Belépés
azenujsagom.blog.xfree.hu
Az én újságom 1956-ról - tedd meg életed érettünk - Simon Zsuzsanna
1966.02.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Nagyítás
  2020-04-29 05:24:52, szerda
 
  Késő éjjel van. Alszom, de az éjjeliszekrényemen halkan szól a rádió. Egyszer csak bekúszik az agyamba a készülékből egy szó: kaszinó

Ennyi elég is volt ahhoz, hogy azonnal felébredjek. Szemem kinyitom, az óra 02 órát mutat. A rádióra hangot adok. Egy műsor megy a régi kaszinók világáról, a máig megmentett és működtetett gyönyörűségekről, a közművelődés emeléséért tett számtalan tevékenységükről.

Nekünk is volt kaszinónk. Még 1914-ből, az Ipartelepen, mely önmaga is egy építésztörténeti örökség, nemhogy az egyik legimpozánsabb központi épülete, a volt Tiszti Kaszinó, melynek csak áttételesen volt katonai rendeltetése. Az Ipartelepen ugyanis nem csak üzemeket, gyárakat, hanem az ott dolgozóknak lakótelepet, kórházat, üzleteket, munkásszállókat, étkezdét, kaszinót, ... is építettek. A telepiek életében ez a nagyméretű, hosszan elnyúló homlokzatú épület rangos helyen állt. Többek közt bálokat, színi előadásokat, sportversenyeket tartottak a kaszinóban. A telep kulturális életének helyszíne volt. Az épület egyediségét kiemelte az a tíz nagy kőtondó, melyek a magyar történelem valós vagy képzeletbeli alakjainak sisakos fejszobrát mutatta az utcafronton.

Nem az épület tehet arról, hogy a Rákosi korszakban ténylegesen határőr laktanyává lesz, az Ipartelepi Bastille és, hogy innen lövik és lövetik az 1956. október 26-ai sortüzet is a népre.

Gyakorlatilag 2005-ig a Határőr utcai épület ténylegesen is laktanya. Megfelelő módon karbantartva, javítva, gondozva. (Mellette laktam tíz évig. Úgyhogy jól emlékszem.)

Majd 2005-ben felvetődik a gondolat, hogy legyen az épületben XX. Századi Múzeum és Kulturális Központ. Onnantól meg is pecsételődött a sorsa.

15 évvel később sincs múzeum, s már az épület is romos, a teteje hiányzik. Leégett 2018-ban, amikor már arról cikkeztek, hogy a piaristák ide akarnak új iskolát.

A város levette a helyi védettséget róla és el is bontatja. Hogy a helyén mi lesz így korona válság idején? Hát iskola az nem (egyhamar), az biztos.

Mire végére értem ennek a néhány sornak, véget ért a rádiós műsor is a szépen felújított és máig működtetett pesti kaszinó ( Duna Palota) épületről. Mint megtudtam, Nagyítás a műsor címe.
Igen. Az itthon is elkelne, ahol nem ismerik Vörösmarty Mihály figyelmezését: Tiszteld a múltat a jelenben, s tartsd a jövőnek!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Böröndi Lajos és versei a Magyar Katolikus Rádióban
  2020-04-26 15:46:33, vasárnap
 
  "Itt az írás, forgassátok!"
Lázár Csaba műsora
Böröndi Lajos verseiből
2020.04.26. 13:30

Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kovalszky Sándor az abszolút csúcstartó
  2020-04-25 13:32:26, szombat
 
  A napokban átadott Mosonmagyaróvár Környezetvédelméért Díj kapcsán a közbeszéd középpontjába került a díjazott, különböző névváltozatai miatt (is). A városban vagy negyven évig Ballainé Kovalszky Éva néven ismert pedagógus, nyugdíjba vonulása után Balainé Kovalszki Évára változtatta nevét, álmában sem gondolva arra, hogy a korábbi elismerései után még bármiféle díjban részesülne s a nagy nyilvánosság előtt új neve (is) megjelenne.
De 2020.04.22-én mégis ez történt, s a városi környezetvédelmi díj kapcsán a megváltoztatott nevén jelent meg a polgármester közleménye. Erre többen is reagáltak, mondván, nem így írja a nevét. De, ha meg igen, akkor a díj oklevelén miért más szerepel? Az okleveles malőrre az újabb közlemény így szólt: ,, A díjazott (Balainé Kovalszki Éva) neve az általa használt, többek által is ismert formában került az oklevélre." Ez meg egyáltalán nem igaz, mert akkor Ballainé Kovalszky Éva lett volna az oklevélen, nem pedig Balainé Kovalszky Éva. Túljutva az egy név háromféle írásmód polémián, s nem azt kutatva, hogy miért volt e változtatás, sokkal inkább érdekes és fontos a díjazott édesapjáról, Kovalszky Sándorról megemlékezni.

Ő ugyanis a város első embere volt 1954-1976 között, amint azt egyetlen egy könyvben, Mihály Ferenc: Érdekességek a 650 éves Magyaróvár történetéből olvasni. (Városbírók - polgármesterek - tanácselnökök 162-164.o.)
Ez alapján leírhatom, hogy Kovalszky Sándor a maga tanácselnöki 22 évével az abszolút csúcstartó a város 16 - 20. század közötti elöljáróinak sorában.
Ennek ellenére neve mégis a legkevésbé szerepel Mosonmagyaróvár helytörténeti kiadványaiban, könyveiben.
Csak, hogy egy példát említsek. Itt van az 1999-es városegyesítős (60.évf.) könyv, melyben hosszasan olvasni a település építéstörténetéről (1939-1999). A hatvan évből huszonkettőben azonban, mint a város legfőbb vezetője meg sincs említve. Pedig, gondolom sok minden kapcsolódik az ő regnálásához.

Elismerésére azért sor került a városban. De ezt se igen tudnánk, ha Beregszászi Balázs levéltáros meg nem írja a Mosonvármegye újság 2012. augusztus 17-ei számában a Kitüntetéstörténet -Pro Urbe c. teljes oldalas cikkében. Ebből kiderül, hogy a már 1976-ban létrehozott ,,Mosonmagyaróvárért" emlékplakettet először 1979. június 6-án ( Magyaróvár város 625. évfordulója ünnepe alkalmából) adományoztak két személynek. Egyikük Kovalszky Sándor nyugalmazott városi tanácselnök volt.

A méltatlan mellőzést némiképp csak a 2006-os Moson Megyei Életrajzi Lexikon enyhíthetné, ha azt a lexikon szerkesztők megkutatták volna, vagy, ha legalább a forrásközlést (Ballainé Kovalszky Éva) ellenőrizték volna. Ezért ebből nem is idézek.

A 2000-ben elhunyt városvezető a magyaróvári temetőben nyugszik a Kovalszky család nyughelye feliratú sírban.

Végül pedig mivel ez egy '56-os blog, s lehetne is mit írni a tanácselnök 1956-os forradalom és szabadságharc alatti és leverése utáni tevékenységéről, mégsem teszem, mert ennek meg még nem jött el az ideje.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Országút No 4.
  2020-04-24 07:37:59, péntek
 
  Március 16-tól online iskola van. Az Országút kétheti lap négyes számát ( 03.13.) előtte vettem meg éppen. És nem azért nem olvastam eddig végig, mert nem akartam, sokkal inkább beosztottam a benne lévő valamennyi remek írást. Egyet most idemásolok:

Ferdinandy György: Zsák bácsi

A régi barátok hová tűntek? Lassan már nem is hiányoznak. Szétszóródtak a nagyvilágban. Nyomuk veszett. Egyiket a másik után, a címjegyzékemből is kihúzom a nevüket.

Persze előfordul, hogy valaki még felkeres. Felhív, beállít. Emlékszel? - kérdezi. Nézem, hallgatom. Eszembe se jutott fél évszázad alatt. Egyik sem olyan, akinek még hallom a hangját. Aki még felkeresi álmatlan álmaimat.

Zsák bácsit is ritkán láttam ötven év alatt. Valami apró szigeten kötött ki ő is, én is. Ő a Csendes-, én az Atlanti-óceán közepén. Még ha lennének, sem kereszteznék egymást kettőnk között az útvonalak.

Véletlen szerencse, ha összetalálkozunk. Nézzük egymást ilyenkor, felsoroljuk a régieket. A fiúkat, akikkel együtt vágtunk neki a világnak, amikor kilökött minket magából az óhaza. Mint mondani szoktuk: a forradalom.

Egyre rövidebb a lista. A régi társak már nem élnek. Egyre nehézkesebben betűzgetjük a nevüket. Persze, menet közben bekerül közénk egy-egy ismeretlen. De az ilyen találkozások sohasem hosszú életűek.

Nincsen hát sok mondanivalónk. Még sorra vesszük az egyre kínzóbb nyavalyákat. Kórokat, mételyeket. És ennyi. Hallgatunk egy sort. Megint elmúlt egy év. Tapossuk tovább a magányt. A sűrűsödő hiányérzetet.

Zsák bácsi neve eredetileg Zoltán volt. A franciák azonban nem ismerték ezt a nevet. Helyette a szerintük hasonló hangzású "Jacques" nevet adták a csabai magyar fiúnak.

Ezen ne múljon! Párizsban a legtöbb idegennek franciás neve van. Zoli különben sem élt sokáig velünk. A mérnöki karnak diákszállója volt, hamarosan odaköltözött.

Később sem hallatott gyakran magáról. Tudtuk róla, hogy megnősült. És hogy francia lány a felesége. Meg azt, hogy elvált. Válófélben voltam én is, amikor - évekkel később - összeakadtunk a dijoni pályaudvaron. Ő akkor már túl volt a második francia asszonyon. Büszkén mesélte, mind a kettő szült neki egy gyermeket.

Energikus fiú volt, már törte a magyart, mint általában a sikeres emberek. Valamilyen adásvételi ügyemben - már nem emlékszem a részletekre - rajtam is segített.

Elmúlt megint egy évtized, én már a szigetemen éltem, amikor váratlanul felkeresett. És hát, mit ad Isten, ott, az óceán közepén valami nagyon megtetszhetett neki. Amint visszahajózott az óvilágba, keresett magának ő is egy szigetet.

Azt hittem, nem látom viszont soha többé. A szigetek között nincsenek légi járatok. Csakhogy elmúltak az évek, megöregedtünk mind a ketten. Egyre gyakrabban felkerestük a talpalatnyi földet, ahonnan anno a nyakunkba szedtük a világot.

Későn talán, de megértettük, hogy hol tévesztettünk utat. Hogy van egy hely, ahol jelen lenni kényszer és kötelesség. Kikerülhetetlen feladat.

És most itt áll előttem Zsák bácsi, a barátom. Az egyetlen, aki a francia múltból megmaradt.

Tehát, múlnak az évek, és mi nézzük egymást. Felsoroljuk a régi barátokat.

Babót, a balett-táncost Kötéltáncosnak csúfoltuk. Légvédelmi tüzérek voltunk a csömöri hegyen. Ő később, Elzász-Lotaringiában is velünk maradt. Most is itt ül mellettem minden éjjel. Emlékszem minden szavára, még a hang­hordozása is a fülembe cseng. Haraggal váltunk el, Strasbourg külvárosában. Hogy eltemették, azt is csak véletlenül tudom.

Néha Víg Bandi is meglátogat. Vele még az ELTE-n hallgattuk Gyergyai bácsit és Füst Milánt. Hűséges barát volt, Bécsben, a lágerben is ő szerezte nekem a francia ösztöndíjamat. Én kétszer is szereztem állást neki Galliában. Soha, egy pillanatra sem szakadt meg közöttünk a kapcsolat.

Valahol az Alpokban vitte el a rák. Az azbesztlágerek tömeg­gyilkosa. Még lefordította egyik könyvemet. Úgy ment el, hogy el sem búcsúzott.

Hát, csak így. Egyik a másik után. Akiknek csak adósa vagyok. Mint Chon, a madridi asszony, akivel - az esti kurzusok között - harminc éven át szürcsöltük az édes trópusi rumot. Egyetlen hosszú nap volt ez a harminc év, egy másik barakkban, a rabszolgák unokái között.

Ő talán még él valahol, Puerta del Sol és a Castellana palotái között. Barátok voltunk. Néha még ma is eszembe jut, hogy egyszer Barajasnál kiszállok a gépből, és lesz, ami lesz, megkeresem.

Volt azért, aki néha hírt adott magáról. Chica, a diáklány, akinek megírtam az életét, néha küld még egy hosszú, kézírásos levelet. Óvó néni Bronxban, New York külvárosában. Ma már hetvenéves, ha jól számolom. Profe! - írja. Így szólított, egész életében tegezett. ,,Profe! Gyakran gondolok rád! Mert én mindent, igen, mindent neked köszönhetek."

Itthon, az óhazában is vannak ismerős ismeretlenek, akik megszólítanak. Karcsi, egy gimnáziumi társam, ma is végigüli a könyvbemutatóimat. Elmondja, kijutott neki is a szenvedésből. A sorstársak összetartanak. A múltkor pedig mintha óvodáskori pajtásomat láttam volna az ötvenkilences villamoson.

És így tovább. Egyik a másik után. A végére pedig ez az egyetlenegy, az utolsó: Zsák bácsi marad.

Ő nem hagyja leteperni magát. Harmadszorra is villogó szemű, fiatal élettársa van. A bennszülöttek, magyarázza, kannibálok ott, ahol él, a szigeten. Nézem őket, és végigfut a hátamon a hideg.

Pedig amit mond, nem félelmetes. Felkeresték Jacques szülőfaluját, a talpalatnyi földet, ahol álmában fél évszázadon át élte ezt a rongyos életet. Büszkén meséli, mindenét a két fiára hagyta. Neki nem maradt egy huncut petákja sem.

- Tudod, mi hiányzott? - kérdezi hirtelen. A tücsökciripelés. Mert tücskök már az ő falujában sincsenek.

Megöleljük egymást, és akkor ez az én Zsákom, aki a kannibálok között is megtalálta a foltját, hirtelen sírva fakad. Végigfolynak a könnyek az arcán, megállnak a barna, kacskaringós ráncokon.

Tudja, és tudom én is: ez volt Zsák bácsi utolsó látogatása. Elnyeli őt a Csendes-óceán. Nagy vagy, Csendes-óceán! - sóhajtotta Kogutowicz Manó minden atlaszon.

Ülök apám íróasztalánál. Hogy miért írom ezt az értelmetlen felsorolást, magam sem tudom. Milyen fájdalmasan hiányos a névsorom! Hol van belőle a négy fiam? És mindazok, akiket szerettem. Akik megosztották velem - ha csak rövid időre is - az életüket. Azt reméltem, hogy egy sem megy közülük feledésbe. Hiábavaló erőfeszítés lenne? Akkor meg, minek...

A kiszakadókat hetedíziglen bünteti az Úr. Mit is mondott pályatársam, Áron? "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." Ne tudta volna, hogy amit kíván, lehetetlen? Hogy a valahol azt jelenti:vadidegen?

Vagy ez a másik skribler, aki esküszik rá: mi, betűvetők azért vagyunk a világon, hogy helyet teremtsünk a szavainknak. Pontosan, szépen. Ahol lehet. Ahogy lehet.

Szerénytelenség, ha ideírom? Hogy ha már, akkor hozzuk haza, amit találtunk! A madárlátta kenyeret. Ha hebegve? Dadogva? Mindegy. Amíg nem késő. Ahogy lehet.

Ülök apám íróasztalánál. Nézem a Zsák bácsi arcán csordogáló könnyeket.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
1 név háromféleképpen - és még egy lapáttal- meg még eggyel
  2020-04-23 09:04:42, csütörtök
 
  Egy név háromféleképpen 04.22.

Tegnap (04.22) olvastam a facebook-on: ,,Mosonmagyaróvár Város Önkormányzata Balainé Kovalszki Éva környezeti nevelő, a Szigetközi Természetvédelmi Egyesület vezetőségi tagja részére a környezettudatos szemléletformálás területén több évtizeden át magas színvonalon, nagy hivatástudattal, a felnövekvő generációk érdekében végzett aktív, példaértékű, kiemelkedő tevékenységéért Mosonmagyaróvár Környezetvédelméért díjat adományozott. A díjat Dr. Árvay István polgármester adta át a mai napon, 2020. április 22-én, a Föld Napján a Városháza dísztermében. Az eseményen Fehérné Dr. Bodó Mariann jegyző is részt vett."

Miután harminchárom éve ismerem a díjazottat, tudtam, hogy írja a nevét mióta világ a világ: Ballainé Kovalszky Éva.
Velem együtt mások is szóvá tették nevének elírását.
Két választ is kaptam, mondván én tévedek.
Lehet, gondoltam, de akkor a díj oklevelére miért nem azt írták, hogy Balainé Kovalszki Éva? Miért azt írták, hogy Balainé Kovalszky Éva?

Aztán este mikor felhívtam a díjazottat, hogy gratuláljak is neki és meg is kérdezzem, hogy mi a szitu, elmondta, hogy néhány éve összcsaládi szinten egységesítették vezetékneveik írását. Így lett a Ballai -ból Balai, a Kovalszky-ból Kovalszki.
Helyesen tehát valóban Balainé Kovalszki Éva.
De ez az oklevélre mégsem így került fel.

A hiba nem az én/mi készülékünkben van/volt eddig és továbbra sem, hanem azéban van/volt, aki rosszul írta/írattatta az oklevélre a díjazott nevét.

Sajnos előfordul az ilyen. Senki nem hibátlan. A hibát el kell ismerni, elnézést kell kérni, ki kell javítani! Nem az észrevételező a hibás. Nem őt kell kijavítani, kiiktatni.

Most már csak a sajtómegjelenés/ek/ lesznek érdekesek.

Vajon a régi vagy az új változat fog megjelenni? Vagy esetleg a harmadik?

1. Ballainé Kovalszky Éva
2. Balainé Kovalszki Éva
3. Balainé Kovalszky Éva

Nem kell szavazni. Hamarosan meglátjuk, de gondolom az egyes fog.

És még egy lapáttal 04.23.

Aztán 04.23-án még tettek rá egy lapáttal a facebook-on a név elírásuk magyarázatára:

" A díjazott (Balainé Kovalszki Éva) neve az általa használt, többek által is ismert formában került az oklevélre. A gratulációkat továbbítjuk részére."

Ez borzasztó! Elrontják és nem elismerik a hibát, nem elnézést kérnek, nem új oklevelet írnak, hanem a díjazottra tolják az ő hibájukat.
A díjazott nem használja a régi nevét, nem azért változtatta meg!
Mi, többek valóban a régit tudjuk, de, ha mondjuk megírták volna két mondatban a névváltoztatás tényét, akkor elkerülhették volna ezt a nemtelen hozzáállást.
Hát, hogy kerülhetne egy hivatalos dokumentumra egy (már) nem létező név?!
Jogi végzettségű emberek írnak ilyeneket!
Ilyen nincs!!!
De ha mégis, akkor azt írják, hogy Ballainé Kovalszky Éva, nem pedig Balainé Kovalszky Éva.

Szánalmas emberek, szánalmas története kerekedett ebből a díjból.
Méltatlan helyzetbe hozták a díjazottat és a város azon polgárait, akik ismerik a díjazottat.

Meg még eggyel 04.24.

Igen! Meg még egy lapáttal tettek a sztori végleges negatív megítéléséért. 03.24. Kisalföld, A természet szeretetét adta a gyerekeknek c . cikk
BALLAINÉ KOVALSZKY ÉVA a Mosonmagyaróvár Környezetvédelméért díjat kapta.
Neve így leírva ÖTSZÖR.
Nem az új írásmódban, nem keverve, hanem a régi írásmódban.
Ezért viszont már csak a díjazott a felelős.
Hülyét csinált mindenkiből, de leginkább a díjat neki odaítélőkből.
Ámen!


Megj.: Emlékszem, amikor 2012-ben a Városi Kollégium lett a város környezetvédelméért díjasa, akkor az egyik újságban megrendeltem egy teljes oldalt az elismerés méltatásának megfelelő prezentációjáért, s azért, hogy a lapot tudjam küldeni a partnereinknek. ( több száz volt) A címben kihagytak egy névelőt. Elfogadhatatlan! Nem is fizettem ki az oldalt a lapnak. Hol vagyunk már ettől?! És nem a világ dicsősége múlt el, hanem a világ. Amit most élünk az nem az.







 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nekrológ
  2020-04-22 07:32:47, szerda
 
  In memoriam Éder Vilmos festőművész

Éder Vilmos Mosonmagyaróváron született 1942. május 1-jén. A helyben végzett gimnáziumi érettségi után építészmérnöki diplomát szerzett 1967-ben, Budapesten. Még ebben az évben Kaposvárra költözött. Itt élt és dolgozott építőtervezőként a 2000-es évek elejéig. Művészeti tevékenységét nyugalomba vonulását követően Kaposfőn teljesítette ki.

Festészetet Mosonmagyaróváron tanult Tallós Prohászka István és Hagyik István tanítványaként. Az építészkar rajzi tanszékén Gróh János és Nemcsics Antal tanították. Szülővárosához tartozását a Tallós Prohászka István Művészeti Egyesület alakulásakor erősítette meg, mint alapító - és rendes tag. 2004-től a Pintér Éva elnök-festőművész vezette társaság keretein belül mutatta be alkotásait helyben, de Lébényben, Somorján, Csepregen, Budapesten, ... is.

A magyaróvári várról és belvárosról, a mesés mosoni utcarészletekről készített képei híven tükrözik Mosonmagyaróvárhoz fűződő szeretetét, emlékeit. Sok alkotásán visszaköszönnek még Kaposvár kedves tájai és a Balaton csodálatos világa. Munkái további részét vallásos tárgyú képei jelentik, mely szülőhelye, Moson vallásos hagyományában, a gyermekkor, a nevelés lélekformáló hatásában gyökereznek. A teljes Mária-legendárium feldolgozását önálló kiállításán mutatta be Csepregen, A Napba öltözött asszony címmel.

Éder Vilmos munkásságában külön fejezetet alkotnak azon történelmi témájú képei, melyek az 1956-os forradalom és szabadságharc mosonmagyaróvári eseményeire emlékeztetnek. Megfestette az 1956. október 26-ai sortűz áldozatai közül a személyesen is ismert Demeter János (1939-1956) alakját, ahogy Magyar Katalin (1940-1956), Budapesten hősi halált halt diáklány tragédiáját is.

Éder Vilmos hazajárt és itthon volt Mosonmagyaróváron!

A Tallós Prohászka István Egyesület minden évi tárlatának, a ,,Blitz" nemzetközi művésztalálkozó - és kiállításnak állandó résztvevője. Jelenlétével mindig megtisztelte más művészbarátok bemutatóit, a Gulyás Lajos Kollégium '56-os rendezvényeit, ahogy Október 26-át, a Városi Gyásznapot és a Mosonmagyaróvári '56-os Egyesület gyásznapi összejövetelét is.

Képei megtalálhatók a Piarista Gimnáziumban, a Bolyai iskola Gulyás Lajos utcai épületében és a városi középiskolai kollégium (Gorkij u.3.) 1956-os Művészeti Galériájában.

Éder Vilmos 2020. április 5-én hunyt el Kaposváron.

Emléke szívünkben él tovább.

Simon Zsuzsanna
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nincs idő
  2020-04-21 06:17:54, kedd
 
  Ma összeírtam a facebook-os oldalaimat.
Ezeket mind rendszeresen frissítem, szerkesztem.
Levelezek rajtuk érdeklődőkkel, ajánlom őket másoknak.
Felteszem mások dolgait. Szabadon használhatók.

Imádlak facebook!
Köszönöm, hogy vagy!
Köszönöm, hogy ennyi oldalt szerkeszthetek rajtad!
Köszönöm, hogy rajtad keresztül az emberek általam (is) információkhoz juthatnak.

Nincs idő a lötyögésre.
Karantén ide, karantén oda,
a facebook-on sem érem magam utol.

Oldalaim:

Jelenlétem a facebook-on: Simon Zsuzsanna - privát oldal

Munkám a facebook-on: Simon Zsuzsanna csoportvezető oldala ( zárt csoport) és
Kossuth Lajos Gimnázium és Kollégium Mosonmagyaróvár (nyílt csoport)

Iskolai emlékeim a facebook-on: Osztálytalálkozók ( zárt csoport)

Emlékmegőrző tevékenységeim a facebook-on:
In memoriam Mosonmagyaróvár,1956
Trianon 1920-2020,Június 4. - a Nemzeti Összetartozás Napja
A Laktanya Múzeum story 2005-2020
Ötvenhatunk vásznon és papíron
A mosonmagyaróvári járás zsidó emlékezete
Gulyás Lajos 1918-1957 - Ötvenhatos mártír
Magyar Katalin, a hős diáklány - 1940-1956
1956-os Művészeti Galéria Mosonmagyaróváron
Június 16. - az ötvenhatos mártírok emléknapja
A mosonmagyaróvári sortűz áldozatainak emlékkönyve
Földes Gábor - 1923-1958 Ötvenhatos mártír
Tihanyi Árpád - 1916-1957 Ötvenhatos mártír
Gulyás Lajos Emlékév 2017/2018
Cser Zoltán posztumusz verseskötete

Népszerűsítő oldalaim:
Mosonmagyaróvár 80
Szigetköz, a Duna Gyöngysora





 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Éder Vilmos emlékére
  2020-04-20 06:54:28, hétfő
 
  Éder Vilmos építészmérnök, festőművész
(1940-2020)

Mosonmagyaróváron született. Itt érettségizett. Érettségi után építészmérnök diplomát szerzett 1967-ben Budapesten.
Ebben az évben Kaposvárra költözött. Itt élt, itt dolgozott építőtervezőként a 2000-es évek elejéig.
Festészetet Mosonmagyaróváron tanult Tallós Prohászka István és Hagyik István tanítványaként. Az építészkar rajzi tanszékén Groth János és Nemcsics Antal tanították.
2004-ben alapító tagja lett a Pintér Éva festőművész, elnök által alapított, vezetett Tallós Prohászka István Művészeti Egyesületnek. Itt mutatta be képeit, munkáit.
Pasztellképei tükrözik Mosonmagyaróvárhoz fűződő szeretetét, emlékeit, Kaposvár kedves tájait és a Balatonhoz való kötődését.
Munkái további részét vallásos tárgyú képei jelentik, amelyek szülővárosa, Moson vallásos hagyományában, a gyermekkor, a nevelés lélekformáló hatásában gyökereznek.
Kaposváron halt meg 2020-ban.
Emléke szívünkben él!

Képei megtalálhatók Mosonmagyaróváron a Piarista Gimnázium folyosójának falán, az 1956-os Művészeti Galériában, a városi középiskolai kollégiumban, a Gorkij u.3. sz. alatt.

Írta: Nády Mária
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Még két napig
  2020-04-19 05:22:54, vasárnap
 
  A Holokauszt Emléknapja alkalmából a Nemzeti Filmintézet honlapján április 20-ig ingyen nézhetők meg az alábbi magyar filmklasszikusok:

Fel a fejjel, 1954, rendezte: Keleti Márton
Jelenlét, Második jelenlét, Harmadik jelenlét 1965-86, rendezte: Jancsó Miklós
Utószezon, 1966, rendezte: Fábri Zoltán
Tűzoltó utca 25. 1973, rendezte: Szabó István
Verzió, 1981, rendezte: Erdély Miklós
A látogatás, 1982, rendezte: B. Révész László
Társasutazás, 1984, rendezte: Gazdag Gyula
Tutajosok, 1989, rendezte: Elek Judit
Az örvény, 1996, rendezte: Forgács Péter
Elie Wiesel üzenete - Mondani a mondhatatlant, 1996, rendezte: Elek Judit
Bibó breviárium, 2002, rendezte: Forgács Péter

Megj.: Kettőt néztem meg eddig. Az egyik az Elie Wiesel üzenete, a másik A látogatás.
Döbbenetes erejű mindkettő. És nem tudom, hogy ezek és a többi miért csak ebben a rendkívüli helyzetben tekinthető meg ingyen?!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Öt hét ötven film
  2020-04-18 05:21:25, szombat
 
  A bevezetett online élet óta eltelt öt hét alatt ötven filmet néztem meg. Ebből magyar film öt, külföldi negyvenöt. Történelmi huszonöt. Krimi tizenöt. Romantikus öt. Egyéb öt. Minden filmcímet felírok. Innen tudom a számokat is. A történelmi filmek nagy része a holokauszt témaköréhez kapcsolódik, mert most egy ilyen tanár továbbképzésre járok. És ezért is aktivizálódtam Vass Márta tanár-igazgató, holokauszt áldozat emlékének megörökítésére. De mindezek mellett folytatom az 1956-os emlékmegőrző munkámat. Jelenleg a közelmúltban elhunyt Éder Vilmos '56-os festőművész barátom emlékalbumát állítom/állítottam össze, de még várok anyagot az életművéhez.Jó lenne, ha a nekrológja megjelenne valamelyik újságban. Írásom róla itt a blogban is olvasható: 2020. 04.15.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2020.03 2020. április 2020.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 24 db bejegyzés
e év: 212 db bejegyzés
Összes: 2731 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 71
  • e Hét: 153
  • e Hónap: 3017
  • e Év: 20837
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.