|
2017-02-21 18:27:42, kedd
|
| |
| |
Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: ,,Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad." Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: ,,Miről vitatkoztatok az úton?" Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.
Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: ,,Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája." Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította; majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: ,,Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem."
Mk 9,30-37
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az általad létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az apostolok azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék a te nevedet, a te személyedet az emberekkel, ugyanúgy nekünk is életünk példájával kell dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így az üdvösség megvalósulását szolgáljuk a világban. Neved megvallásával kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk
Elmélkedés Horváth István Sándor atya
Jézust tovább kísérjük útján, amely szenvedésének és halálának helyszínére, Jeruzsálembe vezet. Azt, hogy Jézus mennyire tudatosan halad előre ezen az úton és szembenéz a rá váró szenvedésekkel, világosan bizonyítja, hogy immár második alkalommal jövendöli meg tanítványai előtt, hogy mi fog vele történni Jeruzsálemben. Az első alkalommal Péter apostol reakciója jelezte, hogy a tanítványok nem értették meg Mesterük kijelentéseit, messiási elképzeléseikbe nem fért bele az Úr halála. Most sem jobb a helyzet, továbbra is érzéketlenek, hiszen nem az Úr sorsa, nem az általa mondottak a beszélgetésük témája, hanem rangsort igyekeznek felállítani maguk között.
Mi viszont ne az ő versengésükre figyeljünk, hanem térjünk vissza elmélkedésünkben Jézus szavaihoz! Jövendölését így kezdi: ,,Az Emberfiát az emberek kezére adják." Jogos a kérdés: Ki itt a cselekvő személy? Ki adja Jézust az emberek kezére? A válasz egyértelmű: maga Isten adja az emberek kezébe a Fiút vagy legalábbis megengedi azt, hogy az emberi gonoszságnak egy ideig hatalma legyen felette. E gonoszság akkor éri el tetőpontját, amikor az emberek Jézust ,,megölik." Ezt követően Jézus ,,feltámad", illetve feltámasztja őt a halálból az Atya. Megjegyzendő, hogy nem lehet éles határt húzni aközött, hogy a feltámadás mennyire történt Jézus saját erejéből és mennyire köszönhető az Atya cselekvésének.
Jézusom! Hiszek feltámadásodban! Vezess engem az örök életre!
OLVASMÁNY Sirák fiának könyvéből
Készülj fel a megpróbáltatásokra!
Fiam, ha Istennek szolgálni kívánsz, légy állhatatos a jámborságban és az istenfélelemben, és készülj fel a megpróbáltatásokra! Erősítsd meg szívedet és légy állhatatos.
Hajtsd füledet a bölcs igék befogadására; és ne légy nyugtalankodó a megpróbáltatás idején! Ragaszkodjál Istenhez, és ne pártolj el tőle, hogy bölcsen járj életed útjain.
Mindent, ami rád szakad, tűrj el békességgel, maradj hűséges a megaláztatásban! Mert az aranyat és ezüstöt tűzben próbálják ki, az Istennek tetsző embereket pedig a megaláztatás kemencéjében.
Bízzál az Istenben, ő mindig gondodat viseli! Reménykedj benne, és ő irányítja majd utadat. Maradj meg félelmében, öregedj meg benne. Ha megmaradtok istenfélelemben, várhatjátok irgalmát. El ne pártoljatok tőle, hogy el ne essetek!
Akik félitek az Urat, bízzatok benne, és nem marad el jutalmatok!
Akik félitek az Urat, várhatjátok a jót: a soha el nem múló örömet és irgalmat.
Akik félitek az Urat, szeressétek őt!
Akkor szíveteket majd öröm ragyogja be.
Fiaim, figyeljétek meg a letűnt nemzedékeket, és akkor látni fogjátok, hogy senki se vallott szégyent, aki az Úrban bízott! Volt-e, aki benne bízott, és szégyenben maradt?
Volt-e, aki hozzá kiáltott, és ő elnézett fölötte? Mert kegyes és irgalmas az Isten. Megbocsátja a bűnöket a megpróbáltatás napján, és megvéd mindenkit, aki őt igaz szívvel keresi.
Ez az Isten igéje.
Sir 2,1-13 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
Címkék: elmélkedésünkben, igehirdetésükkel, istenfélelemben, feltámadásodban, elképzeléseikbe, megaláztatásban, szenvedésekkel, megvalósulását, megismertessék, megpróbáltatás, versengésükre, nyugtalankodó, jeruzsálemben, szenvedésének, vitatkoztatok, megvallásával, cselekvésének, kijelentéseit, beszélgetésük, ragaszkodjál, kemencéjében, nemzedékeket, befogadására, jövendölését, jámborságban, személyedhez, megaláztatás, jeruzsálembe, tanítványait, érzéketlenek, gonoszságnak, kisgyermeket, megjegyzendő, feltámasztja, megkérdezte, közösséghez, tanítványait készült, emberek kezére, úton egymás, nagyobb közülük, ilyen gyermeket, általad létrehozott, apostolok azon, üdvösség megvalósulását, üdvösségre törekszünk, első alkalommal, általa mondottak, beszélgetésük témája, cselekvő személy, válasz egyértelmű, emberek kezébe, emberi gonoszságnak, Akkor Jézus, Ezután Kafarnaumba, Jézus Krisztus, Elmélkedés Horváth István Sándor, OLVASMÁNY Sirák, Ragaszkodjál Istenhez,
|
|
Offline
