|
2020-02-04 00:50:14, kedd
|
| |
| |
OLVASMÁNY Sámuel második könyvéből
Dávid megsiratja a lázadó Absalomot, mert mégiscsak a fia volt.
A lázadó Absalom serege vereséget szenvedett és megsemmisült. Ekkor történt, hogy maga Absalom véletlenül Dávid szolgái elé került. Absalom ugyanis egy öszvéren nyargalva menekült. Mikor azonban az öszvér egy sűrű lombozatú nagy tölgyfa alá ért, Absalom a hajánál fogva fennakadt a fán. Ott maradt függve ég és föld között, mert az öszvér kiszaladt alóla. Egy ember meglátta, és azonnal jelentette Joábnak: ,,Láttam Absalomot, amint egy tölgyfán függött." Joáb három dárdát vett a kezébe, és azokat Absalom szívébe döfte.
(Dávid a harc alatt Mahanaim városának kapujában várta a híreket.) Amikor a kapuőr felment a kapu tetejére a bástyafalra, és felemelte tekintetét, látta, hogy egy magányos ember fut feléje. Lekiáltott tehát, és jelentette a királynak. A király azt válaszolta: ,,Ha egyedül jön, akkor jó hírt hoz."
(Amikor az első hírhozó elmondta a győzelem hírét), a király azt parancsolta neki: ,,Fordulj meg, és állj oda!" Az tehát megfordult és félreállott. Akkor megérkezett Kusi, a második hírhozó is, és jelentette: ,,Jó hírt hozok, uram király, mert az Úr a mai napon megszabadított azok kezéből, akik fellázadtak ellened."
A királynak azonban az volt az első kérdése: ,,Hogy van a fiam, Absalom?" Kusi azt felelte: ,,Bárcsak Uramnak, királyomnak minden ellensége és mindazok, akik ellenedre törnek, úgy járnának mint a fiad!"
A király a hírtől megrendülve fölment a kapu fölött lévő terembe, és zokogni kezdett. Föl s alá járkálva így jajongott: ,,Fiam, Absalom! Fiam, fiacskám, Absalom! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, fiam, fiacskám, Absalom!"
Hírül vitték Joábnak, hogy a király hogyan siratja és gyászolja a fiát. Akkor a győzelem öröme gyászra fordult az egész nép számára, mert még aznap meghallották a hírt, hogy a király nagyon bánkódik a fia miatt. Aznap úgy lopakodott be a nép a városba, ahogy a csatából megfutamodó és gyalázata miatt szégyenkező nép szokott.
Ez az Isten igéje. 2Sám 18,9-10.14b.24-25a.30-19,3
EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Kislány, mondom neked, kelj fel!
Abban az időben amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: ,,Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte.
Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: ,,Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából.
Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: ,,Ki érintette meg a ruhámat?"
Tanítványai ezt válaszolták: ,,Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett - mert hisz tudta, hogy mi történt vele -, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot.
Ő így szólt hozzá: ,,Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!"
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: ,,Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?"
A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: ,,Ne félj, csak higgy!" Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen.
Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: ,,Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok kinevették.
Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: ,,Talita kúm", ami annyit jelent: ,,Kislány, mondom neked, kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Ezek az evangélium igéi. Mk 5,21-43
...... ..........
Imádság
Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.
Elmélkedés
Jairus lányának feltámasztásáról olvasunk a mai evangéliumi részben. A történet jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha kicsit visszatekintünk az előzményekre, Jézus csodáira. Korábban Jézus parancsolt a betegségnek és azok megszűntek, mert hatalma van a betegség felett. Parancsolt a szélnek és a viharnak, mert hatalma nagyobb, mint a természet erői. Parancsolt a gonosz lelkeknek és szavára azok elhagyták a megszállottakat, mert az Úr isteni hatalma erősebb, mint a gonosz hatalma. E történetekben észrevehető a fokozás. Jézus hatalmának bemutatása akkor éri el a tetőpontját, amikor egy halott kislányt támaszt fel, visszahívja őt az életbe. Meg tudja tenni, mert van hozzá hatalma, s az erősebb, mint a halál.
Jairus elismeri Jézus hatalmát pusztán már annak tényével, hogy hozzá fordul segítségért. De ehhez rögtön hozzá kell tennünk azt is, hogy még nem ismeri ennek a hatalomnak az igazi nagyságát, még nem tudja, hogy az Úrnak hatalma van még a halál felett is. Amikor előadja kérését, még él a lánya, tehát gyógyítást vár, gyógyító csodát remél. Amikor hamarosan a kislány halálhírét hozzák, ő nem hallgat azokra, akik feleslegesnek tartják Jézus jövetelét, hanem az Úr bátorítására hisz. Inkább hisz Jézusnak, mintsem azoknak, akik reménytelennek látják a helyzetet. A csoda, a tizenkét éves kislány feltámasztása az ő hitének és az Úr irgalmasságának köszönhető.
C. Horváth István Sándor
Hanganyag Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
Címkék: feltámasztásáról, irgalmasságának, megszállottakat, visszatekintünk, megszabadított, reménytelennek, csodálkozástól, megbocsátásra, feltámasztása, gyengeségeink, történetekben, meggyógyított, feleslegesnek, irgalmasságát, meggyógyuljon, megszabadulva, elöljárójának, megbocsátást, előzményekre, jelentőségét, könyörületre, bátorítására, megérintette, meggyógyulok, kiparancsolt, meghallották, megsemmisült, gondolkodott, vérfolyásban, átfurakodott, megrendülve, szégyenkező, kellemetlen, észrevehető, evangéliumi, emlékeztess, lázadó Absalomot, lázadó Absalom, öszvéren nyargalva, sűrű lombozatú, hajánál fogva, öszvér kiszaladt, ember meglátta, tölgyfán függött, harc alatt, kapuőr felment, kapu tetejére, magányos ember, első hírhozó, győzelem hírét, tehát megfordult, második hírhozó, OLVASMÁNY Sámuel, Láttam Absalomot, Bárcsak Uramnak, EVANGÉLIUM Szent Márk, Hallott Jézusról, Korábban Jézus, Horváth István Sándor,
|
|
Offline
