Belépés
maroka.blog.xfree.hu
"Legyen béke és szeretet szívedben Boldogságod sose érjen véget" Antal Mária
1951.01.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/148 oldal   Bejegyzések száma: 1472 
Ó Mária! Nyugszik a nap, - vallásos vers
  2018-10-17 16:58:56, szerda
 
  Ó Mária! Nyugszik a nap,
Íme eljő az alkonyat.
Légy Te csillag,légy Te holdvilág,
Míg vissza tér a napvilág.

Jöjj el tündöklő csillag,
Vigyázz reánk anyánk,
Ne hagyj Íme újra felkeresünk,
Jöjj segíteni ha elesünk.

Bár életünk nem szennytelen,
Ne hagyj magunkra védtelen.
Bár ismét többször vétettünk,
De Te Szent szűz légy mellettünk.

Nyerd meg bűnösök bocsánatát,
Űzd el testünk vétkes vágyát.
Gátolj veszélyt,és siralmat,
Hozz testi lelki nyugodalmat.

Kegyes fényed ha bátorít,
A sötét éj nem szomorít.
Éjfélkor is van hajnalunk,
Ha Te ragyogsz,ó csillagunk.

Add,hogy új napra virradjunk,
És Szent Nevedben vigadjunk.
Dicsérjük azt,Akit szültél,
Téged is ki anya lettél!
ÁMEN!
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Aranyosi Ervin: Nevettél már ma?
  2018-10-14 14:43:03, vasárnap
 
  ...... ........... .............


Hé, Te ott a képernyőnél,
nevettél már eleget?
Hagytad, hogy a barátokra
áradjon a szeretet?

Szétküldted már mosolyodat,
jól indult ma a napod?
Küldök neked én is egyet,
mosolyogj, ha megkapod!



Aranyosi Ervin © 2013-11-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Fülöp Ági: Csillagösvény - vallásos vers
  2018-10-13 21:00:42, szombat
 
  Fáradt napnak báján
Hajbókol a sötét.
Bús sóhajok szárnyán
Dalol az esti fény.
Habfelhőknek tükre
Fátylat ejt a tájra
Milliónyi fűszál
Mosolyog egymásra.

Váratlanul, csendben
Nesztelen léptekkel.
Sorra felragyognak
Sajátos létükkel.
Milliárd csillagnak
Tündöklő pompája
Égi mezőn kúszik
Fényes ragyogása.

Olyan ez a látkép!
Mint egy örök álom!
Éjszakának leplén
Holdvilágos nyáron.
A misztikus csendben
Ölelni a semmit!
Távol minden zajtól
És várni valamit.

Csend honol mindenütt!
Hegyen, völgyön, vízen.
Ezernyi pillanat
Körbefon merészen.
Tovasikló nesznek
Köpenyébe bújva.
Rejtőzik a SORSNAK
Valódi, nagy titka...

Csillagösvény terve
Szívekben a neve.
Csillagösvény vágya
Szeretetnek álma!
Nagy természet vállán
Éjnek ölelése.
Holdvilágos égbolt
Magasztos dicsfénye!

Sötét lepel borul
Földgolyónak hátán.
Van egy másik világ
Örökös fényházán.
Ott mindenki boldog!
Öröm van s vigasság!
Angyali seregek
Uram! Asztalodnál.

Nyitva van egy nagy könyv
Életnek SZENT KÖNYVE.
Gyászbetűkkel írva
Ártatlanok neve.
Ők azok e Földön
Felnőttek, gyerekek
Akiknek halála
Fájdalmat jelentett.

Gyűlöletből, dacból
Gonosz hidegvérrel
Tiporva megöltek
Sújtod büntetéssel!
Nem lesz maradásuk
Újjászült világban!
Csak akiknek neve
ÉLETKÖNYVBE írva.

S azoknak, akik
A halálból újra
Elveszett életük
Kapják ajándékba.
Csillagösvény úton
Igazságod lángja!
Csillagösvény fölött
Világít lámpása!

Tűnődve csodálni
Hatalmas művedet!
Világmindenséget!
Átfogó tervedet!
Örök, igaz Isten!
Porszem gyermekeid...
Felfogni sem bírjuk!
Hatalmas tetteid!

Égitestek útja
Csillagok járása.
Földi létezésünk
Emberi képmása.
Fejet hajt.Ó! Minden!
Alázatos szívvel
Fenyvesek suttognak
Álmos szenvedéllyel.

Katicabogárka
Összehúzza magát.
Bóbiskoló madár
Éjfélnek homlokán.
A mély, fáradt csendben
Álomország vára.
Ékes színpompával
Vendégeit várja!

Életünk ösvényén
Fogod kezünk Uram!
Segíted lépteink
Te Mindenható vagy!
Csak a SZERETET az
Ami sosem tétlen!
Fogadjuk szívünkbe
Ő egy örök mécses!
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz I. II.
  2018-10-11 17:13:39, csütörtök
 
  Szaval: Mácsai Pál Videó Link

A magyarokhoz I.
Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorait nyomorult hazádon?

Nyolc századoknak vérzivatarja közt
Rongált Budának tornyai állanak,
Ámbár ezerszer vak tüzedben
Véreidet, magadat tiportad.

Elszórja, hidd el, mostani veszni tért
Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok
Dúlják fel e várt, mely sok ádáz
Ostromokat mosolyogva nézett.

Nem ronthatott el tégedet egykoron
A vad tatár khán xerxesi tábora
S világot ostromló töröknek
Napkeletet leverő hatalma;

Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő
Századja s titkos gyilkosaid keze,
A szent rokonvérbe feresztő
Visszavonás tüze közt megálltál:

Mert régi erkölcs s spártai férfikar
Küzdött s vezérlett fergetegid között;
Birkózva győztél, s Herculesként
Ércbuzogány rezegett kezedben.

Most lassu méreg, lassu halál emészt.
Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki
Szélvész le nem dönt, benne termő
Férgek erős gyökerit megőrlik,

S egy gyenge széltől földre teríttetik!
Így minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
Róma ledűl, s rabigába görbed.

Mi a magyar most? - Rút sybaríta váz.
Letépte fényes nemzeti bélyegét,
S hazája feldúlt védfalából
Rak palotát heverőhelyének;

Eldődeinknek bajnoki köntösét
S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,
A nemzet őrlelkét tapodja,
Gyermeki báb puha szíve tárgya. -

Oh! más magyar kar mennyköve villogott
Atilla véres harcai közt, midőn
A fél világgal szembeszállott
Nemzeteket tapodó haragja.

Más néppel ontott bajnoki vért hazánk
Szerzője, Árpád a Duna partjain.
Oh! más magyarral verte vissza
Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát!

De jaj! csak így jár minden az ég alatt!
Forgó viszontság járma alatt nyögünk,
Tündér szerencsénk kénye hány, vet,
Játszva emel, s mosolyogva ver le.

Felforgat a nagy századok érckeze
Mindent: ledűlt már a nemes Ílion,
A büszke Karthágó hatalma,
Róma s erős Babylon leomlott.


A magyarokhoz II.
Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tőre dühös viadalra készti.

Egy nap lerontá Prusszia trónusát,
A balti partot s Ádria öbleit
Vér festi, s a Cordillerákat
S Haemusokat zivatar borítja.

Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,
A Dardanellák bércei dörgenek,
A népek érckorláti dőlnek,
S a zabolák s kötelek szakadnak.

Te Títusoddal hajdani őseid
Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk
A bölcs tanács s kormány figyelmén
Állni-tudó legyen a habok közt.

Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!
Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély,
Nem félek. A kürt harsogását,
A nyihogó paripák szökését

Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.
Ez tette Rómát föld urává,
Ez Marathont s Budavárt híressé.
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Berzsenyi Dániel: Fohászkodás - Vallásos vers
  2018-10-11 17:09:43, csütörtök
 
  Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

A legmagasb menny s aether Uránjai,
Mellyek körülted rendre keringenek,
A láthatatlan férgek: a te
Bölcs kezeid remekelt csudái.

Te hoztad e nagy Minden ezer nemét
A semmiségből, a te szemöldöked
Ronthat s teremthet száz világot,
S a nagy idők folyamit kiméri.

Téged dicsőit a Zenith és Nadír.
A szélveszek bús harca, az égi láng
Villáma, harmatcsepp, virágszál
Hirdeti nagy kezed alkotásit.

Buzgón leomlom színed előtt, Dicső!
Majdan, ha lelkem záraiból kikél,
S hozzád közelebb járulhat, akkor
Ami után eped, ott eléri.

Addig letörlöm könnyeimet, s megyek
Rendeltetésem pályafutásain,
A jobb s nemesebb lelkeknek útján,
Merre erőm s inaim vihetnek.

Bizton tekintem mély sírom éjjelét!
Zordon, de oh! nem, nem lehet az gonosz,
Mert a te munkád; ott is elszórt
Csontjaimat kezeid takarják.

[1807-1808 körül. Végleges formája: 1810]

Videó Link

- Elmondja: özv. Juhász Bertalanné 94 éves korában
Videó Link
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Te velem vagy, Jézusom - vallásos vers
  2018-10-11 15:00:22, csütörtök
 
  ...... ......


Ha fájó szívvel kell látnom,
hogy legjobb barátaim elhagynak egymás után,
Te velem vagy, Jézusom.

Ha a göröngyös utat társtalanul kell tovább rónom,
Te velem vagy, Jézusom.

Ha az életben mindenkitől elhagyatva állok,
Te velem vagy, Jézusom.

Ekkor érzem valójában közelségedet,
hogy velem vagy, Jézusom.

Amikor a legelkeseredettebb harcomat vívom,
Te velem vagy, Jézusom.

Tudom, amikor a harcból győztesen kikerülök,
Te mellettem vagy, Jézusom.

Tudsz rólam mindent,
s amikor szívemet elönti a bánat és a keserűség,
Te velem vagy, Jézusom.

Meghallod szavamat,
s amikor halálfélelmemben riadtan menekülök hozzád,
Te velem vagy, Jézusom.

Velem vagy akkor is, ha a szomjúságtól aléltan,
csaknem elpusztulva fekszem...

Vezetsz engem a hosszú úton a cél felé,
ahol már nem lesz többé küzdelem és harc,
ahol örökké melletted lehetek, Jézusom.
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Sík Sándor: Verses imádság
  2018-10-08 11:33:37, hétfő
 
  Bár mi gyakran megfeledkezünk Istenről, Ő soha sem feledkezik meg rólunk.
.....


Te vagy a Fészek,
Puha vagy, édes és meleg.
S én oly keveset gondolok veled,
És oly sokszor máshova nézek,
És megvetem a régi fészket,
A régi meleget
És a régi egyformaságot.
Szédülő fejem vándorolni késztet,
Keresni más vidékeket,
Szivárványszínűbb új világot
És ismeretlen fészket

És elmegyek, örök elégedetlen,
Hazátlan bujdosó gyanánt,
És sose tudom, mért sírós a kedvem,
És nem tudom, mi bánt
És szállok, szállok messze földeken,
Szüntelenül és pihenéstelen,
És egy sajgó vágy egész életem:
A régi Fészek melegére.

És te vagy az Anyamadár,
És én vagyok pelyhes fiókád,
A csupa-vakság, a csupa-mohóság,
Aki mindig máshova vágyik,
Akit hív minden félhomály.
És botorul és elbízottan
Kiszállok bizakodva, bátran
Nap-nap után. És te utánam
Sírva nézel és gondsújtottan.

És én nyugalmat nem találok
Sehol a végtelen világon,
Mert ott sír bennem, bárhol járok,
Aggódó, fájó csipogásod
Hívogató, síró zenéje.
És mindenhonnan visszavágyom
Szerelmes Szíved melegére.

Te vagy a Sziklaszál,
Melyen a fészkem épül,
Amely az apró dombok tömegébül
Messze-magasra szökken
és magában,
Egy-óriás-magában áll.
És röpke szárnyam, fürge lábam
Akárhová visz engemet,
Csak körötted keringhetek,
És nem lehet távozni tőled
S nem látni téged nem lehet.

Bejárhatom a rég halott időket,
És lelkem messze jövendőkbe
szállhat:
Nem lehet vissza nem kívánni
Amaz egyetlen Sziklaszálat.

Te vagy a Hegy,
És a hegyet nem lehet túlrepülni,
Te vagy a Völgy,
És a völgyből nem lehet kirepülni.
Te vagy a Lég,
És a leget nem lehet átrepülni.
Te vagy a Föld,
És a földről nem lehet fölrepülni.
És Te vagy a Határ:

Csak tebenned lehet repülni:
Itt nem lehet és nem szabad,
Csak szépen, csendesen megülni
És énekelni és örülni.
Mert Te vagy minden:
a szirt és a fészek
S a szerelmes anyamadár.
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Vass Albert: A nagy titok - novella
  2018-10-08 00:13:01, hétfő
 
  Itt olvasható Link  
 
0 komment , kategória:  versek  
Vass Albert: Zsoltár és trombitaszó - novella
  2018-10-08 00:06:38, hétfő
 
  Zsoltár és trombitaszó - novella itt olvasható Link  
 
0 komment , kategória:  versek  
Vass Albert: Amikor a bujdosó Istennel beszélget vallásos
  2018-10-08 00:00:29, hétfő
 
  Videó Link

Uram, én nem tudom az igazságot
miképpen osztogatod ezután,
hogy mindenkinek bár maréknyi jusson.
Annyit tudok csak: esztendeje immár,
hogy végigdúlt a vihar otthonunkon.

Tudnod kell Uram, hisz mindent tudó vagy:
nem akartunk mi semmi mást, csak élni.
Szántani, vetni és remélni
Szántani, vetni és remélni
jó munkáért vidám aratást.

Nem imádkoztunk sokat, az igaz.
De szerettük a világodat, Uram,
ahogy megadtad: gondokkal telítve,
búval és örömmel fűszerezve,
a tövisek között egy-egy virág...
szép volt Uram, jó volt a világ.

Szerettük a patakodat, mely zengve
selyempartok közt vígan szökdösött.
A szellőt, ahogy hegyeidről este
virágillattal megrakódva jött.

Hajnalodat, amikor bokrétásan
felkacagott az ablakunk alatt.
Szerettünk minden bokrot, fát, virágot,
pillangót, felhőt, madarat...!

Apánk kezét. Anyánk mosolyát.
Kisgyermekünk első kacaját.
A csókot, ahogy lányajkon kigyúlt.
A vágyat, mikor fellegekbe nyúlt,

Feléd, Uram, akár a jegenye!
Jövendőt kért! Békét és életet!
Mégis a bal kezed mozdult elénk
s reánk bocsátottad a végzetet.

Most már igazán nem tudom: a sorsot
hogyan s miképpen rendezed.
De bujdosók könnyében s bánatában
nem lelheted Uram a kedvedet.

Uram, nekünk ez a föld idegen.
Az ég sem derít itt sugarat miránk.
Bajor erdőkön bujdosó magyarnak
bogáncsos úton nem terem virág.

Más itt a szél. Másként suhog az erdő.
Más nyelven szólnak a patakok.
Bozót tépi a bujdosó magyart,
kivert, hazátlan árva és zavart..
.
Uram, Te ezt így nem akarhatod!
Amerre járunk: köd lepi az erdőt.
Nyögnek a fák és tövisek sebeznek.
Bármerre indul céltalan nyomunk:
még az ösvény is átfordul keletnek.

Uram! Rendeld már, hogy hazamehessünk!
Mindegy hogyan és mindegy, milyen áron!
Nem akarunk örökké bujdokolni
ezen a zord, otthontalan világon!

Ha kell gyalog is, éhesen, vacogva,
tépett lélekkel és halálra váltan:
csak otthon legyünk egyszer a hazánkban!
Vert farkas mellé farkasnak beállunk,

vagy koldusnak a templom küszöbére,
rabnak, ha kell, testvér-rabok közé:
csak haza jussunk végre!
Hogy beszélhessünk magyarul a földhöz
s megértsük, amit zúgnak a szelek...!

Ha Sodoma láttán kővé változom:
Uram, én akkor is haza megyek!
Nincsen napodnak máshol melege.
Sehol sem olyanok a csillagok.

Ha százszor átkozott is az, aki magyar:
nem lehetek más, ha egyszer az vagyok...!
Add újra látnom apámat, anyámat,
vagy sírjukat bár, ha többet nem lehet...

Hadd roskadjak egy üszkös rom tövébe
eldobva végre a vándorbotot
s úgy súgjam megadással: Miatyánk...
sokat vétettem Ellened s nagyot...
de nézd: megtörtént a Te akaratod.

/Bajorerdő, 1945./
 
 
0 komment , kategória:  versek  
     1/148 oldal   Bejegyzések száma: 1472 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 285 db bejegyzés
e év: 3930 db bejegyzés
Összes: 35575 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2844
  • e Hét: 7397
  • e Hónap: 108354
  • e Év: 1488744
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.