|
2019-10-20 08:48:31, vasárnap
|
| |
| |
OLVASMÁNY Mózes második könyvéből
Izrael népe a pusztai vándorlás során győzelmet aratott az amalekiták fölött, mert Mózes imádkozott értük.
A választott nép pusztai vándorlása idején történt:
Az amalekiták előrenyomultak, hogy Refidimnél megküzdjenek Izrael fiaival.
Mózes így szólt Józsuéhoz: ,,Válassz ki nekünk férfiakat, és szállj harcba az amalekitákkal. Én pedig holnap Isten botjával a kezemben kiállok a domb tetejére." Józsue úgy tett, ahogy Mózes parancsolta, és megütközött az amalekitákkal. Mózes közben Áronnal és Hurral fölment a domb tetejére.
Ameddig Mózes a kezét kitárva tartotta, az izraeliták fölényben voltak, de ha leeresztette a kezét, az amalekiták jutottak fölényhez. Mózes karja végül is elfáradt. Ezért vettek egy követ, odavitték és ráültették. Áron és Hur pedig a karját tartotta, egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. Így karja kitárva maradt napszálltáig. Józsue pedig kardélre hányta az amalekitákat és hadi népüket.
Ez az Isten igéje. Kiv 17,8-13
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt második leveléből
Isten embere legyen tökéletes és minden jóra kész.
Szeretett Fiam!
Tarts ki amellett, amit tanultál, s amiről meggyőződtél, hiszen tudod, kitől tanultad. Gyermekkorod óta ismered a Szentírást: ez megadja neked az útmutatást ahhoz, hogy a Krisztus Jézusba vetett hit által eljuss az üdvösségre.
Minden írás, amelyet az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre s az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes és minden jóra kész legyen.
Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az ő eljövetelére és országára: hirdesd az igét, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.
Ez az Isten igéje. 2Tim 3,14-4,2
EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Isten meghallgatja azokat, akik őt állhatatosan kérik.
Abban az időben:
Példabeszédet mondott Jézus arról, hogy szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni.
Így szólt: ,,Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.
A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver."
Az Úr így szólt: ,,Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik.
Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?"
Ezek az evangélium igéi. Lk 18,1-8
...... ..........jpg)
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te arra bátorítottad tanítványaidat és buzdítasz minket is, hogy szüntelenül imádkozzunk. Szükségünk van bátorításodra, hiszen sokszor kételkedünk az ima erejében. Ha Isten nem azonnal teljesíti kéréseinket, vagy nem egészen úgy, ahogyan mi szerettük volna, könnyen elbizonytalanodunk. Pedig kitartóan kell imádkoznunk, mindig azzal a bizalommal, hogy Isten mindent megad nekünk, ami a lelkünk üdvösségét szolgálja. Segíts minket a hit próbatételei idején, hogy szívünkben megőrizzük a jóságos Isten arcát
Elmélkedés
Isten ajándéka
Az igazságtalanság bíróról szóló példabeszédet Jézus a bíró szemszögéből mondja el. Az ő fejével gondolkodva ismerjük meg jellemét és indítékát, ami először tétlenségre, majd később mégis ítélkezésre indítja. Sajnáljuk, hogy az özvegy gondolatairól egyetlen szó sem esik. Az a lehetőség, hogy bántalmazza a késlekedő bírót, csupán a bíró feltételezése.
Az özvegyről nem mond semmit Jézus, pedig más esetekben nagyon érzékenyen érinti őt az özvegyek kiszolgáltatott helyzete. Az írástudókról képmutatásuk és hamis vallásosságuk miatt egy alkalommal ezt mondja: ,,Felélik az özvegyek házát, közben színleg nagyokat imádkoznak: annál szigorúbb ítélet vár rájuk" (Mk 12,40).
Vagy gondoljunk csak a Naim városában élő özvegyasszonyra, akinek meghal egyetlen fia. Éppen a halott fiút kísérik ki a temetőbe, amikor Jézus odaér tanítványaival a városhoz. Megsajnálja az asszonyt, akinek nyilvánvalóan már nem él a férje és most fiát is elveszítette, pedig ő lett volna idős korában támasza, gondviselője. Jézus csodát tesz, feltámasztja a fiút és visszaadja őt anyjának (vö. Lk 7,11-17).
Egy másik eset, amikor Jézus figyeli, hogy a gazdagok hogyan dobják adományaikat a templomperselybe. Odajön egy özvegyasszony, aki két fillért dobott be. Adományát mégis Jézus többre értékelte, mint azoknak a gazdagoknak az adományát, akik sokat dobtak a perselybe. Elismerő szavait tanítványaihoz intézte: ,,Ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységétől telt, egész megélhetését" (Mk 12,41-44).
A mostani történetben az özvegy úgy érzi, hogy igazságtalanság érte őt, ezért egy bíróhoz fordul, aki viszont nem foglalkozik ügyével. Vélhetően többször is felkereste őt az özvegy, próbálta sürgetni a mielőbbi ítéletet, de a bírót nem hatotta meg sorozatos könyörgése. Az asszony azonban nem adta fel a dolgot, jogosan érezte, hogy a bíró kihasználja helyzetét és méltatlanul bánik vele, amikor halogatja ügyének elintézését. A bírónak egy idő után terhére van, hogy az özvegy állandóan hozzá fordul, ezért mégis enged a kérésnek. Az özvegy tehát eléri szándékát, megismételt kérései fordulatot eredményeznek.
Ezen a ponton meg is találjuk a történet mondanivalóját, amelyet egyébként már a példabeszéd bevezető megjegyzése előre jelzett: ,,szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni." Bíznunk kell abban, hogy Isten meghallgatja imáinkat! Ha kitartunk az imádságban és reménnyel fordulunk Istenhez, az meg fogja hozni a gyümölcsét. Isten természetesen nem kényszerből ad meg nekünk valamit, hanem jóságából fakadóan, irántunk való szeretetből. Ezen a szinten minden ajándék, Isten ajándéka. Nem az én érdemem, de még nem is az én kitartó imádkozásomnak a jutalma, hanem az ő ajándéka. Bármennyire is őszinte a vallásosságom, bármennyire is erős a bizalmam, bármennyire is rendíthetetlen a hitem, mégsem tudok méltóvá válni arra, hogy Isten jót tegyen velem, ha tehát kérésem megvalósul, az Isten ajándéka, Isten jóságának a jele.
C. Horváth István Sándor |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
Címkék: választottjainak, templomperselybe, kiszolgáltatott, özvegyasszonyra, megvárakoztatja, igazságtalanság, tanítványaihoz, előrenyomultak, tanítványaidat, szegénységétől, imádkozásomnak, rendíthetetlen, tanítványaival, mondanivalóját, hozzáértéssel, vallásosságuk, nyilvánvalóan, természetesen, bátorításodra, özvegyasszony, amalekitákkal, feltételezése, példabeszédet, vallásosságom, gondolatairól, feleslegükből, ellenfelemmel, eredményeznek, eljövetelére, szemszögéből, írástudókról, meghallgatja, képmutatásuk, gyermekkorod, próbatételei, leeresztette, pusztai vándorlás, amalekiták fölött, amalekiták előrenyomultak, kezemben kiállok, domb tetejére, kezét kitárva, izraeliták fölényben, amalekiták jutottak, karját tartotta, egyik oldalon, másik oldalon, útmutatást ahhoz, igaz életre, egyik városban, ideig vonakodott, özvegy annyira, OLVASMÁNY Mózes, Ameddig Mózes, SZENTLECKE Szent Pál, Szeretett Fiam, Krisztus Jézusba, Krisztus Jézusra, EVANGÉLIUM Szent Lukács, Noha Istentől, Vajon Isten, Jézus Krisztus, Horváth István Sándor,
|
|
Offline
