Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Online
Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 64 
Spurgeon - Április 30
  2022-04-29 07:03:03, péntek
 
  "...hátad mögé dobtad minden vétkemet." Ézs 38,17


Gyakran hallom, hogy tudatlan keresztyének ezt kérdezik: hogy van az, hogy valaki kegyelmet nyer, és mégis, minden nap meg kell vallania a bűneit. Azt tanítjuk, hogy abban a pillanatban, amint egy bűnös hisz az evangéliumnak, Isten elvette minden bűnét - a múltbelieket, jelenlegieket és azokat is, amiket a jövőben fog cselekedni.

Bonyodalom támad az Istennel való új kapcsolatunkban. Amikor bűnös emberként jövök Jézus Krisztushoz és hiszek benne, akkor Isten a bíró. Előveszi az ítélkezésre vonatkozó nagy tartozásokat tartalmazó könyvet, áthúzza benne bűneimet és Krisztus érdeméért felment engemet. Ebben a pillanatban befogad a családjába. Most már tehát ettől kezdve más kapcsolatban állok vele: Isten számomra többé nem bíró, hanem Atyám. Ettől kezdve másfajta fegyelmezés alatt állok. Más bánásmódot élvezek, és új engedelmességet tanúsítok iránta.

De mi van akkor, ha valamilyen bűnt követek el? Jön a bíró és bírósága elé hurcol? Nem. Nem kell félnem semmiféle bírótól. Hiszen Isten az Atyám. Ő színe elé állít és beszél velem, vagy veszi a vesszőt és megfegyelmez.

Amikor Isten még bírám volt, sohasem fegyelmezett meg. Akkor megfenyegetett, hogy előveszi a fejszét. Azonban most már elásta a fejszét. Mivel immár gyermeke vagyok, nincs szükség a fejszére, hogy megöljön vele. Tulajdon gyermekeit nem öli meg.

Jóllehet Isten gyermekei vagyunk, naponta követünk el bűnöket. Ilyenkor úgy illik, hogy valljuk meg Istennek - nem mint bírónak, hanem mint Atyánknak -, őszinte bűnbánattal vétkeinket. Ha ezt nem tesszük, Isten előveszi a vesszőt, ahogy Ezékiás esetében is tette. Megverte Ezékiást, halálos betegséggel. Amikor aztán Ezékiás bűnbánatot gyakorolt, Isten félretette a pálcát.

Így történt ez Dávid esetében is. Amikor bűnt követett el, vétke megzavarta Istennel való kapcsolatát. Isten Atyaként haragra gerjedt gyermeke ellen. De miután Dávid bűnbánatot tartott, az Atya ismét szívére szorította, és Dávid így énekelhetett: "Te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem." (Zsolt 32,5)

C. H. Spurgeon
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Spurgeon - Április 29
  2022-04-29 06:55:52, péntek
 
  "Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem." Zsolt 32,8


Az Úr nekünk szóló üzenetét érzékeljük ezekben a szavakban. Dávidnak épp azt ígérte, amire szüksége volt. Ő, aki Üdvözítőnk, tanítónk is akar lenni. Leereszkedik, hogy önmaga oktassa gyermekeit: hogyan járhatnak az igazság útján. A Szentlélek és az Ige figyelmeztetései vezetik a hívőket mindennapi vándorlásuk során.

Isten nevelése olyan áldás, amit gyermek-státuszunk alapján biztosít számunkra. A tapasztalat által történő oktatás a legjobb tanítási módszer. Igazán boldog emberek azok, akik - jóllehet sohasem ültek Gamáliel lábainál, mit sem tudnak Arisztotelészről és teljesen járatlanok a skolasztikus erkölcsben, mégis - megtanulták követni a Bárányt, bármerre megy is.

Az Úr szemével szeretne irányítani minket. Ahogy elegendő egy hű szolgának ura tekintete vagy intése, úgy kell nekünk is követnünk Mesterünk csendes útmutatásait. Így nincs szükségünk semmiféle mennydörgésre, hogy felrázzon lustaságunkból. Urunknak barátságos tekintete, lágy suttogása elég a számunkra.

Sajnos gyakran hasonlítunk azokhoz az állatokhoz, melyeket kantárral és zablával irányítanak. Nem szomorú, hogy gyakran igen meg kell fegyelmeznie Istennek minket, mielőtt hajolnánk akaratára?

Olyan készségesen kell engedelmeskednünk a Szentlélek fuvallatának, mint ahogy egy pille teszi azt a szélben.

De ó, a zabla, amivel Istennek gyakran meg kell fékeznie és gyengítenie erőnket, előbb tehetetlen teremtésekké kell tegyen bennünket! Ez jelzi, milyen csökönyös és zabolátlan az akaratunk. Nem kellene öszvérként kezelnie bennünket, ha nem lenne bennünk olyan sok szamártermészet. Ha mindenképpen dacosak akarunk maradni, fel kell készülnünk arra, hogy Isten szorosan meghúzza a gyeplőt és rövidebb kantárszáron tart, mint szeretnénk.

C. H. Spurgeon
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Isten halk, szelíd hanggal ment oda Illéshez
  2022-04-28 07:45:24, csütörtök
 
  Isten halk, szelíd hanggal ment oda Illéshez

Textus: 1Kir 19,9-18 : ,,Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Az ÚR ezt mondta: Gyere ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Ekkor azt mondta neki az ÚR: Menj, kelj ismét útra a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. Azután Jéhút, Nimsí fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává magad helyett! És aki majd megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg. De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg őt."

I. Isten halk, szelíd hanggal ment oda Illéshez

Illés vétkezik - és mit tesz Isten? Isten kegyelemmel jön hozzá, és szelíd suttogással kinyilatkoztatja magát neki. Isten különleges jelenléte nem a szélben, a földrengésben vagy a tűzben volt, hanem a szelíd suttogásban.

Ez figyelemre méltó. Isten ilyen szelídséggel jön egy vétkező prófétához.

Micsoda kegyelemmel ajándékozza meg Isten a bűnösöket. El tudjátok hinni, hogy Isten így jött Illéshez? El tudod hinni, hogy Ő dicsőségben fogja kinyilatkoztatni magát nekünk - hogy meglátjuk az Ő arcát. (Jel 22:4) Azt olvassuk:

Jel 22,5: ,,Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké."

Krisztussal együtt fogunk uralkodni. Képzeljük el, hogy ott ülünk a Jézus trónján. Amint Jézus mondja a Jel 3,21-ben:

,,Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján."

És amint János mondja a 1Jn 3,1-2: ,,Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk... Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor Ő megjelenik, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában."

Illés maga egy forgószélben tüzes szekéren került Isten jelenlétébe. Milyen dicsőséges lehetett. Amikor Illés megjelent Jézussal a megdicsőülés hegyén, Jézus dicsőségébe öltözött. Annyira hasonlított Jézusra, hogy Péter nem tett különbséget Mózes, Illés és Jézus között, amikor azt javasolta, hogy három sátrat készítsenek.

Testvéreim az Úrban, Isten ezt fogja tenni veletek. Örüljetek Őbenne. Adjatok hálát Neki. Legyen nagy hitetek Őbenne. Ne féljetek. Ne veszítsétek el a bátorságotokat. Az Isten, akit szolgálunk, csodálatos.

Másodszor, értsétek meg, hogy Isten ezt olyan emberekkel teszi, akik vétkeztek, akik cserben hagyták Őt, akik elszúrták, akik elhagyták Őt.

Testvéreim, ne mondjatok le azokról a keresztényekről, akik vétkeztek, akik cserben hagytak titeket. Amint Pál apostol írja a Gal 6,1-ben:

,,Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel."

És ahogy Túrmezei Erzsébet írja a ,,Nem mondott le róla" című versében:

Nem mondott le róla

Lehajtott fejű kis diákfiú . . .
lányos arca el-elpirul.
Töredezett szavak: a rossz barát . . .
züllés, szökés . . . hányódás, fogság . . .
s most újra otthon, újra szabadon.
Nem kérdezem. Csendesen hallgatom.
S végül hirtelen feltör valami
szorongó, esengő kérés: "Azért
ne tessék rólam lemondani!"

Megnyugtatom. Indul. Utánanézek.
Igen, vannak boldog elindulások
Krisztus útján, és botlások, esések,
új fellángolások a közönyből.
"Ne tessék rólam lemondani!"
Ez a kérés órák, hetek után is
nyugtalanít és szívemen dörömböl.

Lehet, hogy én könnyen lemondanék.
Imádság, szeretet, intés, hiába:
Menj utadon! - De hogyan adnék számot
annak, aki az elveszett egy bárányt
addig keresi, míg meg nem találja.
Őneki többe került, mint nekem.
Drágán vette: véren és életen.
Valaki lefestette Őt,
amint hamurakás előtt
térdel, és fújja, hátha rejteget
még egy szikrányi életet,
s lángra lehet lobbantani!
Lemondana egyetlenegyről is?
Hiszen véren vett tulajdonai!
Szégyen, ha bennünket kérlelni kell:
"Ne tessék rólam lemondani!"

Ma az a régi kis diákfiú
Krisztus szolgája. Ige magvát szórja.
Örömhírt visz kicsinyeknek nagyoknak.
Igen, a hamu alatt szunnyadó
szikra ragyogó lánggal felloboghat!

Ő nem mondott le róla.

Végezetül, azt szeretném kérdezni azoktól akik nem keresztények:

Hogyan szeretnétek, hogy Isten hozzátok jöjjön - szelíd suttogással vagy szörnyű bosszúval?

Csak Jézuson keresztül kaphatjátok meg a kegyelmet. Isten Jézus munkája miatt tudott megbocsátani Illésnek és ilyen szeretettel bánni vele. Jézus meghalt a bűnösökért, és magára vette a büntetésüket. Jaj lett volna Illésnek Jézus nélkül. De Jézus végett Isten kegyelemmel jött hozzá. Neked is szükséged van Jézusra. Jöjj most Hozzá imádságban. Ámen.



P. S.

Igehallgatás (Akár a TV-tornát...)

Akár a TV-tornát, ülve nézed,
s tét nélkül hallgatod, nincs benne részed.
Így hallgatod csupán a drága igét,
s halálra hízott szívvel mégy el innét.

Ne nézd csupán, de lendülettel éld át!
S tedd meg, mit mond, hadd érje el a célját!

Balog Miklós


 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Isten és az Ő Igéje ismeretének fontossága
  2022-04-28 07:38:52, csütörtök
 
  Isten és az Ő Igéje ismeretének fontossága

Textus: 1Kir 19,9-18

A mai alkalmon vizsgáljuk meg, hogyan bánt Isten Illéssel, miután Illés vétkezett. Az egyik dolog, ami a szövegkörnyezetből világosan kiderül, hogy Illés vétkezett. A bűne az volt, hogy elhagyta Izrael népét. Féltette az életét, amikor Jezábel megfenyegette, és gyáva módra igyekezett menteni az életét. A pusztába menekült. Félelme azt eredményezte, hogy elcsüggedt és levert lett, és meg akart halni. Ekkor Illés már nem volt ragyogó fény Izraelben. Szégyent hozott a prófétai tisztségre. Bűne nem volt rövid ideig tartó. Kitartott benne. Negyven napig ment a Hórebre, és a végén még mindig csüggedt állapotban volt.

Nos, az a mód, ahogyan Isten itt Illéssel bánt, a mi életünkre is alkalmazható. Ennek ismerete reményt adhat nekünk, amikor úgy érezzük, hogy cserben hagytuk Istent. Megmutatja nekünk, hogyan kell bánnunk másokkal, akik vétkeztek. És megmutatja nekünk, hogy milyen nagy az a kegyelem, amelyet Isten a bűnösök iránt megmutat.

A legfontosabb dolog, amire felhívom figyelmeteket, az az, hogy

Isten tanította Illést.

Ez az egész igeszakasz arról szól, hogy Isten önmagáról tanítja Illést. Megmutatta neki az Ő hatalmát - a szélben, a földrengésben és a tűzben. Megmutatta neki a kedvességét és szelídségét a halk, szelíd suttogásban. Megmutatta neki az Ő ítéletére vonatkozó tervét Hazael, Jehu és Elizeus felkenésében. Megmutatta neki, hogy vannak neki más szolgái, akik folytatják a szolgálatot, miután őt hazahívja.

Isten nem mondott le Illésről. Isten módszere, amellyel Illést visszavezette a helyes útra, az volt, hogy tanította Illést önmagáról. Illés miután Isten részesítette őt ezekben az önmagáról szóló új kinyilatkoztatásokban, újult erővel látott neki a feladatának.

Ez azt jelenti, hogy van remény számodra.

Amikor vétkezel, és észhez térsz, és megbánod azt, a Sátán néha odajön hozzád, és azt mondja neked, hogy Isten végzett veled - hogy amit tettél, az olyan rossz, hogy annyira cserben hagytad Istent, hogy nem lehetsz többé hasznára Istennek. Isten többé nem foglalkozik veled.

Semmi sem állhatna távolabb az igazságtól. Isten Igéje hatalmas és hatékony. Beszél Istenről és arról, hogy milyen Ő. Reményt ad a bűnösöknek, mert beszámol Isten szeretetéről a bűnösök iránt, amikor elküldte Jézust. Reményt ad azoknak, akik sokat vétkeztek, mert megmutatja Isten Igéjének erejét, az Ő kijelentésének hatalmát - ezek után Isten továbbra is nagymértékben használta Illést. Miután Jónás vétkezett, és megpróbált elmenekülni a szolgálat elől, amelyre Isten elhívta - Istennek még mindig volt megbízása Jónás számára. Miután Ninive megtért, és Jónás annyira dühös volt, hogy meg akart halni - Isten még mindig nem végzett vele. Adott neki egy tárgyi leckét - emlékszel, hogyan nőtt ki a tök, és adott Jónásnak menedéket, és hogyan szúrta meg egy féreg, és Jónás mennyire csalódott volt? Isten rámutatott neki, hogy mennyire aggódott a tökért, annak ellenére, hogy nem ő gondozta, és nem is ő növesztette. Isten ezután megkérdezte tőle, hogy nem kellene-e Istennek aggódnia egy nagy városért, ahol több mint 120 000 ember él? Isten nem mondott le Jónásról.

Ugyanígy volt ez Péterrel is. Miután Péter vétkezett és megtagadta Őt, Jézus félrehívta őt, és háromszor megkérdezte tőle, hogy szereti-e őt, és azt mondta neki, hogy legeltesse a juhait és vigyázzon a bárányaira.

Ez azt jelenti, hogy más emberek számára is van remény, miután vétkeztek.

Amikor más keresztények vétkeznek, az nagy csalódás számunkra. Lehet, hogy lemondunk róluk, és nem akarunk többé velük együtt dolgozni.

De Isten Igéje miatt, mert Isten Lelke az Ő Igéje által munkálkodik - van remény azok számára, akik vétkeznek. Illés vétkezett Isten ellen. Nem bízott Benne. De miután megbánta bűnét, Isten továbbra is használta őt. Jónás vétkezett Isten ellen, de Isten továbbra is dolgozott vele, tanította és használta őt. Péter vétkezett Isten ellen, de miután megbánta bűnét, Isten arra használta őt, hogy dicsőséget szerezzen az Ő Nevének. Péter nagyszerű tanúja volt Jézusnak. Leveleket írt a gyülekezeteknek. Életét adta az Úrért.

Így nekünk sem szabad lemondanunk más keresztényekről, még akkor sem, ha vétkeznek. Isten kijelentette magát Illésnek, és megmutatta neki az Ő akaratát. Ez tehát azt jelenti, hogy nem szabad lemondanunk más emberekről. Törekednünk kell arra, hogy többet tanítsunk nekik Istenről és az Ő akaratáról, hogy a jövőben hasznosak vagy még hasznosabbak legyenek Isten számára.

Azt kell felismernünk, hogy

a bűn gyakran Isten és az Ő Igéjének helytelen vagy nem megfelelő ismeretéhez kapcsolódik. Ezzel függ össze.

Az Ószövetségben voltak utasítások a tudatlanságból elkövetett bűnökre vonatkozóan. Például a 3Mózes 5:17-ben ezt olvassuk,

,,Ha valaki vétkezik, mert olyasmit tesz, amit az ÚR parancsolatai szerint nem lenne szabad megtennie: még ha tudtán kívül is teszi, akkor is vétkessé válik, és bűn terheli."

Emlékeztek, hogy amikor Dávid Jeruzsálembe vitette a szövetség ládát, elmulasztották betartani a törvényben foglalt utasításokat. Ahelyett, hogy a léviták vitték volna, egy szekérre tették. Amikor az ökrök megbotlottak, Uza kinyújtotta a kezét és megérintette a ládát, hogy megakadályozza, hogy leessen a szekérről. Isten emiatt lesújtott rá. (2Sámuel 6:6) Emlékeztek, hogy amikor Ábrahám Gerárban volt, azt mondta az ottani embereknek, hogy a felesége, Sára a húga. Ezért Abimélek, Gerár királya elküldte és elvitte Sárát. Isten megjelent neki, és azt mondta:

,,Meg fogsz halni az asszony miatt, akit elvitettél, mert férjes asszony!"

Abimélek ezt nem tudta, de ennek ellenére ez nagy bűn volt a részéről.

Az ok, amiért az emberek nem hittek jobban Jézusban, az az, hogy nem ismerték eléggé a Szentírást. Emlékeztek, hogy amikor a tanítványok Jézussal a csónakban voltak, és vihar támadt, attól féltek, hogy meg fognak halni. Jézus a csónak hátsó részében aludt, és azt mondták neki: (Márk 4:38).

,,Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?"

Nem kérdezték volna ezt, ha tudták volna, hogy az Ézsaiás 53 Jézusról szól, és hogy azért jött, hogy helyettük meghaljon, és hogy ők az Ő tanúi lesznek. Nagyon keveset tudtak az Ő szeretetéről vagy hatalmáról. Amikor megdorgálta a szelet, és lecsendesítette, a tanítványok így szóltak egymáshoz: (Márk 4:41)

,,Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"

Jézus feltámadása után a két tanítvány az emmausi úton levert volt. Azt mondták az úton lévő idegennek Jézusról: (Lukács 24:21)

,,Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt."

Jézus így szólt hozzájuk: (Lukács 24:25-27)

,,Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie? És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt."

Nem jellemez-e mindannyiunkat az első rész? Milyen ostobák vagyunk, és milyen rest a szívünk, hogy elhiggyük mindazt, amit a próféták mondtak.

Az egész Szentíráson keresztül a Szentlélek Isten arra ösztönöz minket, hogy tanulmányozzuk a Szentírást, és alkalmazzuk ezt a tudást az életünkre.

A 119:11-es zsoltárban Dávid azt mondta:

,,Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened."

Ugyanennek a zsoltárnak a 72. versében pedig azt írta,

,,Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst."

Majd a 105. versben azt mondta,

,,Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága."

A 110-111. versekben pedig azt írta,

,,Csapdát készítettek nekem a bűnösök, utasításaidtól mégsem tértem el. Intelmeidet kaptam örökségül örökre, azok örvendeztetik szívemet."

129-130. versek,

,,Csodálatosak intelmeid, azért megfogadja azokat lelkem. Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket."

Majd a 137-140. versekben ezt olvassuk,

,,Igaz vagy, URam, és helyesek döntéseid. Elrendelt intelmeid igazak, és igen megbízhatók. Belső indulat sorvaszt engem, mert ellenfeleim megfeledkeztek igédről. Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt."

Így kell szeretni a Szentírást, és szeretni kell alkalmazni az életedre.

Emlékeztek arra, hogy Jézus hogyan válaszolt minden kísértésre, amivel a Sátán megkísértette?

A Sátán azt mondta: (Máté 4:3-10)

,,Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!"

Jézus így válaszolt,

,,Meg van írva: ,,Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik."

Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: ,,Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben." Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: ,,Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!" Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: ,,Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!"

Micsoda Szentírás ismerettel rendelkezett Jézus! Micsoda bizalom benne! Milyen szilárdan állt!

Micsoda példa számunkra! Testvérek, tanulmányozzátok a Szentírást! Ismerjétek meg! Ahogy Pál írta Timóteusnak, a hitben való fiának (2Timóteus 2:15).

,,Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent a munkájával, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét."

De természetesen óvatosnak kell lennünk. A Szentírás ismerete önmagában nem üdvözít. A Szentírás ismerete nem mindig vezet az életszentséghez.

A farizeusok és az írástudók sokat tudtak a Szentírásról, de gyűlölték Jézust.

Ismertem olyan embereket, akiknek nagy Szentírás-ismeretük volt, mégsem alkalmazták azt az életükre. Felfuvalkodtak. Ahogy az 1Korinthus 8:1-ben olvassuk

,,Az ismeret felfuvalkodottá tesz."

Testvérek, itt nem arról beszélek, hogy szerezzetek minél nagyobb ismeretet az ismeret kedvéért. Azt szeretném, hogy legyen ismeretetek Istenről és az Ő akaratáról, amit az életetekre alkalmazhattok. Máskülönben ez nem fog nektek jót tenni.

Ezért, testvérek, miközben Isten Igéjét tanulmányozzátok, kérjétek, hogy Isten ne csak abban segítsen, hogy helyesen megértsétek, hanem hogy alkalmazza azt az életetekre, és átalakítson benneteket általa. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Spurgeon - Április 28
  2022-04-28 07:18:40, csütörtök
 
  "...mert aki felettem ítélkezik, az Úr az." 1Kor 4,4


Egy pályakezdő fiatal könnyen elbízza magát, ha egy kicsit megdicsérik. És van elég értelmetlen ember, aki minden reményteljes kezdőt egyoldalú dicsérettel halmoz el.

Kedves barátom, ne értékeld sokra azoknak a helyeslését, akik arcodba dicsérnek! Ezek az emberek többnyire balgák és ezenkívül kétszínűek is. Úgy viselkednek, mint a macskák: elölről nyalogatnak, hátulról meg karmolnak. Ha valaki nyíltan mond a szemembe hízelgő szavakat, biztosra veszem, hogy óvakodnom kell tőle. Őrizkedj a hízelgő ember hálójától és hízelkedő csalétkétől.

Az emberek véleménye változó, és legjobb esetben jó és rossz keveréke, úgy hogy nem érdemes sokat adni rá. Ha az emberek fele megdicsér minket, a másik meg becsmérel, akkor a vélemények ellensúlyozzák egymást.

Egy közismert prédikátor hallotta, hogy a háta mögött azt mondta valaki: "Ha van egyáltalán jó ember a világon, az előttem haladó személy az." Ez igen hízelgően hangzott. De amint bement a legközelebbi utcába, ezt hallotta az egyik közelében állótól: "Ha valaki rászolgált arra, hogy felakasszák, ez az az ember! Telebeszéli az emberek fejét a prédikációival!"

Ha hízeleg neked valaki melletted, azt is halld meg, amit legközelebb mond rólad. Ez lecsillapítja elbizakodottságodat. Jó dolog, hogy Istennek gondja van rá, hogy a túlzott dicséret egyik oldalon, gyakran túlzott feddéssel egyenlítődjék a másik oldalon. Mivel tehát biztosan gyaláznak és rágalmaznak olykor, ez sokkal jobb, minthogy vastag legyen az irhánk. A dicséret viszont túl érzékennyé teszi a bőrünket; megfoszt bennünket a lelki sérthetetlenséget biztosító vérttől.

Az emberek tiszteletére való törekvés a legbiztosabb eszköz arra, hogy elveszítsük őket. Gondoljunk inkább arra, mennyivel végtelenül fontosabb Isten fölöttünk való ítélete, és úgy éljünk, hogy megdicsérhessen bennünket. Akkor nem fogunk futni szolgai alázattal emberek kegye után.

C. H. Spurgeon
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Spurgeon - Április 27
  2022-04-28 07:07:04, csütörtök
 
  "A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem." Zsolt 61,3


Dávid imádsága bölcs és időszerű. Nagy nyomás alatt van, ezért kéri Istent, bárcsak megkönyörülne rajta nehéz helyzetében.

Azok a férfiak, akiket Isten elhívott nyája gondviselésére, nagy felelősséget éreznek az idők fenyegető jeleit látva. Mózes szívén hordozta a pusztában Izráel egész népe terhét, és minden igaz szolga így hordozza a szívén Isten gyülekezetét, és gyakran megterhelve érzi magát miatta.

Így igen fájdalmas számomra, mikor a gyülekezetekben a növekvő elvilágiasodást látom. Sok hívő keresztyén komoly félelemre ad okot számunkra. Látjuk, hogy megtűrnek olyan dolgokat, amiket atyáik nem tűrtek volna meg.

Gyülekezeteinkben vannak olyan családok, akik egyáltalán nem tartanak családi áhítatot, ahol azonban napirendben van fényűző ételek és italok fogyasztása. Az a gyanúm, jelentős közöttünk azoknak a száma, akik színházba járnak, kártyajátékokban vesznek részt, kétes értékű irodalmat olvasnak, és mégis gond nélkül járulnak az Úr asztalához.

Egyre jobban növekszik körülöttünk a modern teológia gonosz gyomnövénye, ami nem egyéb, mint hitetlenség, csak túl gyáva ahhoz, hogy saját nevét viselje. Vannak prédikátorok, akik elutasítják a Biblia szó szerinti inspirációját, elvetik a Biblia tekintélyét, és mégis eltűrik őket gyülekezeteik.

Látom, hogy a hitetlenségnek ez a kovásza minden irányban terjed, és egyik vagy másik ponton sokakat megfertőz. Mint a rákbetegség, úgy férkőzik egyre beljebb a gyülekezetek lelkébe. Isten szabadítson meg minket tőle!

Bárcsak magas sziklára állítana minket az Úr ilyen időkben: Isten végtelen és dicsőséges jelenlétébe! Így erősek és nyugodtak leszünk az Istenbe vetett bizalomban és messze magunk alatt hagyjuk a vihart.

C. H. Spurgeon
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Jézus követésének egyetlen módja
  2022-04-25 19:50:12, hétfő
 
  Jézus követésének egyetlen módja

Textus: Lk 9,57-62

A felolvasott igeszakaszban Jézus radikális követeléseket támaszt követőivel szemben. Érdekes módon, alig két verssel később arról beszél, hogy az aratnivaló sok, de a munkás kevés (10:2). Ha Jézus felfogadott volna egy marketing tanácsadót, az azt mondta volna: "Uram, ha több munkást akarsz, akkor egy kicsit reálisabbnak kell lenned. Éppen most vesztettél el három jó önkéntest, mert mindent vagy semmit követeltél!"

De Jézus nem vitte lejjebb a mércét. Ő megköveteli, hogy mindent, ami vagy és amid van, neki szentelj, vagy semmit sem. Fontos felismerni, hogy ezek a versek nem csak azoknak szólnak, akik a "teljes idejű" keresztény szolgálatot fontolgatják. Mindenkinek szólnak, aki fontolóra veszi, hogy Krisztus követője vagy tanítványa legyen. Az Úr meghúz egy vonalat a homokba:


Jézus követésének egyetlen módja a teljes követés.

A szövegkörnyezetben Jézus kétszer is bejelentette a tanítványoknak közelgő elutasítását és halálát (9:22, 44). Határozottan Jeruzsálem és a kereszt felé fordította az arcát (9:51). Arra is tanította követőit, hogy az Ő követésének első feltétele az önmegtagadás és a kereszthordozás (9:23). Itt két olyan emberrel találkozunk, akik önként jelentkeznek Jézus követőinek, és egy olyan emberrel, akit Jézus arra hív, hogy kövesse Őt. Nem tudjuk, hogy ezek a férfiak válaszoltak-e vagy sem, bár az az érzésem, hogy nem. De Lukács nem az ő válaszukra összpontosít, mert azt akarja, hogy Jézus szavait a saját szívünkre alkalmazzuk: Teljesen követem Jézust, vagy csak úgy mellékesen? Ahogy valaki megjegyezte: "Van különbség az érdeklődés és az elkötelezettség között. Ha érdekel valami, azt csak akkor teszed, amikor a körülmények lehetővé teszik. Amikor elkötelezed magad valami mellett, nem fogadsz el kifogásokat, csak eredményeket". Ezek a versek arról beszélnek nekünk, hogy:

1. Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy Jézus követése fontos, de nem a legfontosabb dolog az életben.

Ez a három férfi mind úgy gondolta, hogy Jézust követni jó dolog. Ketten közülük kifejezték saját vágyukat, hogy kövessék őt, ami több, mint amit sokan elmondhattak volna a tömegből, akik hallották Jézust prédikálni. Bár akarták Jézust követni, és ezt fontosnak tartották, mégis nem ez volt számukra a legfontosabb dolog. Voltak más tényezők is, amelyeket figyelembe vettek. A harmadik ember szavaival élve: "Követlek Uram, de ...". (9:61).

Ez a "de" szócska sok jó szándékú embert tartott távol Isten országától! Az első ember esetében Jézus bizonyára megérezte, hogy az Ő követésére tett ajánlata kissé impulzív és idealista volt. A férfi nem gondolta át alaposan, hogy mivel jár Jézus követése. Ezért Jézus előre világossá tette számára, hogy az Ő követése azt jelenti, hogy le kell mondania sok olyan személyes kényelemről, amelyet élvezett, és amelyet talán természetesnek vett: "A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." (9:58).

Elgondolkodtam ezen a versen, miközben kényelmes otthonomban ültem! Vajon Jézus úgy érti, hogy ahhoz, hogy követni tudjuk Őt, el kell adnunk az otthonunkat, meg kell tagadnunk magunktól minden kényelmet az életben, és vándorló misszionáriusokká kell válnunk? Ha igen, akkor nagyon kevesen lennének erre alkalmasak. Még sok misszionáriusnak is van kényelmes otthona, ahol élhet. Azt gondolom, hogy Jézus arra mutatott rá, amit már a 9:23-ban is mondott, hogy az Ő követése önmegtagadó életet követel meg, nem pedig a személyes vágyak kielégítését. Ahogy J. C. Ryle írja:

,,Jézus senkit sem akart hamis ürüggyel besorozni a seregébe. Világosan meg akarja értetni velünk, hogy harcot kell vívnunk, versenyt kell futnunk, munkát kell végeznünk, és sok nehéz dolgot kell elviselnünk, ha azt akarjuk, hogy kövessük Őt. Az üdvösséget kész megadni, pénz és ár nélkül. Kegyelmet kap útközben, és dicsőséget a végén minden bűnös, aki Hozzá jön. De nem szeretné, ha nem tudnánk, hogy halálos ellenségeink lesznek, - a világ, a test és az ördög, és hogy sokan gyűlölni, rágalmazni és üldözni fognak minket, ha az Ő tanítványai leszünk. Nem akar elkeseríteni, elcsüggeszteni minket, de azt akarja, hogy megismerjük az igazságot, hogy tisztában legyünk a valósággal."

Jézus nem volt tisztességtelen toborzó. Azt akarja, hogy előre tudjuk, hogy a sötétség erői elleni harcba soroz be minket, és ez a harc gyakran nehéz. Ha olyan programot keresünk, ahol a személyes kényelmünk a legfontosabb, akkor máshol kell keresnünk. Jézus követésének fontosabbnak kell lennie, mint a személyes kényelmünknek.

A második férfi úgy gondolta, hogy Jézus követése fontos, de nem fontosabb, mint a családi kötelezettségek. Amikor Jézus azt mondta: "Kövess engem", így válaszolt: "Engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem az apámat" (9:59). Az ember válaszát háromféleképpen értelmezik. Az egyik értelmezés úgy hangzik, hogy a férfi apja éppen akkor halt meg. A másik, hogy közel állt a halálhoz. A harmadik, hogy még néhány éve volt hátra. G. Campbell Morgan utal egy közel-keleti utazóra, aki egy fiatal arab férfit próbált meg idegenvezetőnek megnyerni. A férfi azt válaszolta, hogy nem tud menni, mert el kell temetnie az apját. Amikor az utazó kifejezte együttérzését, megtudta, hogy a fiatalember apja nem halt meg, hanem ez a kifejezés azt jelentette, hogy az apjával kell maradnia, amíg az él. Valószínűleg tehát a férfi, akit Jézus hívott, azt mondta: "Miután apám meghalt, követni foglak téged".

A Biblia azt tanítja, hogy gondoskodnunk kell idős szüleinkről. Az ötödik parancsolat arra kötelez bennünket, hogy tiszteljük apánkat és anyánkat. Pál apostol azt mondja, hogy ha nem gondoskodunk a saját családunkról, rosszabbak vagyunk a hitetleneknél, és megtagadtuk a hitet (1Tim 5:8). Jézus természetesen nem tagadta a Tízparancsolatot. Azért jött, hogy betöltse a törvényt, nem pedig azért, hogy eltörölje azt (Mt 5:17). De ha a család iránti elkötelezettségünk nagyobb, mint a Jézus Krisztus és az Ő országa iránti elkötelezettségünk, akkor rosszul gondolkodunk. Jézus válasza: "Hagyjátok a halottakat, hogy eltemessék a saját halottaikat", azt jelenti: "Hagyjátok, hogy a lelkileg halottak foglalkozzanak az ilyen dolgokkal". Majd hozzáteszi: "Ami pedig titeket illet, menjetek és hirdessétek mindenütt az Isten országát".

Fennáll annak a veszélye, hogy miközben igyekszünk Isten országát építeni, elhanyagoljuk a családi kapcsolatainkat. Voltak olyan misszionáriusok akik nem vitték magukkal a gyerekeiket oda ahova mentek. Úgy gondolom, hogy ez a gyakorlat Krisztus szavainak durva félreértelmezése. Ha Isten elhív a missziós mezőre, és megáld gyermekekkel, akkor úgy hiszem, arra hív, hogy velem legyenek a missziós mezőn. Ha ez nem lehetséges, akkor az elsődleges felelősségem az, hogy gondoskodjak a gyermekeimről, amíg elég idősek ahhoz, hogy elváljanak tőlem anélkül, hogy komolyabb problémákat okozna ez nekik.

Ugyanakkor fennáll annak a veszélye is, hogy bűnös módon önzőek legyünk a családdal kapcsolatban, és helytelenül a családot Isten országának céljai fölé emeljük. Hallottam már olyan keresztény családokról, akik azért nem vesznek részt az Úr szolgálatában, mert az akadályozná a családi programjukat. Vannak, akik még a gyülekezettől is távol maradnak, mert szükségük van egy közös családi napra. Ez arra tanítja a gyerekeket, hogy a család fontosabb, mint Isten és az Ő munkája ebben a világban. Néhány szülő azért tiltja meg a gyermekeinek, hogy részt vegyenek a missziókban, mert attól félnek, hogy egy másik országban megölik őket.

A harmadik férfi önként jelentkezik, hogy követi Jézust, de azzal a feltétellel, hogy ha előbb hazamehet, és elbúcsúzhat mindenkitől. Úgy gondolta, hogy Jézus követése fontos, de nem elég fontos ahhoz, hogy elengedje a régi kapcsolatait és szokásait. Az Úr látta, hogy a férfi szíve megosztott. Akárcsak Lót felesége, ő sem tudta teljesen elvágni a régi életéhez fűződő kötelékeket. Nyitva akarta tartani az ajtót, hogy ha a dolgok nem működnének, bármikor visszamehessen. Nem volt hajlandó teljesen szakítani a régi kapcsolatokkal és életmóddal.

Jézus így válaszol: "Senki sem alkalmas az Isten országára, miután kezét az ekére tette, és visszatekintett" (9:62). Más szóval, az Ő követőinek teljesen az Ő céljára kell összpontosítaniuk. Nem maradhatnak fél lábbal a világban, arra az esetre, ha a dolgok nem működnének az Isten országában. A szívük nem lehet megosztott aközött, hogy a régi életmódért éljenek, vagy Jézus Krisztusért éljenek. Egy író ezt így magyarázza: "Őt követni nem egy olyan feladat, amely hozzáadódik a többihez, mintha egy második munkát végeznénk.... Ez minden. Ez egy ünnepélyes elkötelezettség, amely arra kényszeríti a leendő tanítványokat, hogy az összes többi feladatukat átrendezzék".

Amikor Jézus arról beszél, hogy az ember a kezét az ekére teszi és visszafordul, ezzel nem arra utal, aki úgynevezett "teljes idejű keresztény szolgálatba" kezd, de aztán elhagyja a szolgálatot, hogy "világi" munkát végezzen. Nem arra utal, hogy valaki hogyan keresi meg a kenyerét, hanem inkább az élet alapvető irányultságára. A tanítványnak Jézus Krisztusra és az Ő ügyére kell szegeznie a tekintetét. Először Isten országát és az ő igazságát kell keresnie (Mt 6:33). Akár árkok ásásával, akár az evangélium hirdetésével keresi a kenyerét, életének legfőbb célja Jézus Krisztus megismerése és megismertetése kell legyen. Így tehát

2. Jézust követni nem csak egy fontos dolog - ez a legfontosabb dolog az életben.

Ez nem csak egy szelet az életedből, valami, ami kiegészíti az életedet, és egy kicsit szebbé teszi. Ez az életed középpontja, az életed csomópontja. Minden más Jézus és az Ő országa célja körül forog. A karrieremet alá kell rendeljem Isten akaratának és az Ő országa céljának. A családi életem középpontjában Jézus Krisztus követésének és az Ő szolgálatának kell állnia. A szabadidőm nem az enyém, hogy azt csináljak vele, amit akarok. Azt Jézus Krisztusnak és az Ő céljának kell átadnom. Ez nem azt jelenti, hogy minden szabad percet az Úr szolgálatával kell töltenem. Ő úgy teremtett minket, hogy szükségünk van pihenésre és kikapcsolódásra. Nem kell bűntudatot éreznünk, ha megfelelő időt szánunk a szabadidős tevékenységekre. De a szabadidő célja az, hogy felfrissüljünk, hogy jobban szolgálhassuk az Urat.

Úgy gondolom, hogy a keresztényeknek alaposan el kell gondolkodniuk a nyugdíjazás témáján. Bár önmagában semmi baj nincs a nyugdíjazás fogalmával, a keresztényeknek sokkal másképp kellene hozzáállniuk e témához, mint a világnak. Úgy kellene tekintenünk rá, mint egy lehetőségre, hogy felszabaduljunk a munkánk alól, hogy az Úr munkájának szentelhessük magunkat. A világért sem értem, hogy sok lelkipásztor és misszionárius miért vonul vissza az Úr szolgálatából 70 évesen! Tisztában vagyok vele, hogy a testünk öregedésével talán egy kicsit lassítanunk kell. De miért kellene valaha is visszavonulnunk az Úr szolgálatából? Addig fogok prédikálni, amíg valamelyik gyülekezet elviseli az öregembert!

Jézus Krisztus iránti elkötelezettségünket a legfontosabb dologgá tenni az életben több dolgot is jelent:

A. A Krisztus iránti elköteleződés nem alapulhat érzelmi, idealista döntésen.

Az első embert valószínűleg a pillanat eufóriája ragadta el. Tömegek követték Jézust. Százak gyógyultak meg. Jézus tanítványai részesei voltak ennek az izgalmas mozgalomnak. A férfi részt akart venni az akcióban. Ezért áradozott: ,,Követlek, akárhova mégy."

Jézus azonban látta, hogy a férfi nem gondolta át alaposan az Ő követését. Nem vette figyelembe az árát. Nem gondolt a nehézségekre, az elutasításra és az üldöztetésre, amelyek elkerülhetetlenül követni fogják. Idealizált, elbűvölő képe volt arról, hogy mit jelent Jézust követni. De ez nem vitte volna át a nehéz időkön.

Kijelenteni valamit könnyű. A hosszú távú gyakorlás a próbatétel. Elmehetsz egy evangelizációs összejövetelre, ahol a zene magával ragadó. Csodálatos lelkület van a levegőben. A prédikátor elmond egy megható történetet, és meghívást intéz, és az emberek elkezdenek özönleni a folyosókon. Jó érzéssel tölt el, amit mondott. Rájössz, hogy vannak olyan szükségletek az életedben, amelyeket Jézus kielégíthetne. Ezért előre mész, és találkozol egy lelkigondozóval. Ő elmagyarázza, hogy ha hiszel Jézusban, akkor minden bűnöd megbocsáttatik, és biztos lehetsz benne, hogy a mennybe jutsz. Így hát imádkozol, hogy befogadd Jézust.

De vajon ettől Jézus követője leszel? Abban a pillanatban valóban Isten gyermekévé váltál? Talán, de nem feltétlenül! Érted, hogy Jézus követése és az önmagadért való élet kizárja egymást, és hogy elkötelezed magad Jézus követése mellett? Érted, hogy Jézus követése és a bűneidhez való ragaszkodás nem összeegyeztethető, és hogy amikor Krisztusban mint Megváltóban bízol, egy életen át tartó harcot kezdesz a bűn ellen? Érted, hogy bár az üdvösség teljes mértékben Isten kegyelmi ajándéka, a mi érdemünktől vagy cselekedeteinktől függetlenül, de az, aki elfogadja Isten ajándékát, többé nem a sajátja; áron lett megvásárolva? Mostantól annak kell élnie, aki szerette őt és önmagát adta érte. A Krisztus mint Megváltó iránti elköteleződés nem alapulhat a jó hangulaton.

B. A Krisztus iránti elköteleződés nem lehet alkalmi, amikor-van-időd-rá dolog.

Mi lehetne nemesebb és biblikusabb, mint eltemetni az apját? De Jézus nem engedi meg ennek a leendő követőnek, hogy még e nemes cél érdekében se halassza el az elköteleződését addig, amíg éppen alkalmasnak látja! Ha a menny és a pokol igaz (és Jézus minden követőjének hinnie kell, hogy így van, hiszen Ő mindkettőt világosan és erőteljesen tanította), és ha a halál minden ember számára mindennapos lehetőség, akkor az Isten országának üzenete sürgős! Az emberek, akikkel nap mint nap találkozunk, a menny dicsősége vagy a pokol gyötrelmei felé tartanak, és egy szívdobbanásnyira vannak az örökkévaló sorsuktól! E súlyos igazságok fényében nem lehetünk lazák, közömbösek a Krisztus iránti elkötelezettségünkkel kapcsolatban!

C. A Krisztus iránti elkötelezettség nem lehet egy olyan életszakasz, amelyet egy napon magad mögött hagysz.

Ha nyitva hagyod a lehetőségeidet, hogy visszatérhess a régi életedhez, ha a dolgok nem működnek keresztényként, az azt jelenti, hogy elutasítod Jézus követését. Jézus később Lót feleségét említi, mint kijózanító példát mindazoknak, akik követni akarják Őt, amikor azt mondja: "Emlékezzetek Lót feleségére. Aki meg akarja tartani az életét, elveszíti azt, és aki elveszíti az életét, megőrzi azt" (Lukács 17:32-33). Bár a keresztény élet egy olyan folyamat, amelynek során naponta egyre többet és többet adunk át az Úrnak, soha nem szabad úgy gondolkodjunk: "Kipróbálom, hátha beválik. Ha nem, akkor visszatérek a régi életemhez, vagy megpróbálok valami mást". Ha Jézus az Úr, akkor az egyetlen út az, hogy Vele együtt haladunk előre. A visszafordulás még csak szóba sem jöhet.

Következtetés

Mivel Jézus követésének egyetlen módja a teljes követés, mindannyian józanul fel kell tegyük magunknak a kérdést: "Teljes mértékben követem Jézust?". Visszatartok-e valamit magamnak? Fél lábbal a világban maradok a biztonság kedvéért? Ragaszkodom-e néhány titkos bűnhöz, csak azért, hogy ne maradjak le arról, amit a világ kínál? Próbálom Krisztust és a mammont is szolgálni? Azt mondom: "Követlek Uram, de ..."? Mindennek, ami a "de" szócska után van, el kell tűnnie!

Fennáll a veszélye annak, hogy meghallgatsz egy ilyen üzenetet, és pillanatnyi meghatottságodban azt mondod: "Rendben, mindent Jézusnak adok! Mindent megteszek érte! Misszionárius leszek, ha kell, akár mártír is". De ha nem számolsz az árral, akkor úgy jársz, mint az első ember. Hogyan valósíthatjuk meg a Jézus iránti teljes elkötelezettséget a mindennapokban?

A kis cselekedetek által amikor megtagadjuk önmagunkat Jézusért. Hallgassuk meg a szomszéd gyerek gondjait ahelyett, hogy azt mondanánk: "Tűnj el". Olvassál valakinek a Bibliából aki erre képtelen. Adj egy pohár vizet egy remegő öregembernek az idősek otthonában. Ezek nem látványos dolgok, de Istennek tetsző dolgok.

Könnyű lenne egy pillanat alatt dicsőségesen távozni; nehezebb a keresztény életet apránként, kis lépésekben, hosszú távon élni.

Ez a fajta napi, apró lépésekben történő elköteleződés azzal kezdődik, hogy teljesen Jézus Krisztusra bízod az életedet és az örök sorsodat. Ő azért adta magát a kereszten, hogy neked ne kelljen szembenézned Isten haragjával a bűneid miatt. Jézus arra hív, hogy fordulj el önzésedtől és bűneidtől, és kövesd Őt. Ha azt mondod: "Követem Jézust, de ...", akkor ki kell törölnöd a "de" szócskát. Az egyetlen módja annak, hogy Jézust kövesd, az a teljes követés. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Spurgeon - Április 26
  2022-04-24 20:36:23, vasárnap
 
  "Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik feléje, azt mondta róla: 'Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság.'" Jn 1,47


Ez az igevers közli velünk, hogy Nátánáél becsületes, egyenes ember volt, olyan izráelita, akiben nincsen álnokság. Vannak, akik ösztönösen kígyó természetűek, csűrnek-csavarnak és kétszínűek. Nem is tudnak másként gondolkozni, csak görbe vonalak alapján. Az ilyen emberek képtelenek elmondani valamit egyértelműen, nem tudnak mások szemébe nézni, miközben beszélnek: mert tele vannak gyanakvással, hallgatólagos fenntartásokkal és óvintézkedésekkel. Kínosan odafigyelnek beszédjükre és nem merik kiteregetni saját gondolataikat a világban addig, amíg ízig-vérig be nem csomagolták azokat alapos kétértelműségbe.

Nátánáél ennek az ellenkezője volt. Nem volt képmutató ember és nem volt alattomos csaló. Nyíltan kitárta a szívét. Mikor beszélt, tudták, hogy arról szól, amire gondol. Egyszerű, gyermeki módon őszinte ember volt, olyan átlátszó, mint az üveg. Őszintén készséges volt utána járni az igazságnak. Arra is kész volt, hogy elfogadja a mások bizonyságtételét és bizonyítékok vezéreljék.

Nem volt gyanakvó, nem volt bizalmatlan másokkal szemben. Becsületes, egyenes és természetes volt cselekvésében és nem volt mesterkélt a beszédében sem. Mindez bizonyára feltűnt Fülöpnek is, és ezért ment hozzá egyenesen, mint olyan személyhez, aki méltó arra, hogy megnyerje a jó ügynek.

Nátánáél nem csupán becsületes volt, hanem kereső ember is. Azért ment hozzá Fülöp, mivel érezte, hogy érdekelni fogja a jó hír. "Megtaláltuk a Messiást!" - ez egyáltalán nem lett volna jó hír annak, aki nem kereste volna már korábban a Messiást.

Kedves olvasó, számodra is van remény, ha becsületesen vágyakozol az igazság megismerésére, hogy üdvösségre juss általa! Jó, ha kész vagy kiszolgáltatni magadat az Istentől áradó fénynek. Jó, ha óhajtod a felvilágosítást arról, hogy valóban Jézus-e az Üdvözítő, és ez vajon evangélium-e, és reménység-e a számodra. Csak jó származik abból, ha szilárdan elhatározod, hogy aláveted magad az ő akaratának.

C. H. Spurgeon
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Spurgeon - Április 25
  2022-04-24 20:31:02, vasárnap
 
  "'Származhat-e valami jó Názáretből?' - kérdezte tőle Nátánáél. Fülöp így válaszolt: 'Jöjj, és lásd meg!'" Jn 1,46


Nátánáel jött is, hogy meglássa az Üdvözítőt. Ezzel megmutatta, hogy jóllehet elfogult volt a Messiással szemben, mégis eléggé őszinte volt ahhoz, hogy megvizsgálja a vele szembeni igényét.

Kedves barátom, ha előítéleted van az evangéliummal szemben, amire születésed és neveltetésed vagy egy másik vallás korábbi hitvallása ösztönöz, legyél eléggé becsületes ahhoz, hogy elfogulatlanul meghallgasd a jó hírt. Ezt ezen az oldalon elolvashatod, de ne utasítsd el anélkül, hogy alaposan megvizsgáltad volna. Gondolkozz el Krisztus életén és azokon az áldásokon, amikben azok részesülnek, akik hisznek benne!

A reformáció korában Latimer tartott egy prédikációt az evangélium tanításával szemben. Hallgatói között volt egy szent ember is, aki később mártír lett. Ez amint figyelt Latimerre, úgy vélte, érzékelhető valami a hangjában, ami őt becsületes ellenfélnek jellemzi. Ezért azt remélte, hogy Latimer, ha eléje tárják az igazságot, azt készségesen elfogadja. Felkereste hát egy megbeszélésre, és teljesen meg tudta nyerni a reformációnak. Ti is tudjátok, hogy ez az őszinte ember milyen becsületes és közkedvelt prédikátora lett aztán az Úr ügyének.

Te is, becsületes barátom, ha pártatlanul, a Jézus vérébe vetett hittel figyelsz a szabadulás evangéliumára, nem kell félned annak eredményétől.

Nátánáel igen gyorsan jött Jézushoz. Mindig örvendetes, ha azt látjuk, hogy valaki sietve jön az Úrhoz. Sajnos, népességünk nagy tömege a padlón van a hitet illetően, és semmi készség nincs benne, hogy felkeljen.

Nátánáel jött és látta Jézus személyét, de arra nem számított, hogy olyan vonásokat lát emberi alakjában, amik felismerésre vezetik. Addig várt, amíg megszólalt a Messiás; és akkor, amikor érzékelte ennek a titokzatos személyiségnek a mindentudását, aki előtt nyilvánvalók gondolatai és titkos cselekedetei is, nyomban hitt benne.

Kérem Istent, adjon ilyen látást minden becsületes keresőnek, aki e sorokat olvassa.

C. H. Spurgeon
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Spurgeon - Április 24
  2022-04-24 20:08:36, vasárnap
 
  "Fülöp találkozott Nátánaéllel, és így szólt hozzá: 'Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik.'" Jn 1,45


Nátánáél szerette az igazságot és törekedett arra, hogy megtalálja Krisztust. Mindenesetre egy kissé elfogult volt az előítéletek terén. Mihelyt közölte vele Fülöp, hogy megtalálta a názáreti Jézust, József fiát, Nátánáél azt kérdezte: "Származhat-e valami jó Názáretből?." (Jn 1,46)

Fülöp frissen megtért ember volt, hiszen csak néhány nappal korábban találta meg az Úr Jézust. De minden igazán kegyelmet nyert lélek természetes ösztöne, hogy tovább mondja a Krisztusról szóló üzenetet. Ezért ment oda Fülöp, hogy közölje barátjával, Nátánáéllel a jó hírt. De milyen sok melléfogást követett el az evangélium prédikálásakor! De magasztalom Istent, hogy - ha fogyatékos módon is - ez mégis megfelelt arra, hogy az Úrhoz vigye Nátánáélt.

Kedves testvérek, ha még csak keveset tudtok Krisztusról, és sok tévedést követtek is el a vele kapcsolatos dolgok elmondásakor, ez ne tartson vissza attól, hogy elmondjátok az üzenetet. Isten keresztülnéz ezen és megáldja az igazságot. Fülöp azt mondta: "Megtaláltuk .... Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik." Ez a hír bizonyára népszerű volt, de nem ez volt az Úr megfelelő neve. Jézus nem Názáretből való volt; Urunk Betlehemben született.

Továbbá azt is mondta Fülöp: "József fia." Ő azonban csupán névleg volt József fia, valójában a Magasságos fia volt. Fülöp olyan közönséges és téves néven nevezte Urunkat, ahogy azt a meggondolatlan tömeg tette. Nem azt mondta: "Megtaláltuk Isten fiát," vagy "Dávid fiát", de mindent elmondott róla, amit tudott.

Ennyi az egész, amit Isten vár tőletek és tőlem. Ó, milyen kegyelem, hogy prédikációnk tökéletlensége nem akadály a lelkek megmentésében! - Fülöp jóvá tette a hibáját azzal, hogy hozzáfűzte az elmondottakhoz: "Jöjj, és lásd meg!" (Jn 1,46) - Remélem, becsületes és nyitott vagy és te is jönni fogsz, hogy saját magad lásd meg az Úr Jézust!

C. H. Spurgeon
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 64 
2022.03 2022. április 2022.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 15 db bejegyzés
e hónap: 64 db bejegyzés
e év: 1575 db bejegyzés
Összes: 36345 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 11624
  • e Hét: 26665
  • e Hónap: 35635
  • e Év: 356845
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.