|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2021-08-28 22:50:50, szombat
|
| |
| |
Ezüst szárnyú madarak
Arany-tyúk a nap. Sugár-
tollú szárnya melenget,
a föld anyás testéből
páráll édes lehellet.
A mezőkről megtérők
sok virgonc napsugarat,
apró bolha-szellőcskét
hoznak az ingük alatt.
A fény sátrában ülök,
ringat égi könnyűség.
Füstöl a kertben a gaz.
Rügyben süldőlány-tűz ég.
Szellő bujkál hajamban,
lágy, ibolyaillatú.
Beton-elemből fészket
rak egy óriás daru.
Kócos vetések haját
fésülik a traktorok.
Tojásban a vadgalamb-
fióka már mocorog.
Most a gondjaim is kék,
ezüst szárnyú madarak,
s szívemben azúrszínű
érzések csillámlanak.
A vállamra szirom hull.
S míg a versemet írom,
kis zöld hernyó, ékköves,
araszol a papíron.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-28 22:40:59, szombat
|
| |
| |
Dalolj szelíd béke
A háború tűzviharából
hirtelen futni kellett.
Meghúzódtam fél családommal
lenn a Balaton mellett
egy pincében. Az otthonunk már
hevert üszkös romokban.
Három fiamról azt se tudtuk
hogy él-e, hal-e, hol van?
A présház előtt álldogáltam
s - bár szemem addig nem lát -
hazafelé lestem egész nap,
észvesztő heteken át.
Álltam, csak álltam, ölt a honvágy,
szememet majd kinéztem.
Felettem vitték a halált
sok mérges harci gépen
elhagyott városom fölé.
(Jaj, ott megint csak halnak!)
Emésztettek népem, hazám
miatt nagy aggodalmak.
Csak vékonyodtam. Testem szinte
szememen át kiszállott.
Láttam égni, porrá omolni
a kedves, régi várost,
hallottam a tűz roppanását,
haldoklók jajjait,
a robbanást, mely házat, földet
egekig meghasít,
pedig egy hang se ért el eddig,
de átitatta már a
fülemet s minden idegszálam
otthon a harci lárma.
Ezt hallottam a csendben is...
A rémült rettenet
bennem rángott... Halál morajlott
riadt fejem felett.
És hallom most is, bár a harcnak,
a vérontásnak vége.
Dalold hát édes éneked
fülembe, szelíd Béke!
Hogy végre fájó, zaklatott
szívem elcsendesedjék
s tűnjön belőle, mint a köd
minden vad, véres emlék.
Öblítsd ki agyam, idegem
szelíd hullámú dallam,
hogy a múlt rémes hangjait
még álmomban se halljam.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-28 22:27:33, szombat
|
| |
| |
Az optimizmus
Lényegét tekintve az optimizmus nem a jelen helyzet egyfajta szemlélete, hanem életerő, a remény ereje akkor, amikor mások feladnák; olyan erő, amely segít nem lehorgasztani a fejünket, amikor minden félresikerülni látszik; amely erőt ad, hogy el tudjuk viselni a visszaeséseket; olyan erő, amely a jövőt soha nem engedi át az ellenfélnek, hanem a maga számára igénybe veszi. Minden bizonnyal létezik ostoba, gyáva optimizmus, amelyet kárhoztatnunk kell. Ám az optimizmus mint a jövőre irányuló akarat semmiképpen sem lehet megvetendő, akkor sem, ha százszorosan téved. Az optimizmus az élet egészsége, amelyet ne fertőzzön meg beteg ember. Vannak emberek, akik komolytalannak, és olyan keresztények, akik vallásos emberhez méltatlannak tartják, hogy jobb e világi jövőben reménykedjenek, és arra készülődjenek. Ők a káoszban, a rendetlenségben, a katasztrófában hisznek a jelen események értelmeként, és rezignáltan vagy a világtól kegyesen elfordulva kivonják magukat a továbbélés, az újjáépítés és az eljövendő nemzedékekért vállalt felelősség alól. Előfordulhat, hogy az utolsó ítélet holnap jön el, akkor szívesen abbahagyjuk a jobb jövőért végzett munkát, előbb azonban nem.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-28 22:15:31, szombat
|
| |
| |
Isten nem szükségmegoldás
Istent abban kell megtalálnunk, amit megismerünk, és nem abban, ami ismeretlen számunkra. Nem a megoldatlan, hanem a megoldott kérdésekben várja tőlünk Isten, hogy megértsük őt. Ez érvényes Isten és a tudományos megismerés viszonyára. De ez érvényes a halál, a szenvedés és a bűn általános emberi kérdéseire is. Manapság ezekre a kérdésekre is léteznek emberi válaszok, amelyek Istent teljesen ki tudják hagyni a számításból. Az emberek valójában Isten nélkül is meg tudnak birkózni ezekkel a kérdésekkel - és ez így volt mindenkor -, s egyszerűen nem igaz, hogy ezekre csak a kereszténység adhat megoldást. Ami a ,,megoldást" illeti, a keresztény válaszok éppoly kevéssé (vagy éppannyira) kényszerítőek, mint más lehetséges megoldások. Isten nem szükségmegoldás; nemcsak a lehetőségeink határain, hanem az élet közepén kell őt megismernünk; Isten azt akarja, hogy az életben, és ne csak a meghalásban, az egészségben és az erőben, s ne csak a szenvedésben, a cselekvésben, és ne csak a bűnben ismerjük meg őt. Ennek alapja az, hogy Isten Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta magát. Ő az életünk középpontja. Az élet közepéről nézve bizonyos kérdések - a rájuk adott válaszokkal együtt - fel sem merülnek.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-28 22:01:39, szombat
|
| |
| |
Büszke lelki nyugalom
Nemrég olvastam Lessingnél: ,,Túl büszke vagyok ahhoz, hogy szerencsétlennek gondoljam magam. Összeszorítom a fogam, és engedem, hogy a ladikom ússzon, ahogy a szél és a hullámok akarják. Elég az, hogy én magam nem akarom felborítani!" Vajon a keresztények számára tilos és idegen ez a büszkeség és ez a fogcsikorgatás? Jobb talán a mások előtt elhamarkodottan meghajoló, szelíd lelki nyugalom? Vajon nincs is olyan fogcsikorgatva viselt büszke nyugalom, amely mégis más, mint a bárgyú, érzéketlen, merev, élettelen s kiváltképpen gondolkodás nélküli behódolás annak, ami elkerülhetetlen? Hiszem, hogy Istent jobban tiszteljük, ha az életet, amelyet nekünk adott, minden értékével együtt ismerjük, kimerítjük és szeretjük, s ezért az élet megcsorbított vagy elvesztett értékei miatti fájdalmat mélyen és őszintén átérezzük - ezt persze szeretik a polgári lét gyengeségeként és érzékenységeként korholni -, mint ha az ember az élet értékeivel szemben érzéketlen lenne, és ezért fájdalmat sem érezhetne. Jób szavai: ,,Az Úr adta..." (Jób 1,21) ezt inkább magukban foglalják, mint kizárják, ahogy az elég nyilvánvalóan ki is derül a barátai álságos, elhamarkodott, jámbor beletörődése elleni fogcsikorgató beszédeiből, amelyeket Isten is elfogad (Jób 42,7).
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-28 07:20:09, szombat
|
| |
| |
Egyszerűség és okosság
Aki képes arra, hogy összekösse az egyszerűséget és az okosságot, az helyt tud állni. De mi az egyszerűség? És mi az okosság? Hogy lesz e kettőből egy? Jámbor az, aki a fogalmak szépítése, zűrzavara és elferdítése közepette egyedül Isten egyszerű igazságát tartja szem előtt, aki nem kettős lelkű ember (Jakab levele 1,8), hanem szíve osztatlan. Mivel ismeri Istent, és Isten az övé, ezért ragaszkodik a parancsolatokhoz, az ítélethez és az irgalomhoz, amelyet Isten naponta, újra meg újra kijelent. Nem elvekhez, hanem Isten szeretetéhez kötődve szabaddá válik az etikai döntés problémáitól és konfliktusaitól. Ezek már nem nyomasztják őt. Egyes-egyedül Istenhez és az ő akaratához tartozik. Mivel a jámbor lelkű Isten mellett nem lesi lopva a világot, ezért képes szabadon és elfogulatlanul tekinteni a világ valóságára. Így lesz az egyszerűségből okosság. Okos az, aki a valóságot olyannak látja, amilyen, aki a dolgok mélyére lát. Ezért egyedül az az okos, aki a valóságot Istenben látja. A valóság megismerése nem ugyanaz, mint a külső folyamatok ismerete, hanem a dolgok lényegének meglátása. Nem a legjobban informált ember a legokosabb.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2021. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
157 db bejegyzés |
| e év: |
2303 db bejegyzés |
| Összes: |
35938 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5438
- e Hét: 28082
- e Hónap: 57394
- e Év: 245196
|
|
|
Offline
