|
2017-08-09 14:17:45, szerda
|
| |
| |
Lombot hullat már az erdő,
havat rejt a szürke felhő.
Perdül a lomb le a fáról,
mint forró könny az orcáról.
S nem egyéb a lomb hullása,
mint a szép nyár siratása.
Már a fecske és a gólya,
az ég országútját rója,
én is, óh, be útra kelnék,
von a menny, a végtelenség.
Zord halál-tél vár itt reám,
adj szárnyakat, égi Atyám!
Hit szárnyait, hogy felszálljak
kapujához mennyországnak,
azon belül nincs ősz, se tél,
vándorútra madár se kél.
Ott már nem hull lomb a fáról,
könny se perdül az orcáról.
Lelkem bízzál, lát az Isten!
Tudja: idegen vagy itt lenn.
Bár lehulltál égi fáról,
de ne félj a hervadástól!
Vár rád napja örök nyárnak,
s nyoma sincs ott hervadásnak. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
Címkék: mennyországnak, hervadástól, országútját, hervadásnak, végtelenség, felszálljak, szárnyakat, vándorútra, kapujához, lehulltál, szárnyait, siratása, orcáról, hullása, nyárnak, szürke, lombot, perdül, idegen, hullat, kelnék, lelkem, fecske, bízzál, gólya, könny, havat, isten, menny, halál, madár, sincs, tudja, fáról, napja, nyoma, szürke felhő, lomb hullása, szép nyár, Pecznyík Pál,
|
|
Offline
