|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2009-10-17 22:41:11, szombat
|
| |
| |
Baranyai Mária: Egy őszi délután
"Egy őszi hideg szeles késődélután,
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
Magányos volt, s hideg szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette.
Kigyúltak már azt utcai fények,
S erősebben fújtak a fagyos szelek.
Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta.
Kopott vaskapujához érve,
Zsebében kulcsát keresgélte.
Megtalálta, elővette, ám leejtette,
Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye.
S akkor, a kerítése tövében előbújó kisvirágot észrevette.
- mindenhol csak a gazok nőnek- mormogta félhangosan.
A szomszéd kislány rászólt szeretettel nem haragosan,
- bácsi kérem, azt a virágot neked ,én ültettem.
A férfi a vállát rándítva mondta - én ilyent nem kértem.
Azzal bement a fűtetlen, hideg házába.
Kopott kabátját hanyagul ledobva,
Kályhájába tüzet rakva
Kavargott benne a kislány mondata.
- minek nekem virág? - mormogta.
.
Éjszaka lett, nem jött álom a szemére,
Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe,
- virágot nekem? Nekem? Nekem ültette.
Majd felkelt, konyhájából a nagykést magához vette,
Kiment, s a kisvirágot óvatosan a földből kivette,
A házba bevitte és gondosan elültette.
Másnap, mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak,
Odakinn, mosolytalanul bólintott a kislánynak.
Kislány szelíden szólt, s rámosolygott.
- látom bácsi, bevitted a virágot.
Be - válaszolta, majd elballagott.
Este sietett haza, mert tudta, már nincs egyedül,
Várja a kisvirág, mely az ablakában ül.
A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott,
A férfi boldog lett, hisz színével szürkeségébe napot lopott.
Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette.
Hanem egy nagytábla csokit levett a polcról és kosarába tette.
Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva,
Órájára pillantott párszor és várt és várt, de hiába.
Este nem is hazasietett, hanem egyenest a szomszédjához csengetett,
Idős néni jött elébe - jó estét, a kislányt keresem, a szomszédból vagyok,
- a kislány beteg lett, kórházba van - mondta a nénike - nagymamája vagyok.
A férfi elsápadt, beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett.
-Hová- hová - szólt egy nővér - egy kislányt keresek ma beteg lett -
- ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett.
Hazafelé, koszorút köttetett hatalmasat, színes, tarka virágokból.
Eljött a nap! Lógó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából,
Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból.
Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta,
- köszönöm - összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel, de hangosan érthetően mondta.
.
Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra - köszönöm - csak ezt az egy szót
mormolta.Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kisvirágját magához vette,
A temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette.
- Köszönöm! Ezt a virágot Tőled kaptam,
Látod? Most ezt visszaadtam,
Már tudom, megtanultam,
Mi az, hogy szeretni,
Hogy néha meg kell állni,
Másokkal is törődni! "
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-17 21:47:49, szombat
|
| |
| |
Toldi Mária: rövid az élet
HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
"Rövid az élet, futnak az évek,
nem tudjuk melyik, mit ígér.
Melyik hoz könnyet, melyik lesz könyebb,
hogy jó, vagy rossz, ha véget ér.
Rövid az élet, de amíg élek,
gyűjtöm a szépet veled én.
Megbecsült percek, évekké lesznek,
emberhez méltó sors az enyém.
És ha mégse, hogyha minket valami érne,
ami rossz, ami fáj, ami bánt.
Nem fogunk összetörni, jöhet bármi
le fogjuk győzni, le fogjuk győzni,
és kéz a kézben megyünk tovább.
Lá lá lá lá - lá lá lá lá - lá lá lá - lá lá lá.
Rövid az élet, ez az élet, arasznyi élet.
Futnak az évek, vajon melyik mit ígér.
Rajtunk is múlik, hogyan is múlik,
hogy jó, vagy rossz, ha véget ér.
Rajtunk is múlik, hogyan is múlik,
hogy jó, vagy rossz, ha véget ér."
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Dal szövegek és videó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-17 21:36:22, szombat
|
| |
| |
Petőfi Sándor: Jövendölés
"Mondád, anyám, hogy álmainkat
Éjente festi égi kéz;
Az álom ablak, melyen által
Lelkünk szeme jövőbe néz.
Anyám, álmodtam én is egyet,
Nem fejtenéd meg, mit jelent?
Szárnyim növének, s átröpűltem
A levegőt, a végtelent."
,Fiacskám, lelkem drága napja,
Napomnak fénye! örvendezz;
Hosszúra nyujtja élted isten,
Álmodnak boldog titka ez.' -
És nőtt a gyermek, lángra lobbant
Meleg keblén az ifjukor,
S a dal malasztos enyh a szívnek,
Midőn hullámzó vére forr.
Lantot ragadt az ifju karja,
Lantjának adta érzetét,
S dalszárnyon a lángérzemények
Madárként szálltak szerteszét.
Égig röpűlt a bűvös ének,
Lehozta a hír csillagát,
És a költőnek, súgarából
Font homlokára koronát.
De méreg a dal édes méze;
S mit a költő a lantnak ad,
Szivének mindenik virága,
Éltéből egy-egy drága nap.
Pokollá lett az érzelemláng.
És ő a lángban martalék;
A földön őt az életfának
Csak egy kis ága tartja még.
Ott fekszik ő halálos ágyon,
Sok szenvedésnek gyermeke,
S hallá, mit a szülő bus ajka
Kínjának hangján rebege:
,Halál ne vidd el őt karomból,
Ne vidd korán el a fiut;
Soká igérte őt éltetni
Az ég... vagy álmunk is hazud?...'
"Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak,
Anyám, soká, örökkön él."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-17 21:04:38, szombat
|
| |
| |
Szabó Magda: Ősz
"Ilyenkor már csak a felleg kövér
meg az eső, mely bő kontyát kibontja
ám apad a víz a rakpart kövén
s a hegyek és fák sorvadnak naponta.
Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadt
sovány a város, olyan egyszerű lett:
nyurgább a kémény, horpaszak a házak
hajnal s alkony közt a rés egyre szűkebb.
A tömör levegő is lefogyott, keskeny
hasít és hajlik, mint a penge
a szenvedély nem tombol, csak morog
vackot keres, megbúvik a szívekbe.
A vidék is sovány. Diója csörren
a mustja csorran, mégis ösztövér.
Benned nézem magam már, mint tükörben
s oly mindegy, én sovány vagyok, kövér.
Köd birkózik az ideges szelekkel;
meddő az írás. Mégse voltam meddő.
Csörög a vers. A termésem kinek kell?
Te gyűjtöd be s a kék szemű jövendő.
Mit feleljek, ha megkérdez az ősz?
Kopár a hegy, vetkőzik a faág.
A visszhang sem volt sosem ismerős
mért volna ismerős a némaság? " |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-17 16:08:36, szombat
|
| |
| |
Ybolya vicces képpel ébresztett
Köszi, máris jobb kedvem van.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Viccek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-17 15:36:37, szombat
|
| |
| |
Vidám kirándulást kívánok ezen az őszi hétvégén
Minden kedves idelátogatónak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: saját készítés |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-17 14:41:38, szombat
|
| |
| |
Havazás Októberben
De már mára elolvadt a nagy hó. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: saját készítés |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2009. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
180 db bejegyzés |
| e év: |
1528 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 11351
- e Hét: 34411
- e Hónap: 67565
- e Év: 301312
|
|
|
Offline
