Regisztráció  Belépés
azenujsagom.blog.xfree.hu
"Az én újságom 1956-ról" Simon Zsuzsanna
1966.02.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A hat ipari tanuló sortűz áldozat
  2018-02-09 04:19:02, péntek
 
  Hunyadi 50 - Mosonmagyaróvár- Emlékfoszlányok
Iskolai emlékkönyv, 2017

Némethné Tell Andrea: A Hunyadi Iskola áldozatai

Október 26-a gyásznap Mosonmagyaróvár és gyásznap iskolánk életében is. 1956-ban ezen a napon dördült el az a gyilkos sortűz, amely után több mint 100 halott ( pontos számot a mai napig sem tudunk) és 250 sebesült maradt az Ipartelepen lévő határőrlaktanya előtti téren. Férfiak és nők, idősek és fiatalok, köztük iskolánk hat tanulója is ott volt az áldozatok között.

Az 1956. október 23-i budapesti forradalom lángja október 25-én érte el Mosonmagyaróvárt. A Mezőgazdasági Akadémia hallgatói néma tüntetést tartottak a Városi és Járási Pártbizottság előtt, majd miután végig vonultak a Magyar utcán, visszatértek a Vár udvarára, ahol megalakították a Magyar Egyetemisták és Főiskolások egységes Szervezetét, a MEFESZT, a DISZ szervezetet pedig semmisnek nyilvánították.

Október 26-án a tanácsháza előtt a reggeli órákban egyre nagyobb tömeg gyülekezett, városi munkások, lakosok, egyetemisták, középiskolások, általános iskolások, óvodások. Bár a diákok tanáraik felügyeletével vonultak ki a tüntetésre, majd vissza az iskoláikba, többen közülük, gimnazisták és iskolánk szakmunkástanulói a tömeggel együtt haladtak tovább, a felvonulás újabb helyszíneire. A tüntetők, miután leverték a tanácsházán, majd a pártházon lévő vörös csillagot, a járásbíróság épületéhez vonultak, ahol kiszabadították az ott őrzött foglyokat. Ezt követően a tömeg kettévált. Egy részük, velük a középiskolások többsége is, Moson felé, a másik részük a Gyári úton az Ipartelepre, a határőrlaktanya irányába haladt, köztük voltak a Hunyadi iskola szakmunkástanulói is. A timföldgyár és a kötöttárugyár dolgozóinak csatlakozását követően a békés tüntető tömeg a határőrlaktanya elé érve követelte az épületen lévő vörös csillag eltávolítását. A laktanya védelmére Dudás István százados, a laktanya parancsnoka már korábban géppuskás állásokat építtetett ki a kapu mellé, s a katonáknak támadás esetére tűzparancsuk is volt S a parancs el is hangzott. A sortűz váratlanul, figyelmeztetés nélkül zúdult a tömegre, majd egy újabb, immár a menekülők hátába.

A sortűz hat Hunyadis diák fiatal életének is véget vetett. Neveik márványba vésve olvashatók az iskola falán elhelyezett emléktáblán, amely előtt nap, mint nap diákok százai haladnak el, s talán vetnek rá néha egy-egy pillantást. De vajon belegondoltak-e már abba, hogy akiknek a neveit ott olvassák, velük egykorú fiatalok voltak, akik ugyanúgy élték életüket, mint ők, nekik is voltak szüleik, rokonaik, barátaik, szerelmeik, akiknek életében örök űrt és gyászt hagyott haláluk. Tanultak, dolgoztak, szerettek, élvezték az életet, s reméltek egy jobb, szabadabb jövőt. s akikről hosszú évtizedeken keresztül beszélni sem volt szabad. Családtagjaik visszaemlékezései tükrében rajzolódik ki néhányuk alakja, nekünk, akik soha nem ismerhettük meg őket.

Meszlényi István (1941-1956) műszerésznek tanult. Szerette a történelmet és a földrajzot, de igen jó kézügyességgel rendelkezett, szívesen rajzolt, kiváló karikatúrákat készített.

Őri László (1940-1956) szintén műszerésznek készült. Kedvenc tantárgyai közé tartozott az irodalom, tagja volt az iskolai irodalmi színpadnak. Emellett sokat sportolt, mégpedig bokszolt.

Wilhelm Mihály (1938-1956) villanyszerelő szeretett volna lenni. Tornázott, számos versenyen is részt vett az iskola színeiben. Tagja volt a Kühne zenekarnak is, rézfúvósként erősítette a gárdát, ha szükség volt rá, más zenekarokban is játszott.

Paár Jenő (1939-1956) villanyszerelő és Tolnay László (1939-1956) lakatos szerszámkészítő tanulókról sajnos csak fényképeiket nézve képzelhetjük el, hogy társaikhoz hasonlóan, családjukat szerető, tisztelettudó, szakmájukat odaadással tanuló fiatalemberek lehettek, s akik előtt szép jövő állhatott volna.

Kardos Miklós (1940-1956) lakatos szerszámkészítő tanuló szintén szerette az irodalmat és a sportot, de a logikai játékok is a kedvencei közé tartoztak. Még a tüntetésen is zsebében tartotta tologatós számjátékát, amelyet ma a hansági Múzeumban is meg lehet tekinteni. A Hunyadis áldozatok közül az ő neve talán a leismertebb. A holttestét ugyanis, látva a kórháznál gyülekező felháborodott embereket, a teherautót vezető kiskatona visszavitte a laktanyába. Délután, miután a sorkatonák megadták magukat, a laktanyába behatoló tömeg megtalálta a holttestet szénakazalba rejtve. Ez az esemény vezetett ahhoz, hogy a feldühödött tömeg a saját kezébe vette a sortűzért felelősnek tartott ÁVH-s tisztek feletti igazságszolgáltatást.

Ők hatan iskolánk hősei. Ők azok, akikről minden évben megemlékezünk iskolai ünnepségeinken, amelyre meghívjuk a még élő hozzátartozóikat és megkoszorúzzuk emléktáblájukat. Példaként állítjuk őket iskolánk diákjai elé, remélve, hogy a mai kor gyermekei e mártírok sorsán keresztül átérzik 1956 eszmeiségét, értékelik és élni tudnak azzal a szabadsággal, amelynek kivívásához az ő áldozatuk is hozzájárult.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 27 db bejegyzés
e év: 189 db bejegyzés
Összes: 2019 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 84
  • e Hét: 1947
  • e Hónap: 5413
  • e Év: 113507
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.