Belépés
azenujsagom.blog.xfree.hu
Az én újságom 1956-ról - tedd meg életed érettünk - Simon Zsuzsanna
1966.02.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
Mosonmagyaróvári kórház, 1956 - 8. rész
  2017-10-31 17:52:41, kedd
 
  A mosonmagyaróvári kórház szerepe az 1956. október 26-ai sortűz sebesültjeinek ellátásában

A mosonmagyaróvári sortűzzel mélyebben 2007-ben kezdtem foglalkozni. 2009-ben a www.emlekhely1956-movar.egalnet.hu c. honlapunk létrehozásával megállíthatatlanná vált az a kutató, gyűjtő, feldolgozó, emlékmegőrző stb .. munka,melyet azóta is végzek. A Kórház '56-os szerepével részletesebben 2010-ben Dr. Székelyhidi Lászlón keresztül ismerkedtem meg. Majd egy országos pályamunka kapcsán további kutatásokat végeztem (2012). Most, öt évvel később, ebbe a blogomba készítek egy fotó, dokumentum albumot ( folyamatosan bővítem majd), Kórház 1956 címen a Képtáramban található és ötvenhat visszaemlékezést fogok bejegyezni. Az egyes szövegek hol rövidebbek, hol hosszabbak lesznek, hol sebesült emlékezik, hol orvos, hol látogató, családtag, stb.. A visszaemlékezőkről semmit nem írok. Csak a szavaik hatnak.

52. ,, A kórházakban eközben az orvosok kétségbeesetten küzdenek minden életért. Egy gyereknek, az öldöklés ártatlan áldozatának, le kellett amputálni a lábát. A borzalmas végzet ellenére az anya arcán boldog mosoly: Legalább életben van!"

53.,, Időközben a kórház kapuja előtt tolakodnak az emberek, hogy a halotti listákon rokonokat és barátokat keressenek."

54.,, Az ausztriai Karitász-kirendeltség a mosonmagyaróvári sortűz hírére azonnal reagálva, önként látott hozzá a határon a segélyezés megszervezéséhez."
...
,, A magyaróvári véres események hatására utazott már október 26-án éjjel a határra tájékozódni Mácsady István magyar származású katolikus pap, a Karitász - kirendeltség szervező-vezetője."
...
,, Walper Ferenc egykor Magyarországról kitelepített lelkész pedig október 29-én Mosonmagyaróváron járt, ahol a kórházban saját szemével győződhetett meg a sebesültek állapotáról."

55. ,, ... több, egymásnak ellentmondó adatot ismerünk a sebesültekről (is). ... korlátozott számban kerültek elő korabeli kórházi dokumentumok. ... a könnyebb sérültek elsősegélynyújtás után hazamentek. Őket semmiféle dokumentumban nem rögzítették.
... a fellelt adatok alapján 63 sebesült neve ismeretes. A sérültek közül a győri kórházban három fő elhunyt. Arra nincs adat, hogy a mosonmagyaróvári kórházban hányan haltak meg.
... A sérülések lőfegyverekből származó lövedékektől, valamint a kézigránátok robbanásánál szétrepülő szilánkoktól keletkeztek."

56. ,, Nagy valószínűséggel állítható, hogy a mosonmagyaróvári vérengzés volt a magyar forradalom eseményei sorában az egyik legfontosabb olyan tényező, ami az osztrák lakosságot még hónapokon keresztül arra ösztönözte, hogy minden rendelkezésére álló módon segítse, támogassa a rászorulókat.
...
A véres sortűzről érkező információ lett a közvetlen jelzés az osztrák polgárok számára, hogy nyitva áll előttük a lehetőség a határ túloldalán élőket önzetlen segítséggel támogatni.
...
Ezen önzetlen segítségnyújtás kapcsán lett az osztrák-magyar határ 1956. október végén valóban az ,,emberiesség hídfőállása".


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mosonmagyaróvári kórház, 1956 - 7. rész
  2017-10-31 10:38:15, kedd
 
  A mosonmagyaróvári kórház szerepe az 1956. október 26-ai sortűz sebesültjeinek ellátásában

A mosonmagyaróvári sortűzzel mélyebben 2007-ben kezdtem foglalkozni. 2009-ben a www.emlekhely1956-movar.egalnet.hu c. honlapunk létrehozásával megállíthatatlanná vált az a kutató, gyűjtő, feldolgozó, emlékmegőrző stb .. munka,melyet azóta is végzek. A Kórház '56-os szerepével részletesebben 2010-ben Dr. Székelyhidi Lászlón keresztül ismerkedtem meg. Majd egy országos pályamunka kapcsán további kutatásokat végeztem (2012). Most, öt évvel később, ebbe a blogomba készítek egy fotó, dokumentum albumot ( folyamatosan bővítem majd), Kórház 1956 címen a Képtáramban található és ötvenhat visszaemlékezést fogok bejegyezni. Az egyes szövegek hol rövidebbek, hol hosszabbak lesznek, hol sebesült emlékezik, hol orvos, hol látogató, családtag, stb.. A visszaemlékezőkről semmit nem írok. Csak a szavaik hatnak.

41. ,, A kórház többi osztályának az orvosi és ápoló kara is bekapcsolódott a sebesültek ellátásába. Vért elemeztek, kötöztek, röntgenfelvételeket készítettek. A vérátömlesztés megfelelő vércsoportú rokon vérével történt a helyszínen."

42. ,, A kórházban maradt sebesültek teljes ellátása csak késő estére fejeződött be. A kórház területén meghalt sebesültekről Veress Béla gondnok pontos névsort készített, amelynek azonban a többi '56-os (és más kórházi) iratokkal együtt eltűnt."

43. " Férjem 3 napon keresztül éjjel-nappal a kórházban tartózkodott és csak rövid időre szaladt haza."

44. ,, A kórház folyosóján fekvő sérülteket homlokukon megjelölték, hogy milyen sürgősségi sorrendbe kerüljenek a műtőbe. Nemcsak a nagyműtőben, hanem az előkészítőben is operáltak."

45. ,, A lőtt sebekről megállapították, hogy azok robbanó lövedékektől származnak, ezért ellátásukhoz gáz-ödéma szérumra volt szükségük, amit az osztrák egészségügyi szervek juttattak el a határra, több más gyógyszerrel együtt. Ezekért katonai teherautóval férjem ment ki a fehér köpenyben, mivel csak orvos volt jogosult átvenni a gyógyszereket."

46. ,, Az életben maradottak - akik valamilyen fedezékbe tudtak menekülni - kirohantak a térre, és társaikat igyekeztek elsősegélyben részesíteni. A Főépítésvezetőség irodájából kötszert, vattát, és elsősegélyhez szükséges anyagokat küldtek a helyszínre, miközben az ott dolgozók odasiettek segíteni. Értesítették a mentőket, a sebesültek gyorsabb elszállításához az ÉPFU-t és a TEFU-t is odahívták. A téren maradt sebesült embereket még lovas szekéren is vitték a mosonmagyaróvári kórházba, majd mikor ott megteltek a kórtermek, Győrbe és a fővárosba is szállítottak meglőtt személyeket."

47. ,,Amikor a kórházhoz értünk, láttuk a véres sebesülteket. Tőlük értesültünk, hogy az ÁVH belelőtt a tömegbe."

48. ,,Barátommal visszamentünk a kórházhoz, ahol ötven-száz fős felzaklatott tömeget találtunk és egyre több sebesültet láttunk."

49. ,, Az első döbbenet után a laktanyából hordágyakat hoztak a kiskatonák, a sebesülteket a városi kórházba, majd győrbe és Budapestre vitték. Hegyeshalomnál engedélyezték osztrák vérszállító autók bejövetelét."

50. "... a kórház vezetősége arra az elhatározásra jutott, hogy a vérkonzerveket a szomszédos Ausztriától kérje. A mentőautó utasai sem útlevéllel, sem érvényes osztrák beutazási vízummal nem rendelkeztek. A határon szolgálattevő ügyeletes a saját felelősségére megengedte e beutazást Ausztriába. Egyúttal értesítették két közeli falu vöröskeresztes állomásait a magyar mentőkocsi érkezéséről és kérték, hogy a magyarok számára tartsanak készenlétben vérkonzerveket. A mentőautó az életmentő vérkészítményekkel már egy órával később, megrakodva indulhatott Nickelsdorfból Mosonmagyaróvár irányába."

51. ,, ... a sebesültek száma nem ismert. A sebesülteket kezelő orvosoknak még nem volt idejük megszámolni őket. Többségükről azt sem lehet tudni, hogy hívják őket."


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mosonmagyaróvári kórház, 1956 - 6. rész
  2017-10-31 00:40:59, kedd
 
  A mosonmagyaróvári kórház szerepe az 1956. október 26-ai sortűz sebesültjeinek ellátásában

A mosonmagyaróvári sortűzzel mélyebben 2007-ben kezdtem foglalkozni. 2009-ben a www.emlekhely1956-movar.egalnet.hu c. honlapunk létrehozásával megállíthatatlanná vált az a kutató, gyűjtő, feldolgozó, emlékmegőrző stb .. munka,melyet azóta is végzek. A Kórház '56-os szerepével részletesebben 2010-ben Dr. Székelyhidi Lászlón keresztül ismerkedtem meg. Majd egy országos pályamunka kapcsán további kutatásokat végeztem (2012). Most, öt évvel később, ebbe a blogomba készítek egy fotó, dokumentum albumot ( folyamatosan bővítem majd), Kórház 1956 címen a Képtáramban található és ötvenhat visszaemlékezést fogok bejegyezni. Az egyes szövegek hol rövidebbek, hol hosszabbak lesznek, hol sebesült emlékezik, hol orvos, hol látogató, családtag, stb.. A visszaemlékezőkről semmit nem írok. Csak a szavaik hatnak.

35.,, ... Odatódultunk a kórházhoz. ... Egyszer csak egy mentős odafordult felénk: Jöjjenek! Segítsenek, mert nem bírunk a halottakkal!
...
A műtős megmutatta, hogy : Iderakják össze a halottakat! - a fürdőbe. Ha jól emlékszem 34-et szedtünk össze.
Láttuk a vérző, szenvedő sebesülteket a folyosón, a síró hozzátartozóikkal.
Mindkét műtő ajtajai tárva voltak és folyt az életmentés. ..."

36.,, ... viszont ott volt a laktanyai eseményeknél, szilánkokat is kapott, a kórházban kötözték, de ő nem beszélt róla senkinek."

37.,, ... Bátyám is megsérült és Győrbe vitték a súlyosabb sebesültekkel. Bal oldalát érték szilánkok ... életét a bal zsebében lévő igazolványtartó mentette meg."

38.,, ... Édesanyám megállt a kórház előtt, ott lista volt kirakva a halottakról ..."

39.,, Az Akadémia az 1-es számú Általános Iskolában létesített szükség-kórház részére - ahol a dolgozók közül többen a sebesültek ellátásában is segédkeztek - a raktárból ágyakat és ágyneműt adott ki."

40. ,, A sortűz során 102 halott és több száz sebesült lett. Meghalt hét akadémista is és több, mint húszan megsebesültek. A sortűz után a hallgatók és a tanárok a sebesültek megsegítésével foglalkoztak."
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mosonmagyaróvári kórház, 1956 - 5. rész
  2017-10-31 00:37:45, kedd
 
  A mosonmagyaróvári kórház szerepe az 1956. október 26-ai sortűz sebesültjeinek ellátásában

A mosonmagyaróvári sortűzzel mélyebben 2007-ben kezdtem foglalkozni. 2009-ben a www.emlekhely1956-movar.egalnet.hu c. honlapunk létrehozásával megállíthatatlanná vált az a kutató, gyűjtő, feldolgozó, emlékmegőrző stb .. munka,melyet azóta is végzek. A Kórház '56-os szerepével részletesebben 2010-ben Dr. Székelyhidi Lászlón keresztül ismerkedtem meg. Majd egy országos pályamunka kapcsán további kutatásokat végeztem (2012). Most, öt évvel később, ebbe a blogomba készítek egy fotó, dokumentum albumot ( folyamatosan bővítem majd), Kórház 1956 címen a Képtáramban található és ötvenhat visszaemlékezést fogok bejegyezni. Az egyes szövegek hol rövidebbek, hol hosszabbak lesznek, hol sebesült emlékezik, hol orvos, hol látogató, családtag, stb.. A visszaemlékezőkről semmit nem írok. Csak a szavaik hatnak.

30. ,, ... valaki lélekszakadva jött a laktanya felől és izgatottan kiabálta:Lövöldöznek a laktanya elé vonulókra! Sok a sebesült és a halott!
Én ekkor a kórházhoz mentem. Mire odaértem, már szirénázva jöttek a mentők, tülkölve a teherautók az ,,Arany Ökör" felől. A sebesültek jajgattak, kiabáltak, üzeneteket küldtek hozzátartozóiknak.
Egy ismerős férfitől érdeklődtem a férjem után. - A férjedet nem láttam, de a barátja megsebesült a szemére.
Éreztem, hogy a férjemet nagy baj érte. Nem mozdultam a kórház elől. Láttam és figyeltem, szememmel a férjemet kerestem ..."

31.,, Apám, a tömeggel együtt ott volt a csillag levetetésekor és a lövöldözéskor, ami mindenki által közismert. Ő is hasra vágta magát sortűznél, mint a sok-sok ember. Ezért érte hátulról a golyó. A derékszíja alatt kapott gerinclövést, amitől a gerincvelő megszakadt és azonnal lebénultak alsó végtagjai. Fekve érte a lövés.
...
Ezt látva, gyorsan föltették egy teherautóra és bevitték a kórházba, ahonnan még azon a napon átszállították Győrbe a Zrínyi úti kórházba. ..."

32.,, ... Bementem az üzemi rendelőbe, ahol már több sebesült munkatársam volt. A súlyosakat azonnal elsősegélyben részesítették és továbbították a kórházba.Velük együtt beküldtek engem is, ahol kiszedték a szilánkokat és tetanusz injekciót kaptam. ..."

33. ,, ... A sebesültek kínjukban fetrengtek. Egy 30 év körüli férfi úgy szenvedett, hogy körmeivel szétkaparta a betont.
...
... és kötözés nélkül felraktak bennünket a platóra és a kórházba szállították a kötözetlen sebesülteket. A kórházban először a súlyosakat látták el, majd rám is sor került. Végig észnél voltam és mindent éreztem! Ugyanis minden fájdalomcsillapító és érzéstelenítés nélkül körülvágták és összevarrták a sérüléseimet. Két hétig voltam az óvári kórházban. ..."

34.,, Nem sok mindenre emlékszem, két hétig kórházban voltam.
...
Arra emlékszem, hogy a tűzoltó laktanyában is ápoltak sebesülteket."
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mosonmagyaróvári kórház, 1956 - 4. rész
  2017-10-30 05:27:42, hétfő
 
  A mosonmagyaróvári kórház szerepe az 1956. október 26-ai sortűz sebesültjeinek ellátásában

A mosonmagyaróvári sortűzzel mélyebben 2007-ben kezdtem foglalkozni. 2009-ben a www.emlekhely1956-movar.egalnet.hu c. honlapunk létrehozásával megállíthatatlanná vált az a kutató, gyűjtő, feldolgozó, emlékmegőrző stb .. munka,melyet azóta is végzek. A Kórház '56-os szerepével részletesebben 2010-ben Dr. Székelyhidi Lászlón keresztül ismerkedtem meg. Majd egy országos pályamunka kapcsán további kutatásokat végeztem (2012). Most, öt évvel később, ebbe a blogomba készítek egy fotó, dokumentum albumot ( folyamatosan bővítem majd), Kórház 1956 címen a Képtáramban található és ötvenhat visszaemlékezést fogok bejegyezni. Az egyes szövegek hol rövidebbek, hol hosszabbak lesznek, hol sebesült emlékezik, hol orvos, hol látogató, családtag, stb.. A visszaemlékezőkről semmit nem írok. Csak a szavaik hatnak.

23. ,, Két héttel ezelőtt kapott a mosonmagyaróvári kórház első alkalommal gyógyszerszállítmányt Olaszországból és Nyugat-Németországból. Az elmúlt héten ismét érkezett egy teherautó gyógyszer a kórházba, most már a Magyar Vöröskereszt budapesti központján keresztül jött a külföldi gyógyszer.
A kórházban teljes a rend. A betegek élelmiszer ellátása jó, a kórtermek is melegek. A megyei Tanács egészségügyi osztálya egy teherautó szénnel segítette a kórházat, hogy ott a mosodát is működtessék.
A mosonmagyaróvári fegyverhasználat sebesültjei közül - a jó kórházi kezelés következtében - kilencet ismét elbocsátott a kórház."

24.,,Mosonmagyaróváron 55 ember életét követelte a hatalom sortüze, a mentők 30 sérültet szállítottak a helyi kórházba. Később, győri mentősök érkeztek az óvári kórházba és ők szállították el a legsúlyosabb sérülteket a győri kórházba vagy még tovább, esetleg Budapestre illetve Ausztriába is, bár oda nem kizárt az osztrák mentőkocsival való szállítás."

25. " Az asszony súlyos sérültje volt az 1956. október 26-ai mosonmagyaróvári sortűznek, mely sebesülés maradandó károsodást okozott járásában és élete végéig az azzal járó fájdalmakat is el kellett viselnie."

26. ,,Mintegy 250-en sebesültek meg. A pusztítás iszonyatos volt. Határőrök és civilek mentőkön, teherautókon hordták a sebesülteket és a halottakat Győrbe, sőt Budapestre is, mivel a mosonmagyaróvári kórház képtelen volt ennyi sérült ellátására."

27.,, Hamar híre ment a városban, hogy kik sebesültek, kik haltak meg. Tudomásom szerint az utcánkban egy fiatalember lábát érte találat. Őt otthon ápolták, súlyos sebe ellenére. ( Az óvatosság, - mint később bebizonyosodott, nem volt hiábavaló, hisz november végén a pufajkások, az ismét előkerült ÁVO-sok a kórház adatai alapján igyekeznek megtalálni a tömegvérengzés túlélőit, a fegyvertelen tüntetőket."

28.,, A halottak számához hasonlóan több, egymásnak ellentmondó adat ismeretes a sebesültekről is. A kérdés tisztázását nehezítette, hogy korlátozottan kerültek elő korabeli kórházi dokumentumok, valamint az, hogy a könnyebb sérültek elsősegélynyújtás után lakásukra távoztak és ezeket semmiféle dokumentumban nem rögzítették. Nem sikerült adatokat felkutatni - mivel időközben megszűnt - a Győri Katonai Kórházban sem.
A mosonmagyaróvári kórház sebészeti naplója, valamint a győri Zrínyi utcai kórház adatai alapján összesen 63 sebesült adatai ismeretesek. A sérültek közül a győri kórházban három meghalt. Arra nézve nincsenek adatok, hogy a mosonmagyaróvári kórházban hányan haltak meg, részben sérülésük súlyossága, részben az ellátatlanságuk következtében. A sérültek a lőfegyverekből származó lövedékektől, valamint a kézigránátok robbanásánál szétrepülő szilánkoktól keletkeztek.
...
A lövések, de elsősorban a kézigránát-robbanások következtében néhányan maradandó egészségkárosodást szenvedtek. Három sérültnek amputálni kellett a lábát. ..."

29. Képzeletbeli beszélgetés egy korabeli '56-os dokumentumról

- Kérem, mesélje el, hogy mi ez az '56-os kordokumentum a képen és mit tudhatunk meg róla?

- A képen látható dokumentum a mosonmagyaróvári Karolina Kórház Sebészeti osztályos naplója 1954. IX.1 és 1958. VIII.25. között. Annyi bizonyos, hogy a mosonmagyaróvári 1956. október 26-ai sortűz sebesültjeinek a helyi kórház sebészeti osztályára vitt részéből több tucat nevet tartalmaz.

- Mit lehet kiolvasni a felvett adatokból?

- Csak feltételezve, hogy az október 26-án bejegyzettek mind sortűz sérültek, kivéve egyet, de róla később, akkor megállapítható, hogy harmincöt személy került az osztályra. Ebből huszonhat férfi és kilenc nő. A férfiakból tizenhét nőtlen, kilenc nős. A nőknél kettő férjes, egy elvált, egy özvegy és öt hajadon. A férfiaknál a legidősebb 1904-es születésű, a legfiatalabbak 1941-es és 1942-es születésűek. Egy-egy fő született 1914-ben, 1917-ben, 1919-ben, 1920 -ban és '26-ban. A legtöbben 1934 és 1939 között születtek. Vagyis 17 és 22 évesek voltak.
A nők közül a legidősebb 1897-es és 1907-es születésű. A legfiatalabbak 16-17 évesek.

- Milyen információk találhatók még a sérültekről?

- Pontosan kiolvasható az emberek lakóhelye is. Óvári lakcím bejegyzett huszonegy fő. De van csornai, mosonszentjánosi, horvátkimlei, rajkai és máriakálnoki lakos is. A legérdekesebbek a konviktusi lakcímmel beírtak. Öten vannak és biztos, hogy - egy kivételével- az Akadémia hallgatói voltak. Ezt a lakcím mellett a születési évszámuk is alátámasztja.

- A név, születési idő, lakcím, felvétel napja mellett a sérülésre, annak kezelésére és a kórházban töltött napok számára is van utalás a naplóban?

- Igen, de nem eléggé részletesen. Néhány sebesültnél olvasható csak, hogy milyen típusú a sérülés és, hogy milyen kezelést/kezeléseket alkalmaztak. Ami viszont pontos adat minden bejegyzettnél, a felvétel napja mellett, a bent tartózkodás napjainak száma és a kibocsátás dátuma, ami viszont nem feltétlen jelenti a gyógyultan távozás idejét. Erre később mondok konkrét példát is. De visszatérve a kórházi kezelés napjaira. Megdöbbentő, hogy sokaknak rendkívül hosszú ideig kellett a kórházban maradniuk. Ebből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy ők nagyon súlyos sérüléseket szenvedtek. Köztük vannak a konviktusi lakcíműek is, azaz az akadémisták. Nyilvánvaló tehát, hogy a hat hősi halottá vált gazdász mellett, ezek a sebesültek is a sortüzek homlokterében tartózkodtak. S itt most csak a naplóban szereplő négy hallgatóról beszélek.

- Milyen skálán mozognak az ápolási napok száma?

- A legkevesebb egy nap volt, de erről külön majd, mert az illető nem sortűz sérült. Úgyhogy így mondom: 2 és 10 nap közötti ellátott tíz fő. 11és 20 nap közötti ellátott szintén tíz fő. 21 és 30 nap közötti ellátott öt fő. További bejegyzés még a 44,52,78,79,84,112 és a 217 kórházi nap.

- A naplóban szereplő sortűz sérültek közül valamennyien felépültek?

- Szerencsére igen, de nem mindegyikük a helyi kórházban. Akiket név szerint a sebészeti naplón kívül a nagy nyilvánosság előtt is lehet ismerni az Gieber Katalin, aki tanársegéd volt az Akadémián és ő is a konviktusban lakott. Az ő visszaemlékezését sérülésére, majd a rendkívül hosszú ideig tartó gyógyulására az emlekhely1956-movar.egalnet.hu weboldal Visszaemlékezések almenüjének 1989-es mappája tartalmazza, illetve a másik négy akadémista közül háromnak Béres László, Rózsa István, Vass László visszaemlékezését, plusz egy Gieber Katalin összevont írást, Nagy Miklós: Óvári gazdászok és tanáraik az 1956-os forradalomban című 2014-es hiánypótló könyvéből ismerhetjük meg.

- Említett még egy olyan személyt, aki szintén szerepel a naplóban az október 26-ai felvételnél, de nem sortűz sérültként. Ki ő?

- Igen. A neve Stefkó József, aki szintén a sebészeti osztályra került, de másnap a fertőző osztályra helyezték. Sorsáról az említett weboldal Archívum almenüjének A népharag című mappája illetve a Gieber visszaemlékezés ír.

- Van-e még valaki, akiről szólni szeretne a napló kapcsán?

- Szeretném megemlíteni Pintér Ferenc 1936-os születésű személy nevét, aki 1956. november 4-én került a sebészetre és csak 1957. január 12-én, 69 nap után bocsátottak ki a kórházból. Ő lőtt sérülésekkel került felvételre. Élettörténetét a Mosonvármegye című újság 2007. december 15-ei számából ismerhetjük. A mosonmagyaróvári Pintér Ferenc
az 1956-os forradalom és szabadságharc során tanúsított példamutató helytállása elismeréseként
2014-ben Magyar Bronz Érdemkereszt Kitüntetésben részesült.

- Köszönöm a beszélgetést.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mosonmagyaróvári kórház, 1956 - 3. rész
  2017-10-29 08:27:40, vasárnap
 
  A mosonmagyaróvári kórház szerepe az 1956. október 26-ai sortűz sebesültjeinek ellátásában

A mosonmagyaróvári sortűzzel mélyebben 2007-ben kezdtem foglalkozni. 2009-ben a www.emlekhely1956-movar.egalnet.hu c. honlapunk létrehozásával megállíthatatlanná vált az a kutató, gyűjtő, feldolgozó, emlékmegőrző stb .. munka,melyet azóta is végzek. A Kórház '56-os szerepével részletesebben 2010-ben Dr. Székelyhidi Lászlón keresztül ismerkedtem meg. Majd egy országos pályamunka kapcsán további kutatásokat végeztem (2012). Most, öt évvel később, ebbe a blogomba készítek egy fotó, dokumentum albumot ( folyamatosan bővítem majd), Kórház 1956 címen a Képtáramban található és ötvenhat visszaemlékezést fogok bejegyezni. Az egyes szövegek hol rövidebbek, hol hosszabbak lesznek, hol sebesült emlékezik, hol orvos, hol látogató, családtag, stb.. A visszaemlékezőkről semmit nem írok. Csak a szavaik hatnak.

17. ,, Az óvári kórház nem egy nagy létesítmény, nem volt felkészülve egy ilyen tömegmészárlásra. Az ágyak hamar megteltek. Láttam a kórház folyosóján fekvő halottakat,sebesülteket. Akit később hoztak be, annak már matrac sem jutott, saját kabátjaikon, a kövön feküdtek. Minden fekvő ember homlokára kék krétával a vércsoportjelzés volt felírva. Félelmetes, tetovált sápadt arcok meredtek ránk."

18. ,, ... azonnal vittek bennünket egy terembe, vért kellett adni, mert nagyon-nagyon kellett a vér. Az emberek sorba álltak, hosszú sor volt, de mindenki önként adta a vérét, hiszen ez akkor ott az életet jelentette."

19. ,, A laktanyából azonnal elmentünk a kórházba, ahol az udvaron feküdtek egymás mellett a halottak. A kórház folyosója is tele volt sebesültekkel, halottakkal. Bementünk egy szobába, ahol az ismerősünk mondta, hogy tüdőlövést kapott. Innét bementünk a nagy kórterembe, ahol egy fiatal nő feküdt az asztalon súlyos sebesülésekkel. Senki nem segített neki, egy orvos sem volt a közelben."

20.,, A lövöldözésnél súlyosan megsebesültem, tüdőlövést kaptam, a golyó átfúródott a testemen és kijött belőlem. A sok vérveszteségtől elájultam, bevittek az óvári kórházba, ahol vérátömlesztést kaptam. A kórházból később hazautaztam lakóhelyemre, ahonnét elhagytam az országot. Először Bécsbe kerültem, ahol megoperáltak. ..."

21.,, Beérve a kórházba, megint rettenetes látvány fogadott bennünket. A kórház udvarán kiterített halottak feküdtek a földön egymás mellett. A kórházban óriási rohangálás, fejetlenség, sírás és jajgatás. Egy mellettem elrohanó orvosnak megmutattam a sebesülésemet, erre ő csak azt mondta, velem nem tud most foglalkozni, mert itt súlyosabb esetek vannak."

22.,, Két kiskatona kezét megfogtam, hogy tegyék a vőlegényemet a teherkocsira.
...
Mikor beérkeztünk a kórházba, az orvosok az ajtóban vártak bennünket.
...
Felvitték az osztályra. Elég nagy kórterem volt. Három üres ágy a teremben. Egyikre letették. Az orvos intézkedett. Hozták a vért. Az orvos megnézte a vőlegényemet. - Minden összeroncsolódott a hasban, belső vérzés. - mondta. Felkapcsolták a vért. Folydogált. Láttam, hogy halálos lövése van."
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mosonmagyaróvári kórház, 1956 - 2. rész
  2017-10-29 00:32:51, vasárnap
 
  A mosonmagyaróvári kórház szerepe az 1956. október 26-ai sortűz sebesültjeinek ellátásában

A mosonmagyaróvári sortűzzel mélyebben 2007-ben kezdtem foglalkozni. 2009-ben a www.emlekhely1956-movar.egalnet.hu c. honlapunk létrehozásával megállíthatatlanná vált az a kutató, gyűjtő, feldolgozó, emlékmegőrző stb .. munka,melyet azóta is végzek. A Kórház 56-os szerepével részletesebben 2010-ben Dr. Székelyhidi Lászlón keresztül ismerkedtem meg. Majd egy országos pályamunka kapcsán további kutatásokat végeztem (2012). Most, öt évvel később, ide a blogomba készítek egy fotó, dokumentum albumot Képtáram, Kórház 1956 (folyamatosan bővítem majd) és a blogba ötvenhat visszaemlékezést fogok bejegyezni. Az egyes szövegek hol rövidebbek, hol hosszabbak lesznek, hol sebesült emlékezik, hol orvos, hol látogató, családtag, stb.. A visszaemlékezőkről semmit nem írok. Csak a szavaik hatnak.

7. ,, ... súlyosan megsebesült a laktanya előtt. Lábába kézigránátszilánkok mentek és ott is maradt fekve a földön. A szilánkokat aztán az óvári kórházban operálták ki."

8.,, A jobb combomon egy robbanó lövedék talált el. Három nap múlva tudtam meg a győri kórházban, hogy a jobb lábam amputálni kellett, a bal bokámat pedig átfúrta egy golyó."

9.,, A sebesülteket és a halottakat nagy zűrzavarban szedték össze, óriási volt a fejetlenség. Vitték őket a kórházba, ahol a halottakat a kórház udvarán egymás mellé fektették."

10.,, A mosonmagyaróvári kórház képtelen volt ennyi sérült ellátására, ezért Győrbe is szállítottak közülük."

11. ,, A mosonmagyaróvári ÁVO-s laktanyánál ellőtték a lábamat, amiért a jobb lábamat térd alatt öt centiméterrel csonkolták. Végig dolgoztam az öregségi nyugdíj korhatár eléréséig. Az '56-os események miatt különösebb kárpótlásban nem részesültem."

12. ,, A kórházban szörnyű állapotok voltak, minden csupa vér volt, a földön is sebesültek feküdtek. Sírás, jajgatás töltötte be az épületet. Engem bekötöztek, kaptam egy injekciót, és egy nyugágyba fektetettek.
...
Később néhányunkat átvittek a szemben lévő iskolába, ahol rögtönzött kórházat csináltak.
...
Estig nem jött hozzám senki, hat óra körül egy autóbusszal néhányunkat a győri közkórházba vittek, mert itt nem tudtak ellátni."

13. ,, A sortűz után bementem a kórházba, ahol rengeteg halott és sebesült hevert már a folyosókon. Az orvosok és ápolónők azt se tudták, hogy kinek segítsenek először. Lótás-futás, rettentő fejetlenség a kórházban. Nekünk, diákoknak is adtak kötszert, hogy segítsünk a sebesülteket bekötni. Adták az utasításokat, hogy itt kösd be, ott húzd meg, stb ..."

14. ,, Az óvári kórház kis kórház, ilyen tömegkatasztrófára nem volt felkészülve. Csak azokhoz nyúltak hozzá, akikben még látták azt, hogy van remény, meg lehet menteni. Tehát a teljesen szétlőtt embereket, csak bevitték, lefektették a kórház folyosóján. Később jöttek Győrből mentők, és javarészt ide hozták be őket a győri kórházba. Magyaróváron az orvosok még a folyosón is műtöttek, operáltak, sebeket kötöztek."

15.,,1992-ben a kórház egyik öreg orvosa azt kérdezte tőlem, tudom-e pontosan, mikor dördült el a sortűz?
- Nem. Pontosan nem tudom.
- Tizenegy órakor. De minket már fél kilencre berendeltek akkor. Minden orvost, ápolót azzal, hogy szükség lesz ránk. Hát szükség is lett..."

16.,, Az előttem és mellettem álló, ugyancsak tanuló barátaim meghaltak. Egyikükkel közösen tettek a sebesültszállító autóba. Még élt, de súlyos volt a sebe.
A kórházban alig volt hely. Emlékszem, a kapualjban is feküdt sebesült.
...
Volt, hogy a véradó - mert sokan jöttek be a városból segíteni - egyből a beteg karjába adta a vért."
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mosonmagyaróvári kórház, 1956 - 1. rész
  2017-10-28 05:45:02, szombat
 
  A mosonmagyaróvári kórház szerepe az 1956. október 26-ai sortűz sebesültjeinek ellátásában

A mosonmagyaróvári sortűzzel mélyebben 2007-ben kezdtem foglalkozni. 2009-ben a www.emlekhely1956-movar.egalnet.hu c. honlapunk létrehozásával megállíthatatlanná vált az a kutató, gyűjtő, feldolgozó, emlékmegőrző stb .. munka,melyet azóta is végzek. A Kórház '56-os szerepével részletesebben 2010-ben Dr. Székelyhidi Lászlón keresztül ismerkedtem meg. Majd egy országos pályamunka kapcsán további kutatásokat végeztem (2012). Most, öt évvel később, ebbe a blogomba készítek egy fotó, dokumentum albumot ( folyamatosan bővítem majd), Kórház 1956 címen a Képtáramban található és ötvenhat visszaemlékezést fogok bejegyezni. Az egyes szövegek hol rövidebbek, hol hosszabbak lesznek, hol sebesült emlékezik, hol orvos, hol látogató, családtag, stb.. A visszaemlékezőkről semmit nem írok. Csak a szavaik hatnak.

1. ,,Megálltunk a műtő ablakban és néztünk lefele, hogy lesz-e, hoznak-e valamit. Már majdnem ott voltunk, hogy nincs semmi, mentő sincs, lehúzzuk a kesztyűket és akkor aztán megérkezett egy teherautó, aztán még egy teherautó. Lenyitották a hátulját, az, hát, a látvány valami iszonyú. Húsfacnyi tömeg, mint a hentesnél, az embereket úgy huzigálták le az autó platójáról. Fogták, meg ölben hozták, meg háton, ide föl. Hát most hova? Nem tudjuk. Mi lesz velük? Így nem lehet őket a műtőbe hozni."

2. ,,Mikor nyilvánvalóvá vált a sortűz következménye - számtalan halott és sebesültek sokasága, - akkor a műszaki laktanyából a katonai mentőkocsival a tetthelyre hajtottunk,ahol leírhatatlan, iszonyú kép fogadott! A halottak égretekintő üveges szemei, a sebesültek riadt fájdalma, jajveszékelés, vér, a menekülők tömege, a mentésben résztvevők heroikus munkálkodása leírhatatlan. Kötözni kezdtünk, a halottak között kerestük az élve maradottakat, majd a kocsiba helyezett sérültekkel a kórházba hajtottunk. A kórház udvarán vérbe fagyott, sárral fedett halottak feküdtek. A kórház folyosóin, a sebészeti osztályon, a kötözőben, a műtőben rémületes volt a látvány. Férfi, lány,asszony és gyerek, vér, lőtt,hasított sebek csonkolt végtagok,civilek orvosok,egészségügyi dolgozók,ápolónők lázasan munkálkodtak. A kórház olyan volt,akár egy katonai frontkórház. A sebesültek osztályozása, a halottak leválasztása ,a legsúlyosabbak műtéti előkészítése,kötözés, vércsoport meghatározás, és még számtalan mentési beavatkozás. Néhány óra múlva Győrből érkező orvosi segítség, kötszer, vér segített az ellátásban. A helyi és a győri mentők a szállítható sérültek egy részével a győri kórházba hajtottak, hiszen ilyen mértékű ellátásra nem volt a kórházunk felkészülve. Hajnalig tartott a testileg,- lelkileg kimerítő munka."
...
,,A sebesülteket ellátókról, a halottak agnoszkálást végzőkről,a kötelességüket teljesítő személyzetről, ha nem is a teljesség igényével - hiszen a személyes visszaemlékezés sajnos az idő múlásával már megkopott -névszerint is szükséges megemlékezni.
Dr. Zsibói kórház igazgató sebész főorvos, Dr. Vida Ödön a fáradhatatlan sebész, Dr. Blank Tibor ma Kanadában élő emeritus, Dr. Modrovich Emil pulmonológus,Dr Sugár György szintén pulmonológus. Dr. Ódor Béla szülész főorvos, Dr. Munka István sebész,Dr.Kiss József belgyógyász főorvos, a szegények,mai szóhasználat szerint a hajléktalanok istápolója, Dr. Kiss András belgyógyász, az örökké aktív orvos, Dr. Major Jenő, a vidékről /Dunakiliti/ érkező orvos, későbbiekben szülész- nőgyógyász igazgató főorvos, Dr. Grüner György fogorvos,üzemorvosok,körzeti orvosok, Meszlényi Sándor a kórház technikai mindenese, Juranovichné,Beleczné, Ani nővér, Pannika és még számtalan ápoló és nővér. Veress Béla, Pócza Zoltán a gazdaság, a könyvelés szakértői. Jómagam, aki ezen véres napot követően a katona orvosi státuszomat a belgyógyászatra cseréltem.Kéretik, hogy aki még más személyekre emlékszik,egészítse ki a névsort!"

3. ,, A mellkasomon ért egy sorozat, a tüdőnél, és egy robbanó lövadék a bal csuklómat teljesen összeroncsolta. Csak az ütőér fogta össze a felső - és az alsó kart. Meg végig az egész bal oldalam tele volt szilánkokkal.
...
Állítólag ilyen súlyos sérült, csak én voltam, több nem volt, aki életben maradt.
...
(Csak másnap) a győri kórházban hatórás műtétem volt."

4.,, Az első lövést hallva felpattantam a kerékpárra és indultam hazafelé a Mofém-telep irányába. Mielőtt a hegyeshalmi műútra értem volna, hátulról lövést ért, leestem a kerékpárról. Eszméletemet nem veszítettem el, fel akartam állni, de nem tudtam, mert deréktól lefelé teljesen lebénultam. Nem tudom mennyi idő telt el, amikor jött egy nyitott teherautó, tele sebesültekkel. Ekkor segítségért kiabáltam. A teherautó megállt, egy kiskatona leugrott és felemelt. A helybéli kórház elé vittek bennünket. Engem a fent említett kiskatona a karjában vitt fel.
...
Én aztán a győri idegosztályra kerültem. Nagyon hosszú időn át ott kezeltek, mert menni nem tudtam. Nagyon sok idő eltelt, amikor engem haza engedtek a kórházból"

5..,,Amikor a lövöldözésnek vége lett, próbáltam felkelni, de még megmozdulni is alig tudtam. Csak ott feküdtem a sok szerencsétlen sebesült és halott között. Én akkor meg voltam győződve arról, hogy a halál küszöbén állok. Semmi remény nem volt. Csak egy pár perc, és én tudni fogom, hogy milyen a túlvilág. Kinek lesz igaza, a papoknak vagy a kommunistáknak? Nem tudom mennyi ideig voltam ott a sebesültek között, de végül is megérkeztek azok - talán a mosonmagyaróvári katonák - akik fölraktak bennünket teherautókra, s vittek a kórházba.
Mosonmagyaróváron csak egy kis kórház volt, ahol nem volt elég orvos meg ápolónő, hogy ilyen rengeteg sebesültet tudjanak kezelni. Engemet bekötöztek, s megállították a vérzést, de az én sebeim túl súlyosak voltak, túl sok időt vett volna igénybe engem operálni, s talán nem is volt olyan sebész, aki ezt tudta volna csinálni. Kaptam morfint, hogy ne szenvedjek túl sokat, de azt hiszem az orvosok lemondtak arról, hogy engem megmentsenek. De megint szerencsés voltam, mert a főiskolás barátaim megtaláltak ott a kórházban, s valahogyan sikerült egy autót szerezni, amivel elvittek engem a győri kórházba."

6..,, Mindenki, mindenütt operált. A sortűz sebesültjeivel délelőtt fél 11 tájban jöttek az első járművek. Lovas kocsikon, személyautókon és a határőrség teherautóin hozták a lőtt sebekkel, többnyire súlyosan sérülteket és tették le őket a kórház udvarán. A kórház orvosgárdája az első rémület után dr. Zsibóy István igazgató főorvos vezetésével azonnal munkához látott. Elkülönítették a beszállítás alatt meghaltakat, a láthatóan súlyos és a kevésbé súlyos sérülteket. A kórház folyosóján fekvőket homlokukon megjelölték, hogy milyen sürgősségi sorrendben kerüljenek a műtőbe. A főorvos asszisztensei sietve láttak hozzá az ellátásukhoz. Rövidesen csatlakozott a sebészcsoporthoz dr. Székelyhidi László katonaorvos is, aki a műszaki laktanya mentőkocsijával vitt be két sebesült akadémistát. A nag yműtőben két orvos folyamatosan operált, még a kórház belgyógyásza és nőgyógyásza is segédkezett az ellátásban. Nemcsak a nagy műtőben operáltak, hanem az előkészítőben is. Még a súlyosan beteg dr. Modrovich Emil korábbi tüdőgyógyász főorvos is aktívan bekapcsolódott a sebesültek ellátásába, a kórház valamennyi orvosával és ápolójával együtt.
A lőtt sebeknél megállapították, hogy azok robbanó lövedékektől származnak, ezért ellátásukhoz úgynevezett gázödéma szérumra volt szükségük. Ezt az osztrák egészségügyi szervek juttatták el a határra több más gyógyszerrel együtt. Időközben Győrből is érkezett egy sebészorvos és a legsúlyosabb eseteket rögtönzött ellátás után Győrbe szállították. A kórházban maradtak teljes ellátása csak késő estére fejeződött be."
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
'56-os filmek, mint oktatási segédanyagok
  2017-10-27 05:46:05, péntek
 
  Néhány nappal ezelőttig még csak olvasni se lehetett az 1956-os Emlékév Bizottság pályázati támogatásaiból ( Zsigmond Vilmos pályázati konstrukció) készült filmekről. Aztán, ahogy közeledett 2017.október 23. és elkezdődtek a különböző megemlékezések, úgy bukkant fel egy-egy hír, hogy ez, és ez a film elkészült, itt és itt bemutatták, de csak zárt körben, nagy nyilvánosság előtt egyenlőre, különböző okok ( jogi, technikai, stb ...) miatt nem vetíthetők ( mozi, tévé).

Az első ilyen hír az október 20-án Budapesten rendezett Szent Imre Kórház ünnepi eseményéről röppent fel, ahol Kinyó Ferenczy Tamás: Látlelet egy kórházról - Tétényi 1956 c. dokumentumfilmjét vetítették le a kórház meghívottjai, vendégei, dolgozói előtt.

Aztán a kisalfold.hu-n lehetett olvasni (10.25.) újabb két emlékbizottsági támogatásból készült filmről, de azok simán letölthetők a netről. ( Szigethy Attiláról ill az écsi csatáról szólnak.)

Végül pedig az mno.hu-n olvastam 10.26-án, hogy Zsigmond Dezső: A forradalom gyermekei c. dokumentumfilmjét is zárt (családi) körben mutatták be október 23-án.

Kérdem én, kinek/kiknek készültek ezek a filmek azokból az emlékévi (2016) pályázati támogatásokból, ha nem a közönségnek?

Miért nem engedik a filmeknek, hogy menjenek a maguk útján?
Mikor láthatják a nézők is az elkészült alkotásokat?

Itt van 2017, az 1956-os forradalom és szabadságharc 61. évfordulója és egyetlen egy emlékév bizottsági támogatásból készült filmet nem láthattunk a tévében, a moziban.

Nem elég, hogy a 60. évfordulóra nem készült kb. egy olyan, mint az ötvenedikre (A. Wajna: Szabadság, szerelem), most, (2017) még a kisebbeket ( kb. 50 perc) sem engedik a nagy nyilvánosság elé.

Tulajdonképpen én, nem kérem, hogy mutassák be őket, hanem elvárom, (követelem), hogy a Magyar Kormány által, az emlékbizottság pályázataira biztosított milliárdokból, az elkészült filmeket is mutassák be nem csak oktatási célból, és nem csak oktatási segédanyagként!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Október 26. a sortűz napja
  2017-10-26 06:08:23, csütörtök
 
  Mosonmagyaróváron az 1956. október 26-ai sortűz napja évtizedek óta Városi Gyásznap. De mindig voltak és vannak olyanok, akiket ez messze nem érdekelt/érdekel és nyilvános, zenés, vidám rendezvényt szerveznek/szerveztek. Ez idén is így van. A valamikori önkormányzati határozat csak elnevezést adott ( Városi Gyásznap), tartalmat nem rendelt hozzá ( pl.-ul ezen a napon nyilvánosan nem(sem) örömködünk.

Én a magam részéről már reggel Levélre megyek, hogy a 20-án nyitott 1956-os kiállítás helyszínén rendhagyó történelem órákat tartsak a diákoknak.

Aztán befejezem A mosonmagyaróvári kórház szerepe az 1956. október 26-ai sortűz sebesültjeinek ellátásában (Ötvenhat visszaemlékezés betűrendben) munkámat.

Közben a tegnapi '56-os kaszinó történelmi vetélkedő képeit is meg kell szerkesztenem és közzé tennem.

Tegnapi hír ugyan, de azért idekívánkozik, hogy a Mosonmagyaróvári '56-os Egyesület tiltakozott a városi hivatalos meghívókon megjelent vörös csillag ellen. Ez a Kisalföld c. napilapban jelent meg.
(A Képtáram, Vörös csillag mappájában megtalálható a közlemény.)

És tegnapi hír az is, hogy az 1956-os Emlékbizottság által támogatott ( mozikban, tévékben nem vetíthető) filmek közül elkészült már két megyei illetékességű film is. Az egyik Szigethy Attiláról, a másik az écsi csatáról. Az előbbit már láttam. Nagyon jó, nagyon tetszik. Nagyon kellett már. A másikat ma nézem meg.

És tulajdonképpen ezt, (a netre töltötték fel) minden Emlékévi nyertes megcsinálhatja az oktatási céllal készült filmjével.








 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 34 db bejegyzés
e év: 390 db bejegyzés
Összes: 2731 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 28
  • e Hét: 110
  • e Hónap: 2974
  • e Év: 20794
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.