Belépés
maroka.blog.xfree.hu
"Legyen béke és szeretet szívedben Boldogságod sose érjen véget" Antal Mária
1951.01.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/40 oldal   Bejegyzések száma: 392 
Férfi Kézilabda V.B. végeredménye
  2021-01-31 19:57:04, vasárnap
 
  ...... ............



...... ........... ............


A Dán csapat megvédte a V.B. bajnoki címét
...... ..........


Nagyobb kép Link
...... ........... .....



...... ..........



További helyezések:
9. Szlovénia
10. Portugália
11. Argentína
12. Németország
13. Lengyelország
14. Oroszország (az Orosz Kézilabda Szövetség csapata néven)
15. Horvátország
16. Svájc
17. Fehéroroszország
18. Brazília
19. Japán
20. Izland
21. Bahrein
22. Algéria
23. Észak-Macedónia
24. Uruguay
25. Tunézia
26. Ausztria
27. Chile
28. Kongói DK
29. Marokkó
30. Angola
31. Koreai Köztársaság
a Zöld-foki Köztársaság csapata visszalépett.
 
 
0 komment , kategória:  Egyéb sport  
Nincs trónfosztás – Dánia megvédte címét a férfi kézi-
  2021-01-31 19:18:55, vasárnap
 
  - A dán kézilabda-válogatott 26-24-re legyőzte Svédországot a torna döntőjében, és megvédte világbajnoki címét az egyiptomi férfi világbajnokságon.
Kairó, zárt kapuk mögött,játék vezetők:: Raluy López, Sabroso Ramirez (spanyolok)
lövések/gólok: 45/26, illetve 47/24
gólok hétméteresből: 2/1, illetve 4/3
kiállítások: 8, illetve 6 perc
- A 17. percben alakult ki először kétgólos különbség a csapatok között, ekkor az olimpiai bajnok dánok vezettek 8-6-ra. Később a svédek egy 3-0-s sorozattal fordítottak, ám a szünetben ismét döntetlen volt az állás.
Mindkét csapat rendkívül összeszedetten és felkészülten játszott a második felvonás elején is, majd a dánok egy 5-1-es szériával elléptek, és a 49. percben először volt három találat az előnyük. Niklas Landin védéseire alapozva a címvédő a hajrában sem engedte ki kezéből az előnyt, és veretlenül nyerte meg a tornát.
A dánok ötödik alkalommal játszhattak vb-döntőt, és három vereség után már a másodikat nyerték meg. A svédek 2001 után kerültek ismét vb-döntőbe, ez volt a nyolcadik fináléjuk, négyet megnyertek - legutóbb 1999-ben éppen Egyiptomban - és négyet elveszítettek.
A mezőny legeredményesebb játékosa Mikkel Hansen volt, aki 12 lövésből hét gól lőtt, a PSG sztárját választották a torna legértékesebb játékosának is. A svédek közül Hampus Wanne ötször talált be. Niklas Landin 15 védéssel járult hozzá a sikerhez.
A dánok legutóbb négy évvel ezelőtt - 2017. január 22-én - veszítettek vb-mérkőzést, amikor Albertville-ben kikaptak a magyar válogatottól a nyolcaddöntőben.
Nagyobb kép Link
...... .............



...... ..........




- Bronzérem: Spanyol ország, miután legyőzték a Francia országot 35:29-re
...... .........

 
 
0 komment , kategória:  Egyéb sport  
Pablényiné Piroska. A virág
  2021-01-31 17:36:27, vasárnap
 
  Felhők fölött , fönn az égen,
A világűr leg csücskében,
Vígan élnek az Istenek.
Jóságosak és kegyetlenek

Figyelik a mindenséget.
A milliárdnyi csillagképet.
És ha a Földre téved szemük,
Ez vált ki köztük nagy derűt.

Az emberiség oly sokra tartja magát,
Azt képzeli, övé az egész világ !

Van aki a múltat kutatja,
És még vitatkoznak is rajta,
Hogyan keletkezett az élet ?
De ez a vita sohasem ér véget.

Ki azt állítja, egysejtűből keletkezett,
Más szerint a földre ufó érkezett
Hiába fejlődik a technika, a tudomány,
Válaszokba nagy a bizonytalanság, hiány.

Az emberek másik része ,
Áhítattal néz az égre
A ködön túl, várja a csodát.
Egy jelet. Az Istenek válaszát.



2021-01-31
 
 
0 komment , kategória:  versek  
Bosco Szent János ÁLDOZÓPAP 01.31
  2021-01-31 11:06:12, vasárnap
 
  Aki az itáliai Castelnuovo d'Asti-ban született 1815. augusztus 16-án és Torinóban halt meg 1888. január 31-én...
Krisztus szerinti áldozópap,
hitvalló keresztény,
az utcagyerekek nagy apostola,
az ifjúság keresztény nevelését végző Szalézi Szent Ferencről elevezett szerzetesrend alapítója...
Bosco Szent János látomása az Egyház jövőjével kapcsolatban:
1862. május 30-án Don Bosco azt álmodta, hogy egy csupasz sziklán állt, maga előtt a végtelen tengerrel. A hullámokon rengeteg vitorlás hadihajó sorakozott fel csatarendben. A hajók többségének orra vasból készült, és fedélzetük ágyúkkal, puskákkal és mindenféle más fegyverrel volt felszerelve. Egyértelműen látható volt számára, hogy egy sokkal nagyobb és magasabb hajót (az Egyházat) igyekszenek éles orrukkal felsérteni, felgyújtani és bármi módon megkárosítani. A nagy hajó oldalán és farvizén számos kisebb hajó és csónak úszott, látható módon hozzá igazodva, s mintegy megvédve az ellenséges flotta támadásaitól. A szél azonban az ellenségnek kedvezett és a felkavart tenger is - úgy tűnt - az ellenséget segíti.
A távolban, nem nagy távolságra egymástól két oszlop volt látható a tarajos hullámok közt kiemelkedve. A magasabbikon egy hatalmas Szentostya ragyogott, alatta egy táblával: Salus credentium (a hívek üdvössége). Az alacsonyabb oszlopon pedig a Boldogságos Szűz szobra állt, e felirattal: Auxilium christianorum (a keresztények segítsége).
A pápa a nagy hajó kapitányaként felmérve az ellenség ádáz dühét, mely veszélyeztette szövetségeseit, magához rendelte hajójára a kisebb járművek parancsnokait. De a vihar egyre hevesebb lett, és a parancsnokoknak vissza kellett térniük vitorlásaikra. Mikor a szélvész egy kissé elcsendesült, a pápa másodszor is magához hívatta őket. Ekkor a vihar hirtelen megerősödött, s a pápa a kormánykeréknél állva igyekezett hajóját minden erejével megfeszítve a két oszlop közé kormányozni, de a vihar csak fokozódott és még bőszültebben söpört végig a tengeren. Az ellenség megpróbálta a pápa hajóját újfent elsüllyeszteni és égő anyagok átdobálásával felgyújtani. Minden ellenséges objektum össztüzet zúdított a pápa hajójára.
Az összpontosított támadás azonban, a számos fegyver bevetése ellenére is sikertelen maradt, mert a pápai hajónak sikerült szabadon és biztosan átszelnie a tengert, holott minden oldalról komoly támadásnak volt kitéve. Számos sérülést és léket is kapott, azonban egy lágy szellő, mely az oszlopok felől támadt (a Szentlélek szele), azonnal betömte a sérüléseket, sőt az Egyház hajójának vitorlái újra kidagadtak a széltől. Ekkor támadók hajóin nagy zavar támadt, mert felrobbantak az ágyúcsövek, repedések és törések keletkeztek, ennek következtében jó néhányuk elsüllyedt a tengerben.

Könyörögjünk!
Istenünk, te Bosco Szent János áldozópap személyében
atyát és tanítómestert ajándékoztál a fiataloknak.
A mi szívünk szeretetét is gyújtsd lángra,
hogy egészen neked éljünk, és mindenkit hozzád vezessünk.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.

Böjte Csaba testvér videó Link
 
 
0 komment , kategória:  Férfi szentek  
Pio atya gondolatai – Bölcsességek az év minden napjár
  2021-01-31 10:56:03, vasárnap
 
  ,,A világ megmaradhat a Nap nélkül, de szentmise nélkül nem." (Pio atya)
Az élete nagy részében az olaszországi San Giovanni Rotondo kapucinus kolostorában élt és meghalt Szent Pio atya (1887-1968) neve immár fogalommá vált a katolikus hívők számára; története a XX. század misztikájának önálló fejezete. A Lazi Könyvkiadó által megjelentetett kötetben az egyháztörténelem egyetlen stigmatizált papjának bölcsességeit olvashatjuk az év minden napjára.
A jelenlegi egyházfő emlékeztet rá: Pio atya ,,megtapasztalta a szeretetből felajánlott fájdalom nagy titkát. Így egyetlen cseppből az irgalom széles folyamává vált, amely a kiszáradt lelkeket öntözte, és az élet oázisát alakította ki mindenhol a világon." A lengyel pápa pedig leszögezte: ,,Pio atya élete és küldetése azt tanúsítja, hogy a szeretettel elfogadott nehézség és fájdalom az életszentségre vezető úttá válik, amely megnyílik a nagyobb jó irányába, amit egyedül a mi Urunk tart számon."


Magyar kurír oldalonLink
 
 
0 komment , kategória:  Pio atya és szent Charber  
Több sincs királyfi - mese gyerekeknek
  2021-01-31 10:52:11, vasárnap
 
  Aki olvasni szeret, az az unalom óráit, amelyek elkerülhetetlenek életünkben, gyönyörűséges órákra cseréli fel."
(Montesquieu)
...


Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, volt egyszer egy öreg király, akinek Salamon volt a neve. Ennek a királynak annyi országa volt, hogy maga sem tudta, hány. Nem is ismerte valamennyi országát: azt hitte, ahány ország csak van a világon, az mind az övé, hogy nincs is rajta kívül király. De hiába volt Salamon királynak az a rengeteg sok országa, nem talált abban semmi örömet, mert nem volt sem fia, sem leánya.
Sokat tűnődött, búslakodott Salamon király, de még a felesége is, hogy ha ők meghalnak, kire marad az a sok ország. Egyszer kimegy Salamon király a feleségével a kertbe, sétálgatnak, gyönyörködnek a fákban, a virágokban, s amint mendegélnek, az öreg királyné hirtelen megállapodik egy tüskebokor mellett, s azt mondja az urának:
- Nézzen ide, kigyelmed, milyen csuda ez! Ebből a tüskebokorból kinőtt egy fehér liliom, s nincs sehol megsérülve, pedig csupa tüske fogja körül.
- No, ez igazán csuda - mondja a király is.
Sokáig nézik a liliomot, gyönyörködnek benne, s amint nézik, nézdegélik, egyszerre csak kiröppen a tüskebokorból egy madár. Lenéznek a bokor aljába, s hát ott egy fészek van, s a fészekben négy madárfióka. Nézi, nézi a királyné a madárfiókákat, s amint nézi, kicsordul a könny a szemeiből, aztán nagy búsan felsóhajt:
- Ó, édes jó uram, lám ennek a madárnak is van gyermeke, csak nekem nincs. Pedig elég lenne nekem, ha akkora is, mint ez a kis bogárka, mely itt mászkál a bokor tövében!
No, hogy történt, hogy nem, a következő reggel, mikor felébredett a királyné - mit látnak szemei! -, egy aranyhajú gyermek gügyög az ágyában. Hej, lett erre öröm, de olyan nagy öröm, hogy el nem tudom mondani. Salamon király egyszeribe összehívatta az ország bölcseit, s megparancsolta nekik, hogy üljenek be egy szobába, és ottan tanakodjanak, hogy mi légyen a fiú neve.
- De olyan nevet találjatok - mondta a király -, amilyen több nincs a világon.
Összeülnek a bölcsek, gondolkodnak, tanakodnak. Egyik egyet mond, a másik mást mond, ajánlják a királynak, hogy ez a név is jó volna, ilyen sincs, olyan sincs. De a királynak egyik sem tetszett. Otthagyja a bölcseket, hadd tanakodjanak tovább, ő meg nagy búsan kimegy a palotából, sétál az udvaron, gondolkozik, töri a fejét. Amint ott sétálgat, bejön egy öreg koldusasszony, kinyújtja a kezét, alamizsnát kér, de a király rámordul:
- Hagyj engem, te koldusasszony; nem látod-e az arcomon, hogy nagy gondom, nagy bánatom van?
- Ugyan bizony mi gondja s bánhatja van, felséges királyom? - kérdi a koldusasszony. - Hátha én tudnék segíteni.
- Te tudnál segíteni, te koldusasszony, mikor ide hívattam a világ minden bölcsét, s azok sem tudnak tanácsot adni?
- Mondja meg felséged, hátha én tudok tanácsot adni.
- Hát jól van, te koldusasszony. Hallod-e, fiam született, s azt akarom, hogy annak olyan neve legyen, amilyen több nincs a világon.
Azt mondja a koldusasszony:
- Felséges királyom, eresszen be a bölcs urak közé, hadd beszéljek velük.
"Isten neki" - gondolja a király. Beereszti a koldusasszonyt, s mondja a bölcseknek, hogy mit akar, hallgassák meg.
Megáll a koldusasszony a bölcsek előtt, s mondja:
- Hát olyan nevet akarnak adni a királyfinak, amilyen nincs több a világon? No, bizony kár azon törni s fejüket. A királynak egyetlenegy fia van, akkor annak Több sincs az illendő neve.
Összenéznek a bölcsek, elmosolyognak, hajtogatják a fejüket, s mondják:
- Ez bizony jó név.
Mondja a király is:
- Szívem szerint szóltál, te koldusasszony, legyen a fiam neve Több sincs.
Annyi aranyat s ezüstöt adott nagy örömében a koldusasszonynak, hogy holtig urasan élhetett belőle.
Aztán teltek-múltak az esztendők, nőtt, nevelkedett a királyfi. Amikor úgy tíz-tizenkét esztendős forma lehetett, elkezdett gondolkodni, hogy vajon van-e az ő apján kívül több király a világon; van-e több ország az apja országain kívül.
Egyszer megszólítja az apját:
- Édesapám, én már sokat gondolkoztam azon, hogy van-e kigyelmeden kívül több király, s nekem úgy tetszik, hogy vannak még nagy s hatalmas királyok. Azok egyszer majd eljönnek ide, elfoglalják a mi országunkat. Jó volna, ha egy kicsit széjjelnéznék a világban, hadd látom, hogy mi van a mi országunkon túl.
- Ó, édes fiam - mondta a király -, tedd le erről a gondolatról az eszedet. Hidd el nekem, hogy rajtam kívül nincs több király, én legalább rajtam kívül senkinek sem hallottam a hírét. Ha én meghalok, tied lesz az egész világ. Ne félj, senki meg nem támad téged!
De a királyfit nem nyugtatta meg a király beszéde, tovább tűnődött, tovább gondolkozott.
Egyszer aztán álmában megjelent egy galamb, s az mondta neki a következőket:
- Ha a te apád azt hiszi, hogy rajta kívül nincsen király, rosszul hiszi, mert van még sok király, s azok között különösen egy, akinek éppen annyi országa van, mint a te apádnak. Ennek a királynak Absolon a neve. Van neki három fia s három leánya. Ez a három fiú folyton készülődik, hogy elfoglalja a te apádnak a földjét. Azt mondom én neked, hogy ne maradj itthon, készülj, s menj Absolon udvarába. Ha ottan megmutatod a vitézségedet, majd elmegy a kedve Absolon fiainak, hogy beüssenek a te apád földjére, s talán a tied lesz Absolon legkisebb leánya is, aki tehozzád egészen illendő.
Megy reggel a királyfi apjához, s mondja neki, hogy mit álmodott.
- Most már megyek, apám, addig nem nyugszom, míg Absolon király udvarát meg nem találom.
Hiába beszélt Salamon király, hiába sírt, könyörgött a királyné, a királyfinak nem volt maradása.
- Hát jól van, fiam - mondotta a király -, ha csakugyan elhagysz öreg napjainkra, menjen veled legalább a legvitézebb ezer katonám.
Mondotta a királyfi:
- Egy katona sem kell nekem, édesapám! Elég, hogyha velem jön az én hűséges szolgám, Habakuk.
- Akkor vigy magaddal aranyat, ezüstöt elegendőt. Megrakatok tizenkét szekeret. Elég lesz-e?
- Nem kell nekem, édesapám! Elég lesz száz tallér, abból is megélünk az én hűséges szolgámmal, Habakukkal.
- No, ha sem katonák nem kellenek, sem pénz nem kell, csak az a száz tallér, válaszd ki legalább a legszebb aranyszőrű paripát ménesemből.
Mondotta Több sincs királyfi:
- Nem kell nekem, édesapám, aranyszőrű paripa. Van egy sovány deres csikóm, az kell énnekem. Habakuknak is jó lesz az a vén fakó, amelyik a ménes után sántikál.
Mindjárt ki is ment a rétre Több sincs királyfi, vele ment Habakuk is, és hazavezették a deres csikót meg a vén fakót. Volt a padláson két régi kantár, azzal kantározták fel a lovakat. A pince hetvenhetedik vasablakában pedig két nyereg. Lehetett mind a kettő hatszáz esztendős. Azzal nyergelték fel. A kardok közül meg a legrozsdásabbat választotta ki Több sincs királyfi.
Akkor aztán elbúcsúzott apjától, anyjától keserves könnyhullatások közt. Szép csendesen kimentek az udvarból, ki a városból. De amint a városból kikerekedtek, egyszerre csak két hátsó lábára állott a deres csikó is, a vén fakó is, aztán nekiiramodtak, vágtattak hegyen, völgyön, bokron át, mint a sebes szélvész, rengeteg erdőkön keresztül, erdőből pusztaságra, pusztaságból erdőbe; reggeltől estig keresztülvágtattak vagy három országot.
Mikor már vagy hét napja volt, hogy elindultak hazulról, beértek egy rengeteg erdőbe. Éppen besötétedett. Néztek erre-arra, hogy hol verhetnének szállást. Megszólal Több sincs királyfi:
- Nézd, Habakuk, amoda nem messze valami tűzvilágot látok, menjünk oda, hátha szállást találunk.
Mennek a tűzvilág felé, s csakugyan egy kis házhoz érnek. De amint közelébe kerülnek, szalad velük szembe egy kilencfejű sárkánykutya rettentő ugatással, csak úgy szakad ki a torkából a tűzláng, hogy majd összeperzselte őket is, a lovukat is. De bezzeg Több sincs királyfi sem vette tréfára a dolgot, kirántotta rozsdás kardját, s úgy odavágott, hogy a kilencfejű sárkánykutyának egyszeribe leszakadt hét feje. De a sárkánykutyának még ez sem volt elég, még megvolt két feje, s rászökött a Több sincs királyfi lovára.
Még egyszer nekivágott Több sincs királyfi. Arra leszakadt a megmaradt két feje is a sárkánykutyának, hogy még vakkantani sem tudott.
Akkor szépen leszállottak a lóról, bementek a házba. Egy öregasszony ült az asztal mellett, éppen vacsorázott. De olyan öreg volt az az asszony, hogy az orra a földet verte. Köszönnek:
- Adjon isten jó estét, öreganyám!
- Adj' isten - fogadja az öregasszony. - Hát ti hogy tudtatok idejönni, hiszen aki még erre járt, mind szerteszaggatta az én sárkánykutyám?
Több sincs királyfi nem mert szólni. Az öregasszony kiszaladt az ajtón, elkezdte kiáltani a kutyáját. Azt mondja Habakuk:
- Felséges királyfi, jobb lesz, ha megmondjuk az igazságot, mert különben ez a vén boszorkány végére jár az életünknek.
A királyfi meg is fogadta Habakuk tanácsát, s utána szaladt a vénasszonynak.
- Ne hívja hiába a kutyáját, öreganyám, mert mi tűrés, tagadás, én bizony levágtam mind a kilenc fejét.
- No - mondja az öregasszony, szerencséd, hogy megmondtad az igazat, mert különben szörnyű halálnak halálával haltatok volna meg mind a ketten.
Azzal visszament a házba, jó vacsorát főzött Több sincsnek és Habakuknak.
Aztán kikérdezte mindenről, hogy hova indulnak, mi jóban járnak.
Mondja Több sincs királyfi, hogy Absolon király udvarába törekednek.
- Hej, fiam, hallottam a hírét Absolon király országának. Azt is tudom, hogy merre van, de hogy hol, azt már igazán nem. Hanem most csak feküdjetek le s aludjatok. Reggel majd beállítlak benneteket az útba, s addig meg ne álljatok, míg hét erdőn s hét pusztaságon keresztül nem mentek. A hetedik pusztaság után egy nagy fekete erdőbe értek. Annak a közepében lakik az én néném, aki egy híján kilencszáz esztendős. Járt ez a világnak minden szegletjén; bizonyosan tudja azt is, hogy hol lakik Absolon király.
Ott maradtak éjszakára, s reggel aztán továbbindultak. Abból az útból, amelybe az öregasszony beállította, ki nem tértek, úgy mentek keresztül hét erdőn, hét pusztaságon, s a hetedik pusztaság után értek abba a rengeteg erdőbe, ahol az egy híján kilencszáz esztendős öregasszony lakott. Csakugyan ott volt ennek az erdőnek a közepében az öregasszony háza. Látták messziről az ablakban a gyertya világát, de azt a házat is sárkánykutya őrizte, mégpedig tizenkét fejű. Mikor egy puskalövésnyire közeledtek a házhoz, felszökött a sárkánykutya, s szaladott elébük szörnyű ugatással. Ömlött a száján a láng mind a tizenkettőn, de ömölhetett, mert Több sincs királyfi nekivágott a kardjával, s egy vágásra kilenc feje esett le, mintha ott sem lett volna.
A sárkánykutya megfordult keserves vonítással, nagy véresen beszaladt a házba. Aközben a házhoz ért Több sincs királyfi Habakukkal. Leszálltak a lóról, megkötötték egy fához, aztán bementek a házba, s köszöntötték az öregasszonyt:
- Adjon isten jó estét, öreganyám!
- Adjon isten, fiam. De mondjátok meg, mit csináltatok a kutyámmal, hiszen máskor tizenkét embert is szerteszaggatott egyszerre! Hogy tudtatok idejönni?
- Hát bizony, öreganyám - mondotta Több sincs királyfi -, nem csináltam egyebet, csak kirántottam a kardomat, egyszer nekivágtam, s mindjárt leesett kilenc feje.
- Jól van, jól! - dörmögött az öregasszony. - Látom, hogy vitéz legény vagy, s nem is lesz nálam semmi bántódásod, de ugyan mondd meg, hol jársz itt, ahol a madár sem jár?
Mondja Több sincs királyfi, hogy Absolon király udvarába igyekezik, ha odatalálna.
- Az Absolon király udvarába?! Ennek előtte öt-hatszáz esztendővel jártam arrafelé - mondotta az öregasszony -, de most ugyan nem tudnék odatalálni. Azért ne búsulj fiam, holnap reggel itt lesznek az én népeim, amennyi csúszómászó s szárnyas állat van a világon, azok közül valamelyik majd csak eligazít.
No, ott maradnak éjszakára. Az öregasszony jó vacsorát adott. Vacsora közben elmondta Több sincs királyfi, hogy ki s mi ő, miért igyekszik Absolon király udvarába. Aztán lefeküdtek, aludtak reggelig, mint a bunda. De tovább nem is aludhattak, mert jött a tenger sok csúszómászó, szárnyas állat; volt krákogás, sivítás, brekegés, hogy azt hitte Több sincs királyfi, vége van a világnak.
Kimegy az öregasszony a házból, Több sincs királyfi is, Habakuk is utána, s kérdi az öregasszony az ő népeit:
- Melyik ismeri közületek Absolon király udvarát?
Hallgattak mind.
- Hát egy sem ismeri?
- Mi nem - mondották -, hacsak a sánta sas nem tudja, de az valahol elmaradt tőlünk.
- No - mondja az öregasszony -, takarodjatok, s ahol látjátok, találjátok, mondjátok meg neki, hogy egyszeribe itt teremjen.
Eloszlanak az öregasszony népei, ki erre, ki arra, s hát még egy óra sem telt belé, jött az öreg sas nagy lassan; húzta maga után az egyik lábát, a szárnya meg lecsüngött, seperte a földet mind a kettő.
- Hallod-e, sánta sas - kérdi az öregasszony -, ismered-e az Absolon király udvarát?
Felelt a sas:
- Hej, ismerem biz én. Ismerem az udvarát, ismerem minden országát, országainak minden szegletjét. Sok bárányt ragadtam én el Absolon király országaiból. Ott lőtték el a fél lábamat is, a tollamat is erősen megtépázták egyszer; még azt is tudom, hogy az én tollammal írják azokat a verseket, hogy el kell menni s el kell venni Salamon király országát.
- No bizony, ha tudod, hol van Absolon király országa, indulj, s mutasd az utat Több sincs királyfinak, mert ő oda igyekszik.
Megköszöni Több sincs királyfi az öregasszonynak az ő nagy jóságát, elbúcsúzik tőle illendőképpen, s mentek, amerre a sánta sas vezette. Hét nap s hét éjjel meg sem állottak, s akkor egy olyan magas hegy tetejére értek, hogy a fejük szinte beleütődött a csillagos égbe. Ott a hegy tetején azt mondotta a sánta sas:
- Nézz arrafelé, Több sincs királyfi. Ennek a hegynek az aljában van Absolon király városa, a város közepén a gyémántpalotája. Én tovább veled nem mehetek, hanem húzz ki a jobb szárnyamból egy tollat, azt a tollat szorítsd meg jól, s három zsírcsepp cseppen a tenyeredre. Azt a három cseppet jól kend rá, s mondjad: "Ott legyek, ahol akarok", s ott lész mindjárt, ahol akarsz, mégpedig olyan madár képében, amilyenben kívánod. Húzz ki a bal szárnyamból is egy tollat. Ez a toll olyan toll, hogy akármikor írhatsz vele, sohasem kell tintába mártanod.
Kihúz Több sincs királyfi két tollat a sánta sas két szárnyából. Azzal a sánta sas elköszönt, s visszasántikált hazájába. Ahogy elment a sas, mondja Több sincs királyfi Habakuknak:
- Édes szolgám, Habakuk, te csak maradj itt a lovakkal. Ne félj, nem sok idő múltán visszajövök.
- Jól van, édes gazdám. Én itt maradok, kísérjen szerencse a te utaidban.
Elbúcsúznak egymástól, s Több sincs királyfi jól megszorítja a sas tollát, a tenyerét alája tartja, rácsöppent három zsírcseppet, széjjeldörzsöli s mondja:
- Ott legyek Absolon király palotáján fehér galambnak képében.
Még jóformán ki sem mondta, fehér galambbá változott, egyszer-kétszer összecsattogtatta a szárnyát, s egy szempillantás alatt ott repkedett az Absolon király gyémántpalotáján, a palotának éppen a fedelén, s elkezdet ott búgni, burukkolni, szépen turbékolni.
Hallják az udvarbéliek a fehér galamb turbékolását, s mind a palota elé csődülnek. Lejön a király is az udvarba, le a három leánya is, s különösen a király kisasszonyok nem tudom, mit adtak volna azért, ha valaki szépmódúlag megfogja a galambot. De hiába várták, hogy a galamb lejön magától. Megfogni sem tudták. Mit csináljanak?
Akkor a király odahívatta a leghíresebb vadászát, s azt mondta neki:
- Hallod-e, lődd meg ezt a galambot, de úgy, hogy meg ne haljon.
Célba veszi a vadász, rálő egyszer, kétszer, háromszor, még tízszer is, de a galamb mindig továbbröppent, s nem tudta eltalálni.
- Hiszen majd lejön - mondták a király kisasszonyok -, hozzunk ki búzát.
Beszaladtak a király kisasszonyok a palotába, hoztak a kötényükben piros búzaszemet, lehintették a földre, s hívták, hívogatták szép szóval:
- Gyere le, gyere le, te szép fehér galamb!
S hát csakugyan, a galamb egyszeribe leröppent a palota tetejéről. Szedegette a csőrével a piros búzaszemet. Aztán próbálta megfogni a legidősebb királykisasszony, de amint utána kapott a kezével, egyszeribe tovaröppent. Próbálta a középső királykisasszony, az sem tudta megfogni, attól is továbbröppent. Akkor a kicsi királykisasszony szólt hozzá:
- Gyere ide, te szép fehér galamb! - íme, a galamb mindjárt a karjára röppent, s a kicsi királykisasszony karján elkezdett búgni, burukkolni, szépen turbékolni.
De bezzeg volt öröm!
Felvitték a fehér galambot, aranykalickába tették. Hanem amint a kalickát felakasztották a király szobájának a falára, a fehér galamb elhallgatott. Beadtak neki búzaszemet, beadtak neki vizet, de az sem nem evett, sem nem ivott. A fejét lecsüggesztette, magát búnak eresztette.
Eltelik egy nap, eltelik kettő, de nem jött meg a fehér galamb kedve. Hanem a kicsi királykisasszony azt álmodta, hogy addig meg sem jön a kedve a fehér galambnak, míg az ő szobájába nem teszik a kalickát. S amint felkelt, ment az édesapjához, elmondta az álmát.
Mondta a király:
- Hát csak vidd a szobádba a kalickát, édes leányom.
Vitte is a királykisasszony. Mindjárt letette a kalickát az aranyasztalára, s hát abban a szempillantásban megszólalt a galamb. Elkezdett búgni, burukkolni, szépen turbékolni. Na, eltelik ez a nap. Este a királykisasszony magára hagyja a galambot, megy a nagy ebédlőszobába. Ott vacsorázott az egész királyi család, vacsora után meg mindegyik visszament a szobájába, a kicsi királykisasszony is a magáéba.
Hát, teremtőm, mit lát a kicsi királykisasszony! Ragyogott, tündökölt a szobája a nagy fényességtől. Pedig nem ragyogott ott egyéb, csak a Több sincs királyfi gúnyája. A kalicka üres, a galamb sehol.
Még szót sem szólhatott a kicsi királykisasszony, azt mondotta Több sincs királyfi:
- Ne ijedj meg, szép királykisasszony. Több sincs királyfi vagyok, Salamon király fia; fehér galamb képében jöttem ide, hogy észre ne vegyenek, mert tudom, hogy a te bátyáid el akarják venni az én apám földjét.
- Jaj, istenem - mondotta a kicsi királykisasszony -, igazat beszélsz, Több sincs királyfi. Az én bátyáim már rég készülnek, hogy elfoglalják a te apád földjét.
- Hiszen csak jöjjenek - mondotta Több sincs királyfi -, nem bánom, csak te gyere velem, szép királykisasszony. Eljössz-e?
Mondotta a kicsi királykisasszony:
- Elmennék én veled a világ végére is, Több sincs királyfi, de hogy menjünk ki innét a palotából, mikor minden kaput két strázsa őriz.
Na, ettől ugyan nem félt Több sincs királyfi. Elővette a tollat, melyet a sánta sastól kapott, s mutatta a király kisasszonynak:
Nézz ide, ebből a tollból csak három cseppet kell cseppenteni a tenyerünkre, s ott leszünk, ahol akarunk.
- Hiszen ez jó - mondotta a királykisasszony -, de mielőtt elmennénk, szeretném megírni az édesapámnak, hogy hová megyünk.
- Ha meg akarod írni, nesze, itt egy másik toll, nem kell tintába mártani, írhatsz vele akármit.
Ott mindjárt megírta a levelet a kicsi királykisasszony. Ekkor a másik tollból három cseppet cseppentettek a tenyerükre, jól széjjeldörzsölték, s azt mondta a királyfi:
- Ott legyünk, annak a hegynek a tetején, ahol vár énreám hű szolgám, Habakuk.
Azt is gondolta, hogy fehér galambbá változzanak mind a ketten, azzá is változtak, s mire hajnalodott, ott voltak a hegy tetején. Visszaváltoztak igaz formájukra, a királyfi felült a lovára, ölébe vette a királykisasszonyt; Habakuk is felült a lovára, s úgy indultak szépen hazafelé.
De még egy jó futamodásnyira sem lehettek, hallják, hogy vágtat valaki utánuk. Visszanéz a királykisasszony, megijed szörnyen:
- Jaj, istenem, ez az én legidősebb bátyám, vége az életednek, Több sincs királyfi!
Abban a pillanatban már ott is termett mellettük Absolon király legidősebb fia, kirántotta a kardját. De kirántotta Több sincs királyfi is, s csak egyszer vágott a királyfinak, mindjárt ledöndült a földre.
Nagy nehezen feltápászkodott a királyfi, felült a lovára s vissza sem tekintett többet, úgy vágtatott haza.
Na, édesapám - mondta otthon -, én ugyan megjártam. Salamon király földje nem lesz a mienk, mert Több sincs királyfi keményebb legény, mint én.
- Hiszen majd meglátom, hogy keményebb-e, mint én! - kiáltott a középső királyfi, s utána vágtatott Több sincs királyfinak.
Hiszen ha utána vágtatott, meg is bánta, mert éppen úgy járt a legkisebb királyfi is.
Most már mehetett Több sincs királyfi, nem állotta útját senki. Odahaza az öreg király s az öreg királyné százszor, ezerszer elsiratták, s azt hitték, hogy többé soha nem látják egyetlen fiukat. No, az igazán isten csudája, hogy meg nem haltak nagy örömükben, amikor megérkezett Több sincs királyfi az ő mátkájával. Bezzeg hogy mindjárt nagy lakodalmat laktak, hét hétig folyton szólt a muzsika, folyt a bor s mindenféle jó lé.
Aki ott járt, jól járt, szénásszekéren hált.
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
Mai vicces kép - Maszk viselése túlzásban
  2021-01-31 10:40:26, vasárnap
 
  Templom az isten háza NEM a farsang mulatságos maszk viselésének a helye
...... ........... .......

 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Rangadót nyert az RB Leipzig, Gulácsi duplán ünnepelt
  2021-01-31 10:35:26, vasárnap
 
  A Gulácsi Péterrel felálló, második helyen álló RB Leipzig hazai pályán 1-0-ra nyert a Bayer Leverkusen ellen a német labdarúgó-bajnokság 19. fordulójának szombati játéknapján.
A találkozó egyetlen gólját Christopher Nkunku szerezte az 51. percben, Gulácsi a 88. percben egy hatalmas védéssel járult hozzá a sikerhez. A lipcseieknél az ugyancsak magyar válogatott Willi Orbán a 80. percben csereként lépett pályára, míg Szoboszlai Dominik sérülése miatt még nem mutatkozhatott be.
A harmincéves Gulácsi a klub történetének első futballistája, aki 150 Bundesliga-mérkőzést játszott az egyesület színeiben. Ráadásul annak is örülhetett, hogy ez volt az 50. kapott gól nélküli találkozója, ebben az idényben már a nyolcadik.

Bundesliga, 19. forduló:
RB Leipzig-Bayer Leverkusen 1-0 (0-0)
Bayern München-TSG 1899 Hoffenheim 4-1 (2-1)
Borussia Dortmund-FC Augsburg 3-1 (1-1)
Eintracht Frankfurt-Hertha BSC 3-1 (0-0)
Union Berlin-Borussia Mönchengladbach 1-1 (1-0)
Werder Bremen-FC Schalke 04 1-1 (0-1)

Az állás:
1. Bayern München 19 56-26 45 pont
2. RB Leipzig 19 32-17 38 pont
3. Eintracht Frankfurt 19 38-28 33 pont
4. Bayer Leverkusen 19 32-19 32 pont
5. Borussia Dortmund 19 38-27 32 pont
6. VfL Wolfsburg 18 27-19 32 pont
7. Borussia Mönchengladbach 19 36-29 32 pont
8. Union Berlin 19 34-24 29 pont
9. SC Freiburg 18 33-29 27 pont
10. VfB Stuttgart 19 35-28 25 pont
11. Werder Bremen 19 24-27 22 pont
12. TSG Hoffenheim 19 29-34 22 pont
13. FC Augsburg 19 20-30 22 pont
14. Hertha BSC Berlin 19 25-35 17 pont
15. Arminia Bielefeld 18 14-29 17 pont
16. 1. FC Köln 18 15-31 15 pont
17. FSV Mainz 05 19 18-40 10 pont
18. Schalke 04 19 15-49 8 pont
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi foci  
Tenisz. Győzelemmel indította az évet Babos Timea
  2021-01-31 10:27:58, vasárnap
 
  Babos Tímea bejutott a második fordulóba a Gippsland Trophy elnevezésű melbourne-i, 448 ezer dollár (137 millió forint) összdíjazású kemény pályás női tenisztornán.
A világranglistán 115. játékos vasárnap - idei első mérkőzésén - az 56. helyen álló Patricia Maria Tiggel találkozott, és két szettben verte román ellenfelét. A meccs 1 óra 59 percig tartott.
A legjobb 32 között a 27 éves magyar játékos a 12. kiemelt francia Caroline Garciával csap össze.
1. forduló (a 32 közé jutásért):
Babos Tímea-Patricia Maria Tig (román) 7:6 (7-5), 6:3

Forrás: M4 sport hírek
 
 
0 komment , kategória:  Egyéb sport  
Dárdai Palkó megszerezte első gólját az NB I-ben
  2021-01-31 10:25:02, vasárnap
 
  Először kezdett bajnoki meccsen Dárdai Palkó a MOL Fehérvárban, és bár két lehetőséget még elpuskázott, az első félidő utolsó percében egy szép lövéssel megszerezte első NB I-es gólját.

Forrás: M4 sport hírek
 
 
0 komment , kategória:  Magyar foci  
     1/40 oldal   Bejegyzések száma: 392 
2020.12 2021. Január 2021.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 392 db bejegyzés
e év: 745 db bejegyzés
Összes: 47466 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1798
  • e Hét: 6407
  • e Hónap: 16300
  • e Év: 310862
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.