|
2019-07-18 08:54:36, csütörtök
|
| |
| |
Már, ha annak számít, hogy két hete nem bírok kikeveredni egy bedurrant mandulagyulladásból és annak bájos kíséretéből. Gyógyszerre többet költöttem a nyári szünetben, mint sörre. Na, jó. Fagyira. Igaz, valamire úgyis köll szórni a lóvét. Nem sör, nem fagyi. Tabletta, köptető, szippantó ... Majd csak elmúlik!
Közben, meg már előtte is csinálom a nagy rendrakást, szanálást, szortírozást, gyűjteményeim felszámolását. Lélegezzen már fel a ház, a kert, a melléképület, s persze én is. Haladok, haladok, de még mindig elképesztő a mennyiség, amit az ember az élete, a munkája során összegyűjt, szeret, félt, őriz, aztán egyszer csak értelmetlenné, hasznavehetetlenné, feleslegessé válik. Aztán szórja ki, tépi miszlikre, zárja dobozokba, törli a gépéről, stb ...
S, amint ez megvan, abban a pillanatban pont az kellene, pont azt kérné valaki, pont vele álmodsz, stb ..., de ezeket visszahozni már nincs mód. Amit elengedtem, azt már nem hozom vissza. Végül is nem ez a nehéz, hanem az út addig. Mert az eltarthat, akár harminckét évig, huszonhétig vagy tizenkettőig, vagy ötig vagy ...
S mire kicsit jobb lenne a közérzetem, érkeznek az újabb és újabb gondolkodnivalók.
A legújabb Reisinger Attila Veteránok c. könyvében olvasott ,,szenzáció", hogy Szamuely Tibort a mosoni zsidó temetőben temették el anno. Nem részletezve Sz. bűnlajstromát, közelünkben véghezvitt gyilkosságait ( Sopron, Csorna, Nagycenk ...), vérlázító, ha ez igaz.
Ha meg nem, akkor az, hogy ez nyomtatásban megjelenhetett, s most már a megyei napilapban is.
Eldöntendő kérdés, hogy tényleg a mosoni zsidó temető halottja-e Szamuely Tibor? Írtam, beszéltem többekkel. Nem, ez csak legenda írják, mondják. Velük szemben viszont ott az író leírása.
Ha így van, ha úgy van, ez mind Mosonmagyaróvárra, mind a mosoni zsidókra rossz fényt vet. Az utóbbiakra azért is különösen, mert ahogy olvasni, Sz.-t több helyen nem engedték eltemetni, volt, hol kihantoltatták a tetemét és el kellett onnan vinni. A mosoni zsidók meg eltemették? És azóta is őrzik?
Mosonmagyaróvár is nagyon rosszul jön ki a történetből, akár igaz, akár nem. Hírnevének, megítélésének rongálása a ,,sztori", hisz egy megvetett, többszörös gyilkost rejteget évtizedek óta. A történettől el kell határolódni, az igazságot pedig feltárni.
Úgy gondolom az író átlépett egy határt.
Hegyeshalmiként, munkásságát Mosonmagyaróvár polgármestere 2015-ben Polgármesteri Elismerő Oklevéllel díjazta, 2018-ban pedig Győr-Moson-Sopron megye kulturális életében betöltött szerepéért, magas színvonalú prózaírói tevékenységéért Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést vett át a földművelésügyi minisztertől Március 15-e alkalmával.
Jómagam, 2017-ben az 1956-os online kiadvány sorozatom tizedik részét szenteltem neki, az akkor megjelent legújabb '56-os könyve kapcsán, ,,1956-os emlékmegőrzés Reisinger Attila: A Lajta menti forradalom című regénye mentén" címmel. A huszonhárom oldalas kiadvány bevezetésében az alábbiakat írtam: A tizedik rész Reisinger Attila hegyeshalmi író, A Lajta menti forradalom című kisregényéről, annak valós szereplőiről szól. Az író az Aranypor c. térségi irodalmi periodika 2017. tavaszi jubileumi mellékletében rendkívül szerényen és szűkszavúan mutatkozik be: ,,Hegyeshalomban születtem 1947-ben. Jelenleg is ott élek. A hetvenes évek óta írok prózát. Első írásaimat különféle folyóiratok közölték. 2005-től kisregényeket írok. Köteteim alapvetően történelmi-lélektani regények, amelyek elsősorban szülőföldem múltját dolgozzák fel. A cselekmény mindig megtörtént eseményen alapszik; a szereplők, a helyszínek valódiak. Legutóbbi kötetem - A Lajta menti forradalom -, az ötvenhatos mosonmagyaróvári sortűz hatvanadik évfordulójára jelent meg." Reisinger Attilának a 2016-ban megjelent kisregénye a tizenharmadik volt, melyek közül több, szintén az 1956-os forradalom és szabadságharccal kapcsolatos. Az író, a Magyar Írószövetség tagja, Mosonmagyaróvár Polgármesteri Elismerő Oklevelese. Kiadója, a Magyar Napló Legsikeresebb szerzője díjas lett 2016-ban. 2017-ben tizennegyedik könyve Út Nyugatra címmel jelent meg.
Nagyon szomorú vagyok, hogy ennyi kötet, ismertség, elismerés után Reisinger Attila egy olyan történettel állt elő, ami mind vele kapcsolatosan, mind a várossal kapcsolatosan komoly erkölcsi aggályokat vet fel, egyben felveti a kérdést, hogy az eddig feldolgozott szülőföldi múlt, cselekmény, megtörtént esemény, valódi szereplő, valódi helyszín milyen forrásokból, kutatásokból eredtek, s hogy vajon mi lesz a következő ,,dobása"?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
