Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Melegítsd át, Napsugár!
  2015-03-17 22:28:33, kedd
 
  Melegítsd át, Napsugár!



Melegítsd át, Napsugár,

A fáradt szobákat;

Ilyenkor minden pillanat

Boldog perccé válhat.


Most születik a Tavasz,

Új remények várnak,

Mosoly-előőrsei is

Megjöttek a Nyárnak.


Erőt gyűjt a napsugár,

A hajnal se félszeg,

Reggelenként sűrűsödnek

A jókedvű élcek.


Melegítsd át, Napsugár,

Töredék hitünket,

Hadd tartsuk meg békességben

Hírünket, nevünket.


Melegítsd át a magyart,

Sok csalódást látott,

Hadd építsen békességben

Jövőt és országot.


Háborog a nagyvilág

Sok régi vidéke;

Kollektív a háborúság,

Személyes a béke.


Melegítsd át, Napsugár,

Az emberiséget,

Jusson mindenkinek Otthon,

Meg értelmes Élet.

Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net/
 
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
Eljátszom magam!
  2015-03-17 22:27:11, kedd
 
  Eljátszom magam!



Kevesen tudják, hogy Johann Wolfgang Goethe valamikor színházi direktorként is dolgozott, ő volt a weimari udvari színház igazgatója.

Állását egyébként egy kutya miatt veszítette el. Nem volt hajlandó egy divatos kutyás melodrámát színpadra állítani azzal, hogy az ő színházából nem lesz - cirkusz.

Szigorú és következetes ember volt.

Egyszer valamelyik makrancoskodó színész közölte, hogy nem fogadja el a neki kiosztott mellékszerepet.

Goethe nem sokat teketóriázott vele:

- Akkor eljátszom magam!

A színész megrökönyödött. Ahogy az igazgatóra nézett, megértette, hogy ez nem üres fenyegetés. Goethe képes helyette színpadra lépni, amiból világraszóló botrány kerekedik, és az ő karrierjének vége.

Inkább eljátszotta a mellékszerepet.

Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net/
 
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
Egykor volt népek tavasza
  2015-03-17 22:25:16, kedd
 
  Egykor volt népek tavasza



Egykor volt népek tavasza,

Szent volt a Hit és a Haza.


Utána jött népek ősze,

Dollár lett a világ csősze.


Aztán meg a népek tele,

Anyag-hazugsággal tele.


Egykor volt népek tavasza,

Lesz valaha népek nyara?


Globalizált bankár végzet

Irt ki minden jót és szépet?


Emberségbe mély vermet ás

A profán szingularitás?


Egykor volt népek tavasza

Szent volt a Hit és a Haza...


Régi szép tavaszi napok;

Szent emlékük ma is ragyog.


Fényes csillag a múlt-égen,

Világít a sötétségben.


Egykor volt népek tavasza,

Szent volt a Hit és a Haza.


Régiektől hazát kaptunk,

Épségben kell továbbadnunk.


Lehet még népek tavasza -

Hogyha marad

Hit, És Haza.

Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net/
 
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
Mi a minőség?
  2015-03-17 22:23:03, kedd
 
  Mi a minőség?



Mi a minőség?

Szánalom?

Tűnődni fonnyadt láncokon?


A szánalom - önsajnálat,

Önmagába belefárad.


Mi a minőség?

Kényelem?

Hörögni puffadt kéjeken?


A kényelem - mű madárdal;

Töltekezik önmagával.


Mi a minőség?

Hivatal?

Amit a köz annak akar?


A hivatal papírt áldoz,

Imádkozik - önmagához.


Mi a minőség?

Tananyag?

Szintetikus elme-abrak?


A tananyag - holt mágia;

Kifilézett szó-múmia.


Mi a minőség?

Logika?

Lírai metafizika?


Logika? Érzésre süket;

Tiszta, világos - felület.


Mi a minőség?

“Tárgy-róka"?

Posztmodern agy-libikóka?


A posztmodern - szó-kelepce;

Szakadt könyvbe préselt repce.


Mi a minőség?

Utánzás?

Mimetikus égi áldás?


Az utánzás - megalkuvás;

A minőség valami más.


Mi a minőség?

Hatalom?

Vagy csupán régi szorgalom?


Hatalom erőszak nélkül,

Törvények - hivatal nélkül.


Egyéniség - érdek nélkül;

Közösség - kötöttség nélkül.


A vers nem tétova szolga,

Nem áll hajbókolni sorba.


Minőség? Isteni folyam,

Lélektől lélekig suhan.


Szépség és igazság dala,

Isten érint meg általa.


Világ felett,

Lélek felett;

A minőség csak - szeretet.

Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net/
 
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
Rügyfakadás idején
  2015-03-17 22:20:42, kedd
 
  Rügyfakadás idején


Rügyfakadás idején...


Újul a tér,

Frissül a vér,

Tágul a tél

Meg a dér,

Rügyfakadás idején...


Rügyfakadás idején...


Dugja fejét a virág,

Rólunk szól a világ,

Újra a Lét közepén,

Élet legtetején,

Rügyfakadás idején...


Rügyfakadás idején...


Gyűlnek a vágyak,

Tűnik a bánat,

Virradatok peremén

Csillog a hajnali fény

Rügyfakadás idején...


Rügyfakadás idején...


Fénylő Lét közepén,

Szent Élet tetején,

Táncol a

Daktilus

És a Remény;

Rügyfakadás idején...


Csillan a fény,

Zeng a remény

Rügyfakadás idején...

Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net/
 
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
A lélek halhatatlan?
  2015-03-17 22:18:59, kedd
 
  A lélek halhatatlan?

Az emberi kultúrában ez az egyik “kérdések kérdése". Sokan sokféleképpen feleltek rá.

De olyan különös választ kevesen adhattak rá, mint egy bizonyos Professzor P., akiről az 1870-es porosz hadsereg tábori fősebészének emlékirata beszél.

A derék tanerő a következő kijelentésre ragadtatta magát:

- A lélek egyesek szerint halhatatlan, mások szerint meg nem az. Azt hiszem, mint minden másban, az igazság itt is középen van.

Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net/
 
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
Tél és Tavasz mezsgyéjén
  2015-03-17 22:17:18, kedd
 
  Tél és Tavasz mezsgyéjén


Napsütés már volna talán,

De a Tavasz?

Túl a csodán...


Télben van ezer hivatal;

Állítólag mind jót akar.


Aprólékos, gondos sátán

Vigyorog hóbuckák hátán.


Napsütés még volna talán,

Tavasz?

Túl a vágyak falán.


Télben profitvarjú károg,

Az égen halál szivárog.


Drótos fülbe zörejzene;

Marad a Tél - mindörökre.


Festett pinty műanyag ágra;

Tévé buzdít butaságra.


Ha nincsen jövő-dallama,

A Tavasz - csak matéria.


De valahol - túl a csodán,

Mégis lehet Tavasz

Talán...


Valahol...

Még nagyon messze...

Tavasz készül a lelkekbe.


Valahol...

Még nagyon távol...

Tavasz lámpása világol.


Kell Tavaszhoz a napsütés,

De - önmagában az kevés.


Nem csupán virágzó erdő,

Az igazi Tavasz - jövő.


Szerelem a világ éke,

S versengés helyett szent Béke,


Harc vagy profit? Mind néhai -

Csupán a múlt árnyékai.


Tavaszban néznénk az égre;

Emberré válhatnánk végre.

Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net
 
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
Kondul a hajókürt
  2015-03-17 22:15:02, kedd
 
  Kondul a hajókürt



Kondul a hajókürt,

Reszket a való;

Végzet-kertben játszadozni

Gyermeknek való.


Szenvednek a gyengék,

Hallgat az erős,

Létért a holt matéria

Sose felelős.


Közömbös a nemlét,

Az ember? - Szeret;

Nem génektől származik a

Lelkiismeret.


Kondul a hajókürt,

Egyszer meghalunk;

Ha csak hitványságot hagyunk -

Hitványak vagyunk.

Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net
 
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
Vénülő időben, fásult napokon
  2015-03-17 22:13:17, kedd
 
  Vénülő időben, fásult napokon



Vénülő időben,

Fásult napokon,

A szférák zenéje

Hervadt, monoton.


Hever az öreg Nap,

Mint fagyott szeder,

Sugaras orcáját

Köd takarja el.


Fenn a fellegek mind

Szürke fantomok,

Születő Tavaszban

Hol Tél imbolyog.


Vénülő időben,

Fásult napokon,

Jövő kopogtat a

Zárt ablakokon.


Hallgat a Múlt, mint egy

Fáradt idegen,

Kocsmaasztal mellett

Locsog a Jelen.


Perc-létű rossz kánon

Szószéken dadog,

Távol-ködbe vesznek

Néma távlatok.


Vénülő időben

Fásult napokon,

Int sok ifjú emlék,

S a régi Balaton.


Foszló idő-tokban

Száz emlék ragyog,

Ők formáltak azzá,

Aki most vagyok.

Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net
 
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
Ölni készülnek a pártok
  2015-03-17 22:08:24, kedd
 
  Ölni készülnek a pártok

Állítólag Bodajkon esett meg valamikor az 1870-es években.

Választás idején a szemben álló politikai pártok helyi vezetői és azok hívei között valami nagyon komoly konfliktus támadt. Tömeget alkottak kormánypártiak is, ellenzékiek is, előkerültek a fütykösök, sétapálcák, lovagló ostorok.

Iszonyú sértéseket vágtak egymás fejéhez, üvöltve szidták egymás felmenőit, köpködtek, dühödten rázták a fegyvereiket.

Tomboltak, mint aki ölni készül.

Miért nem ugrottak egymásnak?

A két egymást felaprítani készülő politikai csoportosulás között egy huszárszázad állt, kivont szablyával, gyalog.

A két csoprt acsarkodott, fenekedett, dühöngött, de - egyik sem tudott a másikhoz férni.

A huszárok egykedvű arccal ácsorogtak, ősz hajú őrmestereik időnként sercintettek.

A két párt tovább őrjöngött, de a huszárok kutyába se vették őket.

Hanem a huszárok parancsnoka egy fiatal hadnagy volt, ráadásul ő volt éppen a századnál az egyedüli tiszt. A kapitánynak Bécsben akadt sürgős dolga, a helyettese beteget jelentett, a többiek szabadságot vettek ki. Maradt a kellemetlen feladatra - a legifjabb. A sok közömbös huszár között a parancsnok volt az egyetlen, akinek félelem szorongatta a torkát.

Csaknem egy órája álltak már a két veszekedő csoport között. Azok egyre dühödtebben szapulták egymást.

A hadnagy ideges volt. Magához intette a legöregebb őrmestert.

A vén hadfi hanyagul tisztelgett, és megállt a parancsnok előtt. Barázdált arcú, vén parasztivadék volt, már '48-ban is forgatta a kardját, fel is aprított a császár ármádiájából néhány dragonyost és svalizsért.

- Adjon kend tanácsot! Félek, még emberhalál lesz.

A vén katona a fejét csóválta.

- Nem a'!

- Agyonverik egymást!

- Itt vagyunk, hadnagy úr.

- Előbb-utóbb baj lesz!

A vén őrmester erre avalamit a parancsnok fülébe súgott. A hadnagy hitetlenkedve nézett fel.

- Komolyan mondja kend?

- A legkomolyabban. Ezek csak politikusok, hadnagy úr. Garázdák mindegyik pártban vannak, de azok már elunták a szócséplést, már nincsenek itt.

A hadnagy gondolkodott néhány pillanatig. A két csoport civil eszelős dühvel gyalázta egymást.

- Rendben van! Kend mondta!

A vén őrmester visszalépett a helyére. Felharsant a hadnagy vezényszava:

- Vigyázz! Jobbra át! Lépés, indulj!

A huszárszázad se szó, se beszéd, egyszerűen kivonult a két vadul dühöngő csoport közül.

A két banda immár egymásnak eshetett, ... volna...

Hanem...

Úgy meglepődtek. hogy mindkét fél csöndben maradt. csak bámultak egymásra.

Néhány szórványos, kelletlen szitok még elhangzott, aztán hátat fordítottak egymásnak, és csöndben kétfelé elkullogtak.

Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net
 
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2015.02 2015. Március 2015.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 349 db bejegyzés
e év: 4135 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5151
  • e Hét: 14654
  • e Hónap: 28559
  • e Év: 158266
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.