|
2020-03-28 07:06:30, szombat
|
| |
| |
Énekli Deák Bill Gyula az István, a király c. rockopera, Áldozatunk fogadjátok c. dalában.
Napok óta dúdolgatom én is, mert nem lehet nem észrevenni, ahogy a facebook-ot elárasztották a kérések, gyűjtések, adományozási, önkéntességi felhívások, stb ... százai, most, hogy a korona vírus járvány idejét éljük.
Csoportok jönnek létre e célból a közösségi hálón. Számlát nyitnak pénzadományoknak. Alapítványok kérik a támogatást. Telefonnal lehet állami számlára telefonálni ( egy hívás ötszáz pénz), stb ..., s olykor egy-egy egyéni kérést is olvasok.
Mindenre van példa. Háztartási eszközök, gumikesztyű, maszk, fertőtlenítő, fehér lepedő, sok és sokféle számítástechnikai eszköz, taps, szív, pénz, élelem, stb ...
A legtöbben nyilván nem kérik vissza az adott tárgyat, de olvastam olyat, akinek ez a szándéka. Ha lemegy a cirkusz, az adományokból vett új laptopot hoci vissza.
Aztán olvastam olyat, hogy egy város két nap alatt dobott össze a kórházának koronavírust kimutató PCR diagnosztikai gépet.
Ugyanakkor olyanról is tudok, hogy a település tisztasági csomagokat oszt/ott a lakosságnak, de legalább maszkokat, kesztyűket vagy egy szál virágot. Ez utóbbi egy vállalkozó és nem Magyarországon derítette örömre az embereket.
Jó néhány település hivatalos facebook csoportját követem. Össze tudom hasonlítani és mérleget tudok vonni közöttük. A település vezetők empátiája, személyes hozzáállása, megszólalása, intézkedései, megjelenései, stb ... .
Zongorázni lehet a különbséget. Nem beszélve az oldalaik folyamatos vagy elmaradó frissítéséről, az aktualitások azonnali kommunikációjától, az események utáni kullogásig.
De (TI) adjatok, adjatok!
És ez nem elég, mert az oldalakat, csoportokat ellepik a minden más véleményt leszóló, lesöprő kommentek egy-egy személy tollából. Tegnap is csak pilláztam, ahogy egy nő mindenkire, mindenre csípőből tüzelte a szinte ugyanazt a szöveget, miközben személyeskedett is, gúnyolódott is, kritizált is.
De (TI) adjatok, adjatok!
És ad a magánember.
De, hogy mit, kinek és mennyit az magánügy.
A magánember nem beszél róla, nem teszi ki az ablakba.
A magánember egész évben adakozik, csendben, némán.
Nem kampányol, csak megteszi.
Most annak van itt az ideje, hogy ne a magánember jóságában, bukszájában bízzanak a poszton levők, hanem ők vegyék elő amijük van, ők nyissák ki a tárcájukat! Na, erre még nem igazán láttam példát.
És persze más is eszembe jutott a fent említett dal kapcsán:
"1956 októberében az üres lőszeresládák fölé helyezett plakátra a legnagyobb címletű papírpénzt, egy százast tűztek. Az esténként begyűjtött adományokból a második nap végére összesen 260 ezer forint gyűlt össze, ami a KSH inflációs adataival számolva mai értéken nagyjából 15 millió forintnak felel meg."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
