|
2015-06-03 03:41:20, szerda
|
| |
| |
Székelyhidi László
Adony 1928. december 12. - Mosonmagyaróvár 2012. május 26.
Foglakozása(i):
orvos
belgyógyász
országgyűlési képviselő
Gyermekkorát az elemi iskola elvégzéséig szülőfalujában töltötte, s mivel a család Budapestre költözött, középiskolai tanulmányait az itteni Vörösmarty Mihály Gimnáziumban folytatta. 1953-ban szerezte meg általános orvosi diplomáját a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Ezután a mosonmagyaróvári katonai műszaki alakulat honvédorvosának hívták be, ilyen minőségben vett részt az 1956. október 26-ai sortűz sebesültjeinek mentésében és ápolásában. E naptól a mosonmagyaróvári kórház orvosa lett, 1957-től 1963-ig Mezőszemerén, 1963-tól 1967-ig Pusztaszabolcson volt körzeti orvos. 1967-ben visszatért Mosonmagyaróvárra, ahol 1968-1992 között belgyógyász csoportvezető főorvos, 1975-77., 1982-89. és 1990-92. között kórházigazgató helyettes volt. 1992-ben vonult nyugdíjba. 1995-től az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ellenőrző főorvosaként dolgozott. A Magyar Demokrata Fórum mosonmagyaróvári szervezetének 1989 áprilisa óta volt tagja. 1990-ben a választások második fordulójában a Mosonmagyaróvár és környéke választókerületben országgyűlési képviselővé választották. E minőségében tagja volt az országgyűlés szociális, egészségügyi és családvédelmi állandó bizottságának, negyven parlamenti felszólalása közül több foglalkozott a kárpótlással és az igazságtétellel.
Elévülhetetlen érdemei vannak a forradalmat követő megtorlások mosonmagyaróvári áldozatainak 1991. március 23-ai újratemetésében. Kezdettől aktív tagja volt a Mosonmagyaróvári '56-os Egyesületnek, egy időben elnöke volt a Mosonmagyaróvári '56-os Alapítvány kuratóriumának.
Orvosi munkájáért 1977-ben Petz Aladár Emlékéremmel, polgári védelmi tevékenységéért 1979-ben Honvédelmi Emlékéremmel,
az '56-os Szövetség 2011-ben Kósa Pál Emlékéremmel tüntette ki.
2012 augusztusában posztumusz Pro Urbe Mosonmagyaróvár kitüntetést kapott a város 1956-os tragédiájának kivizsgálásában, az ártatlan áldozatok emlékének és a forradalom eszméjének őrzésében, valamint a megtorlások elszenvedőinek védelmében kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréseként.
84 éves korában érte a halál, földi maradványait 2012. június 1-jén a magyaróvári temetőben helyezték örök nyugalomra.
A szócikkhez használt forrás(ok):
Az 1990-ben megválasztott országgyűlés almanachja Bp., 1992. 386. p.
MTI ki kicsoda 2009 Budapest, 2008. 1047. p.
Kisalföld Győr, 1956- 2012. 05. 29. 7. p.
Kisalföld Győr, 1956- 2012. 05. 31. 16. p.
Kisalföld Győr, 1956- 2012. 08. 21. 7. p.
Farkas István: Drága örökséget hagyott ránk, példája kötelez
Mosonvármegye: Mosonmagyaróvár és Környékének Lapja Mosonmagyaróvár, 1997- 16. évf. 2012. 11. sz. 3. p.
Mosonvármegye: Mosonmagyaróvár és Környékének Lapja Mosonmagyaróvár, 1997- 16. évf. 2012. 16. sz. 3. p.
A szócikk szerzője: Tuba László
In.: Moson Megyei Életrajzi Lexikon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
