|
2018-04-05 11:35:37, csütörtök
|
| |
| |
........
A Messiásnak szenvednie kellett, és harmadnapra feltámadnia a halálból.
Az (Emmauszból visszatért) tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel (Jézust) a kenyértöréskor.
Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.
Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük Jézus, és köszöntötte őket: ,,Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: ,,Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van..
Aztán így szólt hozzájuk: ,,Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak." Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta: ,,Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek
Ezek az evangélium igéi.
Lk 24,35-48
SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Az élet szerzőjét, Krisztust ugyan megölték, de Isten feltámasztotta a halálból.
A meggyógyított koldus nem tágított Péter és János apostol mellől, sőt az egész nép is odagyűlt köréjük az úgynevezett Salamon-csarnokba. Péter ennek láttára így kezdett beszélni a néphez:
,,Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen? Miért bámultok úgy ránk, mintha a saját erőnkből vagy saját szentségünk révén értük volna el, hogy ez az ember járni tud. Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő szabadon akarta bocsátani. Megtagadtátok a Szentet és Igazat. Egy gyilkos szabadon bocsátását kértétek, az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, ennek mi tanúi vagyunk. Mivel hittel segítségül hívtuk (Jézus) nevét, ezért öntött ő erőt ebbe az emberbe, akit itt láttok és akit ismertek. A Jézusban való hit visszaadta neki épségét mindnyájatok szeme láttára.
Tudom azonban, testvéreim, hogy tudatlanságból tettétek, akárcsak elöljáróitok is. Ám az Isten így vitte végbe azt, amit minden prófétája által hirdetett, tudniillik, hogy a Messiás szenvedni fog.
Tartsatok hát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy Isten eltörölje bűneiteket, és elérkezzék az Úrtól a megbékélés ideje, és elküldje Jézust, a nektek rendelt Megváltót! Ő a mennyben marad egészen a nagy megújulás napjáig, amelyről Isten már réges-rég beszélt szent prófétái által, Mózes megmondta ugyanis: »Urunk Istenünk hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek testvéreitek közül. Hallgassatok rá mindenben, amit csak mond nektek! Azokat, akik nem hallgatnak erre a prófétára, közösítsétek ki a népből!«
A többi próféta is Sámueltől kezdve mind, akik csak őutána szóltak, ezekről a napokról megjövendöltek. Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: »A te utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége.« Isten feltámasztotta Fiát, és először hozzátok küldte el, hogy megáldjon titeket, és így mindegyiktek elforduljon a bűntől."
Ez az Isten igéje.
ApCsel 3,11-26
Mennyei Atyám! Kifejezem hálámat, hogy meghívtál szolgálatodra. Egyetlen jutalomért, az örök üdvösségért fáradozok, s tudom, hogy ennek elnyeréséért érdemes mindent megtennem. Elismerem, hogy bűnös vagyok, aki a te kegyelmeddel mégis felemelkedhetek elesettségemből. Légy hozzám irgalmas! Légy hozzám nagylelkű! Légy velem megbocsátó!
Elmélkedés C. Horváth István Sándor
Újabb jelenésről olvasunk az evangéliumban, most az apostolok közösségének jelenik meg a feltámadt Krisztus. Talán egy kicsit elcsodálkozunk azon, miért nem nekik jelent meg elsőként Jézus? Ők voltak hozzá a legközelebb, őket személyesen Jézus választotta ki, hogy tanúi legyenek, miért nem nekik jelent meg legelőször? A sírhoz siető asszonyok már találkozhattak vele, az emmauszi két tanítvány is felismerhette őt, amikor megtörte számukra a kenyeret, de az apostoloknak csak e jelenések után jelenik meg az Úr. Ennek okát aligha fogjuk megismerni. Mindenesetre az biztos, hogy a feltámadt Krisztus akkor jelenik meg, amikor akar, és annak jelenik meg, akinek ő meg akarja mutatni magát. Jelenéseiben nem korlátozhatja senki ember, és nem korlátozhatják őt fizikai akadályok. Nem akadály tehát az sem számára, hogy olyan helyiségben jelenjen meg, amelynek zárva van az ajtaja.
Az a tény, hogy ebben az esetben egy nagyobb létszámú csoport van jelen, azt igazolja, hogy nem egyes személyek képzelődéséről van szó. Ezt további két dolog erősíti meg: egyrészt az Úr megmutatja kezén és lábán azokat a sebhelyeket, amelyeket a keresztre feszítéskor szerzett, másrészt eszik, ételt vesz magához, amit a jelenlévők láthatnak.
E jelek segítségével az apostolok eljutnak a hitre, de az ő esetükben sem beszélhetünk gyorsaságról, ők is csak lassan, fokozatosan jutnak el annak felismerésére, hogy valóban a Feltámadott mutatja meg nekik önmagát. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
Címkék: felemelkedhetek, elesettségemből, cselekedeteiből, elcsodálkozunk, feltámasztotta, képzelődéséről, kenyértöréskor, megdicsőítette, találkozhattak, megjövendöltek, tudatlanságból, korlátozhatják, bűnbocsánatot, korlátozhatja, jeruzsálemtől, meggyógyított, felismerhette, evangéliumban, szolgálatodra, felismerésére, megtagadtátok, megtagadtatok, beszélgettek, elöljáróitok, mindnyájatok, apostoloknak, szövetségnek, mindenesetre, testvéreitek, hallgassatok, jelenéseiben, zsoltárokban, közösítsétek, mindegyiktek, beszélhetünk, gyorsaságról, úton történtekről, úton történt, szellemnek nincs, zsoltárokban írtak, evangélium igéi, élet szerzőjét, meggyógyított koldus, úgynevezett Salamon-csarnokba, saját erőnkből, ember járni, gyilkos szabadon, megbékélés ideje, nektek rendelt, mennyben marad, nagy megújulás, többi próféta, Apostolok Cselekedeteiből, Jákob Istene, Urunk Istenünk, Mennyei Atyám, Elmélkedés, Horváth István Sándor,
|
|
Offline
