|
2017-11-21 09:58:08, kedd
|
| |
| |
OLVASMÁNY a Makkabeusok második könyvéből
Az agg Eleázár bátran vállalta a halált az Úr törvényének védelmében, hogy nemes példát adjon az ifjúságnak.
Az istentelen Antiokusz Epifánész uralkodása alatt történt. Eleázárnak, a legkiválóbb írástudók egyikének, aki tiszteletre méltó aggastyán volt, erőszakkal nyitották szét a száját, hogy (az Isten törvényében tiltott) sertéshús evésére kényszerítsék. Ő azonban a dicső halált többre becsülte a gyalázatos életnél. Ezért önként ment a vesztőhelyre. Jól tudta ugyanis, hogy miként kell viselkednie. Elhatározta, és e mellett ki is tartott hűségesen, hogy tiltott dolgokat az élethez való ragaszkodásból sem enged meg magának.
Környezete és barátai, hamis szánakozástól indíttatva, titokban és nagy bizalmasan arra kérték, hogy olyan húst hozasson, amelyből neki is szabad ennie. Tegyen úgy, mintha a király rendelete szerinti húsból enne. Így megszabadulhat a haláltól. A tisztes férfiú iránti baráti érzés is sugallhatta nekik ezt az emberséges bánásmódot. Ő azonban arra a tiszteletre gondolt, amely öreg korát méltán megillette; meg arra a veleszületett nemesszívűségre is, amelyben megőszült. Eszébe jutottak erényes cselekedetei, amelyeket gyermekkorától fogva mindig gyakorolt. Ezért az Isten által adott szent törvény értelmében azonnal kijelentette:
,,Engedjetek csak inkább meghalni; a mi korunkhoz nem illik a színlelés. Sok ifjú ugyanis azt hihetné, hogy pogánnyá lett a kilencvenéves Eleázár. Így tévútra vezetné őket képmutatásom és röpke percnyi életemhez való ragaszkodásom. Vén fejemre szégyent és gyalázatot hozna az ilyen magatartás. Az emberi büntetéstől megszabadulnék ugyan - egyelőre; ámde a Mindenható kezét élve-halva elkerülnöm nem lehet, így most nyugodtan válhatok meg életemtől, mert tudom, hogy legalább öreg koromhoz méltó módon cselekszem. A dicső, szent törvényekért kész vagyok bátran meghalni, hogy ezzel is megmutassam: az ifjaknak jó példát adok."
E szavak után azonnal a vesztőhelyre hurcolták. Akik elvezették, és kevéssel előbb még jó szívvel voltak hozzá, haragra gerjedtek szavain. Azt gondolták ugyanis, hogy kevélységből beszélt így velük. Midőn az ütések súlya alatt már-már haldokolt, így sóhajtott fel: ,,Uram, te mindent tudsz! Így azt is tudod, hogy megmenekülhettem volna a haláltól. Most mégis kínos fájdalmakat szenvedek el testemben, de hűséges lélekkel elviselem, irántad való szeretetből." Így halt meg. Halálában hősies bátorsága példaképét hagyta ránk: az ifjaknak elsősorban, de egész népünknek is.
Ez az Isten igéje.
2Mak 6,18-31
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Fölkarolt és megvédett engem * az én Uram, Istenem! 6b. vers.
Előénekes: Uram, mily sokan vannak, akik szorongatnak engem, * mily sokan támadnak ellenem.
Sokan mondják rólam: * ,,Nincs menedéke Istennél."
Hívek: Fölkarolt és megvédett engem * az én Uram, Istenem!
E: De te, Uram, védelmező pajzsom vagy, * és fölemeled fejem, én dicsőségem.
Hangos szóval az Úrhoz kiáltok, * szent hegyéről meghallgat engem.
H: Fölkarolt és megvédett engem * az én Uram, Istenem!
E: Nyugovóra térek és elalszom, * de fölkelek újra, mert az Úr a gyámolítóm.
Körülvehet ezernyi nép, nem félek, * kelj fel, Uram, ments meg engem, Istenem.
H: Fölkarolt és megvédett engem * az én Uram, Istenem!
Zsolt 3,2-7
EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.
Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert Jézusnak arra kellett elhaladnia.
Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: ,,Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom."
Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: ,,Bűnös embernél száll meg."
Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: ,,Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négy annyit adok helyette."
Jézus kijelentette: ,,Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett."
Ezek az evangélium igéi.
Lk 19,1-10
Imádság
Irgalmas Atyám! Beismerem, hogy sokszor eltékozlom a tőled kapott kegyelmi kincset, kegyelmi örökséget. Elszakítom magamat tőled és szeretetedtől. Elveszítem istengyermeki és emberi méltóságomat. A lelki sötétség pillanatában és a tőled való elszakítottság állapotában sem akarok elfeledkezni arról, hogy a gyermeked vagyok, mert mindig annak tekintesz. Adj erőt, hogy visszainduljak hozzád, akinél megtalálom a biztonságot, a boldogságot és a szeretetet! Ölelj magadhoz, Uram! Bocsáss meg nekem, Istenem! A te gyermeked vagyok. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet.
Elmélkedés
Az evangéliumi jelenet helyszíne továbbra is Jerikó városa, ahol Jézus visszaadta a vak szemevilágát. A vak koldus tudta, hogy rászorul Jézus segítségére, Zakeus nem érzi ennek szükségét. Ő egyszerűen csak kíváncsi, látni szeretné Jézust. A vámosok vezetője nem is gondolja, hogy neki bármire is szüksége lenne az Úrtól, s nem is sejti, hogy milyen változást fog eredményezni életében a Jézussal való találkozás. Az evangélium nem számol be ugyanis Zakeus hitéről, s nem szól arról sem, hogy meg akarna térni vagy a koldushoz hasonlóan hangosan kérné Jézus segítségét. Nem feltételezhetjük, hogy azzal a szándékkal keresi Jézus közelségét, hogy ettől majd megváltozik az élete, de valamit mégis keres. Miközben az emberek gúnyosan nevetnek rajta és ujjal mutogatnak rá, ő csak ül csöndben a fán, s szemeivel vagy talán a szívével is az arra haladó Jézust keresi. És Jézus vele is csodát tesz. Nem a szemét, hanem az eddig érzéketlen és a mások előtt bezárt szívét nyitja meg. Az emberek lenézik őt, de Jézus meglátja benne az egyetlen elveszett bárányt, akit meg kell mentenie.
Előfordulhat, hogy nem is érezzük azt, hogy rászorulunk Jézus támogatására, s nem is tudjuk, hogy mit kérjünk tőle vagy nem akarjuk kényelmesen elrendezett életünket megváltoztatni. Engedjük, hogy Jézus belépjen életünkbe és ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy megváltoztassa azt! Keressük közelségét, legyen bennünk a vágy, hogy lássuk őt! Fogadjuk örömmel, amikor hozzánk közeledik és megszólít minket!
C Horváth István Sándor |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
Címkék: megmenekülhettem, feltételezhetjük, megkárosítottam, nemesszívűségre, megváltoztatni, ragaszkodásból, megváltoztassa, méltatlankodva, elszakítottság, visszainduljak, megszabadulnék, megszabadulhat, gyermekkorától, kilencvenéves, veleszületett, kényszerítsék, szeretetedtől, megszólította, szánakozástól, ragaszkodásom, istengyermeki, előfordulhat, méltóságomat, pillanatában, támogatására, vesztőhelyre, kijelentette, szorongatnak, kevélységből, cselekedetei, képmutatásom, eredményezni, törvényekért, szemevilágát, szegényeknek, elfeledkezni, istentelen Antiokusz, legkiválóbb írástudók, dicső halált, gyalázatos életnél, élethez való, király rendelete, tisztes férfiú, emberséges bánásmódot, tiszteletre gondolt, veleszületett nemesszívűségre, kilencvenéves Eleázár, ilyen magatartás, emberi büntetéstől, vesztőhelyre hurcolták, ütések súlya, ifjaknak elsősorban, Antiokusz Epifánész, VÁLASZOS ZSOLTÁR, EVANGÉLIUM Szent Lukács, Jézus Jerikó, Amikor Jézus, Irgalmas Atyám, Horváth István Sándor,
|
|
Offline
