|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2011-05-05 19:57:51, csütörtök
|
| |
| |
A nefelejcs igaz története /Vassné, Marikától kaptam
Szerző: agnus, 2009 ápr. 4. 19:41
A teremtő Isten kedvelte a kéket:
ezt a színt adta a felhő fodrú égnek,
vihar tépett tenger megbékélt színének,
újszülöttek arcán az új lélek tükrének.
Búsult is a föld, mert másnak teremtette;
úgy vélte, az Isten biztos nem szerette,
s csak rengett bánatában - tán zokogás rázta?
Látta ezt az Isten, s ekkor megsajnálta:
hogy ne felejtse többé szeretetét a föld,
másnapra a teste kék színben tündökölt -
kék virágok nyíltak rajta mindenfelé;
pihe könnyű mind, hogy ne roskadjon belé.
Ez hát a nefelejcs igaz története,
mit máig megőrzött titokzatos neve |
|
| |
|
1 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-05 19:55:59, csütörtök
|
| |
| |
Ddrága Maroka......:)
Ügyes vagy, miket tudsz alkotni!!! Csak ámulok rajtad. Nagyon szépen köszönöm a kedvességedet és a csipet csapat képet.....:) Nagyon jóóóóó
Én egy kis szerény verset hoztam neked.
szép estét és gyönyörű álmokat......:)
Puszzzzzzzzzzzzzzzzzzzzantalak. Vassné, Marika, Marilon@
........
Köszi a szép soraidat |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Barátaimtól elismerés |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-05 19:39:57, csütörtök
|
| |
| |
SZÉP ERNŐ : VIRÁGOK
Nincs nekem kedvenc virágom,
melyik szebb, nem prédikálom,
Mind szeretem, mind csudálom,
tavasszal mind alig várom.
És szeretem én a fákat
amennyit csak szemem láthat.
Szeretem, ó, a fanépet,
a fák is olyan szépek, szépek.
Nem mások ők, nézz csak rájok:
égig érő zöld virágok
..
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek, képek nyárra |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-05 18:59:00, csütörtök
|
| |
| |
Szia Kedves Maroka.
Lelkedbe nevetést, szádra víg éneket.
Valóra vált álmokat és egy csodás napot kívánok Neked!
Köszönöm látogatásod, Puszi Klára
.......
Köszi a szép soraidat. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Verses képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-05 18:35:28, csütörtök
|
| |
| |
Csizmadia Róbert Megbüntet a Múlt
2007. november 30
Volt egyszer két barát: Én és a Múlt,
Addig játszottunk mindig, míg bealkonyult.
Az álmos Nap integetett, majd párnájára dőlt,
S minket ismerőse, a Hold üdvözölt.
Most lett aztán jókedv, mert a csillagok
Megvilágítottak minket s szemünk, mint ablakok
Egymás felé nyíltak, virágillat szállott,
Tiszteletünkre az idő is megállott.
Szavakkal dobálóztunk, mégsem fájtak,
Mert ajkainkon kezes bárányokká váltak;
Körülugráltak minket, mi felbuktunk bennük,
Csintalankodásaikat jól megnevettük.
Titkokat susogtunk a visszhang fülébe,
Jeleket rajzoltunk a barátság tüzébe,
Minden egyes vonás pirosan lobogott
S a füstje a világnak örömhírt hordozott.
Mentem az úton s egyszer csak észrevettem,
Nem találom sehol: a Múltat elvesztettem!
Kerestem a felhők közt s a kagylók alatt,
De bármerre járt is, hallgatag maradt.
Kétségbeesést küldtem érte s csendőrt lóháton,
De mindig hajóm útjába állt egy zátony.
Nem tudtam róla: a közelemben lapult,
Mert hanyag voltam, megbüntetett a Múlt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2011. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
209 db bejegyzés |
| e év: |
4538 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1159
- e Hét: 24219
- e Hónap: 57373
- e Év: 291120
|
|
|
Offline
