|
2018-10-22 18:12:57, hétfő
|
| |
| |
1882. október 22-én halt meg Arany János.
...... .......
A gyermeke elvesztése fölött érzett fájdalomban írt verseivel emlékezünk a költőre.
1865 decemberében Arany Jánosnak ki kellett ürítenie a fájdalom csordultig telt poharát. Maga írta leányához december 19-én:
,,Röpülök: látlak-é megint?
Vagy a pohár csordulva vár,
S fenékig kell ürítenem!..."
Elsőre kérdésnek tűnhet, valójában a fájdalom felkiáltása, és ott rejlik benne az imitatio Christi, a Krisztushoz való hasonulás szándéka - az Úr szavainak idézése által, melyeket a Getszemáni kertbe mondott: ,,Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te" (Mt 26,39).
Arany János egyetlen leánya, Arany Juliska december 28-án halt meg. A költő két sírverset is írt, végül ez került a nagyszalontai temetőben ma is látható sírkőre:
"Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi utakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk!"
Nincs kétség, irodalmunk egyik legszebb sírverse ez, mely egyúttal a költő nagybetűs tanúságtétele az örök életbe vetett hitről.
A következő évben, 1866-ban a fájdalom rövid, szaggatott verseket íratott Arany Jánossal. Összes versei között nem is találunk ebből az évből más témájú verset.
A Feljajdulás a fájdalom nem szűnő erejéről ad hírt.
"Nem lettél volna szívem gyermeke,
Csak, mint valál, Istenkéz remeke:
Könnyem szakadna e feldúlt romon:
És most erőt vegyek fájdalmamon!..."
A Juliska emlékezete töredékben maradt megrendítő dokumentum. A kézirat félbemarad, és ezt jegyzi oda költő: ,,Nagyon fáj! nem megy!"
"Mióta romba dőlt oltárodon, Hazám,
A honfi legszentebb könnyével áldozom,
Mint egy Jeremiás nyögdelve bánatom',
Oly megtörött szívvel, de nem oly szabadon:"
Az Intés és a Vágy című versek szintén ezekben az években íródtak, keletkezésük pontos dátumát nem ismerjük.
Így int a fájdalomban vergődő Arany:
"A fájdalommal, gyermekek,
- Láng az, mely éget és emészt,
Kard, mely önvéred ellen készt, -
Tréfát ne űzzön versetek."
Vágya pedig ez:
Vágytam, Juliskám, lakni hozzád,
Számlálgatám az évek hosszát...
Tizenhat év múlva, 65. születésnapján fejezhette be ezt a számlálgatást, 1882. március 2-i dátummal írja le az öreg költő a Sejtelmet, egyik utolsó versét.
"Életem hatvanhatodik évébe'
Köt engem a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe."
És valóban, ebben az esztendőben, mintegy az őszi betakarítások zárásaként, őt is ,,betakarította" a Jóisten, és hisszük, újra találkozott szeretett leányával. A LÉLEK ÉL.
/Magyar Kurír/
- ,,A LÉLEK ÉL..." - Arany János születésének 200. évfordulójára
2017. március 2. csütörtök 22:32
,,Arany János és a magyar nyelv valahogy ugyanazt jelentik" - olvassuk Szerb Antal Magyar irodalomtörténetében. Kosztolányi Dezső hasonlót fogalmaz meg egyik Arany Jánosról írt esszéjében: ,,Ő maga a magyar nyelv". A kétszáz évvel ezelőtt, 1817. március 2-án Nagyszalontán született Arany Jánosra emlékezünk.
Képen: Barabás Miklós: Arany János portréja (1848)
...... ..........
Bővebben itt olvasható Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Arany János versei |
|
|
|
Címkék: születésnapján, betakarította, évfordulójára, betakarítások, hatvanhatodik, tanúságtétele, nagyszalontai, nagyszalontán, számlálgatást, születésének, keletkezésük, decemberében, számlálgatám, találkozott, legszentebb, találkozunk, fájdalmamon, krisztushoz, esztendőben, fájdalommal, fájdalomban, kosztolányi, felkiáltása, feljajdulás, emlékezünk, töredékben, irodalmunk, szaggatott, dokumentum, félbemarad, csordultig, zárásaként, megrendítő, emlékezete, getszemáni, lehetséges, gyermeke elvesztése, fájdalom csordultig, pohár csordulva, fájdalom felkiáltása, imitatio Christi, nagyszalontai temetőben, roncsolt anyagon, volt közös, költő nagybetűs, örök életbe, következő évben, fájdalom rövid, kézirat félbemarad, honfi legszentebb, években íródtak, fájdalomban vergődő, Arany János, Arany Jánosnak, Arany Juliska, LÉLEK ÉL, Arany Jánossal, Magyar Kurír, Szerb Antal Magyar, Kosztolányi Dezső, Arany Jánosról, Arany Jánosra, Barabás Miklós,
|
|
Offline
