|
2020-01-17 16:27:05, péntek
|
| |
| |
Az erdő mélyének árnya alatt,
Egy édesvizű kis forrás fakadt.
Elindult lassan, s utat keresett;
De felfelé ő sohase mehetett.
Mint csörgedező, szelíd kis patak,
Már partot mosott, hol virág fakad.
Erdő mélyéből kiért a völgybe,
S itt-ott szétterült, hogy megöntözze.
Vize nem fogyott, sőt folyton dagadt;
És áldást osztott ahol elhaladt.
Mint egy újszülött, lelki-csecsemő,
Már el volt rejtve benne az erő.
Szerényen indult, nem dicsőségért;
De nem állt meg és elérte a célt,
Mert az áldásért, mit osztogatott,
Hálát sok ember, Istennek adott.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
Címkék: dicsőségért, osztogatott, szétterült, csörgedező, megöntözze, szerényen, újszülött, elhaladt, mélyének, csecsemő, mélyéből, keresett, áldásért, mehetett, istennek, elindult, édesvizű, folyton, fogyott, völgybe, osztott, felfelé, dagadt, fakadt, forrás, mosott, elérte, lassan, áldást, sohase, szelíd, rejtve, indult, partot, patak, ember, erdő mélyének, Vajda Pál,
|
|
Offline
