Regisztráció  Belépés
maroka.blog.xfree.hu
"Legyen béke és szeretet szívedben Boldogságod sose érjen véget" Antal Mária
1951.01.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/140 oldal   Bejegyzések száma: 1392 
Kányádi Sándor: Tűnődés csillagok alatt
  2018-06-22 10:15:26, péntek
 
  Forrás: dia.pool.pim.h

Hosszan néztem én az este
a ragyogó csillagokat.
Addig néztem, addig-addig,
amíg lassan kialudtak.

Eltűnődtem. A magas ég
tűnődésre elég tágas,
s csöndessége bennem olykor
reményt reményre zöldágat.

Most is, hogy ott nézelődtem,
megkapott a végtelenség.
Úgy éreztem, mintha máris
fönn a csillagok közt lennék.

Gyermekálmom két pej lovát
befogtam a Nagy Göncölbe,
s hajtottam a Hadak útján
komótosan, hátradőlve.

Csupa-csupa ismerőssel
találkoztam, és a holdnál
lovaimra alkudott a
kapcáját szárító bojtár.

Vásárt csaptam, s jegyet vettem
egy induló rakétára.
- Körülbelül kétezeret
írhatott a Föld naptára. -

Akkor megfázott a hátam
(nem csoda, hisz ingben voltam),
s az induló rakétáról
vissza, le a földre hulltam.

Földi tárgyak nőttek körém,
mindennapok kis tényei.
Hajnalodott, s a csillagok
messzibbről kezdtek fényleni.

Iszonyúan magasra nőtt,
s reám kacagott az égbolt:
,,Talán meghalsz, anélkül, hogy
látnád Rio de Janeirót.

Tán a hangod se jut tovább,
annál a két fenyőfánál,
amelyik a dombhajlaton,
szinte látom, téged sajnál.

És te akarsz hinni, merni,
álmodozni más bolygóról?" -
Csúfondáros kicsi ködök
szálltak fel a keskeny Oltból.

Szárközépig ért a harmat,
nyomot hagytam benne verten,
de tudtam, ha jő az este,
konok álmom újrakezdem.

Végzem, mit az idő rám mér,
végzem, ha kell százszorozva!
Hinni kell csak, s följutunk mi,
föl a fényes csillagokba!

1955

Kányádi Sádor
...... ..........

 
 
0 komment , kategória:  versek  
Szergej Jeszenyin: Szép jó reggelt
  2018-06-21 11:47:01, csütörtök
 
  Fordította: Erdődi Gábor

Elaludt már a sok arany csillag,
megrebbent a tág víz tündér tükre,
a folyóra hajnal fénye villant
s pírt dobott a fényháló-egünkre.

A nyírfák is mosollyal ébredtek,
szétzilálták selyem hajfonatjuk,
zöldszín fülbevalóik zizegtek,
s harmatból volt ezüst ruha rajtuk.

Lombos csalán kerítésre kúszva
ékes gyöngyöket nyakára felvett,
s pajkosan-bohón fülembe súgta:
"Szép jó reggelt!"

Forrás: Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Kun Magdolna: Az igazi koldus
  2018-06-20 13:22:18, szerda
 
  Nem az a koldus, kinek rongyos a ruhája,
és fésületlen tincs tapad borostás arcára,
hanem az a koldus, ki sosem érzi át,
milyen, ha a nyomorúság sárga földig ás.

Sosem az a koldus, ki az utcán kéreget,
ki szemetes kukákból kincset gyűjtöget,
az a rongyos koldus, kinek érzéketlen lelke
félrefordul attól, ki kegyelmét kereste.

Én tudom, az előkelő helynek is van
olyan útiránya, mely zuhanó pózt vesz fel,
ha eljön az ítélet utolsó órája.
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Túrmezei Erzsébet: Bizalom
  2018-06-20 13:15:08, szerda
 
  Mindenen át hogyan segít?
Még nem tudom, hogyan,
csak hogy ígérete szerint
és csodálatosan.

Elűzi-e az éjszakát
s hogyan? Csak azt tudom,
hogy egy lépéshez mindig ád
elég fényt az úton.

Szívem, ha Ő kezébe vett,
békében nyugoszik.
Hogyan hordoz, hogyan vezet,
az csak rá tartozik.
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Somogyi Barnabás: Pacsirta és a madarász
  2018-06-06 09:27:50, szerda
 
  Együgyű madár, mért itt repdesel?
Madarász les rád, siess innen el!
Nem látod veszted, a háló feszül, -
Ha közelebb jössz, majd reád terül.

A tágas mező miért nem elég
Vidám játékra? Itt villog feléd
Egy tükördarab. Csalóka fénye
Hálóba csábít, madárka, félsz-e?

Ha kedveled a fényt, káprázatot,
Röppenj, s közelből élvezd a napot.
Ég felé szállj, ezt súgja az ösztön.
Itt reád vár a halálod: börtön.

A madarász hív, füttyel hízeleg,
El is kábulhat a madársereg.
S ha hálójában csapkod egy madár:
Beszűkült annak már a láthatár.

Nézd, hogy csábítgat, kínál csalétket,
Mintha adna, úgy rabol meg téged.
Kérlek, madárka, menj hát innen el,
Mert még a háló zsákmánya leszel.

Kitépték tollad, elveszett szárnyad?
Vagy megvakultál, kábult kis állat?
Bajt elkerülni még most rajtad áll:
Szemed, szárnyad ép, hát magasba szállj!

Röpködve szól csak dalod, ne feledd.
Elnémulsz lenn, e föld nem Édened.
Keringj csak fenn, s még feljebb hajtsd magad,
Hol nincs madarász, s életed - szabad!
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Irish: Az Úr küldöttei
  2018-06-05 09:35:27, kedd
 
  - Sok csodát láttam már életemben,
- Hittem, hogy léteznek, de csak képzeletben,
- Elmerengtem rajtuk, s mosolyogva kérdeztem,
- Mi lenne, ha megelevenednének előttem.

Amiről mesélni szándékozom nektek,
Valóban nem a képzeletemben született,
Köztünk élnek, ők is, mint földi emberek,
Hús és vér, de mégsem ez, mi csodálatra késztet,
Angyalok, kiket azért küldtek,
Hogy segítsenek minket, eltévedt szegényeket.

Kinevethettek, mosolyogva tűröm,
De mégis örömmé vált most, számomra az üröm,
Hát mégsem hagyott az Úr minket elveszni,
Léteznek csodák, hát nem szabad bennük hinni
Hiszek, s ez mindig erőt ad nekem,
Van ki segítsen, ha az út, eltűnik előlem.
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Babits Mihály Zsoltár férfihangra
  2018-06-01 16:39:44, péntek
 
  Videó Link

Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bünös lelkedért.

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket,
hogy benned teljesedjenek, - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.

Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,

szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyú legyen,
eleve elosztott számodra szépen derűt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, inséget, háborút,
mindent a lelkedre mért

öltöny gyanánt: - úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!

Mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,

és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Arany János – Szent László füve
  2018-05-31 10:21:08, csütörtök
 
  Chillik András László blogja - olvasható a vers Link  
 
0 komment , kategória:  versek  
Oscar Wilde: Reggeli séta
  2018-05-23 10:34:39, szerda
 
  Fehér színű apró felhők
Futkosnak az ég ívén,
Virágaiból a tavasznak
Van a réten arany szövevény;

Nárciszra lépked a lábam
S himbál a vörösfenyő-gally,
Amint a rigó, repesve,
Súrolja szárnyaival.

Üdítő hajnali szellő
Sodorja a légen át
A friss szántású földnek
Meg a fűnek illatát;

Madarak, fürgén szökellve
A fáknak lombjaiban,
A kikelet születését
Köszöntik nagyvígan.

A tavasznak halk morajától
Lesz hangossá a liget,
És a vadrózsa-bokrok
Nyitogatják kelyheiket;

A krókusz-ág is reszket
Tűzfényű hold gyanánt,
Melyet beszeg az égbolt,
Miként ametiszt-színű pánt.

Platánfa súg fenyőnek
Egy furcsa szerelmi regét,
Hogy ez kacagva rázza
Zöldfényű köpenyegét;

A homályos szilfa-lomb közt
A lagziját üli
Két szivérvényos torkú
Ezüst mellű gili.

Áttörve a harmat-hálón
S az ökörnyál fonalain
Egy énekes pacsirta
A magasba szárnyal ím;

Mint kékszínű láng cikázik,
Míg alatta villog az ár,
S nyílként sebet ütve a légben,
Repül ott egy jégmadár.

S oly édes érezenem: élek!
Tudom bár, közel a vég,
Tudom, jön nemsokára
A tél, meg a hó, meg a jég...

Elvész a liliom aranya,
S búsúlnak a gesztenyefák -
Fehér s piroshabokban
Lesz alattuk a sok virág!

S a napfény is fakó lesz,
S kopár lesz a berek,
És vándorútra kel majd
A fecske, mert didereg...

S én itt maradok magamban
S a tavaszról álmodom,
S merengek majd tovaillant
Szép ifjúságomon...

De csitt, szivem! Ne higyjed,
Hogy semmi azm te bohó!
Hogy láttad a fű, a virág-ágy
S a menny milyen ragyogó!

Mert jobb szerelemben élni
Akárcsak egy napon át,
Mint nélküle tengeni végig
Az évtizedek sorát!

Forrás: szerelmeslevél oldal
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Jatzkó Béla: Öröm...
  2018-05-20 15:21:13, vasárnap
 
  Nincs örömöm, csak benned,
nélküled minden üres,
velem kellene lenned,
hogy felderíts, óvj, szeress;

körül kellene fonnod,
mint repkény fonja a fát,
lennék őröd és foglyod,
fiad, szeretőd, apád;

ahol életem töltöm,
lennél egem a földön,
s az égben, hol nincs semmi,
már túl a földi körön,
lennél - te tudsz csak lenni -
az élet és az öröm.
 
 
0 komment , kategória:  versek  
     1/140 oldal   Bejegyzések száma: 1392 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 265 db bejegyzés
e év: 2341 db bejegyzés
Összes: 34658 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2123
  • e Hét: 21240
  • e Hónap: 90440
  • e Év: 994349
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.