|
2016-05-22 13:51:32, vasárnap
|
| |
| |
Míg szombaton a könyvtárból kölcsönöztem ki M. Kiss Sándor Csalogányvadászok - Három tételben a Tóth Ilona ügyről 1956-1966-1989 - Kádár Jánostól-Kádár Jánosig c. könyvet, addig vasárnap a magyarforradalom1956.hu weboldalon azt olvasom, hogy megkezdődött Tóth Ilonka '56-os hősnő szülőházának felújítása.
1. A könyv leírás:
M. Kiss Sándor, a forradalom ismert kutatója írt egy új könyvet Tóth Ilona ügyéről. Anyaga minden eddiginél széles körűbb kutatásokon alapul. Nem egyes történészi köröket, kutatói eredményeket akar cáfolni vagy megerősíteni, hanem azt a tisztességet akarja megadni a huszonnégy évesen kivégzett Tóth Ilonának, amit még huszonöt évvel a rendszerváltozás után is el-elvitatnak tőle egyesek. Azzal a hátsó gondolattal, hogy hátha Tóth Ilona ügyével is fenntartható a magyarságról mint bűnös népről kreált, napjainkban is divatos politikai látlelet.
Az igazságszolgáltatás tizenöt esztendeje rehabilitálta az 1957-ben koncepciós perben halálra ítélt és felakasztott Tóth Ilonát, és a történészszakma tagjainak nagy része is bizonyítva látja ártatlanságát. A balliberális média továbbra is kétértelmű utalásokat tesz Tóth Ilona személyével kapcsolatosan. Mintha mégis igaz lenne a forradalom brutalitása, azaz a magyar nép hajlama a bűnre és a kegyetlenségre...
Ma sem tudni, miért volt szinte végig ,,beismerésben" a per folyamán Tóth Ilona. Egyes kutatók szerint azzal zsarolták a huszonéves medikát a hatóságok, hogy ha nem vállalja a beismerést, akkor a forradalom prostituáltjaként mutatják be őt a közvéleménynek. Mások úgy vélik, Tóth Ilona összezavarodott, azt hitte, hogy a beismeréssel megmentheti az ellenállási mozgalom több tagját is. Megint mások szerint viszont Evipán, vagy valamilyen modernebb szovjet pszichotrop szer hatása alatt vállalta magára a gyilkosságot.
A beismerésnek mindenesetre hosszú távú következményei is lettek, a szocializmus éveiben legendák újabb és újabb rétege rakódott Tóth Ilona ügyére. A pártpropaganda 1966-ban például olyan híreszteléseket indított útjukra, amelyek szerint az ellenforradalmár ,,orvosnő" krematóriumban égette el áldozatait, a maradványaikat pedig a Dunába szórta. De még az 1980-as évek végén is téma volt a párt Központi Bizottságában Tóth Ilona állítólagos kegyetlensége, nyilván abban az összefüggésben, hogy ilyesmire lehet számítani, ha az MSZMP kiengedi a hatalmat a kezéből. Mindezek után, 1990-ben, a Legfelsőbb Bíróság elutasította Tóth Ilona testvérének semmisségi kérelmét. Sőt, még az első Orbán-kormány idején is azt mondta Dávid Ibolya akkori igazságügyi miniszter, hogy Tóth Ilona rehabilitálása ,,nem olyan egyszerű eset". Csak 2000-ben, a negyedik semmisségi törvénnyel rehabilitálták a medikát jogi értelemben.
Egyre többször fordul elő, hogy egyes történészek visszanyúlnak korabeli, ügyészségi, bírósági dokumentumokhoz, illetve a népbíróságok anyagaihoz, és hitelesnek tekintik a tartalmukat, szakmai vitákban is hivatkoznak rájuk. Jóllehet többek között pont a Tóth Ilona-ügy iratai mutatják, mennyi ellentmondáson és valótlanságon verekedték át magukat annak idején a vádlók és a bíróságok, csak azért, hogy a végén valamilyen ,,példás", politikailag motivált ítéletet hozhassanak.
Van egy lazán körvonalazható történészi iskola, amely azt vallja például 1956 kapcsán, hogy a forradalmat az akkori reformkommunisták csinálták. A fegyveres felkelők, vagyis az utcán küzdő fiatalok, a pesti srácok viszont tönkretették azokat a politikai eredményeket, amiket a reformkommunisták elértek. Tóth Ilona mártíriumát is vitatják egyes idesorolható kutatók. Eörsi László történész ismert például arról az álláspontjáról, hogy Tóth Ilona nem koncepciós per áldozata lett. A kutató úgy véli, 1956 után már nem is voltak koncepciós perek Magyarországon, s ugyan mi szüksége lett volna a Kádár- rendszernek egy Tóth Ilona elleni koncepciós eljárásra. Nem Eörsi László az egyetlen, aki valósnak tekinti Tóth Ilona beismerő vallomását, a perben előforduló logikátlanságokért pedig a jegyzőkönyvi elírásokat hibáztatja.
(Magyar Hírlap nyomán)
A ,,Csalogányvadászok" című ezen kiadványt a minden eddiginél széles körűbb kutatásokon alapuló kötet iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amely nem egyes történészi köröket, kutatói eredményeket akar cáfolni vagy megerősíteni, hanem azt a tisztességet akarja megadni a huszonnégy évesen kivégzett Tóth Ilonának, amit még huszonöt évvel a rendszerváltozás után is esetlegesen el-elvitatnak tőle...
magyarmenedek.com
2. Megkezdődött Tóth Ilonka '56-os hősnő szülőházának felújítása
A tervek szerint az árpádföldi emlékház kapuja a forradalom 60. évfordulóján, idén október 23-án nyílik meg a nagyközönség előtt.
Megkezdődött Tóth Ilonka '56-os szabadságharcos árpádföldi szülőházának felújítása. A ház felújításához használt első téglát - melyet Dorogi Ferenc kerületi lokálpatrióta készített - jelképesen a XVI. kerület polgármestere adta át a kivitelezői munkálatokat végző ÉPKAR Zrt. munkatársainak. Az önkormányzat a 200 millió forintos projekt megvalósításához a ,,Tóth Ilonka szülőházának emlékhellyé alakítása" című pályázattal 50 millió forintot nyert a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány pályázatán.
Tóth Ilona pere gyakorlatilag az '56 utáni koncepciós perek főpróbája volt, a hatalom a koholt vádak bizonyíthatóságát tesztelte. Tóth Ilonára és társaira tárgyi bizonyítékok és szemtanúk meghallgatása nélkül mondták ki a halálos ítéletet. A vád állítása szerint a medika és két társa meggyilkolta Kollár István rakodómunkást, mert az Államvédelmi Hatóság tagjának gondolták. A kutatók úgy vélik, hogy Tóth Ilonkát koncepciós perben ítélték el: a gyilkosságot nem követte el, ennek ellenére ő maga kényszerítés hatására ,,társaival" együtt beismerő vallomást tett.
magyarforradalom1956.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
