|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2009-11-15 21:22:11, vasárnap
|
|
|
Ez aztán igazi udvarló, Mandi Istvántól
Köszi szépen. |
|
|
3 komment
, kategória: Viccek |
|
|
|
|
|
2009-11-15 19:33:26, vasárnap
|
|
|
Wégnerné, Zsuzsától
"A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja
áldott élet ez, fontolgatom.
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem
csak adni teljes életemben
mindig csak adni?
ez terhet jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
árad belém, csak továbbadom,
Vidáman, csendben és szabadon.
hadd éljek ilyen kút-életet,
osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, azt fentről kapom
egyszerűen csak továbbadom!"
|
|
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
2009-11-15 14:40:40, vasárnap
|
|
|
Ott van a motor gyere megyünk motorozni, na pattanjál fel
Erzsébet bikamotorja
Hát még meg gondolom
|
|
|
1 komment
, kategória: Viccek |
|
|
|
|
|
2009-11-15 13:44:02, vasárnap
|
|
|
Koldus vagyok
Nagy Erzsébet
Szarvas
/lizbet01/
"Szomorú a vasárnapom,
üres lett a bugyellárisom.
Pénzt keresek, s kutatok,
a néhány ócska forintot.
Múltba kúszik gondolatom,
mikor volt egy-két forintom.
Volt!-kemény és hitvány, e pont,
emlékek közt vasárnapok.
Sütemény íze ajkamon,
édes ital az asztalon.
Ám ma?-Oly sötét a napom.
Hazám a koldusod vagyok!
Harag dúl képzelt arcodon,
lázad szavam, s hallgatod!
Csillag ma feletted ragyog.
Nép jutalma, békés nyomor.
Politika vihart sodor,
nép könnyezik bús napokon.
Pénzt keresne munka adót,
fillért, vagy ócska forintot!
Úr az egyéni hatalom,
itt van, e hazában tombol!
Lázadok, s te hallgatod,
nyomor üget a kifutón"
|
|
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
2009-11-15 13:42:11, vasárnap
|
|
|
Égi könnyek hullnak
Nagy Erzsébet
/lizbet01/
"Szürke felhők úsznak hazánk felett,
égi könnyek hullnak, e szent földre.
Öntözve ősi temető kertet,
hol mártírok hamvai pihennek.
Hős lelkük itt él ma is a légben,
nem háborút, ők is békét kérnek!
Vért ne lássanak ifjak és vének,
üzen a viharos történelem.
Zászlók lobognak az őszi szélben,
hősök vére festi be a földet.
Ma gyertya fény imbolyog szelíden.
mert ők a szabadságért haltak meg!
Békét kongat a templom harangja,
s a szürke felhők egyre úsznak.
Mi lesz veled drága Magyarország?
Halotti lepel borítja utcád,
árvák mormolják a napi imát!
Áld meg Isten a síró gyermeket,
békét küldj néki, boldog életet!
Mert, e földnek óriás a terhe,
hősök hamvai húzzák a mélybe.
Imádkozzunk, hogy legyen már Béke!
Szép vagy hazám kicsiny Magyarország,
s az égi könnyek hullnak reád!
Zászló lobog a város főterén,
fáradt lombokat lengeti a szél.
Hősök fiai állnak szobor előtt,
mécsest gyújtanak, s nézik a felhőt"
|
|
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
2009-11-15 13:37:34, vasárnap
|
|
|
Gyermek volt Ő
Nagy Erzsébet
/lizbet01/
"Hajladozó gyertya láng, mely csonkig ég,
letűnt élet, s egy megfakult remény.
Átível az éveken, vihart idéz,
könnycseppet, s keresztet hantok felett.
Gyermek volt Ő, s lehunyta szemét,
egy szomorú karácsonyi szent estén.
Hó szikrázott belepte síró tájat,
apró koporsót adtunk föld anyánknak.
Csillag hullt gyászba öltözött szobámban,
s égett a gyertya illatos lángja.
Feketén bámult csillagtalan égbolt,
Istent kerestem, hogy szívemhez szóljon.
Vigasztaljon, hisz szőrnyü a bánatom,
gyermek volt lelke fehér, mint hulló hó.
Elvette, kit csodával nékem adott,
Ferike súgom, oly sokszor az éjben.
Ha lehunyom érted könnyező szemem,
és álomra hajtom őszülő fejem.
Hiszek az Úrban, a találkozásban!
Túl a parton elsimulnak a hantok,
rózsa és vad virág nyílik az úton." |
|
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
2009-11-15 13:35:13, vasárnap
|
|
|
Harc
Nagy Erzsébet
/lizbet01/
"Értelem, érzelem harcát vívja,
benne vagy, mint a bűn sarca.
Írott szó, sikátori hang üzen,
bezúzza háborgó szívem.
Oda, hol az út néha célt vesztett,
hol a világ szennye reszket.
Lásd benne vagyok, mint bűnös lélek!
Szólok gyáván fel az égre.
Áld meg Isten, kinek teste védte,
nemzés után görcsös létem!
Vérét szívtam vörös lett ajkam,
és, e földnek lettem rabja.
Fehér köténye felhők közt bolyong,
tésztát nyújt égi asztalon.
Mily fodros milliónyi kis sziget,
bárányfelhőn ezüst lepel.
Felettem kúszik kitárom karom,
mert bűnős életet adott.
Szólok hozzá, a hangját hallom,
csendes ő, mint lenn a tiszta folyó.
Megtisztul lelkem, mit Isten adott,
s én, már bőszen vigyorgok.
Vörös ajkam mozdul, imát mormol,
hiszi, hogy a bűn már áldott" |
|
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
2009-11-15 13:32:38, vasárnap
|
|
|
Hallod-e?
Nagy Erzsébet
/lizbet01/
"Hallod-e?-a csillagok zenélnek,
úgy szól, mint hegedű halk csengése.
Ám a szél sodorja az éji dalt,
tovafut, eltűnik a kertek alatt.
Hallod?-fénylő hold szerelmes szavát,
befedi az éj ezer csillagát.
Rádborúl, s szórja a sugarát,
szerelmes szívednek adja magát.
Hull az eső, látod az ablakon át,
e fénylő gyöngyök zuhanó útját.
Szerelmet foró ölelést várod,
hogy csókolj, szeress, e rút világon.
Hallod-e ha csillagok zenélnek,
hárfa húrjának édes pengése.
Dal ölelése járja át tested,
hűtik arcod hulló esőcseppek."
|
|
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
2009-11-15 11:35:11, vasárnap
|
|
|
Köszönöm a gyönyörű Máté Péter számot.Nagyon szép estét kívánok, Nemesné, Kati
1944. január 17
Videó kink
Link
"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. " |
|
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
2009-11-15 10:23:40, vasárnap
|
|
|
Szervusz Maroka....:)
Gratulálok a kinevezésedhez!!!!!!!!!!!!!!!!!!!...... ........... ......:)
Az emlék plaketthez még egy csokor
Puszzzantalak. Vassné, Marika
Köszi szépen a gratulációt.
Egészségünkre!!!
|
|
|
0 komment
, kategória: Barátaimtól elismerés |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2009. November
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
206 db bejegyzés |
e év: |
1528 db bejegyzés |
Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 3560
- e Hét: 26620
- e Hónap: 59774
- e Év: 293521
|
|
|