit kissé pirítunk, párolunk (ügyelve, hogy ne égjen le!). Vízzel felengedjük úgy, hogy bőven ellepje. Végül leveskockával, sóval ízesítjük, és megszórjuk szerecsendióval.

Amikor a hagyma megfőtt (kb. 20 perc), összeturmixoljuk a főzőtejszínnel és a tojássárgákkal, fűszerezzük, ha szükséges, majd összeforraljuk.

Pirított kenyérkockával és ízlés szerinti mennyiségű reszelt sajttal tálaljuk. Esetleg szórhatunk rá petrezselyemzöldet és frissen őrölt színes borsot is.





Megjegyzés:
A receptet Kovács Hajnal küldte. Köszönjük!

Fotó: AS

Forrás:MIndmegette.hu

  
 
0 komment , kategória:  Receptek-levesek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2013.09 2013. Október 2013.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 275 db bejegyzés
e év: 2276 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3421
  • e Hét: 12924
  • e Hónap: 26829
  • e Év: 156536
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.