|
2018-01-30 10:33:48, kedd
|
| |
| |
Gabriel von Max: Jairus lányának feltámasztása (1881)
...... .......
Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: ,,Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte.
Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: ,,Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából.
Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: ,,Ki érintette meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták: ,,Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett - mert hisz tudta, hogy mi történt vele -, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: ,,Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!"
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: ,,Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: ,,Ne félj, csak higgy!" Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen.
Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: ,,Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: ,,Talita kúm", ami annyit jelent: ,,Kislány, mondom neked, kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Magyar Kurír
Igenaptár:
OLVASMÁNY Sámuel második könyvéből
Dávid megsiratja a lázadó Absalomot, mert mégiscsak a fia volt.
A lázadó Absalom serege vereséget szenvedett és megsemmisült. Ekkor történt, hogy maga Absalom véletlenül Dávid szolgái elé került. Absalom ugyanis egy öszvéren nyargalva menekült. Mikor azonban az öszvér egy sűrű lombozatú nagy tölgyfa alá ért, Absalom a hajánál fogva fennakadt a fán. Ott maradt függve ég és föld között, mert az öszvér kiszaladt alóla. Egy ember meglátta, és azonnal jelentette Joábnak: ,,Láttam Absalomot, amint egy tölgyfán függött." Joáb három dárdát vett a kezébe, és azokat Absalom szívébe döfte.
(Dávid a harc alatt Mahanaim városának kapujában várta a híreket.) Amikor a kapuőr felment a kapu tetejére a bástyafalra, és felemelte tekintetét, látta, hogy egy magányos ember fut feléje. Lekiáltott tehát, és jelentette a királynak. A király azt válaszolta: ,,Ha egyedül jön, akkor jó hírt hoz."
(Amikor az első hírhozó elmondta a győzelem hírét), a király azt parancsolta neki: ,,Fordulj meg, és állj oda!" Az tehát megfordult és félreállott. Akkor megérkezett Kusi, a második hírhozó is, és jelentette: ,,Jó hírt hozok, uram király, mert az Úr a mai napon megszabadított azok kezéből, akik fellázadtak ellened."
A királynak azonban az volt az első kérdése: ,,Hogy van a fiam, Absalom?" Kusi azt felelte: ,,Bárcsak Uramnak, királyomnak minden ellensége és mindazok, akik ellenedre törnek, úgy járnának mint a fiad!"
A király a hírtől megrendülve fölment a kapu fölött lévő terembe, és zokogni kezdett. Föl s alá járkálva így jajongott: ,,Fiam, Absalom! Fiam, fiacskám, Absalom! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, fiam, fiacskám, Absalom!"
Hírül vitték Joábnak, hogy a király hogyan siratja és gyászolja a fiát. Akkor a győzelem öröme gyászra fordult az egész nép számára, mert még aznap meghallották a hírt, hogy a király nagyon bánkódik a fia miatt. Aznap úgy lopakodott be a nép a városba, ahogy a csatából megfutamodó és gyalázata miatt szégyenkező nép szokott.
Ez az Isten igéje.
2Sám 18,9-10.14b.24-25a.30-19,3
Imádság
Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!
Elmélkedés: C. Horváth István Sándor
A szabadító csodák sorozata folytatódik a mai evangéliumban két újabb jelenettel, a vérfolyásban szenvedő asszony meggyógyításával és az elöljáró lányának feltámasztásával. A két történetnek több közös eleme van. Jézus megszólítása az egyik: A feltámasztott leányt értelemszerűen ,,kislánynak" szólítja, az asszonyt pedig, aki nyilvánvalóan idősebb lehetett ,,leányomnak." A kislány tizenkét éves volt, az asszony pedig ugyanennyi ideje szenvedett betegségében. Mindkét esetben olyan határhelyzetről van szó, amikor Jézus úgy jelenik meg, mint aki egyedül képes segíteni. Mindezeknél azonban fontosabb a hit, az Úr segítsége tulajdonképpen a hitre adott válasz. Az elöljáró ugyanis hittel kéri Jézus segítségét, és kifejezi, hogy Jézus érintése újra életet hoz halálán lévő lányába. Az asszony pedig hisz abban, hogy ha megérinti Jézusnak akár csak a ruháját, meggyógyulhat.
Mindkét történetnél érdekes a tömeg jelenléte, amely Jézus körül gyűlt össze, és amely akár meg is akadályozhatta volna az elöljárót és az asszonyt céljuk elérésében. Ebből a tömegből kellett kiemelkednie, kiválnia a két szereplőnek, hogy közvetlenül találkozhassanak az Úrral.
Számomra sem elegendő együtt haladni a lelkes tömeggel, érdemes Jézushoz lépnem és kérnem tőle a múlt bűneitől való szabadítást, hogy új életet kezdhessek. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
Címkék: találkozhassanak, feltámasztásával, meggyógyításával, cselekedeteimtől, határhelyzetről, megszabadított, értelemszerűen, akadályozhatta, tulajdonképpen, csodálkozástól, megszabadulva, meggyógyított, könyörgésemet, meggyógyuljon, elöljárójának, meggyógyulhat, feltámasztott, feltámasztása, nyilvánvalóan, evangéliumban, megszólítása, átfurakodott, meggyógyulok, gondolkodott, megérintette, vérfolyásban, betegségében, megsemmisült, kiemelkednie, gondolatokat, meghallották, kicsinységem, kiparancsolt, birtoklására, szégyenkező, megrendülve, bárkával ismét, parton nagy, zsinagóga elöljárója, ruháját érintem, asszony félve, zsinagóga elöljárójának, zsinagóga elöljáróját, elöljáró házához, gyermek apját, gyermek volt, kislány kezét, kislány azonnal, dolgot senki, lázadó Absalomot, lázadó Absalom, öszvéren nyargalva, Hallott Jézusról, Magyar Kurír, OLVASMÁNY Sámuel, Láttam Absalomot, Bárcsak Uramnak, Horváth István Sándor,
|
|
Offline
