Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/55 oldal   Bejegyzések száma: 549 
A meghallgatott ima
  2016-10-31 18:05:06, hétfő
 
  A meghallgatott ima



Egyszer egy tengerjáró hajó egy nagy viharban zátonyra futott, léket kapott, és elsüllyedt. Az utasok közül mindössze két férfi túlélő maradt, akik egy kis lakatlan sziget partjára vetődtek. Semmijük sem volt, így egyetértettek abban, hogy imádkozni fognak Istenhez. A szigetet egy határvonallal két részre osztották, és attól fogva mindketten a saját területükön éltek.
Első este élelemért imádkoztak. Másnap reggel az egyik túlélő egy gyümölcstermő fát talált a területén, és evett arról. A másik túlélő területe kopár maradt. Egy idő után az első túlélő, mivel magányosnak érezte magát, úgy döntött, hogy imádkozni fog egy feleségért. Másnap a szigettől nem messze egy másik hajó is elsüllyedt, és az egyetlen túlélő egy nő volt, aki az ő partján úszott ki a szárazföldre. A sziget másik felén megint semmi sem történt.
Azután az első ember hétről-hétre újabb dolgokért imádkozott: házért, ruhákért, több élelemért. És ezek mind-mind megadattak számára. De a másiknak továbbra sem volt semmije.
Végül az első ember egy hajóért imádkozott, hogy a feleségével elhagyhassa a szigetet. És mint egy hihetetlen csoda, másnap reggel egy hajó kötött ki az ő szigetfelén. Az első ember gyorsan összeszedte minden holmiját, hívta a feleségét, és elindult, hogy beszálljon a hajóba. Elindult vele a felesége is, aki javasolta, hogy szóljanak a sziget másik felén élő túlélőtársuknak is. De az első ember úgy döntött, hogy otthagyja a másikat a szigeten.
A hajó már messze járt, amikor az asszony meg merte kérdezni a férjét, hogy miért hagyták ott a másik embert a szigeten.
-Az egy semmirekellő, láttad, még arra is alkalmatlan volt, hogy jól imádkozzon, és Isten áldásaiban részesüljön. De nézz meg engem: Isten gazdagon megáldott, hiszen mindent megkaptam, amiért egyedül én imádkoztam. Neki viszont 3 hónap alatt egyetlen egy imádsága sem hallgattatott meg, érdemtelen mindenre!
-Tévedsz - mondta a felesége. Virágszedés közben minden reggel hallottam, ahogy alázattal könyörgött. Egyetlen kérése volt, amit Isten meg is válaszolt neki.
-Na, és mi volt az, amiért imádkozott? Amiért netán tartoznék neki?? - kérdezte az ember fennhéjázóan.
-Az, hogy minden kérésed valósuljon meg.
Jó, ha emlékezünk arra, hogy a kapott áldásaink nem kizárólag a saját imádságaink gyümölcse, hanem azoké is, akik értünk imádkoznak.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Isten biztosan nem bocsátja meg, amit elkövettem
  2016-10-31 16:46:52, hétfő
 
  Isten biztosan nem bocsátja meg, amit elkövettem



Amikor csak a megbocsátás témájáról beszélek, valakitől mindig a következőt hallom: ,,Soha nem tudtam megbocsátani magamnak, amit tettem."
Érdekes módon a Biblia soha nem említi annak szükségességét, hogy megbocsássunk önmagunknak. Úgy gondolom, hogy a nők nagy része inkább azt próbálja kifejezni, hogy soha nem éreztek teljes bűnbocsánatot azért, amit tettek. A bukásuk miatt érzett szégyent és bűntudatot még mindig magukban hordozzák.
Bár tudják, hogy Isten meg tud bocsátani nekik, lelkük mélyén mégsem hiszik, hogy igazán, teljes mértékben megbocsátást nyertek. Nehezükre esik elfogadni Isten irgalmát és megbocsátását. Úgy érzik, valami többet kell tenniük, bűnhödniük kell ahhoz, hogy Istennel helyreálljon a kapcsolatuk és a közösségük. Úgy érzik, vezekelniük kell, és talán ha elég jók lesznek, jóvátehetik az okozott kárt.
A gond csak az, hogy az egész életnyi ,,jócselekedet" sem elegendő ahhoz, hogy elbánjanak a szent Isten ellen elkövetett akár egyetlen bűn által okozott bűntudattal. Mint a makacs folt, amit egyetlen folttisztító sem tud eltávolítani, a bűn olyan foltot hagy, melyet semmilyen mérvű emberi erőfeszítés nem képes lemosni. Bűnünk miatt érzett bűntudatunkra csak egyetlen ,,megoldás" létezik.

Mi tesz bűntől tisztává? Csak a Bárány Jézus vére.
Mi tesz Isten Fiává? Csak a Bárány Jézus vére.

Mi tesz bűntől szabaddá? Csak a Bárány Jézus vére.
Isten előtt igazzá. Csak a Bárány Jézus vére.

,,A bűnöm nem is olyan rettenetes" és ,,Isten biztosan nem bocsátja meg amit tettem" - mindkét hazugságra a Golgotánál találjuk meg az Igazságot. A 85. Zsoltár 11. versében csodálatos leírást találunk az Úr Jézusról, és a kereszten végzett munkájáról: ,,Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csokolgatják egymást."
Isten bűnösök iránti szeretete és irgalma, és a bűn iránti szent gyűlöletének Igazsága a Golgotánál találkozott. A Golgotán Isten Jézusra zúdította a világ összes bűnének büntetését. Ezzel egyidejűleg békét és megbékélést ajánlott minden bűnösnek, akik elidegenedtek Tőle. A Kereszt a lehető leghatározottabban megmutatja számunkra, hogy mit gondol Isten a bűnünkről. Leleplezi a hihetetlen árat, amit azért fizetett, hogy megszabadítson minket, azoktól a ,,gyengeségektől", melyeket olyan jelentékteleneknek ítélünk a gondolatainkban. A Kereszt ugyanakkor rendkívül élesen megmutatja Isten szeretetét és irgalmát még a bűnösök közt a legnagyobbnak is.
William Cowper a tizenkilencedik század egyik legkiválóbb angol írója volt. Felnőtt éveibe azonban jelentős érzelmi örökséget és zűrzavart vitt. Fiatalon idegösszeomlása volt, öngyilkosságot kísérelt meg, és tizennyolc hónapra elmegyógyintézetbe zárták. Bezártsága idején azonban olvasott egy verset a Szentírásból, mely megváltoztatta az életét. Felfedezte, hogy ,,az Isten őt (Jézus Krisztust) rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején..." (Róma 3:25-26).
Amint Cowper felfedezte ezt az Igazságot, a magáévá tette, személyes kapcsolatba lépett Krisztussal, és megértette, hogy a bűnei megbocsátást nyertek. Évekkel később ennek a megbocsátásnak a csodálatos voltát himnuszba öntötte, mely több mint kétszáz éve számos bűnbánó bűnösnek jelent reményt. Lehet, hogy már többször énekelted ezt az éneket, most mégis kérlek, hogy tedd meg újra - lassan, mintha most énekelnéd először -, pihenj meg és örvendezz Isten szabadító irgalmában és szeretetében.

Egy forrás van, melyből fakad
Bűntörlő, drága vér.
E vér csodás nyugalmat ad,
Itt bú, baj, véget ér.

Kereszten az egyik lator
E forrást lelte meg,
És tisztán ment a mennybe, hol
Mindent elnyerhetett.

Bárány Jézus, csodás e vér,
Ma is erőt jelent.
Ó öntsd ki Lelked lánghevét,
Mely új embert teremt.

Nancy Leigh DeMoss
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Isten Fiának megfeszítése
  2016-10-31 11:33:36, hétfő
 
  ISTEN FIÁNAK MEGFESZÍTÉSE * JÁNOS 18-21

KÖZPONTI IGERÉSZ: JÁNOS 20-21

ÖSSZEFOGLALÁS * Amikor János beszámol Jézus kihallgatásairól, a Pilátus előtti megjelenésekre összpontosítja figyelmét, valamint arra, hogy a helytartó hiába próbálja szabadon bocsátani Jézust. Pilátus végül a politikai célszerűségnek és a tömegnyomásnak engedve kereszthalálra ítéli Jézust. Sok részlet csak János beszámolójában szerepel: a római katonák sorsot vetnek Jézus köpenyére, Jézus János gondjaira bízza anyját, lándzsával szúrják át Jézus oldalát, Jézus a feltámadása után megjelenik a magdalai Máriának, Tamásnak, valamint a Tibériás tengernél hét tanítványnak. Mindezen világosan átragyog János célja: bemutatni Jézust mint ,,a Krisztust, az Isten Fiát" életében, halálában és feltámadásában.

NAPI ÚTRAVALÓ * Valakitől megkérdezték, mi a foglalkozása, mire azt felelte: ,,Keresztyén vagyok."
,,Félreértett - folytatta a kérdező -, úgy értem, milyen jellegű munkát végez?" ,,Keresztyén vagyok" - jött a válasz.
,,Nem, nem, azt szeretném megtudni, miből él."
,,Nos, biztosítást árulok, hogy ki tudjam fizetni a számláimat, de a főállásom a nap 24 órájában az, hogy keresztyén vagyok!"
A 21. fejezetben Péter (aki a halászatból ,,fizette a számláit") megtudta, hogy Isten szerint a főállása az, hogy keresztyén, tanítvány, és a nyáj pásztora. Amikor Jézus észrevette Péter körül mesterségének eszközeit (a hajót, a hálót, a kifogott halakat), megkérdezte tőle: ,,Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél?" Összesen háromszor tette föl ezt a mélyre hatoló kérdést (21,15-17; Károli), mintha azt mondaná: ,,Keresztyén, kinek dolgozol valójában?" Miután gondolataidban eldőlt ez a kérdés, nem fog gondot okozni a parancs: ,,Legeltesd az én juhaimat!"

BETEKINTÉS * JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK MEG NEM NEVEZETT SZERZŐJE - A szerző a 21 fejezetre kiterjedő evangéliumban sehol sem árulja el a nevét, bár így utal magára: ,,az a tanítvány, akit Jézus szeretett (21,20.23-24). Figyeld meg a további lehetséges (és talán szándékosan homályos) utalásokat, melyek ugyanerre a névtelen szerzőre vonatkozhatnak (akit hagyományosan Jánossal, Zebedeus fiával azonosítanak) a következő versekben: 1,35-37.40; 21,2!

Isten munkája, melyet neki tetszően, az ő dicsőségére végeznek, sosem lesz híjával Isten gondoskodásának.

Bruce H. Wilkinson
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
"És aki szomjúhozik..."
  2016-10-31 08:09:10, hétfő
 
  "És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen." (Jelenések könyve 22:17)



Világos, hogy Jézus téged hív. Hív, hogy jöjj Hozzá. Sürget, hogy jöjj, kérj, keress és zörgess. És hogy még jobban bátorítson, minden parancshoz egy ígéretet fűz: "Keress és találsz, kérj és kapsz, zörgess és megnyittatik neked."
Nemcsak azt mondja, hogy jöhetsz és vehetsz, hanem szívből jót tesz, és örül annak: "És én örülök teljes szívemből és teljes lelkemből, hogy jót tehetek velük."
Krisztus gyengéd, amikor ad. Szemrehányás nélkül teszi azt. Nem utasítja el a bűnöst, aki Hozzá jön. Nem gondol többé bűneivel. Valóban jössz Jézushoz? Akkor ez Isten hívásának erejéből van. Nem cselekedetekből, hanem Tőle, aki hív, ahogy a Márk 3-ban olvassuk: "Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, akiket akar vala; és hozzá menének" (13.v).
Jössz Jézushoz? Akkor Isten látóvá tett. Most látod, ki vagy, de azt is, hogy ki az Üdvözítő. "Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám" (Mát 16:17).
Jössz Jézushoz? Akkor Isten tette hajlandóvá a szívedet, hogy jöjj. Isten az, aki munkálja benned mind az akarást, mind azt, hogy Jézus Krisztushoz jöjj. Dicsérd Istent, hogy adta ezt az akaratot. Nem jössz Jézushoz? Ó, bűnös, Jézus nem fukar. Kitűnik azokból a panaszokból, melyeket azokról mond, akik nem akarnak Hozzá jönni kegyelemért. "Jeruzsálem, Jeruzsálem! Hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad" (Máté 23:37).
Gondold meg még ma, mi szolgál üdvösségedre!

John Bunyan
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
A tücsök és a hangya
  2016-10-30 20:15:41, vasárnap
 
  A tücsök és a hangya



Mark, a 7 éves kisfiú édesanyját egy nap telefonon hívták az iskolából. Mark egyik tanárnénije volt az.
-Mrs. Smith, ma egy olyan dolog történt az egyik órán, ami engem is annyira meglepett, hogy azt gondoltam, Önnek is tudnia kell róla.
Egy anya ritkán örül egy váratlan telefonhívásnak az iskolából. Mark anyukája is nyugtalan lett a telefonbeszélgetés ilyetén kezdete után.
-Mi történt Markkal? - kérdezte.
-Sok éve tanítok, de ilyet eddig még sosem tapasztaltam - mondta a tanárnő. Ma a kreatív írást tanítottam az osztályban, és mint mindig, a tücsök és a hangya történetét mondtam el a gyerekeknek. A hangya egész évben keményen dolgozott, és télire sok élelmet gyűjtött össze. A tücsök viszont egész évben nem dolgozott, csak muzsikált, és amikor eljött a tél, éhezett, mert nem volt élelme. Akkor elment a hangyához, és könyörögni kezdett, hogy a hangya adjon neki élelmet, hogy ne haljon éhen. A gyerekek feladata az volt, hogy írják meg a történet végét.
A gyerekek többsége most is, mint mindig, azt a befejezést írta, hogy a hangya a tél folyamán megosztotta az élelmét a tücsökkel, és mindketten éltek tovább. Néhányan, mint mindig, azt írták, hogy a hangya szerint a tücsöknek dolgoznia kellett volna, és nem zenélnie, és nem adott enni a tücsöknek, ezért az éhen halt, a hangya pedig élt tovább. De az Mark úgy fejezte be a történetet, mint eddig még egy tanítványom se. Ezt írta:
,,És a hangya odaadta minden élelmét a tücsöknek, és a tücsök életben maradt. A hangya pedig meghalt."
És alatta a kereszt és ez a mondat:
,,Mindenét odaadta, hogy mi élhessünk. Ő pedig meghalt."

Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében. (1Tim 2,5-6)
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A bűnöm nem is olyan borzasztó
  2016-10-30 19:25:40, vasárnap
 
  A bűnöm nem is olyan borzasztó



Ez a hazugság és az ezt követő - ,,Isten nem bocsátja meg amit tettem" - két ellentétes végletet képvisel. Ha az Ellenség nem tudja velünk elhitetni az egyiket, a másikkal próbálkozik. Mindkettő egyformán megtévesztő, és mindkettő rabságba vezet.
Azok, akik hozzám hasonlóan rendes családban vagy a gyülekezetben nőttek fel, és megtanulták, hogyan kell ,,helyesen cselekedni", különösen hajlamosak elhinni ezt a megtévesztést. Sokunknak sohasem jutna eszébe, hogy prostituáltak legyünk, abortuszunk legyen, vagy homoszexuális életmódot folytassunk. Eszünkbe sem jutna szentségtörést elkövetni, pénz lopni a munkáltatónktól, vagy elválni a házastársunktól.
Könnyű azt éreznünk, hogy mi nem vagyunk olyan rosszak azokhoz képest, akik ezeket a ,,súlyos" bűnöket elkövetik. A mi bűneink - az időpazarlás, önmagunk védelme, a szószátyárság, a túlzott étel- vagy italfogyasztás, az éles nyelv, a kritikus szellem, a túlköltekezés, a félelem, az aggódás, az önző motiváció, vagy a panaszkodás - nem tűnnek olyan főbenjárónak. Lehet, hogy egyáltalán nem is tekintjük őket bűnnek. Inkább úgy gondolunk rájuk, mint gyengeségek, küzdelmek, vagy személyiségjegyek.
Meglehet, hogy Éva is így tekintett a bűnére. Hiszen nem hagyta el a férjét, nem átkozta meg Istent, nem tagadta meg Isten létét. Ha belegondolunk, csak annyit tett, hogy evett egy falatot egy gyümölcsből Isten tilalma ellenére. Miért olyan nagy ügy ez? Azért nagy ügy, mert Isten azt mondta: ,,Ne!" Éva, pedig azt mondta: ,,De igen!"
Ez az egyszerű tett - megenni valamit, amit Isten megtiltott - hatalmas következményekkel járt a testében, az elméjében, az akaratában, az érzelmeiben, az Istennel való kapcsolatában és a házasságában. Ez az ,,apró" bűn befolyásolta a férjét is, hogy bűnt kövessen el, melynek eredményeként az egész emberi fajt bűnbe sodorta. A tóba dobott kőhöz hasonlóan a bűn által okozott hullámgyűrűk is egyre csak terjednek.
Bárcsak látnánk, hogy minden egyes bűn igenis nagy ügy, hogy minden egyes bűn a lázadás és a kozmikus árulás cselekedete, s hogy minden egyes alkalommal, amikor a saját utunkat választjuk Isten útja helyett, a világmindenség Istene és Királya ellen lázadunk.
John Bunyan így írt erről: ,,Egyetlen rés elsüllyeszt egy egész hajót, és egyetlen bűn tönkreteszi a bűnöst."
Vagy ahogyan Bunyan kortársa, Jeremy Taylor mondta: ,,Egyetlen bűn sem kicsi. Egy óraműben egyetlen homokszem sem túl kicsi."
Fehérre festett burkolat van a házamon, legalábbis az év nagy részében fehérnek tűnik. Amikor azonban télen leesik a hó, a házam sárgának és kopottnak látszik. Ami ,,tisztának" tűnik akkor, amikor a többi bűnöshöz mérjük magunkat, Isten tökéletes szentségében egészen más árnyalatot ölt.
Úgy láthatjuk meg az Igazságot a bűnről, ha Isten természetének fényében vizsgáljuk. Amikor Isten szeplőtlen szentségének ragyogására tekintünk, fájdalmasan világossá válik számunkra, hogy milyen visszataszító a bűnünk.
A tizenhetedik és tizennyolcadik századi puritánok a szentség és engedelmes iránti elkötelezettségükről voltak híresek. Látszólag nincs semmi különös, amiért hibáztatni lehetne őket. Az emberek többsége nem nagy bűnösökként gondol rájuk. Amikor azonban a saját írásaikat olvassuk, látjuk, hogy ők nagy bűnösökként gondoltak magukra. Mivel szoros közösségben jártak Istennel, kifejlődött bennük a bűnük iránti borzalom érzete, akármilyen jelentéktelennek tűnjön is az a bűn mások előtt. Ez a nézőpont világosan kitűnik az imáikból:

Leplezd le előttem a bűn torz voltát,
Hogy gyűlöljem, megvessem, meneküljek tőle.
Soha ne feledjem a bűn förtelmes voltát,
Mely nem is annyira az elkövetett bűn természetében rejlik, hanem
Annak nagyságában, aki ellen elkövették.

Nancy Leigh DeMoss
 
 
0 komment , kategória:  Rövid építő írások  
Tudsz aludni, amikor süvít a szél?
  2016-10-30 13:34:09, vasárnap
 
  Évekkel ezelőtt egy farmernak földje volt az Atlanti-óceán partvidékén. Folyamatosan bérmunkásokért hirdetett. A legtöbb ember vonakodott, hogy a partvidéki farmokon vállaljon munkát. Rettegtek a szörnyű viharoktól, amik az óceán partvidéken tomboltak végig, pusztulásig rombolva az épületeket és a gabonát. Amikor a farmer elbeszélgetett az állásra jelentkezőkkel, folyamatosan a megszokott visszautasításba ütközött. Végül egy alacsony, sovány, középkorúnál idősebb férfi közeledett a farmerhoz. -Maga jó munkás? - kérdezte tőle a farmer. -Nos, jól tudok aludni, amikor süvít a szél - válaszolt az alacsony kis ember. Bár a válasz meglepte, a farmer nagy szükségben volt és felvette a férfit. A férfi jól dolgozott a farmon, dolgos volt napkeltétől napnyugtáig és a farmer meg volt elégedve a munkájával. Aztán egy éjszaka viharos szél támadt a part felől. A farmer kiugrott az ágyból, megragadta a lámpást és a szomszédos ajtóhoz rohant, ahol a béresek szállása volt. Megrázta az apró embert és azt kiabálta : -Keljen fel ! Vihar közeleg ! Le kell kötöznünk mindent, mielőtt elviszi a szél ! -Nem uram ! Megmondtam, én jól alszok, amikor süvít a szél ! -Felbőszülve a választól, a farmer hajlott rá, hogy ott azonnal kirúgja a férfit. Ehelyett azonban kirohant, hogy elvégezze a szükséges teendőket, mire a vihar ideér. Meglepetésére, a szalmabálák mind le voltak takarva ponyvával. A tehenek az istállóban, a tyúkok a ketrecekben, az ajtók lereteszelve. A redőnyök szorosan zárva. Minden lekötözve. Semmit sem tudott elvinni a szél. A farmer megértette, mit mondott a béres és visszamászott az ágyba, hogy ő is aludhasson egy jót, amikor süvít a szél.

Üzenet : Amikor készen állsz lelkileg, szellemileg és fizikailag, semmitől sem kell félned. Tudsz aludni, amikor süvít a szél, egész életedben? A bérmunkás a történetben tudott, mert bebiztosította a farmot a vihar ellen. Mi - a Krisztusban hívők - bebiztosítjuk magunkat az élet viharai ellen azzal, hogy Isten szavára támaszkodunk. Nem kell, hogy megértsük, egyszerűen csak fognunk kell a kezét, hogy békességünk legyen a viharok közepette. Remélem, jól alszol ! Áldott szép napot ! Isten áldjon !
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A férfiasság mintapéldája
  2016-10-30 13:33:10, vasárnap
 
  ...A szóban forgó nap a családom életében egy rossz reggel volt. Gyerekeink mindent rosszul csináltak. Ott álltunk a családi vakáció kellős közepén, hogy egy kis időt együtt töltsünk el, de egyik gyerekemet sem tudtam elviselni. Panaszkodtak, elkószáltak, és egész Mammoth tele volt az elhagyott ruhadarabjaikkal. Talán más családok is jobban érzik magukat, ha megtudják, hogy Dobsonéknak is vannak ilyen idegőrlő napjaik. Mire elvittem a családomat a sípályához, az ideg-összeroppanás szélén jártam. Danae és Ryan zsémbesen kimásztak az autóból, én pedig egy kb. egy mérföldnyire levő parkoló felé vettem az utam. A hegyről lefelé jövet elmormoltam egy rövid imádságot - bár ez inkább a végső elkeseredés kifejeződésére hasonlított.
,,Mit tegyek ezekkel a gyerekekkel, akiket Te adtál nekem?" - kérdeztem az Urat, mintha az ő hibája lett volna. Nem válaszolt.
Leparkoltam az autót, és visszasétáltam a találkozóhelyre, ahol minden tíz percben jön egy személyszállító teherautó, hogy kivigye az embereket a pályára. Kb. tizenöt síelő várta, hogy felvigyék a hegyre, és csendben csatlakoztam hozzájuk. Aztán észrevettem, hogy egy 'eltérően viselkedő' lány is ott áll a többiek között. Rám nézett, és egyből megláttam az értelmi fogyatékosság jeleit a szemében. Ez a tizenéves évei végén járó lány nagyon furcsán viselkedett. A hegy felé fordult, és újból és újból egy szót ismételgetett: ,,Bárki. Bárki!" - mondta hangosan. Egy kis idő múlva ismét megismételte a szót, anélkül hogy bármilyen értelmet is tulajdonított volna neki.
Mivel éveken át dolgoztam fogyatékos emberekkel, azonnal átéreztem a lány helyzetét. Azonban látható volt, hogy a többi síelő nem osztozott az érzéseimben. Fiatalok, vonzók és gyönyörűen öltözött emberek voltak. Láttam, ahogy rápillantanak a lányra, és aztán visszahúzodnak egy vagy két lépést. Kérdően néztek egymásra, mintha azt mondanák: ,,Ki ez a bolond itt velünk?"
Megérkezett a teherautó, és mindannyian megkezdtük a beszállást. Miközben a vezető a pálya felé vitt minket, a fogyatékos lány folyamatosan a hegyet nézte, és a ,,bárki" szót ismételgette. Eddigre már teljesen egyedül állt a teherautó platójának közepén, mivel a tömegből mindenki elhúzódott tőle. Egyedül volt, azaz, kivéve egy embert, aki a közelében állt. Hirtelen rájöttem, hogy ő az édesapja.
Ez volt az a pont, amikor ez a kedves arcú férfi valami olyasmit tett, amit sohasem fogok elfelejteni. Odament a lányához és átölelte. A nagy kezével a lánya fejét simogatta, és lágyan a mellkasához szorította. Aztán szeretettel lenézett rá, és ezt mondta: ,,Igen, kislányom. Bárki."
Be kell vallanom, hogy el kellett fordítanom a fejemet, hogy vissza tudjam tartani a könnyeimet. Ez az édesapa látta ugyanazt az elutasítást a gyönyörű emberek részéről, amit én is észrevettem. Látta a gúnyos mosolyukat, a megvetésüket. A lány felé kifejezett szeretete csak részben volt a gyermeke érdekében. Az édesapa mindannyiunkhoz szólt.
Ezt mondta: ,,Igen, igaz. A lányom fogyatékos. Nem rejthetjük el ezt a tényt. Nagyon korlátozottak a képességei. Nem fog énekelni. Nem fog könyveket írni. Sőt, már iskolába sem tud járni. Megtettük a legtöbbet, amit tudtunk érte. De azt szeretném, hogy mindannyian tudjatok valamit: Ez a lány az én lányom, és én nagyon szeretem őt. Ő az egész világot jelenti számomra, és nem szégyellem, hogy vele azonosuljak. Igen, kislányom. Bárki."
Az édesapa önzetlen szeretete és gyengédsége kiáradt a lelkéből, és az én lelkemet is átfogta. Rögtön megszántam két gyerekünket, és még jobban szerettem őket.
,,Rendben, Uram! - mondtam - Megértettem az üzenetet!"
Két héttel később meghívtak egy országszerte sugárzott műsorba, és a szerkesztő négy és fél percet adott arra, hogy megválaszoljam azt a két kérdést: ,,A család intézménye hogyan süllyedt ilyen mélyre?" és ,,Hogyan segíthetnénk ezen a problémán?"
Négy és fél óra alatt nem tudtam volna megválaszolni e kérdéseket, de bátran állíthatom: a családok szétesése egyik megoldása az, ahogy ez az édesapa érzett a csökkent képességű kislánya iránt, ott, annak a teherautónak a hátuljában. Ez a fajta feltétel nélküli szeretet meggyógyítja a bajba került otthonokat. Megoldja a szülő és a gyerek közötti konfliktusokat. Még abban is segít nekünk, hogy megküzdjünk az olyan tragédiával is, mint a szellemi fogyatékosság.
Amire múlhatatlanul szükségünk van, mint egy vázra, amelyre újra ráépíthető az ingadozó család, az a férfiak egy olyan nemzedéke, akik képesek úgy szeretni, mint a fogyatékos lány édesapja:

* Férfiak, akik tudják, hogy kicsodák.
* Férfiak, akik tudják, hogy merre tartanak.
* Férfiak, akik tudják, Kiben hisznek.
* Férfiak, akik feleségeik és gyerekeik szükségeit saját önző vágyaik és törekvéseik elé helyezik.
* Férfiak, akik harcolnak azért, amit hisznek.
* Férfiak, mint édesapám és nagyapám, akik fogékony éveim alatt előttem élték ezeket a tulajdonságokat.

James Dobson
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Edit Pohánka – Autista a tesóm
  2016-10-30 13:32:11, vasárnap
 
  Büszke vagyok mindkét fiamra, és boldog ember. Amikor a nagy fiam azzal jött haza az iskolából, hogy a családról kell írnia egy fogalmazást, és az egyik választható cím az én és a kisöcsém volt, nem habozott, papírra vetette ezt a történetet. Azért osztom itt meg, mert annyira erre az oldalra kívánkozik. Hiszen arról szól, hogy autista a tesóm.
Egy 11 éves kisfiú írása arról, hogy ő hogyan látja autista kistestvérét:

Én és a kisöcsém
Ez a történet két kisfiúról szól, akik teljesen mások. Az egyik nem átlagos, nem beszél vissza a szüleinknek, nem veszekedik, nem beszél csúnyán, nem rosszalkodik. A saját világában él bezárva. A másik, a bátyja, aki átlagos, néha visszabeszél, veszekszik, csúnyán beszél és rosszalkodik. A világnak él. Én és a kisöcsém. Erről szól a sztori.
Visszaemlékszem kicsi koromra, mikor úgy vártam, hogy az öcsém már akkora legyen, hogy játszhassak vele. Aztán nem így lett. A maga módján mindig baba maradt, csak én leszek egyre nagyobb és tapasztaltabb. Régebben nem sokat törődtem vele, legfeljebb sajnáltam magam, hogy autista testvérem van, és csak akkor vettem tudomást róla, ha hozzányúlt a játékaimhoz, vagy zavart a mesenézésben. Aztán valami megváltozott. Persze nem lettem angyal és most is idegesít ha az utcán minket bámulnak miatta, mert hangos ugrabugrálásával magára vonja a figyelmet, de már másképp látom őt és a kapcsolatunkat. Álmoshoz nagyon nehéz közel kerülni és mégis könnyű. Ez azt jelenti, hogy magával szeret a legjobban lenni, egyedül játszik és zavarja ha bárki az ő világához közel merészkedik. Mintha figyelmeztetne minket, hogy kár energiát pocsékolni abba, hogy megértsetek, hiszen nem érthettek, mert másképp működöm mint ti. Mégis szeretik őt az emberek, mert gyakran mosolyog, jó kedvű, elégedett magával, és mindenkit úgy fogad el amilyen. Amit csinál, teljes átéléssel csinál, beleadja szívét-lelkét. Egyedül van, de mégsem magányos, és a maga módján ragaszkodik emberekhez, így hozzám is. Sokáig egy szobában voltunk és én kértem, hogy így legyen. Most már elég nagy vagyok, és apuék is úgy gondolták, hogy már jobb ha külön vagyunk. Egyébként ugyanazokat a műsorokat nézzük a TV-ben, csak az a különbség, hogy neki a stáblista és a vége főcímdal a kedvence, míg én a történetet jobban élvezem. Nem beszél. Illetve nem sokat, és inkább úgy mint egy papagáj. Szeret kifejezéseket utánozni, például a kedvenc meséiből, amiket aztán az adott helyzetben visszaad. Például amikor azt hitte, hogy eltűntünk és hiába hívott minket. Aztán anya mit sem sejtve előkerült a szobából, Álmos csípőre tette a kezét és mondta: ,, Ezt a viselkedést meg fogom torolni!" idézte a Mézga család kalandjaiból. Vagy sokáig így kért inni: ,,Kaphatnék egy korty italt?"- a Gumi macikból. Álmos nyolc éves, speciális iskolába jár, amit nagyon szeret. Tulajdonképpen mindenhol szeret lenni, talán csak orvosnál nem. Na ebben a dologban hasonlítunk!
Szóval elvoltunk a magunk módján. Aztán fél éve történt valami. Budapestről jöttünk vissza, és felmentünk a Somlóra. Ott tébláboltam a várromok között egy ideig, aztán meguntam. Megláttam az öcsémet, ahogy törökülésben ül a hegy tetején és nézi a messzeséget. Ez önmagában nem nagy szám persze, de Álmosnál aki egy percig sem marad egy helyben, már az. Csak ült ott sokáig és nézett nagy komolyan. Olyan megindító volt. Álltunk ott hárman a szüleimmel és csak figyeltük. Volt valami a pillanatban ami összekötött bennünket. Mintha csak négyen lettünk volna az egész világon, és ennek az érzésnek ahhoz volt köze, hogy Álmos ott ült a hegyen. Azóta sokszor gondolok erre, vagy álmodok ezzel a képpel. Attól a pillanattól megváltozott bennem valami az öcsém iránt. Volt még egy helyzet, egy másik helyszínen, ami maradandó emlék vele kapcsolatban. Ez régebben történt, úgy egy éve. Játszóházban voltunk, és néhány gyerek lehülyézte, kicsúfolta Álmost, csak mert nem válaszolt nekik, és furcsán viselkedett. Emlékszem, csípte a szememet a könny, és olyan düh fogott el, hogy legszívesebben mindegyiket jól megütöttem volna. Nem azért, mert gonoszkodtak, hiszen tudom milyenek vagyunk néha. Az ütött szíven, hogy az öcsém csak nézte őket és mosolygott rájuk. Akkor döbbentem rá, hogy sosem fog megtorolni semmilyen viselkedést sem, akármit is csinálnak vele. Mindig kell valaki, aki megvédi, aki vigyáz rá. Tiszta, ártatlan, mint egy baba. Ott, akkor szintén megértettem valamit a testvéremmel kapcsolatban.
Ez a történet egy kisfiúról szólt, és arról, hogy mi összetartozunk, bármennyire különbözünk is egymástól. A kisöcsém és én. Ez a mi sztorink.

Álmos a Somlón:
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Nem vagy a lányom!
  2016-10-30 13:30:13, vasárnap
 
  Minél közelebb értünk Tulsához, annál jobban izgultam. Tíz hónap telt el, mióta eljöttem. Elképzeltem, apa milyen büszke lesz, mikor meghallja, hogy valami hasznosat akarok kezdeni az életemmel. Annak ellenére, hogy nem osztozott az Isten iránti szeretetemben, azt gondoltam, hogy majd osztozik az örömömben és a boldogságomban.
Miután megérkeztem a vasútállomásra, taxival mentem apám házához. Amikor az utolsó sarkon befordultunk, már alig bírtam magammal. Gyorsan kifizettem a sofőrt, kiugrottam a bőröndömmel a kocsiból, és futottam felfelé a járdán. Apa ott ült a verandán. Ahogy megismert, lassan felállt, és elindult a lépcső felé.
Leraktam a táskámat, és szorosan átkaroltam.
-Apa!
-Szia, drágám - tárta ki karjait ő is, és megöleltük egymást.
Soványnak és sápadtnak tűnt. Tudtam, hogy a szíve komolyan beteg, és láthatóan rosszul érezte magát. Lassan ereszkedett vissza a hintaszékbe. Én a veranda szélén ültem le, közel hozzá. Érdeklődött, milyen volt az utam, és hogyan élek mostanában. Aztán kedélye megváltozott, és elmerengett.
-Dorie - mondta lassan -, egész mostanáig megvolt a filozófiám, amely szerint éltem. De tudod...-Szünetet tartott, mintha a megfelelő szavakat keresné. - Tudod, most egyetlen elvem sincs amelybe kapaszkodva meghalhatnék. Pedig meghalok.
Elállt a lélegzetem. Régóta komolyan imádkoztam apámért, kérve Istent, hogy lágyítsa meg a szívét Krisztus felé. Talán imáim meghallgatásra találtak! Szívem belefájdult a mélységes szeretetbe és szomorúságba, ahogy elmondtam neki a legeslegjobb hírt, amelyet csak tudtam.
-Apa, egyedül Krisztus az, aki felkészíthet minket a halálra. Te még elfogadhatod őt.
-Nem! Akkor sem akartam, amikor egészséges voltam, és most sem akarom.
-Apa! - könyörögtem. - Apa, te most még elfogadhatod őt...
-Nem, Doris. Nem!
Hitetlenkedve hallgattam el. Az elmémben forogtak a gondolatok, de folytatnom kellett.
-Apa, azért jöttem, hogy elmondjak neked valamit. Isten elhívott engem Új-Guineába, hogy misszionáriusként Jézusról beszéljek az embereknek. Azt tervezem, hogy ősszel bibliaiskolába megyek.
Csak állt ott betegen, és tekintete céltalanul révedt a messzeségbe. Aztán hátat fordított nekem.
-Ha tényleg ezt szeretnéd, akkor ki se pakold a bőröndödet. Hívj egy taxit, és menj vissza Kaliforniába. Ettől a pillanattól kezdve többé nem vagy a lányom!
-Apa, ezt nem mondhatod komolyan!
-De, igen. Soha többé nem akarlak látni!
A térdem elgyengült, a szívem vadul kalapált. Összeszorult a gyomrom. Könnyek kezdtek előtörni a szememből, de visszatartottam őket. Biztos voltam benne, hogy rosszul hallok. Megijesztett apám hangjában a visszavonhatatlanság. Nem maradt semmi, amit mondhattam volna. Lassan a bejárathoz mentem, tétován, abban reménykedve, hogy apám visszafordul, és azt mondja, rettenetes nagy hibát követett el. De meg sem mozdult. Bementem, és hívtam egy taxit. Amikor visszatértem a verandára, ő még mindig ott állt, háttal nekem. Néhány perc telt el, míg némán várakoztunk. Próbáltam átölelni őt, de konokul megfeszítette magát.
-Apa, én még mindig szeretlek.
Nem válaszolt. Nem is nézett rám. Ekkor megérkezett a taxi. Fogtam a bőröndömet, és beültem a hátsó ülésre. Ahogy az autó távolodott, apám még mindig ugyanúgy állt, háttal az utcának. Akkor láttam őt élve utoljára.
Eső verte a vonat ablakait, ahogy elhagytuk Tulsát, hogy nekivágjunk a hosszú útnak Kaliforniába. A borús ég és a közeledő sötétség teljessé tette a bánatot, amely súlyosan a szívemre telepedett. Az öreg gőzmozdony pöfögése azt zakatolta: magad maradsz - magad maradsz - magad maradsz. Leplezetlenül sírtam, kezemben nedves zsebkendőmet gyűrögetve. Egy ideig tényleg azt hittem, egyedül maradtam. Megbeszéltem ezt az utat Istennel, rendszeresen imádkozta apámért, és most mindennek vége....
Uram, ő volt az egyetlen ember a világon, aki valaha szeretett engem. Hogy tehette ezt velem? Szándékosan és visszavonhatatlanul elutasított engem. És ami még rosszabb, Jézusnak is hátat fordított végérvényesen.
Talán egy óra is eltelt, mire visszanyertem a lélekjelenlétemet, és rájöttem, hogy Isten nem hagyott el engem. Évekkel korábban megtanultam egy igeverset, és most eszembe jutott: ,,Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged. Ezért bizakodva mondjuk: 'Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?'" (Zsidók 13,5b-6) Aztán a Róma 8,38-39 részletei jöttek elő: ,,Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." És abban a pillanatban Isten szeretetének melege megvigasztalt engem. Nem, dehogy voltam egyedül. Egyáltalán nem.
Anyám sajnálta, hogy megszült engem. Apám tudomást sem vett a létezésemről gyerekkoromban, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, most pedig kitagadott engem. Csak egyetlenegy barát nem hagyott el: Jézus Krisztus.
Valaki egyszer azt mondta, ha semmid nincs már, csak Isten, rájössz, hogy ő elég. Isten mellém állt, amikor senki másnak nem kellettem. Most sem fog elhagyni engem. Isten begyógyítja a lelki sebeimet, melyek fájdalmasan lüktetnek bennem.

Doris Van Stone
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
     1/55 oldal   Bejegyzések száma: 549 
2016.09 2016. Október 2016.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 549 db bejegyzés
e év: 3839 db bejegyzés
Összes: 35788 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 648
  • e Hét: 1852
  • e Hónap: 12263
  • e Év: 131355
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.