|
2016-11-18 11:06:37, péntek
|
| |
| |
Ősz, te sokat tudsz:
mert sétálsz furcsán és hallgatagon,
s hervasztó, irgalmatlan
szomorú szemeiddel
befigyelsz minden ablakon.
Ősz, te sokat tudsz,
s tudásod soha el
nem vehető,
mert a halottak nagy erősek
és tanítód a temető.
Ősz, te sokat tudsz
és ajtómat ha titkon benyitod,
mellém lopózva böngészed ki,
miket szitálón, csöndesen
a papírra írok.
Ősz, te sokat tudsz,
de most nyílik a szám
s oly valamit súgok,
mit te se tudsz talán:
Most, hogy üvöltő, lázadt szél rohan
köd váraktól köd várakig,
van egy búsongó kis fiú,
van egy sóvárgó kis fiú,
ki ibolyákat álmodik.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
Címkék: hallgatagon, irgalmatlan, szemeiddel, befigyelsz, hervasztó, ibolyákat, csöndesen, böngészed, szitálón, halottak, váraktól, benyitod, ajtómat, valamit, papírra, lopózva, tudásod, tanítód, várakig, sétálsz, furcsán, álmodik, ablakon, szomorú, búsongó, sóvárgó, temető, erősek, üvöltő, titkon, lázadt, nyílik, mellém, vehető, minden, miket, halottak nagy, papírra írok, Dsida Jenő,
|
|
Offline
