Regisztráció  Belépés
azenujsagom.blog.xfree.hu
"Az én újságom 1956-ról" Simon Zsuzsanna
1966.02.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
1956 nehéz napjairól
  2018-02-08 06:07:31, csütörtök
 
  Mosonmagyaróvár - Hunyadi 50 - Emlékfoszlányok
Iskolai emlékkönyv, 2017

Fűzfa János, nyugalmazott igazgató: 1956 nehéz napjairól

1956-ban tanár voltam. Sok olyan tény volt, amit még most sem fogadnak el ...
A forradalomról én nem tudtam különösebbet, nem volt tv, rádiót nem hallgattam. Október 26-án rendesen tanítottunk, az igazgató hallgatta a rádiót, nagyon ideges volt. Reggel mondta, zűrök vannak Pesten, szakszervezeti bizottsági titkárként azt tanácsoltam, tanítsunk. Egyszer csak döngették az ajtót a tüntetők, jöttek a gimnazisták, egyetemisták és munkások. Vonultak az utcán. Az igazgató sorakozót hívott össze és hazaküldte a diákokat. Mindenki hazament, csak egy virgonc gyerek ment a nagyanyjához a Sulzer-malomhoz, ledobta a táskát, kért ételt, és szabályosan elszökött a nagyanyjától, ő is meghalt. Ügyes, helyes, műszerésztanuló volt Őri Lacika. A virgoncságával fizetett rá, minden eseménynél első volt.
Csoportosan nem akartunk kimenni az utcára, néztük, mi fog történni. Sajnos ilyenkor mindig a hangadók mennek elöl, a többi megy velük, mögöttük. Leverték a csillagot a Fekete Sas fölött és a pártbizottságnál. A busz a Volán iroda mellett állt, a postánál, felugrott valaki a tetejére, és elszavalta a ,, Talpra magyart", és mondta, nyissuk ki a börtön kapuit. Tényleg kinyitották a börtönt, és kijöttek a fogvatartottak. A Sulzer-malomnál egyenesen ment tovább a tömeg, néztem, gyerek az iskolából nem volt. A levéli útnál akkor még nem volt lámpa, a Gyári úton haladt tovább a tömeg.
akkoriban három laktanya volt: egy határőrlaktanya, egy sorkatonáknak való levéli úti laktanya és a Tritol-laktanya. A levéli úti parancsnok összehívta a katonákat és parancsba adta, hogy tűnjenek el és hat órakor parancskihirdetésre legyenek ott.
A katonák szállingóztak, ki amerre akart. Jött két-három legény, a tömegből kiugrott 2-3 ember, az egyik elkezdte ütlegelni a katonákat. Pont azon mentünk Kiss Palival. A sapkájukon rajta volt a csillag, ezért meg akarták lincselni őket. Ráparancsoltam a hősködő civilekre, mutattam a hadnagykönyvemet, és rájuk szóltam. Megismertek, hogy tanár vagyok, de kijelentettem szolgálatba lépek. Erre habzó szájjal elmentek a civilek, otthagyták a katonákat. Nekik azt mondtam, hogy vegyék le a csillagot a kalapjukról, tegyék zsebre és majd 6 óra előtt rakják vissza.
A civilek üvöltötték, menjünk az ÁVO-s laktanyához. Az borzasztó volt, hiába üvöltöttem, ne menjenek. Megállítottam az embereket, hogy ne menjenek ki, de a hirtelen-emberek nem hallgattak rám. A tömeg ment tovább, találkoztak a timföldgyáriakkal, kint meg várták őket a katonák a laktanyánál. Palival megegyeztünk, visszamegyünk az iskolához. A kórház előtt, a nyomda mellett mentünk, és fegyverropogást hallottunk. Sortűz volt a laktanyánál. Pár perc után teherautó hozta a sebesülteket. Leszállították őket, az első a szomszédunk fia volt, egyik karja roncs volt, lógott rajta a hús, ő volt Szente Géza.
Én nem tudom, mi történt kint, nem voltam ott. Voltak tanulók is: A MOFÉM tanműhelyből, gyakorlati oktatáson voltak: Kardos Miki aranyos gyerek volt. Őt biztatták, verd le a csillagot a kapun, és ő felmászott ... és lelőtték ... Ismerem a terepet, mert a háború után az rendőrlaktanya volt. Mi javítottuk, akkor még fiatalember voltam. A villanyt én csináltam.
Eltelt az idő, másnap reggel nagyon szomorú voltam, kimentem a temetőbe: a két Rácz-lány szinte meztelenül ott feküdt, barátom lányai.
Hét iskolás diák volt tudomásom szerint, Kardosra, Wilhelmre, Őrire emlékszem, őket tanítottam. Minden a gyakorlatról mentek ki, tudtunk nélkül. A gimnáziumból viszont szervezetten mentek ki, ezért a gimnázium igazgatóját ki is rúgták, az ő helyébe ment Hatt János, ott volt igazgató negyven évig.
Azt nem tudom, hogy a gimnazisták közül lett-e áldozat. Nehezen viseltem el az egészet, hisz a szomszédomat is meglincselték. A városban is híre ment a sortűznek, de én ezzel nem foglalkoztam, csak bosszantott, hogy kimentek és hiába szóltam.
Voltak tanulók, akik biciklivel elmentek, disszidáltak, átmentek gyalog a határon. Két egyetemista is jött éjjel hozzám, hogy Monek Gyula javasolta, keressenek meg. Vacsoráztattam őket, lerajzoltam, merre menjenek. Nagyszüleim a határ mellett laktak, addig tudtam az utat, utána nem.
Sok év telt el azóta, a sortűz emlékére Németh Alajos tanárunk állított kopjafákat, díjmentesen, gyönyörűen elkészítette. Tanulóinkkal vitték oda azt a nagy követ, a Lalinak köszönhető, hogy ez az emlékhely létrejött.

Kieg.: Fűzfa János ( 1930-2017) egykori igazgató vallomását életéről és iskolájáról lejegyezte Keresztes Csaba, gondolatait írásos formába öntötte Csicsai Ferenc.Fűzfa János, tanár 1954, igazgató 1966-1995 volt a Hunyadi Iskolában.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 18 db bejegyzés
e év: 43 db bejegyzés
Összes: 1873 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 525
  • e Hónap: 10465
  • e Év: 28077
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.