|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2011-10-06 21:16:52, csütörtök
|
| |
| |
Nagy Szeder Erzsébet Édasapja, Gné, Margit apósa hunyt el a közel múltban.
Elhunyt hozzátartozókért égjen az Én gyertyám
...... ........... ...........
Imádkozok a lelki üdvükért.
Nyugodjanak békében!
HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-10-06 13:14:27, csütörtök
|
| |
| |
Kiss Benedek: Szüret
Megüli a por a fákat,
kondor hajat, szempillákat,
megüli a pocsolyákat,
leveleket, levélszárat.
Piszkos az ég, piszokszürke:
lomha ezüstpók bemássza.
Roggyan ló és ember lába.
Hálót dob a nap fejünkre.
Vénasszonyok, vénemberek
szőlőtőkéket tojóznak,
bütykösen fogják a földet
a venyigék. Meglapulnak.
Így készül az ihaj-csuhaj!
Még kihúzzák eddig-addig.
Pókhálós és poros a haj,
fakó őszből tarba hajlik.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-10-06 13:05:11, csütörtök
|
| |
| |
Pecznyik Pál: Vándorok vagyunk
Két évszám között
Rövid kis vonás,
Földi életünk
Csupán villamás?
Mint borús égen
Villám fénye ad,
Suhan, mint madár,
Mint a gondolat?
Mégis oly sokan
Kérkednek vele,
Mások keze meg
Munkával tele.
Időt nyújtani
Soha nem lehet,
Rövid az időnk
Itt a föld felett.
Halál éjjele
Hamar ránk borul,
Porból szőtt testünk
Ismét porba hull.
Vándorok vagyunk,
Ha tetszik, ha nem,
Ha szólít az Úr,
Innen menni kell.
Időnk itt rövid,
Úgy bánjunk vele,
Hogy életünk
Lehessen tele
Égi örömmel,
Amely végtelen,
s tükrözze arcunk
Majd a mennyben fenn! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-10-06 12:39:00, csütörtök
|
| |
| |
Utolsó út
Nagy Erzsébet
Szarvas
..
Ma gyásszal ébredt fel a hajnal,
felkélt a nap, s lettem árva.
Csillagos úton már ott halad,
Apám, ki nemzett, e világra.
Vándorbottal rója az utat,
szikár testét, e földön hagyva.
Hívta Őt, az ébredő hajnal,
,,lejárt az idő"-a szél súgta,
S Ő indult végtelen útra.
gyökereit, immár elhagyva.
Fáj, minden búcsúnak órája,
én hiszek a találkozásban.
Gyertyát gyújtok, s emlékezem,
kék szeme csillagként rám nevet.
87 éven át járta, e földet,
,,lejárt az idő"-s menni kell!
Ma elnémult, nincsen már szava,
messze jár a hold sugarában.
Teste pihen hófehér ágyban,
szeme párosul a kék éggel.
Új csillag ébred, minden este,
én felnézek mennyei égre.
Ott van Ő, és lát engem, érzem,
csillagoknak ékes mezején.
Hol vándorbottal a kezében,
hófehér lelke ott lépeget.
Ma gyásszal ébredt fel a hajnal,
árvaságom szomorú napja.
Ha elfogy időm útra kelek,
s találkozunk, minden reggel,
"A halál, nem jelent semmit.
Csupán átmenet a másik oldalra."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-10-06 12:13:56, csütörtök
|
| |
| |
Kedves Marika!
Tóth János Már vége a nyárnak c. vers már meg van nekem az alábbi linken:
Link
Köszönöm Hegyes Andrásné Marika 
.........
.......
Köszi szépen a mai ajándékokat |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Barátaimtól elismerés |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-10-06 12:05:20, csütörtök
|
| |
| |
Szia Maroka!
Nagyon szép napot, sok örömet kívánok! V. Ildykó
Köszönöm szépen, hogy nem írtál rá erre a szép képre. |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-10-06 10:54:08, csütörtök
|
| |
| |
Bakos Erika: Október 6.
Gyásznapra emlékezzünk ma Emberek,
azokra, kik ott álltak a Magyar Golgotán,
szabadságért haltak, de lelkük fenn lebeg,
áldott vérüket adták ama gyászos bitófán.
Halld csak, bús ének szól a sír mélyéről,
hiába süt fenn oly szépen az öreg Nap,
vértanúk dala száll a Magyar Nemzetről,
megváltó hitük még ma is szárnyra kap.
Ne szégyelld arcodon könnyeid folyását,
hiszen ők sem szégyelltek meghalni érted,
igazságot és a szabadságot is akarták,
eszméiket ma sem törli el az enyészet.
Ember állj meg egy szóra és emlékezz;
az Aradi vértanúk kegyetlenkedő napjára,
tegyél nagy csokor virágot a kereszthez,
megmutatták szabad is lehetsz a hazádba.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Október 06 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-10-06 10:26:10, csütörtök
|
| |
| |
lnpeters: Tetszhalál előtt
Október van, zsémbel a körtefa őszi-mogorván;
Reszket a tétova fény, dörmög a vén fatető.
Játszik a tág horizonton a titkos, kandi Jövendő;
Ködtakarója mögött alszik a néma halál.
Szél hahotázik a mind haloványabb déli melegben;
Árnyékot vet a Múlt, s benne a néhai Nyár.
Átveszi lassan a tájon a síró ősz a hatalmat;
Csípős hajnalokon gyászol a sok falevél.
Színpompás, tiritarka ruhában vár a halálra
Gyászlakomát tartván ősszel a természet.
Tél-metamorfózis jön a fáradt, őszi világra;
Sírja a téli Idő, elsiratója a hó.
Mindig ott születik meg az Élet a téli világban;
Létté érik a Vágy; s eljön az égi Tavasz.
Inpeters 
További írásainak linkje
Link |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2011. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
233 db bejegyzés |
| e év: |
4538 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 6284
- e Hét: 29344
- e Hónap: 62498
- e Év: 296245
|
|
|
Offline
