|
2013-12-04 03:17:13, szerda
|
| |
| |
Amikor a NOB 1949-ben Rómában döntött a XVI. nyári olimpia rendezőjének kilétéről, a szavazás negyedik fordulója előtt már biztos volt, hogy az ötkarikás játékok Európa és Észak-Amerika után egy újabb földrészen is bemutatkoznak. Melbourne 21, Buenos Aires 20 voksot kapott.
1956-ban Ausztrália lett a házigazda. Azzal a kitétellel, hogy versenyzők jöhetnek, de lovak nem tehetik be a patájukat a kontinensre. Így a lovasversenyeket Stockholmban rendezték meg.
Ezért az olimpiát először június 10-én Stockholmban, másodszor november 22-én, Melbourne-ben nyitották meg.
A felkészülés idején több problémát is le kellett gyűrni a szervezőknek. Ilyen volt az, hogy az ausztrálok az idő szorítása miatt lemondtak az olimpiai stadion megépítéséről. A kormányt arra is csak nehezen lehetett rávenni, hogy nyújtson pénzügyi támogatást a játékokra; végül 4,5 millió dollárt szavazott meg. Ráadásul ebben az évben robbant ki a magyar forradalom, valamint a szuezi válság. Néhány ország (Hollandia, Svájc, Spanyolország, Egyiptom, Irak és Libanon) le is mondta a részvételt. De így is hatvanhét nemzet küldte el sportolóit.
A magyar versenyzők a forradalom idején utaztak el Melbourne-be, s már az útjuk sem volt egyszerű. Mivel a szovjetek nem engedték leszállni a francia gépeket Budapesten, így a versenyzők katonai kísérettel elbuszoztak Komáromba, majd ideiglenesen beköltöztek a Prága melletti nymburki edzőtáborba. Itt volt idő edzeni is, mert az Air France bejelentette, hogy a "magyarországi anarchia" miatt mégsem szállítja el csapatunkat, nem látván biztosítva, hogy tudunk fizetni.
Végül a csehszlovákok jótállásával Isztambul-Karachi-Szingapúr-Darwin-Melbourne útvonalon november 11-én mégis megérkezett delegációnk Melbourne-be, két héttel az indulás után.
Összesen száztizenegy magyar sportoló (91 férfi, 20 nő) vágott neki a nagy útnak. A négy esztendővel korábbi sikerekből kiindulva várható volt, hogy a magyarok ismét jól szerepelnek majd az olimpián. S a kilenc aranyérem nagyon is jó szereplésnek számít. A helsinki bajnoki számok közül négyben is ismételni tudtunk. Mindez az 1956-os forradalom tükrében csodálatos teljesítmény.
Legelső bajnoki címünk az olimpia nyolcadik napján született, ekkor az Urányi János, Fábián László kajakkettős nagy küzdelemben győzött a 10 ezer méteres versenyben.
December elsején Papp László feltette a koronát amatőr teljesítményére, s harmadik olimpiáján harmadik elsőségét érte el, megvédve az ökölvívó nagyváltósúly aranyát.
Négy nap elteltével a tornászvilág a magyarokról, pontosabban Keleti Ágnesről áradozott: az 53-szoros (!) magyar bajnoknő műszabad-, gerenda- és felemáskorlát-gyakorlata is aranyérmet nyert.
Ezek után a kéziszercsapat (Keleti Ágnes, Köteles Erzsébet, Kertész Alíz, Tass Olga, Bodó Andrea, Korondi Margit) győzelme következett.
Mondani sem kell, kardvívóink is kitettek magukért: Kárpáti Rudolf egyéniben lett bajnok, de megvédte címét a kardcsapat (Kárpáti Rudolf, Gerevich Aladár, Hámori Jenő, Keresztes Attila, Kovács Pál, Magay Dániel) is.
Vízilabda-válogatottunk szintén megvédte olimpiai bajnoki címét, Anglia (6-1), az Egyesült Államok (6-2), Olaszország (4-0), Németország (4-0) és a Szovjetunió (4-0) nem volt ellenfél, s Jugoszlávia (2-1) ellen a döntetlen is elegendő lett volna az aranyéremhez. A keret a következő volt: Boros Ottó, Jeney László, Gyarmati Dezső, Mayer Mihály, Hevesi István, Markovits Kálmán, Bolvári Antal, Zádor Ervin, Kárpáti György, Kanizsa Tivadar, id. Szívós István.
A magyarok kilenc aranyérme az éremtáblázat 4. helyéhez volt elegendő: az élen (első alkalommal) a Szovjetunió végzett 37 arannyal, megelőzve az amerikaiakat (32) és a házigazda ausztrálokat.
Az olimpia sztárjának a négy aranyat nyerő magyar tornász, Keleti Ágnes bizonyult.
A december 8-án befejeződő XVI. nyári olimpiai játékok után a
magyar csapatból nagyon sokan nem jöttek haza Magyarországra.
De ez már egy másik történet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
