Belépés
maroka.blog.xfree.hu
"Legyen béke és szeretet szívedben Boldogságod sose érjen véget" Antal Mária
1951.01.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/152 oldal   Bejegyzések száma: 1514 
Vass Albert: Gondolatai a magányról
  2019-01-21 10:05:34, hétfő
 
  Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor döntéseket kell hoznunk.
Sokszor ez nem könnyű. Magunkra vagyunk utalva.
Mégis a döntés könnyebb meghozatalához nyújtanak segítséget Wass Albert elgondolkodtató sorai! Íme!
Vass Albert: Mikor mégis egyedül vagy
"Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy.
Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.
Amikor döntened kell, hogy valami jó-e, vagy rossz. Helyes vagy helytelen. Szép vagy csúnya. Jobbra térsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet rajtad senki.
Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztod a döntést.
Öregek, bölcsek, papok, filozófusok sok mindent tanácsoltak már Neked erre az alkalomra.
Mondták, hogy térdelj le és imádkozz, hogy Isten megvilágítsa az agyadat.
Mondták, hogy ösztönöd indítása szerint azonnal és gondolkodás nélkül cselekedj.
Mondták, hogy zárkózz be négy fal közé, étlen, szomjan és töprengj napokig.
Azt is mondták, hogy ostorozzad magadat ilyenkor, mert a szenvedés megtisztítja a látást.
Én nem vagyok sem filozófus, sem pap. Még csak öreg sem vagyok. Így hát egészen egyebet mondok Neked: Menj ki az erdőre. A mezőre, a folyó mellé, vagy föl a hegyre.
Lassan járj, hiszen egyedül vagy, nincs miért siess. Mint valami hajdani Nagyúr, aki birtokát járta be, s ameddig a szeme ellátott, övé volt minden.
Erdő, mező, folyó, hegy.
És amit szemed lát, valóban mind a Tied akkor.
Az erdő, a mező, a folyó, a hegy. Még a napsütés is. Még a virágok is. A rigófütty és a pillangó színei.
Menj tehát lassan, kényelmesen. Nézd meg a virágokat. Simogassad meg a fák törzsét.
Hajolj a nyírfához és szívd be az illatát. Hallgasd a madarakat. Próbáld megérteni azt, amit mondanak.
És amikor már tele vagy a virágok illatával, a napsugárral, a széllel és mindennel, ami zsongva körülvesz és ami mind a Tied abban a percben, akkor gondolkozz a csodán, amit életnek, mindenségnek, vagy teremtésnek nevezünk. Gondolj arra, hogy Isten sok-sok millió esztendővel ezelőtt megteremtette az anyagot és megteremtette a sejtet. Megteremtette és céljává tette a jót, a szépet és a fejlődést. És a sejtből lett virág, állat és végül ember.
A látható sejtek mellett növekszik folytonosan a láthatatlan is, amelyik a szép és jó törvényeit hordozza magában és tereli az életet a fejlődésen keresztül a tökéletesedés felé, hogy végül is visszatérhessen Istenhez egy napon.
Gondolj a moszat útjára a liliomig, a hernyó útjára az emberig és az emberi lélek útjára tovább, amit már tudni nem, csak sejteni lehet.
És akkor állítsd be a kérdést, ami fölött döntened kell, ebbe a nyílegyenes útba, mely az anyagtól fűszálakon, virágokon, madarakon, állatokon és végül rajtad keresztül Istenhez vezet. És döntöttél máris. Testvéred a világ. Öcséd a nyúl, húgod a margaréta.
A fejlődés nagy láncolata összefűz mindenekkel és a pókháló-finom lánc vége Isten kezében van. Néha megpróbálsz ember-ésszel leszakadni erről a láncról, de csak annyi történik, hogy letérsz a nyílegyenes útról, eltévedsz, hátramaradsz.
De ha meglátod és megérted a láncszemek törvényét, akkor megérted azt is, hogy soha sem vagy egyedül. Legkevésbé pedig olyankor, amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy."
/Vereb István Lauder könyvkiadó/
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Csoma Irén: Elhagyatva -- vallásos vers
  2019-01-19 14:49:03, szombat
 
  Ha életed útján elhagyott mindenki,
Ha fájó könnyeid nem törli le senki,

Ha már nincsen társad ezen a világon,
ha már nincsen ember, aki melléd álljon,
mikor már úgy érzed, mindent elvesztettél,
eltűnt minden célod, amit úgy kerestél.

Ha már nincsen aki, mosolyra fakasszon,
ha már nem találod, a mi nyugtot adjon,
s lelkednek nincs csendje, csak nagy zűr zavarja,
arcod a fájdalom éles könnye marja.

Ha már szíved húrját, a zúgó szél rázza,
s lelkedet a bánat sötét óceánja.

Ha már úgy érzed, hogy tested összeroppan,
szíved a sebektől, tán utolsót dobban.

Ne dobd el reményed, míg utadat járod,
még mindig marad egy, igaz hű Barátod.

Ha majd Ő áll melléd, a hullámok szűnnek,
s egedről a felhők, gyorsan elrepülnek.

Eltűnik a szélvész, vihar orgonája,
s megpihen a gálya, tépett vitorlája.

Utolsó könnycseppek, némán legördülnek,
lelked fájdalmai, lassan csendesülnek.

Zilált életednek, már ismét van célja,
van aki szívedet féltse, hazahívja.
Van, Ki simogasson, van, Aki szeressen,
van, Ki kézen fogva, menny felé vezessen.

Ha azt hiszed, itt lent, mindent elvesztettél,
ha előre mentek, akiket szerettél.

Ha tán azt gondolod, most már egyedül vagy,
van még egy Valaki, aki árván nem hagy.
Van még egy Valaki, kihez odafuthatsz,
van még egy Valaki, Akit átkarolhatsz.
Van még egy valaki, Akit megölelhetsz,

Akitől igazi békességet nyerhetsz.
Tudod testvér ki az? Ki a te Barátod?
Menj a Golgotára, ott majd megtalálod!
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Sinkovits Imre: Piéta
  2019-01-11 10:08:30, péntek
 
  Csillagmécses világánál jöttem Hozzád, Mária,
Fáradt fejem lehajtani, Vigasztalás Asszonya.
Hó-magányban, át az erdőn, Hold-ív vándora kísért,
szél a bükkösök sorával zsoltárhangokat cserélt.

Fölemelem tekintetem, keresem a fényedet,
amely könnyít éjszakámon, s forrásodhoz elvezet.
Szomjazó virágok arca, mitől mindig felderül
virág-ember árvasága, szeretetté fényesül.

Keresem a virágaid, száraz kórót tép a szél,
nyári vizek tükre-fodrán jeget kopácsol a tél.
Dermed idebenn is, látod, lelkem ékes hajlama,
oldozd sugaras kezeddel, Napba öltözött Anya.

És a szavak tőre élét tompítsd,
országunk szívét ön fiától át ne döfje.
Gyűlöletnek késhegyét távoztasd e néptől messze,
Már eleget szenvedett.
Megalázva idegentől rótta csak az éveket,
melyek most már mély kongással jelzik, utunk hol vezet:
barbár vörös egek alól, s keresünk reményeket.

Még magányos erdeinkben zarándoklunk éjszaka,
ám az úton elénk sietsz, Reménységünk Csillaga.
Kitárod kék köpönyeged, hová bízón térhetünk,
miként elődeink hitték, összetéve két kezünk.

Közbenjáró szavad által Szent Fiad, ki ránk tekint,
megbocsájtja vétkeinket, s megenyhíti mind a kínt.
Megnyitja a benső forrást, hitet támaszt, lelkeket,
és a sívó gonoszságban megőrzi az életet


Mihályfalvi János videója: SEGÍTS MEG MINKET, MAGYAROK NAGYASSZONYA!
Videó linkje: Link

Mihályfalvi János videója 2 Link

Szalézi Ifjúsági Mozgalom videója Link
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Aranyosi Ervin: A medve imája
  2019-01-10 13:07:57, csütörtök
 
  ...... .........


Imádkozom jó Istenem,
hogy az erdőt hagyd meg nekem!
Ha a tél végére érünk,
maradjon még menedékünk!

Maradjon még helyünk élni
és ne kelljen attól félni,
hogy kivágják mind a fákat!

Hová költözzön az állat,
ha eltűnik élőhelye?
Legalább te törődj vele!

Hadd ne legyek hajléktalan,
ott élünk, hol elég fa van.
Csak az ember telhetetlen,
jól lakatni lehetetlen.

Itt mi - látod? - mind megférünk,
törvényeid szerint élünk,
Ok nélkül senkit sem bántunk,
természetnek sosem ártunk.

Csak az ember pusztít mindent,
jó Istenem, ments meg minket!
Ide hordja a szemetet,
lövöldözni, azt is szeret.

Minket üldöz a golyója,
mert nincsen sütni valója!
Vagyis élelme az akad,
mégis gyilkolja a vadat!

Nem éhségből, kedvtelésből,
kiverhetnéd a fejéből.
Hagyja már az erdőt élni,
ne kelljen itt többé félni!



Aranyosi Ervin © 2019-01-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Weöres Sándor:Kereszt-árnykép - vallásos vers
  2018-12-29 21:02:28, szombat
 
  A kereszt felső ága égre mutat,
nagy örömhírt tudat: ,,itt van a te utad"

a kereszt két karja a légbe szétszalad,
rajta sovány kezek tört vért virágzanak:

,,vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,
kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad"

a keresztnek alsó ága földre mutat:
,,vesződj: itt áss kutat, lásd benne arcodat."
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Reményik Sándor: Istenarc - Vallásos vers
  2018-12-29 20:59:56, szombat
 
  Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, miképp került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rám rakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

 
 
0 komment , kategória:  versek  
Mentes Mihály: Az Úr bennem - vallásos vers
  2018-12-29 20:57:49, szombat
 
  Vette a gyenge nádat az Úr;
Állította a magas hegyre.
És szólt: Tölgy légy, kemény, erős.
Ezer apró virágot fedj be.

Viharok zúgnak, meg ne hajolj.
Villámok zengnek: meg ne reszkess.
Túl viharon, túl fellegeken
Emeld fejedet az egekhez.

Vette a csöppnyi kis ibolyát;
Tette a kertnek közepére.
S mondotta: Rózsa légy, piros
Az ajkad, arcod, szíved vére.

Lila bánatok könnye ha mos,
Te mosolyogj, míg mások sírnak.
Égi kertemnek szépsége légy,
Mosolygás, béke, öröm, illat.

Fogta a tudatlan koldust az Úr;
Elindította messze útnak.
S mondotta: Légy az apostolom,
Vezér, ki után ezrek futnak.

Rajongnak érted: vissza ne nézz!
Kővel dobálnak: menj előre!
Akarom koldus, hogy Te vezess
Ezer lelket a hegytetőre.

Kemény derekam, arcom ragyog:
Zeng a szavam: életem oly dús...
A nád vagyok, a könnyes ibolya
S az útszéli tudatlan koldus.

De magamban hordom Istent,
Az Eget minden sugarastól:
Ő az Erő, Jóság, Igazság,
Ő a tölgy, rózsa és apostol
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Reményik Sándor: Béke
  2018-12-27 10:34:25, csütörtök
 
  - Egy csodálatos verssel kívánom nektek, hogy Isten békéjét mindannyian megtaláljuk itt , ebben a kis kápolnában! Reményik Sándor megfogalmazta a megfogalmazhatatlant !
Ez történik itt, a Szent Pió kápolnában!!! Talán üdvözölhetnénk is az ide látogatókat ezzel a verssel!?
Szeretettel, Medgyesi Zsuzsi

Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent

Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép

S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.

Orkán ordíthat aztán oda kint,
Robbanhat ezer bomba: kárba ment,
De kárt nem okozott.
Bent: Csend.

A Béke itt kezdődik.
Bent: Csend.
Isten hozott.

 
 
0 komment , kategória:  versek  
Ady Endre: Finita
  2018-12-14 20:56:02, péntek
 
  Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott.
Hogy maga jobban játszott, mint én?...
...Magának jobb szerep jutott!
Én egy bolond poétát játszottam,
Ki lángra gyúl, remél, szeret -
Maga becsapja a poétát,
Kell ennél hálásabb szerep?!...

Kár, hogy kevés volt a közönség.
Nem kapott illő tapsokat,
Pedig ilyen derék játékért
Máskor kap rengeteg sokat.
Mert e szerep nem most először
Hozott magának nagy sikert:
Volt már olyan bolond poéta,
Aki magának hinni mert...

Én magam e csúfos bukásért
Vádolni nem fogom soha,
Ez volt az utolsó csalódás,
A szív utolsó mámora.
Egy percig újra fellángoltam,
Álom volt, balga, játszi fény;
Megtört egy kegyetlen játékon,
Leáldozott egy lány szívén...

Vége van. A függöny legördült,
Végső akkordot rezgő a húr,
Elszállt a hitem, ifjúságom,
Utolszor voltam trubadúr...
Eddig a vágy hevéért vágytam,
Most már a hitben sincs hitem,
Ártatlanság, szűzi fehérség
Bolond meséjét nem hiszem.

Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott,
Rám tán halálos volt a játék,
Magának érte taps jutott.
Így osztják a babért a földön,
Hol a szív sorsa siralom...
...Hány ily darab játszódott már le
Ezen a monstre-színpadon
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Nichi-ya Nikoletta: Napkelte
  2018-12-09 12:03:28, vasárnap
 
  ...... .....


Lágy szellő simogat, kedves minden pillanat,
hamarosan rám köszön egy újabb pirkadat.
Ébred a Nap, látom, ahogy már felfelé kúszik,
életet adó sugara egészen a fellegekbe nyúlik.

A táj még csendes, homály fedi a kopár rétet,
de az árnyak játékának végül a Nap vet véget.
Színaranyra festi az összes korán kelő felleget,
s melegséggel tölti meg a magányos lelkeket.

A gyenge óriásból lassan egy kis királlyá változik,
mely mindenkit elvakít, majd este úrként távozik.
Még egy utolsó fotó, s én is fejet hajtok előtte,
de a napkelte oly csodás, hogy sosem elég belőle.

Forrás: poet.hu
...... .....

 
 
0 komment , kategória:  versek  
     1/152 oldal   Bejegyzések száma: 1514 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 4 db bejegyzés
e hónap: 296 db bejegyzés
e év: 296 db bejegyzés
Összes: 37003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 640
  • e Hét: 11824
  • e Hónap: 47171
  • e Év: 47171
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.