|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2019-05-21 20:20:45, kedd
|
| |
| |
Versenyen kívül
Sokszor kattant már a stopper-óra,
mért világcsúcsot, eredményeket,
úsztak, rúgtak labdát rang-adóra,
futottak, vívtak... - de a versenyek...
- Lehet-e olyan magasat dobni,
ameddig egy anya vágya ér fel,
aki - nem lábbal, de féltő szeretettel -
minden utat megtesz gyermekével?
És akit elhagyott fia, lánya,
nem ússza át értük az Óceánt?
Bár nem volt egyetlen karcsapása,
megtette, amit a szíve kívánt.
És aki fegyverrel a kezében
valaha is kilépett a pástra,
- mint anya a beteg gyermekéért -
küzdött-e úgy életre-halálra?
Milliók nézik lelkesen, büszkén:
viszik az olimpiai lángot!
De a versenyeken kívül mégis
az anyák győzték le a világot!
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-05-21 19:48:12, kedd
|
| |
| |
Szüleim
Elmentek már a "minden élők útján",
- százévesek lennének, mind a ketten.
Amit életükben nem értettem,
azon töprengek annyi év elmúltán...
Kétszer égett a világ körülöttük,
halál fenyegette madárfészküket,
hitben nevelték gyermekeiket,
csak most értem meg hősi életük,
amikor már látszik az út vége,
s néha karmai nőnek a magánynak,
ilyenkor hozzám még közelebb állnak!
Ehhez nincs köze a temetőnek!
Ott lehetnek sűrűbbek az árnyak,
én hiszek a feltámadásban, és
szemem előtt örömök szitálnak!
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-05-21 19:29:34, kedd
|
| |
| |
,,Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz." János 12,24
Egy napon görögök keresték fel Fülöpöt ezzel a kívánsággal: ,,Uram, Jézust szeretnénk látni." De miért akarták Őt látni? Talán magukkal akarták vinni Athénbe, mint népszerű, új filozófust. Talán meg akarták menteni a kereszthaláltól, amely ekkor már kikerülhetetlennek látszott.
Az Úr Jézus az aratás egyik nagy alaptételével válaszolt: A gabonamagnak a földbe kell esnie és meg kell halnia ahhoz, hogy termést hozzon. Ha Ő most elmenekülne a halál elől, akkor magára maradna. Nem volnának megmentett bűnösök, akikkel megoszthatná dicsőségét. De azzal, hogy kész a halálra, utat készít mások számára az üdvösséghez, és sokan juthatnak el az örök életre.
T. G. Ragland mondotta egyszer: ,,Minden terv között a legbizonyosabb volt Krisztus tulajdon terve, amely abban állt, hogy búzaszemmé lett, amely a földbe hullott és meghalt. Ha mi nem vagyunk hajlandók búzaszemmé válni..., ha nem vagyunk készek jövőbeni kilátásainkat, hírnevünket, vagyonunkat és egészségünket feláldozni, akkor magunkra maradunk. De ha követjük szeretett Urunkat azzal, hogy búzaszemmé leszünk és meghalunk, akkor bő termést hozunk."
Évekkel ezelőtt olvastam egy misszionárius csoportról, akik Afrikában éveken át fáradhatatlanul dolgoztak anélkül, hogy ennek bármiféle maradandó gyümölcsét látták volna. Végső kétségbeesésükben összehívtak egy konferenciát, hogy imádság és böjtölés közepette Isten elé járuljanak. Beszélgetés közben azt mondta az egyik misszionárius: ,,Nem hiszem, hogy áldást nyerünk Istentől, amíg egy búzaszem a földbe nem esik és meg nem hal." Röviddel ezután éppen ez a misszionárius beteg lett és meghalt. És akkor megkezdődött az aratás - az áldás, amelyet megjövendölt.
Sámuel Zwerner (1867-1952, amerikai úttörő-misszionárius, ,,az iszlám apostola") írta:
Nyereségnek veszteség az ára, erről szól a búzaszem példája, vetés nélkül nincsen aratás, holt búzaszemből nő aranykalász. Ha valahol érett búzatenger hullámzik, tán megérti az ember, hogy ott, ahol az Ige vetése termést hoz Isten dicsőségére, és amikor Neki zeng az ének, életadó halálról beszélnek!
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-05-21 18:40:27, kedd
|
| |
| |
,,Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet vévén az asszony, három mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele." (Mt 13,33)
Ha egyszer az evangélium mint új kovász az emberi nemzetségbe (ezt jelenti a tészta) elegyíttetett, nem fogja erejét veszíteni a világ végeztéig, hanem áthatja mindazt a tömeget, amelynek üdvözülnie kell, mindenkihez eljut, akit erre méltattak, a pokol kapui ellenére is. És amiképpen lehetetlen, hogy a kovászt, miután a tésztába elegyítették, a tésztától valaha is szétválasszák, mert a tészta természetét már megváltoztatta, úgy lehetetlen az is, hogy a keresztyéneket Krisztustól elszakítsák. Mert ők Krisztust mint kovászt bekebelezték, így egy testté, egy anyaggá, egy tésztává, egy kenyérré lettek. Ezért hiábavaló az ördög fáradozása, hogy az egyházat a világból kiűzze és üldözze, vagyis hogy Krisztust a hívőktől, a kovászt a tésztától el akarja választani. Mert amiképpen az ember képtelen elkülöníteni a belekevert kovászt a tésztától, úgy az ördögnek is lehetetlen elkülönítenie Krisztust az ő egyházától. A tészta megkelt, az ördög nem fogja kivenni belőle a kovászt. Főzheti, sütheti, akár piríthatja is, a kovász, Krisztus benne van. És benne is marad az ítélet napjáig, hogy mindent átjárjon, és semmi ne maradjon a tésztában megkeletlen.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2019. Május
| | |
|
|
| ma: |
3 db bejegyzés |
| e hónap: |
1144 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 10584
- e Hét: 33228
- e Hónap: 62540
- e Év: 250342
|
|
|
Online
