Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
Észrevétlenül
  2018-02-09 23:42:06, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szerelem, boldogság  
Álom és ébrenlét közt... Más
  2018-02-09 23:41:18, péntek
 
  Álom és ébrenlét közt... Más


Akkor hirtelen semmi másra nem vágytam, csak a napsütésre és a természetre. Már nem éreztem azt az erős fájdalmat, próbáltam bebeszélni magamnak, hogy a fájdalom nem más, mint a patak csobogása és a habokkal együtt szépen "kifolydogál" a fejemből. Ez bejött.



Erősen koncentráltam és kis idő múlva már csak a kellemes nyugodtságot éreztem, így zavartalanul tudtam élvezni a meleget, a nap sugarait az arcomon. Próbáltam kikapcsolni az agyam, de aztán rájöttem, hiába erőltetem, úgysem tudok nem gondolni semmire, hagytam hát, hogy eltöltsön az ébredező természet kellemes hangja.
Percek voltak - talán csak másodpercek - de óráknak tűntek. Élveztem ezt a fajta a csendet, számoltam a hangokat, hogy melyiket hallom előbb, melyiket másodiknak és így tovább. Tudtam, ki kell élveznem a "szünet" minden percét, hisz ez csak átmenet, egy híd a két hullám közt.

Aztán rámjött, hogy beszélgetni akarok. Egyedül, ugye, elég röhejes lett volna, de én mindenképp beszélgetni szerettem volna. A nap folyamatosan sütött, behunyott szemmel feléje fordulva kissé már égette az arcomat. Semmi mást nem akartam, csak ülni ott és beszélgetni. Aztán egyszercsak megjelent. Nem tudom honnan került oda, hisz semmi neszt nem hallottam, csak megéreztem, hogy ott áll. Oldalra fordítottam a fejem és kissé hunyorogva néztem balra, amikor megláttam a körvonalait és szemeim előtt fokozatosan tisztulni kezdett az arca.
Tudtam, hogy még sosem láttam, de mégis ismerem. Kifejezetten jóképű volt és eléggé meglepődtem, de tudtam, hogy miattam van itt. Nem szólt semmit, csak állt mellettem. Intettem, hogy foglaljon helyet, talán még arrébb is húzódtam, hogy helyet adjak magam mellett a földön, de nem nézett rám, nem vette figyelembe gesztusomat, továbbra is zavartalanul és szótlan álldogált.

Beszélgetni kezdtünk. Nem tudom miről, egyszerűen semmire nem emlékszem, csak azt tudom, hogy mennyire nyugtató volt jelenléte. Azt sem tudom mennyi idő telt el, órák talán, mi meg csak "beszélgettünk".
Időközben rájöttem, hogy jobban ismerem, mint saját magamat, pedig - eddig még - sosem találkoztunk. De tudtam, hogy nem ez volt az utolsó találkozás. Éreztem, hogy időnként muszáj lesz eljönnie, mikor már csak ő segíthet. Félni kezdtem, mert éreztem, hogy lassan menni fog, éreztem a visszatérő fájdalmat és tudtam, hogy időhúzás nincs, ennek lassan vége lesz. Próbáltam ilyen-olyan cselekkel visszatartani, de átlátott rajtam. Tudtam, hogy ő is tudja, de mégis, próbálkoztam. Minél erőszakosabb voltam, annál inkább erősödött a fájdalom, égette a nap az arcomat, hűvösebben fújt a szél és mikor kinyitottam a szemem, egyedül voltam.

Forrás: Ahogy érzed - Demény Ágnes



  
 
0 komment , kategória:  Írások  
Az igazi SZERETET...
  2018-02-09 23:39:39, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szeretet  
A szeretet az öröm édesanyja
  2018-02-09 23:38:46, péntek
 
  Mácz István: A szeretet az öröm édesanyja.


Erről nem lenne szabad írni, szólni. Talán érzed Te is. Ami nagyon emberi, ami valóságában teljes titok, ami hús-vér-lélek együtt, valami isteni az emberben, arról hallgatni kellene.

Szeretet.
Ha éled, ismered az örömét. Ha meghalt benned a szeretet, csoda, hogy még élsz, de nem csoda, ha nincs örömed.

Szeretet.
A szivárvány színeire bomlik a fehér fény. A szívekben a szeretet annyi színnel, ízzel, örömmel él, ahány embert szeretünk. Minden ember mindenkít másként szeret. Szeretet az anyához, az apához, a testvérhez, a pajtáshoz, a munkatárshoz, a baráthoz, ahhoz, akihez a szerelem vonzza. Másként szeretjük a kutyát, az őzet, másként a kalitkába zárt kanárít. Más szeretet vonz a fák felé, kertünk rózsáihoz, a vázánk vágott virágaihoz. Ahány tárgy az életünkben, annyiféle szeretet.
A csillagok sem közömbösek. A Nap, a Hold. A többi égitest. Nemcsak az értelem kutat soha nem ismert, még csak nem is sejtett valakik után, hanem a szeretet ,,mindenkit birtokolni" akarása nyomoz az űrben más élőlények után, akiket majd szerethet.
A szeretet kitárulása, karjainak végtelenbe nyúlása él mindenkiben.
Teljességre mozdul szívedben is a szeretet. A szeretet boldogságéhség benned. És az örömök forrása. Aki szeret, örül. Akit szeretnek, örül.
Az öröm édesanyja a szeretet.

Szeretet.
Nem lenne szabad róla írni, szólni. Hisz olyan természetes, mint az élet. Ám magad is tudod, két szemünk látását úgy megszoktuk, hogy nem is örülünk neki. Így, ha ma szeretünk, szerethetünk és szeretnek, megszokottnak vesszük, és elfelejtünk örülni. Pedig a szeretet új örömet szül.

Hát szeress!
Szeress, szeress, szeress!
Az lehet, hogy nem szeretnek. El bírod viselni. De az már elviselhetetlen lenne, és megtiltani sem lehet, hogy ne szeress.

Szeress! Az öröm a szeretet minden pillanatában a tied.



  
 
0 komment , kategória:  Szeretet  
Érezned kell!
  2018-02-09 23:36:44, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szerelem, boldogság  
Tegnap
  2018-02-09 23:35:28, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szerelem, boldogság  
A könny születéséről
  2018-02-09 23:34:41, péntek
 
  Sík Sándor: A könny születéséről.


Boldog a bűn és érdemtelen áldott,
Mert semmiből teremt egy új világot.

Boldog a bűn, mert ő szüli a könnyet
És százszor szent a könny.
És másom nincs, csak a könny, amit sírok,
Egyetlen ősi örököm.

Nincs másom. És az sem enyém,
Az én könnyem nagytitkos messze tenger,
És én úgy állok partja meredekjén,
Félve és fázva, félig-húnyt szemekkel.
És a szemem lehúnyni sem merem,
Mert a tengereken sziszegnek az éjek,
És elzsibbaszt egy szörnyű félelem;
És a szememet kinyitni is félek.
És úszni kellene és nem merek,
Hiába hívnak messze tengerek;
Csak reszketek, vacogva reszketek.
És, jaj nekem, egyhelyben állok.

A bűn az áldott.
Mert eljön és az óriás vizeknek
Örvénylő mélyére merít,
És tágra nyílt szemeim elé hozza
A mélységek rejtelmeit.
Megmutat mindent ott lent a fenéken,
Hullám alatt, kövek megett,
És úgy találom meg enmagamat
És úgy találom meg a könnyeket,
És ama világos világot.

A könny, a könny ezerszer áldott!




  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Kívánság
  2018-02-09 23:33:17, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szeretet  
Az ember azt teszi...
  2018-02-09 23:32:19, péntek
 
  Tatiosz: Az ember azt teszi, amire képes

Vajon tudod-e, mi az amire az ember képes?
- Ugye nem tudod. Pedig bizonyára voltál már - hiszen mindenki volt - olyan átkozottul gonosz helyzetben, amikor erődet a kétségbeesésig megfeszítve ezt kívántad: ,,Bárcsak többet tehetnék valakiért - egy kagylóért, egy fűszálért, egy kutyáért, egy emberért"
Tudom, voltál már olyan helyzetben, amikor ,,valaki" - mondjuk egy ember - rád emelte tekintetét, és szemei némán kérleltek: ,,Segíts nekem!" - Te pedig elfordultál, mert féltél magadtól, hogy te volnál az, aki arra hivatott, hogy őt felemelje...
De mégis szívből kívántad: bárcsak tehetnél ,,valamit" érte, vagy még annál is többet. Ezért visszanéztél rá, ő pedig ugyanazt a kifejezést viselte arcán, mint az első pillanatban; a könyörgés megkövesült a tekintetében, ami ilyesfélét jelentett: ,,Nem tudnál mégis tenni valamit értem?"
Talán soha nem féltél még magadtól, mint most - gyönge pillanataid megakadályoztak ebben.
Vajon tudnál-e ezek után lelkiismereted szemébe nézni, tovább hurcolva az érdektelenség bűnét szívedben, amely feketére festi az emberi lelket, és amit sok helyütt a világban önzésnek neveznek. Én csak így becézem ,,idegen hatalom."
Most pedig arra kérlek, válaszolj a kérdésre:
Az ember mindig azt teszi amire képes?
És te ezt válaszolod: igen.
Ha kevés volt - mondod -, ennyire futotta, a sekély vízbe még senki sem fulladt bele. Ha pedig sok volt - ezt is tőled idézem - a mélybe jutottál, pontosan oda, ahol a felemelkedni vágyót felkaroltad. Az ember törékeny holmi. Érje be hát az eléggel - ezt még mindig te mondod.
De vajon mit jelent a léleknek ez a szó: Elég?

Fordította: Vágó Gy. Zsuzsanna 		 
 
0 komment , kategória:  Tatiosz  
Mindig szeretni
  2018-02-09 23:30:08, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szeretet  
     2/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 340 db bejegyzés
e év: 2277 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4650
  • e Hét: 14153
  • e Hónap: 28058
  • e Év: 157765
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.