|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2010-02-24 20:28:09, szerda
|
| |
| |
Web lapom fejléce Ning oldalon
A vers futó szövegbe megy.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: saját készítés |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-24 14:43:54, szerda
|
| |
| |
Vörösmarty Mihály: Alku a természettel
Természet, ki mostohám vagy,
S tőlem mindent megtagadsz,
És egyébnek abból, amit
Rólam elvonsz, bőven adsz,
Halljad egyszer bús fiadnak
Nyílt szívéből jött szavát:
Nem pör az, nem rút kajánság
Ami nyitja ajakát.
Nem kívánok gazdagságot,
Ékes arcot s termetet,
Bölcsességet, terjedő hírt,
Fényes udvart, fő nemet.
Nem kívánom; el van ez már
Osztva; nékem nem jutott;
Késtem, amidőn sok ember
Kincseidből részt hozott.
A lapos mennykő dühödve
Ki s be jár erszényemen,
Jégeső jött, sok barázdát
Szánta halvány képemen.
Bölcsességem könyveimmel
Búmban hamvvá égetém;
Hirre nem kap gyengeségem,
S amit ez nyújt, nem enyém.
Egy sötét gunyhó takarta
A szülőt; itt lettem én,
Itten élek; nincs nememben
Semmi nagy, nincs semmi fény.
És nem is kívánom én ezt,
Ámde halljad kértemet,
Vagy temess el romjaidba
S dúld halottá testemet:
Szépre szülve, szebbre nőve,
Egyszerűn és díszesen,
Mint kifejlő kellemében
A virág zöld réteken,
Dús kebellel, bájos arccal
Jár amott egy deli szűz:
Karja hószín, szeme villám,
Ajka rózsa, csókja tűz -
Hajh! de gőgös, s oly kemény ő,
Mint én érező vagyok,
Csal, hitet, bár tudja, hogy csak
Érte élek és halok.
Mostohám! nem kell ez érzés;
Nálam úgy sincs egyebed;
Vedd el, add ezt is hívednek
S nála lészen mindened |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-24 14:23:34, szerda
|
| |
| |
Sárhelyi Erika: Boldogság sziget
Valahol messze, túl a képzeleten,
létezik egy világ, mely nincs a térképen.
Nem jegyzi ezt sem könyv, sem füzet,
az a neve: a Nagy Boldogság sziget.
Partjainál, a sziklák alatt
a tenger hulláma is kacagva szalad,
fövenyén a sárga homok szemek
lábaid alatt mosolyra derülnek.
Ahogy mész egyre beljebb,
kedved is nő egyre feljebb.
Itt a fákon nem gyümölcs terem,
nem tested táplálja az élelem.
A fák ágain nevetés ül,
szakíts egyet, s kedved derül.
Bokrok mélyén a kis fészekben
öröm tojás készül kelni éppen.
Ha szél fúj, az is csupa móka,
a csúf boszorkány csak kedves anyóka.
Behív a házába s megvendégel,
majd utadra enged teli szeretettel.
Van egy zug a szép szigeten,
hol még a madár is szebben énekel,
hol a növényzet bujábban terem:
itt születik meg a szerelem.
Roskadozó fákon csókok garmadája,
öleléssel teli a bokroknak alja.
Mámorral fűszeres itt a levegő,
szenvedéllyel telik meg szív, s tüdő.
Ha egyszer utad során erre járnál,
s partjainál a csónakból kiszállnál,
hagyd a hajón minden bánatodat,
mást ne vigyél, csak hátizsákodat.
Pakold tele érzésekkel, szívvel,
rakd meg jól örök szerelemmel,
vegyél sokat a híres boldogságból,
hogy gazdagon térj haza majd e tájról. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2010. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
124 db bejegyzés |
| e év: |
3087 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 7965
- e Hét: 31025
- e Hónap: 64179
- e Év: 297926
|
|
|
Offline
