Regisztráció  Belépés
azenujsagom.blog.xfree.hu
"Az én újságom 1956-ról" Simon Zsuzsanna
1966.02.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 81 
Visszaemlékezések a Fleschben
  2016-10-31 07:07:07, hétfő
 
  Rendhagyó tablókkal is készült a helyi művelődési központ az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára. A felhívásra jelentkezettek visszaemlékezéseit is el lehet olvasni a központ színháztermi bejáratai közé kihelyezett állványokon. Némelyik annyira ismeretlen, hogy fogalmam sincs, hogy hol volt huszonhét évig?  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Gulyás Lajos a Rubicon magazin, Végzetes sorsok c. számában
  2016-10-30 05:49:58, vasárnap
 
  Erdős Kristóf: Gulyás Lajos. Az egyetlen egyházi személy, akit jogerős bírósági ítélettel végeztek ki

Gulyás Lajos az 1956 utáni megtorló gépezet egyetlen olyan egyházi áldozata, akit jogerős bírósági ítélettel végeztek ki. A törvényes rend pártján állt, elutasítva mind a diktatúrát, mind az önbíráskodást. A mosonmagyaróvári sortűz után megmentett egy határőrtisztet és átadta a városi nemzeti tanácsnak, hogy ítélkezzen felette. Máskülönben az államvédelmi hadnagyot a feldühödött tömeg meglincselte volna. Az ,,ellenforradalom" mítoszának megteremtéséhez azonban a kádári hatalomnak Gulyásra is szüksége volt. A lelkipásztor még az 1957 elején megjelent, őt rágalmazó cikk után is biztos volt ártatlanságában, ezért nem menekült el az országból. ,,Magyar ember nem hagyja el a hazáját!" - mondta feleségének. A Nagy Imre-per vidéki főpróbájaként értelmezhető győri perben az ,,egyházi reakciós" szerepét osztották rá. Így az ügyében született kegyelmi kérvények mit sem számítottak.

1. Ellenállás, zsidómentés, népbíróság
2. Kisgazdapárti politikus
3. Lelkipásztor a nyugati határszélen
4. A mosonmagyaróvári sortűz
5. A törvényesség védelmében
6. A letartóztatás
7. Ítélet
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
2016. november 5. szombat, Gulyás Lajos Emléknap
  2016-10-30 04:58:37, vasárnap
 
  A Mosonmagyaróvári és Levéli
Református Egyházközség szervezésében,
a Levéli Önkormányzat támogatásával
az 1956-os forradalom és szabadságharc
60. évfordulója alkalmából

2016.november 5-én, szombaton
GULYÁS LAJOS EMLÉKNAP - ot
tartunk Mosonmagyaróváron,
a Gyülekezeti Teremben (Hunyadi u. 4.) és Levélen.

Mosonmagyaróvári program:

10.00 Nyitó áhitat (Steinbach József püspök)

10.30 A kor, amelyben élt és szolgált
(Csűrös András Jakab ref. lelkész, történész)
11.30 Koszorúzás Gulyás Lajos emléktáblájánál, Gulyás Lajos utca

Szünet

Levéli program:

13.30 Koszorúzás Gulyás Lajos sírjánál

14.30 Szakács Sára: Pápai különkiadás c.
filmjének levetítése a Kultúrházban (Fő u. 30.)

16.30 Krónikás ének Gulyás Lajosról
Debreczeni Tibor dokumentum-oratóriuma



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Népszabadság után ...
  2016-10-29 22:50:17, szombat
 
  Olvasom: Pallagi Ferenc bulvárpápa bejelentette, hogy a következő év első napjától távozik a Blikk - konkurens napilap, illetve a Kisalföldet és a Délmagyarországot egyaránt kiadó Lapcom éléről. Ez a korszakváltás torkollhat eladásba, ha a külföldi tulaj is úgy akarja.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Akikért a harang szólt volna
  2016-10-29 08:36:01, szombat
 
  A mai Gyásztéren az első jel egy harangláb volt, melyet aztán minden év október 26-án megkondítottak az 1956. október 26-ai sortűz áldozatai emlékére. A hatvanadik évfordulón azonban ez (is) elmaradt.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az '56-os kivándorolt peresztegiek találkoznak ma
  2016-10-29 00:15:35, szombat
 
  Találkoznak az '56-ban kivándoroltak.
PERESZTEG ( Község Győr-Moson-Sopron megyében, a soproni járásban)
Az 1956-ban elvándorolt peresztegiek találkozóját rendezik október 29-én szombaton délelőtt 11-kor a faluházban. A szervezők várják a rokonokat, az iskola - és katonatársakat, az érdeklődőket is. Ezt a megyei napilap tegnapi számában olvastam. Nem tudom Deák Ernő tudja-e s, ha igen ott lesz-e?
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Október 28. A sortűz áldozatok temetésének napja
  2016-10-28 05:39:07, péntek
 
  A mosonmagyaróvári 1956. október 26-ai sortűz áldozatainak temetésére Magyaróváron és Mosonban is október 28-án került sor. Hatvan éve történt. Voltak akiket tömegsírba temettek. Hatvan éve történt. 2016. október 26-án a a magyaróvári temetőben tartott megemlékezésen Széles Sándor kormánymegbízott a tömegsír feltárásának elmaradásáról és annak elvégzéséről beszélt. 2016. október 28-án, pénteken, délelőtt 10 órakor a magyaróvári temetőben egy magánszemély által, a tömegsírban nyugvók emlékére állíttatott obeliszk avatására kerül sor.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nincs ok az örömre
  2016-10-28 05:32:11, péntek
 
  Elnézem az országos képzőművészeti kiállítás helyi nyertes képeit ( I. díj, kiemelt különdíj, Mosonmagyaróvári '56-os Egyesület külön díj) és azt állapítom meg, hogy nincs ok az örömre. Ahhoz, hogy három helyi alkotó is magas díjazott legyen, ahhoz nem kell országos pályázatot hirdetni. Amire viszont jó volt, hogy mégis országos volt, az az, hogy a további műalkotások megemelték a kiállítás színvonalát! A vörös csillagos első helyezettről már írtam. Most a Mosonmagyaróvári '56-os Egyesület különdíjasától kell teljesen elhatárolódnom, mint egyesületi tag (is). Az alkotó egy korábbi tárlatra beadott alkotásait Forgószél 1956 ( és ezzel is nyert! ) applikálta át helyi ötvenhatossá és címét, tiltakozásomra, mely nyilván eljutott hozzá, utólag megváltoztatva adott be. És ezt, Németh Alajos ( egyesületi kijelölt zsűri tag), aki tudott az előzményekről, figyelmen kívül hagyta, talán nem is értette, vagy direkt, de neki adta az egyesület különdíját, melynek összegét , mint olvastam az egyesület elnökétől egy újságban, az országgyűlési képviselőnk biztosított. Egyébként, az említett korábbi tárlaton is ez a mostani hármas nyert a helyiek közül is. Szóval nincs ok az örömre sem itt, sem máshol. Itt van például a Gyásztér, amely még október 23-án is munkaterület volt ( a megyei napilap írta) , és volt, hogy az utóbbi napokban kihelyezett emlékezet virágait az emlékező csak a sortűz áldozat kopjafájának helyére tudta letenni, mert az új még nem volt kinn a téren. Végül az utolsó pillanatban helyére került mind.
De semmi öröm nincs abban sem, hogy a helyi múzeum nem készítette el az utcai '56-os megállító tábláit, kiállítására a végtelenített '56-os filmbejátszásokat, a kiállítás vezetőt és az emlékezetet kiállító terem tablóját, címét sem. Pedig mindehhez minden támogatásomat, segítségemet, munkámat hozzáadtam. Aránytalanul sok időm és energiám ment el mindezekre, eredménye pedig mégsem lett. Ezt nagyon sajnálom és ezért, ezeket nem feledve vontam le a konzekvenciákat és döntöttem egy, még hátralévő, szintén sok munkámmal járó, de egyáltalán nem biztos, hogy eredménnyel bíró felkérés lemondása mellett.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Figyelmeztetés
  2016-10-27 07:47:19, csütörtök
 
  Azzal, hogy tegnap egy unoka, - ugyan a hivatalos programon kívül- nem szavalhatta el nagyapja börtönben írt (kollektív) versét, engem arra figyelmeztet, hogy nem halogathatom a nagyszülő, néhány éve már felvett életútjának írásos megjelenését. Miután feldolgozása részben már elkészült, ezért most azt teszem közzé:

" Fehér Jánosnak hívnak, Mosonmagyaróváron születtem 1940. szeptember 18-án. 1956-ban, tizenhat évesen a Vasipari KTSZ-ben dolgoztam inasként. Október 26-án, pénteken én is részt vettem a felvonuláson a műhely felnőtt munkásaival együtt. Az egész KTSZ kivonult.

Először a Tanácsházához mentünk, majd együtt indultunk el a Bíróság elé, onnan pedig az ipartelepi gyárakhoz. Elsőként a Kötöttárugyárhoz, onnan a Timföldgyárhoz, aztán a határőr laktanyához.

A tömeg közepe táján álltam, amikor hirtelen elkezdődött a sortűz. A kézigránátoktól magam is megsérültem, még cipőmben is tocsogott a vér. A lábamban ma is hordom a szilánkokat, de én legalább életben maradtam.

Nem úgy, mint szegény Szimhardt Károly és a mesterem, Hornyák Béla. De szegény iskolatársam, Wilhelm Mihály, aki mellettem halt meg, s Paár Jenő cimborám, akit még segítettem a teherautóra felrakni s a kórházig végig az ölemben tartottam a fejét. Ott még velem üzent a szüleinek, de míg azok felértek, ő is belehalt a sérüléseibe.

A KTSZ dolgozói közül a hősi halottak mellett súlyos sérült volt még Raskó Vilmos és egy másik férfi is. Neki a kezét lőtték szét, de szerencsére ők meggyógyultak.

Másnap, október 27-én, szombaton délelőtt nagy kiabálás volt az utcán a kórháznál, hogy adják ki a gyilkost, akit aztán kivittek az evangélikus templomhoz. Ott megálltak vele egy fánál, közben szidalmazták, köpködték. Egyszer csak egy esőkabátos férfi felugrott a fára, s előkerült egy kötél is. Az emberek azt kiabálták, hogy fel kell kötni.

Először a lábánál fogva akasztották fel, s ütötték, rúgták. De elszakadt a kötél. A test lehullt, de még élt. Ekkor valaki egy nadrágszíjat adott fel a fára, hogy azzal erősítsék meg a kötelet. Ekkor már a nyakánál fogva akasztották fel.

De én ekkor már nem álltam a közelben. Elhúzódtam a Vida fényképészig, mert még a Weintrager László is rám szólt, hogy mit keresek itt?! Aztán ő is elment.

Október 28-án, vasárnap voltak a temetések. Én a mosoni temetésre mentem el és vettem részt iskolatársaim és munkatársaim végső búcsúztatásán, de ismertem a Ferenczi Lajost is.

A forradalom leverése után 1958. november 5-én ért utol a végzet. Civil ruhás nyomozók a MOFÉM Gyárból vittek el. Akkor már ott dolgoztam. Dzsippel jöttek értem és Óvárra vittek a rendőrségre. Három napot töltettek ott el velem, s onnan már a bíróságra vittek.

Egy Kotek nevű ügyész vette fel az adataimat, s vádolt meg gyilkosságban való részvétellel és a rendszer megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedésben való részvétellel.

Mivel elismertem, hogy ott voltam az evangélikus templomnál, ezzel már magamra is húztam a vizes lepedőt. Azt mondták, hogy én voltam a fán s a képembe toltak egy fotót. Hiába mondtam, hogy nem én vagyok a képen, nem hittek nekem.

November végén aztán tovább vittek Győrbe. Szegény szüleim csak csomagot tudtak nekem küldeni. Találkozni nem találkoztunk. A karácsony még Győrben ért, de aztán vittek Pestre, a Markóba.

Ekkor már többen voltunk. Velem volt Szalai István és Radák Jóska, akiket szintén megvádoltak a gyilkossággal. Később még Páli Istvánt is letartóztatták.

Mire a tárgyalások végére értek, mindannyiunkat súlyos börtönévekre ítéltek.

Az enyémet a másodfok után még súlyosbították is. Halálra. Mondván, hogy én kötöttem fel a kötelet a fára.
De aztán szerencsémre az ügyész közben visszavonta a Halált rá-t!, így az ügyvédem, Kamarás László javaslatára további enyhítésért nem fellebbeztünk. Így a másodfokon ítéletet hirdető Borbély János bíró 12 évre büntetett.

Mivel szüleimnek a tárgyalásra egy nappal későbbi időpontot írtak, azok azon nem tudtak részt venni, de így is megtartották. Mikor másnap megérkeztek mindössze húsz perc beszélőt kaptak hozzám.

Az ítélet után nem sokra már Vácra is szállítottak. Ott voltam 1961. április közepéig."



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
NDK-s külügyminiszter a Gyásznapon
  2016-10-27 06:53:45, csütörtök
 
  Olvasom, lapozom a mosonmagyaróvári ötvenhatos programfüzetet, de csak Balog Zoltán miniszter megemlékező beszédét jelzi október 26-ra, a Gyásznapra.

Ehhez képest bejelentik, Markus Meckel- t, a Német Demokratikus Köztársaság utolsó külügyminiszterét is.

Rákeresek az eseményre a kormany.hu-n. Ott már írják, de csak 10.25-ei bejegyzéssel:

Balog Zoltán megemlékező beszédet mond Mosonmagyaróváron

2016. október 26., szerda 17:00 - 18:00'56-os Emlékpark és Gyásztér
Mosonmagyaróvár, Határőr utca
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere megemlékező ünnepi beszédet mond Mosonmagyaróváron, az 1956-os forradalom és a mosonmagyaróvári sortűz 60. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen. Az eseményen köszöntőt mond Markus Meckel, a Német Demokratikus Köztársaság utolsó külügyminisztere.

Később egy bejátszást találok az országos médiában is a Gyásznapról:

Link

Számomra ez egyértelmű program változás volt.
Ez alapján az unoka is elszavalhatta volna nagyapja börtönben írt ( kollektív) versét a magyaróvári temetőben vagy a Gyásztéren!

Kihallgatás

Parancsnok úr, mély tisztelettel
kérek önöktől kihallgatást
Háromszázegy huszonhat törzslapszámú elítélt
kívánok most tenni vallomást.

A kutyáknak nevük is van,
legyenek kicsik vagy nagyok,
Engem embernek gyúrt az élet
itt csak hatjegyű szám vagyok.

Öten ülnek most előttem
Én csíkos rab, csak egymagam,
De százezernyi rab magyarnak,
Szava lesz, az Én szavam.

Egy ázsiai rabló horda
taposta szét e kis hazát,
Parancsnok úr e rabló hordát
az ön gazdája hozta ránk.

Bitóra hurcolt ifjúságát
siratja búsan e hon,
kik megmaradtak a jövőnek,
nézzen végig az ifjakon!

Nem rég, még fegyverrel a kézben,
szent történelmet írtak ők,
most éhezve, fázva, rab ruhában,
szenvednek, mint a bűnözők.

Nincs közöttük gróf, se herceg,
de rabságban mind király,
kik előtt önök nem oly rég
hajlongtak, akár egy rossz lakáj.

Hiába rakták rá kezünkre
a rabság súlyos láncait,
szemünk szikrázva szórja szét,
a bosszú kéke lángjait.

Hiába őrzi életük élesre töltött fegyverek,
tudom, a néma szemektől, az ön szíves most megremeg.


Az ön vádló tekintete, nekünk,
raboknak csak biztatás,
Dicsőséges kezdet után jön a még dicsőbb folytatás.

A zárkák halk zsongása helyét,
a csendnek adja át,
pihenni tér a rab sereg,
parancsnok úr jó éjszakát!

1963. Budapest, Kozma utcai gyűjtőfogház

 





 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 81 
2016.09 2016. Október 2016.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 81 db bejegyzés
e év: 538 db bejegyzés
Összes: 1655 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 198
  • e Hét: 1363
  • e Hónap: 13136
  • e Év: 98538
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.