|
2017-05-05 18:04:34, péntek
|
| |
| |
Anya, nevessél!"
- mondja gyermekünk.
Úgy tudja kérni, mint a kenyeret,
mosolyra szomjas vággyal, ahogy a
virág a fényt, tüdő a levegőt,
ahogy emberszív a szeretetet.
,,Anya, nevessél!"
Félénk s bíztató
mosoly lebeg az ajkán, szíve is
kikönyököl a szeme ablakán
várva az édes, anyai derűt,
a nőttetőt, a megáldót, érlelőt.
,,Anya, nevessél!"
Hisz úgy kell a fény!
Tengernyi fényre szomjas a határ,
tengernyi fényre szomjazik a szív,
örök derűre éhezik a lélek,
utána nyúl és sír a hang, a vágy.
,,Anya, nevessél!"
- mondja gyermekünk,
és mondom én is: Hallgass rá nagyon!
Kis életének imádsága ez.
Megérted hát, ha mikrofon leszek,
s a drága kérést úgy zengem neked
s minden anyának és apának és
minden felnőttnek zengem, harsogom:
Nevessetek a gyerekekre, mert
Fény kell nekik, az orca fénye, a
szív fénye, a lélek derűje és
minden, mi fény, minden, mi szeretet.
Ragyogjatok a gyermekekre hát,
mosolygó arccal, szívvel, ha lehet
reggeltől estig, kedves kis anyák! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Anyák napja |
|
|
|
Címkék: gyermekekre, ragyogjatok, felnőttnek, gyermekünk, szeretetet, gyerekekre, nevessetek, kikönyököl, emberszív, reggeltől, tengernyi, szomjazik, nevessél, imádsága, megáldót, életének, nőttetőt, megérted, hallgass, kenyeret, szeretet, harsogom, mosolygó, mosolyra, mikrofon, ablakán, szomjas, anyának, érlelőt, szívvel, vággyal, bíztató, levegőt, éhezik, apának, minden, szeme ablakán, drága kérést, orca fénye, lélek derűje, Füle Lajos,
|
|
Offline
