|
2019-05-16 09:19:36, csütörtök
|
| |
| |
SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Dávid utódaiból támasztotta Isten az Üdvözítőt.
Pál és kísérői Páfuszban tengerre szálltak, és a pamfíliai Pergébe hajóztak. A Márknak nevezett János ekkor elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.
Ők viszont Pergén keresztül eljutottak a pizídiai Antióchiába. Itt egy szombati napon betértek a zsinagógába, és leültek. A mózesi törvény és a próféták írásainak olvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk valakit ezzel a kéréssel: ,,Testvérek, ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!"
Ekkor Pál szólásra emelkedett, kezével csendre intett és beszélni kezdett: ,,Izraelita férfiak és ti, istenfélők, figyeljetek! Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat, és az egyiptomi tartózkodás idején nagy néppé tette őket. Majd hatalmas karjának oltalma alatt kivezette őket onnan, és negyven esztendeig gondjukat viselte a pusztában, Kánaán földjén hét népet semmisített meg, hogy földjüket nekik adja birtokul. Mindez körülbelül négyszázötven évig tartott. Azután Sámuel prófétáig bírákat adott nekik. Ettől fogva királyt kívántak, és Isten negyven esztendőre Sault, Kisnek fiát adta nekik, ezt a Benjámin törzséből származó férfiút. Amikor őt elvetette, Dávidot tette királyukká. Róla így nyilatkozott: »Jessze fiában, Dávidban szívem szerint való férfiúra találtam, aki mindenben teljesíti akaratomat.«
Ígéretéhez híven az ő utódaiból támasztotta Isten a választott nép Üdvözítőjét, Jézust, akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette az egész népnek. Amikor János befejezte küldetését, kijelentette: Nem az vagyok, akinek engem tartotok. De íme, itt jön már, akinek a saruját sem vagyok méltó megoldani."
Ez az Isten igéje. ApCsel 13,13-25
EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Aki Jézus küldöttjét befogadja, az magát Jézust fogadja be.
...... .........
Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk:
,,Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.
Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok.
Bizony, bizony, mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem."
Ezek az evangélium igéi. Jn 13,16-20
Imádság
Uram, már rád találtam, mégsem adtam el mindenem, a rossz szokásaim, hibáim, kicsinyességem, melyek gátolnak abban, hogy egészen a tiéd legyek. Ne menj el tőlem, legyél segítségem, győzz bennem a rossz felett, mert nem vágyok másra, csak hogy a fényed uralkodjék bennem. Köszönöm, hogy kincs vagyok a szívedben, segíts, hogy kinccsé váljak mások számára.
Elmélkedés
Étkezés közben Jézus megmossa tanítványai lábát. Jézus korában kialakult forgatókönyve volt a húsvéti vacsorának, amelyek az Úr utolsó vacsoráján is nyomon követhetőek. A vacsora része volt a résztvevők szertartásos kézmosása. De nem a lábmosás! A vacsorát vezető családfő nem mosta meg a többiek lábát. Jézus tehát eltér a megszokott rendtől, és éppen ez adja cselekedetének a hangsúlyt. Megmossa apostolai lábát. Teszi ezt egyrészt azért, hogy bebizonyítsa számukra, hogy valóban szolgálni jött, és nem tarja alantasnak az olyan szolgálatot, amit a vendégek megérkezésekor a rabszolgák szoktak végezni. Másrészt cselekedetével példát adott apostolainak: ők is alázattal szolgálják embertársaikat.
Mindezek fényében már érthető az Úr tanítása, aki ezt mondja: ,,Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél." Jézus az úr és mi a szolgák, az ő szolgái. Nem képzelhetjük magunkat nagyobbnak nála, mert ez bűn volna, a teremtmény lázadása a Teremtő ellen. Továbbá Jézus a küldő, mi pedig a küldöttek, akik tanúságot teszünk róla. Ahogyan ő azt hirdeti, amit a mennyei Atya bízott rá, ugyanúgy nekünk is azt kell hirdetnünk, amit Krisztus bíz ránk. Ne önállósítsuk tehát magunkat, hanem mindig az ő nevében végezzük szolgálatunkat és tanúságtételünket.
C.Horváth István Sándor |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
Címkék: mindnyájatokról, cselekedeteiből, szolgálatunkat, cselekedetével, embertársaikat, megérkezésekor, cselekedetének, kicsinyességem, négyszázötven, kiválasztotta, forgatókönyve, megtörténnék, képzelhetjük, választottam, önállósítsuk, jeruzsálembe, keresztségét, bebizonyítsa, apostolainak, szertartásos, nyilatkozott, megosztottam, kijelentette, zsinagógába, követhetőek, teljesednie, antióchiába, tartózkodás, megtörténik, szolgálatot, beszéljetek, semmisített, cselekedtek, támasztotta, tanítványai, üdvözítőjét, pamfíliai Pergébe, pizídiai Antióchiába, szombati napon, mózesi törvény, próféták írásainak, zsinagóga elöljárói, egyiptomi tartózkodás, bűnbánat keresztségét, egész népnek, magát Jézust, húsvéti vacsorán, szolga uránál, küldött küldőjénél, evangélium igéi, rossz szokásaim, tiéd legyek, Apostolok Cselekedeteiből, Ekkor Pál, Azután Sámuel, Amikor János, EVANGÉLIUM Szent János, Továbbá Jézus, Horváth István Sándor,
|
|
Offline
