|
2020-05-10 07:30:54, vasárnap
|
| |
| |
A '80-as évek elején a szalvatoriánus nővérek bécsi kolostorában ismertem meg Virgilia nővért. 1948-ban diákjai figyelmeztették, menjen el Magyarországról, mert egyébként börtönbe zárják, majd ausztriai letelepedése után fölépített egy óvodát és iskolát. Első találkozásunkkor épp portai szolgálatot látott el ebben az intézményben - korát és betegségét elfogadva, tudott visszavonulni. Néhány évvel ezután már azt is megadóan kellett szemlélnie, hogy közösségük létszáma jelentősen, 1985-1997 között harmincról hatra csökken, emiatt pedig föl kell adniuk, amit ő nagy munkával létrehozott. ,,Alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját" (Iz 53,7), és ahogy halála előtt tapasztaltam nála, még csak nem is megadóan, hanem odaadóan élte át ezt az összeomlást. Amikor ma az evangéliumban a ,,ne nyugtalankodjék a szívetek" (Jn 14,27) felszólítást és a megígért biztonságról szóló sorokat olvasom, Jézus szavait ez az életpélda hozza közel hozzám. A példa, hogy erőnket megfeszítve kell tennünk minden időben a kötelességünket, ami egyszer az építkezés, máskor pedig az összeomlás elfogadása, és hogy utóbbit úgy alakíthatjuk húsvéti eseménnyé, ha a kifosztottság tapasztalatában is odaadjuk magunkat Isten szolgálatára. Végtelenül több ez a zsákutcába jutott projektek, kapcsolatok ma divatos ,,engedjük el" mentalitásánál. Nem közönyös viselése annak, hogy nem jött össze valami vagy megfosztanak minket valamitől, hanem tudatos odaszenteltség, odaadottság: ,,mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem mindent az igazságos bíróra hagyott" (Pét 2,23) - jellemzi Jézust a főapostol, a szenvedő szolga izajási képe alapján.
Jézus éppen ebben, a ,,nem tudjuk, hová mész" állapotában szól a tanítványokhoz a helyről, amit nekik előkészít, az Atyáról, aki az ő végső otthona. Azokhoz szól, akik már érzik: baj lesz, akik bizonyára szeretnének mellette maradni, de nem látják a dolgok kimenetelét. Jól ragadta meg egyik rendtársam ennek az állapotnak az életérzését, amikor egy rossz helyen tartott szünettel és hangfölemeléssel így olvasta fel az evangéliumi mondatot: ,,Mester, követlek téged, BÁR hová mégy?" (Vö. Lk 9,57) Igen, ezek vagyunk mi, ez a mi kérdésünk, és Jézus éppen abban akar megerősíteni bennünket: ne rettenjünk meg attól, ha összeomlik bennünk, körülöttünk valami vagy minden, mert ez is az ő követésének része, ugyanúgy szól hozzánk ott is, mint a húsvéti jelenetek során: ,,Amikor majd magasba emelnek, megtudjátok, hogy én vagyok" (Jn 8,27).
,,Én vagyok" - Izrael Istene a csipkebokornál mondta ezt (Kiv 3,14). Amikor pedig Jézus úgy mutatkozik be, mint út, igazság, élet, és ezeket a képeket összekapcsolja az ,,én vagyok" kijelentéssel, elénk állítja, hogy nem csupán próféta vagy küldött, erkölcsi példakép vagy tanító, hanem az, akivel kapcsolatba lépve és együtt haladva magához a forráshoz, az Atyához juthatunk el - ,,Aki engem lát, látja az Atyát is" (Jn 14,9).
A János-evangélium elején így hangzik Isten és ember első párbeszéde: ,,Mit kerestek? - Rabbi, hol laksz? - Gyertek, és meglátjátok" (Jn 1,38); a passióban pedig az evangélista úgy mutatja be a keresztet, mint messiási trónt, ahol a Fiú kinyilatkoztatja az Atya dicsőségének ragyogását, így az Egyház a Keresztre feszített oldalának megnyitásában már a paradicsom eddig elzárt kapujának föltárulkozását látja. Valahányszor belépünk ebbe a titokba - akár a szentségek vétele, akár pedig a nehéz élethelyzetek evangéliumi megélése által - a hazatalálás kapuján megyünk át, és ugyanazokat a tetteket visszük végbe, mint Jézus: láthatóvá válik az Atya jósága és dicsősége cselekedeteink által.
Magyar Kurír |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Útravaló_Adoremus |
|
|
|
Címkék: találkozásunkkor, hangfölemeléssel, kinyilatkoztatja, föltárulkozását, nyugtalankodjék, tapasztalatában, magyarországról, figyelmeztették, kötelességünket, szalvatoriánus, csipkebokornál, cselekedeteink, összekapcsolja, mentalitásánál, tanítványokhoz, odaszenteltség, kifosztottság, kijelentéssel, evangéliumban, élethelyzetek, visszavonulni, fenyegetőzött, megnyitásában, tapasztaltam, megerősíteni, felszólítást, intézményben, biztonságról, letelepedése, szolgálatára, valahányszor, kolostorában, megfosztanak, alakíthatjuk, dicsőségének, állapotában, szalvatoriánus nővérek, intézményben –, megígért biztonságról, életpélda hozza, összeomlás elfogadása, kifosztottság tapasztalatában, zsákutcába jutott, igazságos bíróra, szenvedő szolga, dolgok kimenetelét, rossz helyen, evangéliumi mondatot, húsvéti jelenetek, csipkebokornál mondta, képeket összekapcsolja, passióban pedig, Izrael Istene, Magyar Kurír,
|
|
Offline
