|
2020-05-05 17:57:13, kedd
|
| |
| |
Nyolcadik hete tart az online tanév. Március 16-tól a kollégisták is odahazáról ,,járják" iskoláikat és neveljük őket mi is a virtuális térben, egy-egy zárt csoportban a facebook-on keresztül. A kontakt megvan ugyan, de a személyességet nyilván semmi nem pótolja. Nem tehetünk mást, a jövő tanévre gondolunk. Tervezzük, álmodjuk.
A nyolcadik hete vagyok én is itthon. A kezdeti lendület tulajdonképpen egy jottányit se csökkent. Két hónap után se elég a nap 24 órája a teendők elvégzésére. Leginkább az elmúlt negyven év ,,újraélésére". A számtalan fotóalbum, videó végignézésére,a könyvtári állományom rendezésére, kora ifjúkorom nagy zenei kedvenceivel való újratalálkozásra, ahogy a régi filmjeim sztárjaira, történeteire, könyveim újraolvasására. Nagy örömmel tölt el, idéz fel régi emlékeket. A könyveknél még az is eszembe jut, hogy mikor és hol vettem vagy kitől kaptam. Vagy például hihetetlen boldogság a versesköteteimet egy sorban látni. Gyakorlatilag mindet soproni középiskolás koromban vettem. Ez is arra emlékeztet, hogy mennyire szerettem a sulis irodalmat s a magyar tanárnőmet.
Nyolc hét alatt élek negyven évet újra. A középiskolás évek után a tanítóképzős főiskolásokat. Szeretett, tisztelt tanáraimat, indexem hol jobb, hol gyengébb jegyeit. Majd a munkába állás izgalmait, az első osztályaimat. Aztán az egyetemi éveket, a családalapítást, a karrier építés magasságait és mélységeit.
Gyorsan elszaladt ez a negyven év, s a rá való nosztalgiázás nyolc hete pláne.
Kezdődhet a következő nyolc hét, melyben lehet,hogy már a jövőt fogom ,,újraélni"?!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
