|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2008-07-25 23:29:39, péntek
|
| |
| |
Köszönöm a mai sok látogatást. Jó éjt mindenkinek.
Holnap ugyan itt találkozunk.
Én folytatom az Olimpiai témát és írásokat, képeket teszek fel. |
|
| |
|
1 komment
, kategória: saját készítés |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-25 23:25:02, péntek
|
| |
| |
Anna nevű blog barátaimnak.
Kívánok még jó egészséget.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: saját készítés |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-25 23:20:22, péntek
|
| |
| |
Anna nevű barátaimnak és látogazóimnak hoztam.
Szeretettel köszöntöm Anna nevű Ismerőseimet.
Maroka |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Névnapok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-25 23:00:02, péntek
|
| |
| |
MEXICO 1968 Olimpia
Európai szemmel nézve az 1968-as mexikóvárosi olimpia hihetetlen akadályokat jelentett az öreg kontinens versenyzői számára. Nem elég, hogy a világ másik végére kellett utazniuk, ráadásul a magaslati versenyzésről komoly tanulmányok jelentek meg, miszerint káros az egészségre, sőt az olimpiai kezdete előtt véres zavargások törtek ki az országban. Az azték város ennek ellenére mindent elkövetett, hogy ne okozzon csalódást. Soha nem rendeztek még olimpiát ilyen magasságban - maximum az ókori Olümpiában. A tengerszint feletti 2240 méter komoly aggodalmait növelte, hogy az atlétikán kívül nem javítottak világcsúcsot a versenyzők. Bezzeg Bob Beamon! De ne szaladjunk ennyire előre! A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1963. október 16-20-i, baden-badeni kongresszusán hozott döntése alapján az ötkarikás mozgalom horizontálisan és vertikálisan is tovább terjeszkedett.
Az 1968-as nyári játékok rendezését ugyanis Latin-Amerika, Mexikóváros kapta, amely 2240 méterrel fekszik a tengerszint felett. A versenyzők azonban nem csak a magaslattól ijedhettek meg. Alig tíz nappal a megnyitó előtt ugyanis a rendőrség belelőtt egy tízezres tüntető tömegbe; több mint kétszázan meghaltak, a sebesültek száma meghaladta az ezret. Előjelnek nem volt igazán jó.
Mexikó 150 millió dolláros büdzsével készült a XIX. nyári olimpia megrendezésére, amelyen 112 ország 5530 sportolója vett részt. Az érmeken immár 30 ország osztozott, s a sorozat történetében először szex- és doppingvizsgálatok biztosították a versenyek tisztaságát.
A politika azonban beleszólt a programba: a NOB nem engedélyezte az akkor még fajüldöző politikát képviselő Dél-afrikai Köztársaság indulását, de már az ötlet is heves viharokat váltott ki. A színes bőrűek megkülönböztetése ellen harcoló "Fekete Erő" szervezet nevében a 200 méteres férfi síkfutás győztese, az amerikai Tommie Smith és harmadik helyezett honfitársa, John Carlos lehajtott fővel, magasba tartott kesztyűs ököllel demonstrált. Nagy botrány lett a dologból. Az olimpia legnagyobb sztárjának a cseh Vera Caslavska számított,
Vera Caslavska
aki tokiói három aranyérmét felülmúlva négyszer állhatott a dobogó legfelső fokára: egyéni összetettben, lóugrásban, felemáskorláton és talajon is a legjobbnak bizonyult. A férfiaknál a japán Sawao Kato három arannyal gazdagodott.
Az amerikai Al Oerter hihetetlen szériát produkált: negyedik olimpiáján is győzni tudott diszkoszvetésben (ezt a bravúrt, hogy négy egymást követő olimpián valaki ugyanabban a számban győzzön, csak Carl Lewis tudta megismételni távolugrásban). Tette mindezt úgy, hogy mindegyik alkalommal tulajdonképpen esélytelenül indult, hiszen az olimpiák esztendejében nem ő tartotta a világcsúcsot. Honfitársa, Richard Fosbury magasugrásban győzött, egy általa kifejlesztett, s napjainkban is használatos ún. "Fosbury Flop"-technikával
A legnagyobb sztár azonban kétségtelenül az amerikai Bob Beamon volt, aki felejthetetlen és sokáig megközelíthetetlen 8.90 méteres világcsúccsal nyerte a távolugrást, noha sokáig úgy tűnt, még a fináléba sem jut be. Beamon világcsúcsa 23 évet élt, 1991-ben a tokiói világbajnokságon Mike Powell döntötte meg (8,95 méter). Beamon azonban még elégedett, mint elmondta, az olimpiai csúcsot a mai napig ő tartja.
Kétségkívül a magaslat elősegítette a kiváló atlétikai eredmények születését, de ezek minden várakozást felülmúltak. Lássuk azokat, akik Beamon mellett az aranyérem mellé világcsúcsot is odatettek!
Férfiak, 100 méter: Hines (amerikai) 9,9 mp (beállítás), 400 m: Evans (amerikai) 43,8 mp, 800 m: Doubell (ausztrál) 1:44,3 perc (beállítás), 400 m gát: Hemery (angol) 48,1 mp, hármasugrás: Szanyejev (orosz) 17,39 méter; nők, 100 m: Tyus (amerikai) 11,0 mp; 200 m: Szewinska (lengyel) 22,5 mp; s a váltókban is három világcsúcs született, férfi 4x100 és 4x400-on, valamint női 4x100-on egyaránt az Egyesült Államok kvartettje jóvoltából. Hármasugrásban hárman ötször javították meg a világcsúcsot.
Mexikóváros 10 ARANYÉRMET JELENTETT A MAGYAR SPORTNAK; az 1968-as olimpián a 167 magyar sportoló (135 férfi és 32 nő) ugyanis 32 éremmel, közöttük 10 arannyal tért vissza a tengerentúlról. Az első bajnoki címre mindössze két napot kellett várni, amikor a gerelyhajító NÉMETH ANGÉLA 12 évnyi szünet után ismét olimpiai elsőséghez juttatta a magyar atlétasportot. 60.36 méteres országos csúcsot jelentő dobását még a címvédő, végül 2. helyen végző román Penes sem tudta megközelíteni. ZSIVÓTZKY GYULA kalapácsvetésben Róma és Tokió ezüstje után végre a legfényesebb éremnek örülhetett: szoros versenyben, mindössze 8 centiméterrel verte a szovjet Klimet. Vívásban a kardhegemóniát végképp felváltotta a párbajtőr-siker: KULCSÁR GYŐZŐ egyéniben győzött, s ezt cselekedte a Kulcsár Győző, Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán, Schmitt Pál, B. Nagy Pál összetételű csapat is.
Kajak-kenuban szintén két aranyéremnek örülhettünk. Először Hesz Mihály nyerte kajak 1000 méteren, majd néhány perc múlva TATAI TIBORNAK (kenu, 10 ezer méter) csendült fel a Himnusz. Két aranyérmet szereztek kötöttfogású birkózóink is: VARGA JÁNOS légsúlyban tette teljessé éremkollekcióját (ekkor már világ- és Európa-bajnoknak mondhatta magát), KOZMA ISTVÁN pedig nehézsúlyban védte meg tokiói címét.
Kozma, akihez fogható nehézsúlyú klasszist az orosz Karelin színre lépéséig nem látott a világ, 1939. november 27-én született Budapesten. A Ganz-Mávag ifiválogatott kosárlabdázója volt, amikor felfigyelt rá Keresztes Lajos, 1928 olimpiai bajnoka. Kozma 15-ször nyert magyar bajnokságot (10-szer kötöttfogásban, 5-ször szabadfogásban), kétszer olimpiát, 3-szor világbajnokságot, egyszer Európa-bajnokságot.
1970 áprilisában súlyos autóbalesetet szenvedett: az Alkotmány utca és a Honvéd utca sarkánál karambolozott a 15-ös busszal. Kocsija romjait még emberfeletti erővel szétfeszítette, s kimászott, ám a kórházban április 9-én meghalt. 31 évet élt.
Mexikó magyar aranyérmesei közül kiemelkedett a labdarúgó-válogatott (Fatér Károly, Novák Dezső, Dunai Lajos, Páncsics Miklós, Noskó Ernő, Juhász István, Szűcs Lajos, Fazekas László, Menczel Iván, Dunai Antal, Nagy László, Básti István, Keglovich László, Kocsis Lajos, Sárközi István, Szalay Miklós, Szarka Zoltán), amely a döntőben 4-1-re verte Bulgáriát. Öttusázóink a csapatversenyben lettek elsők, BALCZÓ ANDRÁS, Móna István, Török Ferenc összetételben. Az "új évezred rekordja" hozzásegítette az Egyesült Államokat ahhoz, hogy a legeredményesebb nemzetként zárja az olimpiát. Az amerikaiak 45 arany-, 28 ezüst és 34 bronzérmet szereztek, megelőzve a Szovjetuniót (29, 32, 30) és Japánt (11, 7, 7). Magyarország a 4. helyen zárt 10 arannyal 10 ezüsttel és 12 bronzzal.
Olimpiai képtáram: Link Nagyon sok érdekes kép van feltöltve
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Olimpia |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-25 22:38:23, péntek
|
| |
| |
TOKIÓ 1964 Olimpia
Amiért Afrika, a fekete kontinens évek óta harcol, azt Ázsia 40 esztendővel ezelőtt már kivívta. 1964-ben sikerült ázsiai olimpiát rendezni, s a házigazda Japán számára a rendezés színvonala presztízskérdés volt. Tokió hosszú évek során tudatosan készült arra, hogy elkápráztassa a világot. Mind a látvány, mind a versenyek eredményessége szempontjából.
Eredetileg már az 1940-es, XII. nyári olimpiát Tokió rendezhette volna, de ez a II. világháború, pontosabban a japán-kínai háború miatt elmaradt. S a történelem 1964-ben, amikor már tényleg a japán főváros adott helyet a játékoknak, az első ázsiai olimpia megnyitójára is beköszönt: az olimpiai lángot a házigazdák részéről nem egy világhírű sportoló gyújtotta meg (mint 1952-ben Nurmi vagy 1956-ban Clarke), hanem olyasvalaki, aki 1945. augusztus 6-án abban az órában született Hirosima közelében, amikor az amerikai atombomba-támadás következtében másodpercek alatt százezrek haltak meg.
Csillagászati összegeket (hozzávetőleg 7,6 milliárd német márkát) költöttek arra, hogy a japán főváros pazar létesítményei és a kialakuló metropolisz képe tökéletesen illeszkedjen egymáshoz, s semmi disszonáns érzést ne váltson ki a sportolókból és a szurkolókból. 1964-ben azt mondták: ez a XX. század. Gyorsforgalmú utak, szállodák, stadionok, csarnokok épültek; a szervezők figyeltek arra, hogy az események ne hajoljanak a késő éjszakába, s hogy az olimpiai falut ne szigeteljék el teljesen a külvilágtól Csalódást csupán a csalóka időjárás jelentett (majd' minden nap esett az eső), de ettől eltekintve tökéletesre sikeredtek a játékok. 94 ország öt és fél ezer szurkolója vonult fel a megnyitón, az előzetes várakozásokkal ellentétben csupán a Koreai NDK és Indonézia lépett vissza egy sportdiplomáciai botrány miatt. A játékokon 30 világcsúcs dőlt meg (a legtöbb úszásban, szám szerint 12); először szerepelt a programban a cselgáncs és röplabda, s összesen 55 ország jutott helyezéshez.
A régi sztárok közül megmaradt az amerikai Al Oerter (diszkoszvetés), az etióp Abebe Bikila (futó), az ausztrál Dawn Fraser (úszó), az orosz Larissza Latinyina és Borisz Sahlin (mindketten torna), közülük a világ több nagy egyéniséget láthatott azok utolsó olimpiáján.
Minden idők legeredményesebb versenyzője, Latinyina 30 évesen hat érmet nyert a tornaversenyeken, csapatban és műszabadgyakorlatban aranyat. Az 1956-64 között begyűjtött medálkollekciója: 9 arany, 5 ezüst, 4 bronz! Honfitársának, Sahlinnak is van mit nézegetnie: ő három olimpiáján 7 arany-, 3 ezüst- és 3 bronzérmet szerzett, Tokióban 32 évesen háromszor állt a dobogón, a nyújtó eredményhirdetésénél a legfelső fokon. (Ám ezen az olimpián már itt egy új generáció: a férfiaknál a japán Endo, a nőknél a csehszlovák Caslavska nyert három aranyérmet.)
A harmadik nagy visszavonuló az évszázad legjobb úszónőjének választott Dawn Fraser volt. Az ausztrál hölgy 1956-64 között az olimpiákon 4 aranyat és 4 ezüstöt szerzett, s mindig ő nyerte a klasszikus 100 méteres gyorsúszást. Visszavonulása nem saját elhatározásából született, mert az olimpia után a nemzetközi szövetség tíz évre eltiltotta.
Dawn Fraser S hogy mi volt a bűne? Aki nem ismeri a történetet, sose találná ki. Győzelme után kissé emelkedett hangulatban úgy döntött, hogy Tokióból szuvenírként hazavisz egy zászlót. Igen ám, de az a lobogó, amit kinézett magának, a császári palota kertjében lengedezett. A relikviagyűjtő Fraser "lebukott", s a történtekből óriási botrány kerekedett
Annak ellenére, hogy a legnagyobb érdeklődésre számot tartó versenyek főleg az atlétaszámok voltak, az olimpia legeredményesebb sportolóját mégis a medencék világában kell keresni. Az amerikai Schollander hihetetlen magabiztossággal vette az akadályokat: győzött 100 és 400 méter gyorson, s tagja volt az Egyesült Államok 4x100-as és 4x200-as váltójának is.
Rómához képest mindössze kettővel több, szám szerint 182 magyar sportoló (150 férfi és 32 nő) vett részt az 1964-es, tokiói játékokon - mégis néggyel több aranyérem született.Elsőként Török Ferenc szerzett aranyérmet , miután megnyerte az öttusa egyéni viadalát.
Ezt követték a vívók, aki minden egyes fegyvernemben nyertek minimum egy aranyat. Rejtő Ildikó női tőrben, Pézsa Tibor férfi kardban verte meg a világot, míg a csapatversenyek során a Juhász Katalin, Dr. Mendelényiné Ágoston Judit, Sákovitsné Dömölky Lídia, Rejtő Ildikó, Marosi Paula összetételű tőr-, valamint a Gábor Tamás, Kausz István dr., Kulcsár Győző, Nemere Zoltán, Bárány Árpád összetételű párbajtőr-válogatott diadalmaskodott.
Lövészbajnokaink méltó utódaként ezúttal Hammerl László villogott, s a kisöbü puska fekvő számában világcsúccsal győzött.
A tokiói "halhatatlanok" között vita nélkül két magyar birkózónak is helye van: a kötöttfogásúak pehelysúlyú súlycsoportjában Polyák Imre 1952-ben, 1956-ban és 1960-ban is ezüstérmes volt, de 1964-ben végre felért a csúcsra! (Pedig itt a döntőben már az új hullám legjelesebb képviselője, a leendő 1968-as olimpiai bajnok szovjet Rurua volt az ellenfele.)
A nehézsúlyt pedig egy 110 kilós "Pici" nyerte, azaz Kozma István, legyőzve két olimpiai bajnokot (a török Kaplant és a német Dietrichet), majd a döntőben a világbajnok szovjet Roscsint is. A nagy ünneplés közben a csenevésznek éppen nem mondható magyar dobóatléták - Zsivótzky, Eckschmidt, Varjú - megpróbálták feldobni a levegőbe, de a reménytelen kísérlet után beérték a vállveregetéssel...
Maradék kér aranyérmünk két siker-, ráadásul csapatsportághoz kötődött. Vízilabda-válogatottunk magabiztosan lett első, csakúgy, mint a futballcsapat, amely megvédve négy esztendővel korábbi címét a döntőben Csehszlovákiát verte 2-1-re.
A két válogatott kerete: vízilabda: Ambrus Miklós, Boros Ottó, Gyarmati Dezső, Mayer Mihály, Bodnár András, Konrád János, Kanizsa Tivadar, Dömötör Zoltán, Rusorán Péter, Kárpáti György, Felkai László, Pócsik Déneslabdarúgás: Szentmihályi Antal, Novák Dezső, Ihász Kálmán, Szepesi Gusztáv, Orbán Árpád, Nógrádi Ferenc, Farkas János, Csernai Tibor, Bene Ferenc Komora Imre, Katona Sándor, Gelei József, Palotai Károly, Varga Zoltán
A pólós Gyarmati Dezső személyében még egy "halhatatlan" visszavonulót kell megemlítenünk, hiszen az 1948-64 között szerzett 3 arany, valamint 1-1 ezüst és bronzérmével ő minden idők legeredményesebb vízilabdázója. S bár 37 évesen versenyzőként ez volt az utolsó olimpiája, még 1976-ban, Montrealban szövetségi kapitányként hallunk róla.
Az éremtáblázaton az Egyesült Államok végzett 36 arany, 26 ezüst-, és 28 bronzéremmel, megelőzve Szovjetuniót és Japánt. Magyarország remek teljesítménnyel (10 arany, 7 ezüst, 5 bronz) a 6. helyen végzett. A 14 napos küzdelemsorozat befejezését az október 24-i záróünnepség jelentette, ahol az éjszakai sötétségbe burkolózó Nemzeti Stadionban szép lassan kialudt az olimpiai láng, majd a fényszórók az ötkarikás zászlóra irányították fényüket, amely komótosan ereszkedett alá az olimpiai árbocról.
"Várjuk a világ ifjúságát a négy év múlva Mexikóvárosban sorra kerülő XIX. olimpiára. Hisszük, hogy addig az olimpia még jobban egybefonja a világ sportolóit, és találkozójuk a legnagyobb egységben zajlik le csakúgy, mint Tokióban."
Olimpiai képtáram: Link Nagyon sok érdekes kép van feltöltve
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Olimpia |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-25 21:29:27, péntek
|
| |
| |
Mély fájdalmat érzek Kolonics György iránt.
Én így emlékszek a kíváló sport Emberre: Kolonics Györgyre
Még sgy gyönyörű videó klip az alábbi linken:
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Elhunyt híres emberek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-25 21:18:22, péntek
|
| |
| |
Róma 1960 Olimpia
"Panem et circenses!" - kenyeret és cirkuszt! Ez volt az antik Róma egyik legtöbbet hangoztatott jelmondata az ókor folyamán, s az olasz főváros 1960-ban is ennek szellemében próbálta megrendezni a XVII. nyári olimpiát. Azt a sorozatot, amelyet Róma éppen Budapesttel szemben szerzett meg.
Ha valamikor, a XVII. nyári olimpia előtt nagyon igaz volt, hogy minden út Rómába vezet. S ha annak idején Napóleon egyiptomi hadjárata során a piramisoknál azzal tüzelte katonáit, hogy "negyven évszázad tekint le rátok!", akkor 1960-ban is legalább kétezer év történelme hathatott lelkesitőleg a versenyzőkre. A birkózást Maxentius bazilikájában, a tornaversenyeket Caracalla fürdőjében rendezték, a maratoni futás célját pedig a Colosseum előtti Constantinus-diadalívnél jelölték ki; így aztán ki tartaná elcsépelt kifejezésnek, hogy az Örök Város örökre emlékezetes olimpiát rendezett. Természetes, hogy Róma mindent megpróbált annak érdekében, hogy az addigi játékokat messze felülmúlja mind szervezésben, mind a rekordszámú sportoló fogadásával. Bár a Nemzetközi Olimpia Bizottság (NOB) már nevezési szinteket határozott meg atlétikában, csökkentendő a résztvevők számát, mégis 83 ország 5348 sportolója indult el 17 sportág 150 versenyszámában. A szervezők ókori városlátogatásra hívták a sportolókat és a nézőket, hiszen a maratoni futás célja a Colosseum előtti Constantinus-diadalívnél volt, a tornaversenyek Caracalla termáiban, a birkózás pedig Maxentius bazilikájában zajlott. A televízió nyilvánossága előtt zajló játékok egyetlen negatívumát az országúti kerékpáros csapatversenyen induló dán Knud Enemark-Jensen tragikus halála jelentette, mindjárt az első napon. Hivatalos verzió szerint koponyatörés végzett vele, miután leesett a bicikliről, ám orvosi vizsgálatok kimutatták, hogy a dán kerékpáros doppingolt, így tulajdonképpen ő tekintő a tiltott szerek első áldozatának. Társa, a szintén vétkes Jörgen Jörgensen megúszta egy enyhe sérüléssel.
A legérdekesebb összecsapásokat természetesen az atlétikai versenyek hozták. Amíg a hölgyeknél egy nyurga színes bőrű lány, WILMA RUDOLPH GYŐZÖTT 100 és 200 méteren, addig a férfiaknál a német Hary (100 m) és az olasz Berruti (200 m) megtörte az amerikaiak évtizedes fölényét. A férfi diszkoszvetésben Alfred Oerter megvédte melbourne-i címét (sőt, ezt a sikert még kétszer, a '64-es és a '68-as olimpián is megismételte!), míg a maratoni futásban igazi szenzációt láthatott a közönség. A teljesen ismeretlen mezítlábas (!) etióp Abebe Bikila futott be elsőként a diadalívnél elhelyezett célba. Bikila "polgári" foglalkozása is ámulatba ejtette a közvéleményt: ő volt Hailé Szelasszié etióp császár személyes testőre!
Evezésben, a sárkányhajó osztályban győztes görög "Nirefs" háromfős legénységének egyik tagja bizonyos Konsztantinosz volt, aki 1964-ben merőben más foglalkozásra váltott: II. Konstantin néven ő lett Görögország utolsó királya! (Uralkodónak sokkal rosszabb volt; 1967-ben az "ezredesek puccsa" vetett véget az uralkodásának.) Ugyancsak evezésben, az egyszemélyes hajóosztályban a dán Elvström győzött, akárcsak 1948-ban, 1952-ben és 1956-ban. Az úszóversenyeken hét új világcsúcs született, többek között az összes váltószámban. Az érmek java az Egyesült Államok sportolóinak jutott, noha három ausztrál, a hölgyeknél Dawn Fraser 100 méter gyorson, a férfiaknál David Theile 100 méter háton és Murray Rose 400 méter gyorson is megvédte négy évvel korábbi címét. A legnagyobb meglepetést azonban egy 17 ÉVES DREZDAI ISKOLÁS LÁNY, INGRID KRÄMER szolgáltatta, aki mű- és toronyugrásban is maga mögé utasította az 1924 óta veretlen amerikaiakat.
INGRID KRÄMER 
Tornában meglepetésre a japánok férfi csapata legyőzte a szovjeteket, a férfiaknál a szovjet Sahlin hét érmet - 4 aranyat, 2 ezüstöt és 1 bronzot - nyert, ellenben a nőknél megmaradt a fölény: a cseh Bosáková gerendagyőzelmét leszámítva minden arany a szovjetekhez vándorolt. Larissza Latinyina, minden idők legsikeresebb tornásza három aranyéremmel gazdagodott.
A magyar történelem zivataros, forradalom utáni éveiben senki sem hitte, hogy megismételhető lenne az elmúlt olimpiák hihetetlen sikere. Pedig a csapat rendkívül erős volt, s minden külső körülmény ellenére 180 sportolónk (153 férfi, 27 nő) hat aranyéremmel tért haza az olasz fővárosból.
Az első aranyéremre négy napot kellett várni, ekkor a már két olimpiai ezüsttel rendelkező PARTI JÁNOS HATALMAS HAJRÁVAL MEGNYERTE A KENU 1000 MÉTERT. A televíziózás hőskorában azonban akik itthonról követték figyelemmel az eseményeket, egy ideig nagyon szomorúak voltak. Vitray Tamás ugyanis csak a monitort látta, s annak alapján, hogy Parti mindig fehér sapkában lapátolt, természetesen a fehér sapkásnak szurkolt. Igen ám, de a magyar versenyző a rajt előtt levette az ismertetőjelét; s mit tesz a véletlen, a sokáig vezető, de végül csak 2. helyen beérkező orosz Szilajev fején éppen egy fehér sapka virított... Az Albano-tavon várt többi arany ugyan elmaradt, ám ezeket a sikersportágak pótolták. Először az öttusázók mutatták meg a világnak, hogy legyőzhetetlenek. EGYÉNIBEN NÉMETH FERENC, CSAPATBAN PEDIG NÉMETH FERENC, NAGY IMRE ÉS BALCZÓ ANDRÁS ÖSSZETÉTELŰ TRIÓ BIZONYULT A LEGJOBBNAK.
Ekkor kezdődött Balczó szédületes sportpályafutása. Igaz, hogy rendelkezett már vb-csapatezüsttel, de a világversenyeket tekintve a dobogó legfelső fokára Rómában jutott fel először. Vívóink magabiztosan verték tönkre a világot. Kard egyéniben Kárpáti Rudolf győzött, míg a kardcsapat a Horváth Zoltán, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Mendelényi Tamás, Delneky Gábor, Gerevich Aladár összetételben lett olimpiai bajnok. Szinte hihetetlen, de Ali bácsi 50 esztendősen(!) érte el ezt a diadalt
Hatodik aranyunkat az ökölvívó viadal légsúlyában Török Gyula aratta, aki a szovjet Szinko elleni fináléban kis pontkülönbséggel, de győzni tudott. Ugyanabban a szorítóban lett bajnok, mint a félnehézsúly győztese, akit Classius Clayként ismert meg a világ, s aki később Muhammad Aliként lett a profi nehézsúly sokszorosan megkoronázott királya.
Az éremtáblázatot tekintve Rómában minden addigi versenyhez viszonyítva a legnagyobb különbség alakult ki a Szovjetunió és az Egyesült Államok között; a szovjetek 43 arany-, 29 ezüst- és 31 bronzérmet szereztek, szemben az amerikaiak 34, 21, 16-os mérlegével. Az éremtáblázat harmadik helyén Olaszország végzett, MAGYARORSZÁG AZ ÖSSZESÍTETT EREDMÉNYEK ALAPJÁN - 6 ARANY-, 8 EZÜST-, VALAMINT 7 BRONZÉREMMEl - a hetedik legsikeresebb nemzetként zárt. Római krónikánkat mi pedig zárjuk egy vidám történettel, ami az olimpiai faluban, a már említett esti tánc partik egyikén esett meg, s amelyre Kárpáti Rudolf "Karddal a világ körül" című könyvében bukkantunk: "Gyuricza József (a magyar tőrvívók egyike - a szerk.) egy nagydarab argentin formaruhás egyéntől nem látta jól a táncoló párokat, s idegesen odaszólt nekem: 'Mindjárt bedobom a Wurlitzerbe és egy zsírpacni lesz belőle'. Mire az illető megfordult és tökéletes magyarsággal így szólt: Édes fiam, ha én doblak be a Wurlitzerbe, akkor az rögtön gyászzenét fog játszani. Zombori Ödön vagyok, a berlini olimpia birkózóbajnoka, s most Argentínában edzősködöm."
Olimpiai képtáram: Link Nagyon sok érdekes kép van feltöltve
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Olimpia |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-25 19:56:22, péntek
|
| |
| |
Ma eltemették Kolonics Györgyöt
Nézd meg az alábbi linken.
Link
Ezrek kisérték utolsó útjára a többszörös ARANY ÉRMES sportolót.
Nyugodjon BÉKBEN
Sportolók, barátok és rajongók ezrei jelenlétében helyezték örök nyugalomra Kolonics Györgyöt. A szertartáson a szövetség elnöke azt mondta, volt, hogy egy-egy versenyen megverték, de legyőzni sosem tudták Gyurit.
A Farkasréti temetőben délután fél háromkor kezdődött a szertartás, amelyen több a pekingi olimpiára készül sportoló is részt vett. Az egyházi búcsúztatás mellett megemlékezett a kétszeres olimpiai bajnok kenusról Baráth Etele, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke. "Sportágtól függetlenül minden pekingi érmünkkel ő tér majd haza." - mondta elcsukló hangon a szervezet vezetője. Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke kiemelte, hogy a sors felruházta Kolonicsot a bajnok jellemvonásaival, testben és lélekben mindig képes volt felülmúlni önmagát és a társakat. "Mi, a magyar olimpiai család tagjai, merítsünk erőt Koló halálából, ha lehet. Ő már átevezett a túlsó partra." - mondta Schmitt Pál.
Kolonics György ötkarikás lobogóval lefedett koporsóját kormányőrök és korábbi páros társai, Pálizs Attila, Horváth Csaba és Kozmann György, továbbá edzője, Ludasi Róbert vezették a sírhelyhez. A koporsót mindkét oldalon hét-hét kenus kísérte. A sírnál a kilencszeres világbajnok Wichmann Tamás, valamint Reményi Péter kettétörte Kolonics lapátját, amit az elhunyttal együtt eltemettek.
Több ezer gyászoló jelenlétében, a budapesti Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra Kolonics Györgyöt. A szertartáson a kétszeres olimpiai bajnok ötkarikás lobogóval borított koporsóját kormányőrök és korábbi páros társai - Pálizs Attila, Horváth Csaba és Kozmann György -, továbbá edzője, Ludasi Róbert kísérték a sírhelyhez.
A koporsó mindkét oldalán hét-hét kenus haladt. Kolonics György, a Csepel SC 15-szörös világbajnok sportolója múlt kedden, edzés közben lett rosszul, megállt a szíve és már nem tudták újraéleszteni. Harminchat éves volt.
Forrás Friss hírek
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Elhunyt híres emberek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-07-25 18:45:31, péntek
|
| |
| |
MELBOURNE 1956 Olimpia
Amikor a NOB 1949-ben Rómában döntött a XVI. nyári olimpia rendezőjének kilétéről, a szavazás negyedik fordulója előtt már biztos volt, hogy az ötkarikás játékok Európa és Észak-Amerika után egy újabb földrészen is bemutatkoznak. Melbourne 21, Buenos Aires 20 voksot kapott (az argentinok feltehetően szétrobbantak a méregtől), így 1956-ban Ausztrália lett a házigazda. Azzal a "jelmondattal", hogy versenyzők jöhetnek, de a LOVAK NEM TEHETIK BE A PATÁJUKAT A KONTINENSRE. ÍGY A LOVASVERSENYEKET STOCKHOLMBAN RENDEZTÉK MEG.
Már-már az ókori olimpiák hangulatát idézte az 1956-os olimpia - legalábbis a játékok időtartamát illetően. Ebben az évben fordult elő először és utoljára, hogy két ország rendezzen olimpiát. Persze Melbourne nem kívánt rendhagyó módon ünnepelni, ám a szigorú állatkarantén-törvény értelmében a lóversenyeket nem rendezhették Ausztráliában. Így az olimpiát először június 10-én Stockholmban, másodszor november 22-én, Melbourne-ben nyitották meg. Pedig Ausztrália rendezési jogát sokan vitatták: a sportvezetők zöme nem értette, miért olyan országban lobban fel az olimpiai láng, amelynek sportmúltja nem vetekedhet a tradicionális európai országokéval. Az ötletet már az 1920-as években felvetették, köszönhetően a Nemzetközi olimpiai bizottság ausztrál tagja, James Pa' Taylor javaslatának. Taylor éveket áldozott arra, hogy lobbizzon Ausztráliáért, ám a legnagyobb esélyt, az 1936-os játékokat Berlin kapta meg. A világháborút követően a kontinensállam leghíresebb úszója, az 1908 és 1924 között (!) hat érmet (3-3 ezüstöt és bronzot) szerző Frank Beaurepaire vette fel a küzdelmet. Melbourne polgármestereként 1940 és 1942 között helyi üzletembereket és a kormány tagjait is meggyőzte, a támogatás pedig elegendőnek bizonyult: Melbourne megkapta a rendezési jogot. BEAUREPAIRE HATALMAS ENERGIÁVAL VETETETTE BELE MAGÁT A SZERVEZÉSBE, ÁM A MEGNYITÓ ELŐTT HÉT HÓNAPPAL SZÍVROHAM KÖVETKEZTÉBEN ELHUNYT.
A gondok ráadásul egyre inkább szaporodtak. Először is a szigorú állatvédelmi törvény miatt (amely minden, Ausztrália területére behozandó állatra féléves karantént írt elő) a NOB beleegyezett, hogy az olimpiák történetében bizonyos versenyeket más ország bonyolítson le. Így kerültek a lóversenyek Svédországba, ahol a királyi család jelenlétében (II. Erzsébet királynő és testvére, Margit hercegnő állandó szakértő vendég volt az egy hét alatt) szinte olimpiai keretek között zajlottak a versenyek. Nem töltötte el örömmel a nemzetközi szövetséget az a hír sem, hogy az ausztrálok az idő szorítása miatt lemondtak az olimpiai stadion megépítéséről. A kormányt arra is csak nehezen lehetett rávenni, hogy nyújtson pénzügyi támogatást a játékokra; végül 4,5 millió dollárt szavazott meg. Ráadásul ebben az évben robbant ki a magyar forradalom, valamint a szuezi válság. Néhány ország (Hollandia, Svájc, Spanyolország, Egyiptom, Irak és Libanon) lemondta ugyan a részvételt, de így is 67 nemzet küldte el sportolóit.
A MAGYAR VERSENYZŐK A FORRADALOM IDEJÉN UTAZTAK EL MELBOURNE-BE, s már az útjuk sem volt egyszerű: Budapestről katonai kísérettel buszoztak Komáromba, majd ideiglenesen beköltöztek a Prága melletti nymburki edzőtáborba. Itt volt idő edzeni is, mert az Air France bejelentette, hogy a "magyarországi anarchia" miatt mégsem szállítja el csapatunkat, nem látván biztosítva, hogy tudunk fizetni. Végül a csehszlovákok jótállásával Isztambul-Karachi-Szingapúr-Darwin-Melbourne útvonalon november 11-én mégis megérkezett delegációnk Melbourne-be, két héttel az indulás után! Összesen száztizenegy magyar sportoló (91 férfi, 20 nő) vágott neki a nagy útnak, a távoli kontinens, Ausztrália felé. A négy esztendővel korábbi sikerekből kiindulva várható volt, hogy a magyarok ismét sikeresen zárják az olimpiát. Tulajdonképpen a kilenc aranyérem annak is nevezhető: a helsinki bajnoki számok közül négyben is ismételni tudtunk. Mindez az 1956-os, októberi forradalom tükrében több mint szenzációs teljesítmény!
Legelső bajnoki címünk az olimpia nyolcadik napján született, ekkor az URÁNYI JÁNOS, FÁBIÁN LÁSZLÓ KAJAKKETTŐS nagy küzdelemben győzött a 10 ezer méteres versenyben. December elsején PAPP LÁSZLÓ feltette a koronát amatőr teljesítményére, s harmadik olimpiáján harmadik elsőségét érte el., MEGVÉDVE AZ ÖKÖLVÍVÓ NAGYVÁLTÓSÚLY ARANYÁT.
"Nem szégyellem bevallani, hogy Pietrzykowskitól bizony nagyon tartottam" - ismerte el később. S volt is rá oka, mert szeptemberben, Varsóban a lengyel Európa-bajnok döntő fölénnyel megverte. Papp pályafutása alatt kevés vereséget szenvedett, de ezek között ez volt a legnagyobb. Melbourne-ben aztán helyre-állt a világ rendje, Papp simán verte a lengyelt, majd a döntőben az amerikai Torrest is. (Ezt követően belépett a profik közé, 29 találkozójából 27-et megnyert, 2 döntetlenre végződött. Félelmetes karrier!)
Négy nap elteltével a tornászvilág a magyarokról, pontosabban KELETI ÁGNESRŐL áradozott: az 53-szoros (!) magyar bajnoknő műszabad-, gerenda- és felemáskorlát-gyakorlata is aranyérmet nyert. Ezek után a kézi szer csapat (KELETI ÁGNES, KÖTELES ERZSÉBET, KERTÉSZ ALÍZ, TASS OLGA, BODÓ ANDREA, KORONDI MARGIT) Győzelme már nem okozott meglepetést. Keleti az olimpiákat figyelembe véve a mai napig a legeredményesebb hazai sportolónőnek számít a maga 5 arany-, 3 ezüst és 2 bronzérmével!
VÍZILABDA-VÁLOGATOTTUNK UGYANCSAK MEGVÉDTE OLIMPIAI BAJNOKI CÍMÉT, Anglia (6-1), az Egyesült Államok (6-2), Olaszország (4-0), Németország (4-0) és a Szovjetunió (4-0) nem volt ellenfél, s Jugoszlávia (2-1) ellen a döntetlen is elegendő lett volna az aranyéremhez. A keret a következő volt: Boros Ottó, Jeney László, Gyarmati Dezső, Mayer Mihály, Hevesi István, Markovits Kálmán, Bolvári Antal, Zádor Ervin, Kárpáti György, Kanizsa Tivadar, id. Szívós István. A magyarok kilenc aranyérme az éremtáblázat 4. helyéhez volt elegendő: az élen (első alkalommal) a Szovjetunió végzett 37 arannyal, megelőzve az amerikaiakat (32) és a házigazda ausztrálokat
AZ OLIMPIA SZTÁRJÁNAK A NÉGY ARANYAT NYERŐ MAGYAR TORNÁSZ, KELETI ÁGNES BIZONYULT, de sokan emlegették két kimagasló atléta, az ausztrál Elizabeth Cutbert és az amerikai Robert Morrow nevét - mindketten három aranyéremmel (köztük a 100 és a 200 méteres síkfutás legfényesebb medáljával) gazdagodtak. S aki megszerezte, de a vízben hagyta az aranyérmét, igaz nem úszásban, hanem evezésben: az orosz Ivanov, az egypárevezős győztese nagy örömében és izgalmában az eredményhirdetés után a vízbe pottyantotta az aranyérmét. Persze azonnal utána ugrott, de nem találta meg... (Így aztán, hogy legyen aranya, kénytelen volt megnyerni az 1960-as és az 1964-es olimpiát is.) S hogy hogyan kell bebiztosítani az aranyérmet, némi pszichológiai ismerettel felvértezve? A választ a kalapácsvetés győztese, az amerikai Harold Connolly tudta igazán. A furfangos bostoni éjszakai edzései(!) után az edzőpályán a kalapácsát 70 méter körül bedöngölte a talajba, s mivel senki sem látta meg, egy csapásra ő lett a toronymagas favorit. Hogy aztán az elsőséghez 63,19 méteres dobás is elegendő volt? A mezőny elkenődve dobálgatott, mert mindenki egyetértett abban, hogy a "bomba formában" levő Connolly ellen nincs semmi esély. S ha már a történelmi jelentőségű eseménnyel kezdődött az olimpia, akkor minimum ilyen befejezés is dukált. A JÁTÉKOK ALATT EGY 17 ÉVES KÍNAI FIATALEMBER, JOHN JAN WING LEVELET ÍRT A SZERVEZŐKNEK, JAVASOLVA, HOGY A ZÁRÓÜNNEPSÉG MELLŐZZE A MEGNYITÓN TAPASZTALT MEREV FORMASÁGOKAT. "IKTASSANAK BE A ZÁRÓÜNNEPSÉG MŰSORÁBA EGY FELVONULÁST, ÉS EZ KÜLÖNBÖZZÉK ATTÓL, AMELYET A MEGNYITÓN LÁTTUNK... FELEJTSÜK EL AZ ELLENTÉTEKET, NE GONDOLJUNK A HÁBORÚRA!... AZT JAVASLOM, A KÜLÖNBÖZŐ ORSZÁGBELIEK KEVEREDJENEK EL EGYMÁS KÖZÖTT, A SPORTOLÓK KART KARBA ÖLTVE JÁRJÁK KÖRÜL A CSODÁLATOSAN SZÉP OLIMPIAI STADIONT." A búcsúdemonstráció jelképes ereje ettől a pillanattól vált a játékok csúcspontjává
Olimpiai képtáram: Link Nagyon sok érdekes kép van feltöltve
ui: Sajnálatos módon a Magyar vízilabda csapat képét nem tölti fel a TVN szerver, pedig csak 76,4 kb és jpg kiterjesztésű. Ez nem sérti a TVN szabályzatát.
No AZÉRT IS feltöltettem a képet. Átalakítottam gif kiterjesztésre.
Íme a kép:
Arany érem mindenki kezében.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Olimpia |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2008. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
136 db bejegyzés |
| e év: |
1158 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1628
- e Hét: 36614
- e Hónap: 69768
- e Év: 303515
|
|
|
Offline
