|
2009-10-08 20:00:21, csütörtök
|
| |
| |
Tóth Árpád: A fa /Vassné, Marikától kaptam/
"Ó, nézd a furcsa, ferde fát,
mint hajlik a patakon át,
Ó, lehet-e, hogy ne szeresd,
hogy benne társad ne keresd?
Már ága között az arany napot
nem tartja, madara elhallgatott,
Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
Mint a tűnődő, ki ily esetlen
a végtelen titkába elmerül
és testtel is szelíden arra dűl,
amerre lelke vonja testtelen." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
Címkék: elhallgatott, marikától, gyümölcse, testtelen, szelíden, végtelen, titkába, esetlen, elmerül, szeresd, testtel, patakon, keresd, alkony, virága, tartja, madara, társad, tűnődő, kaptam, vassné, amerre, bölcse, furcsa, között, hajlik, vonja, napot, mégis, nincs, lelke, arany, ferde, lehet, benne, árpád, arany napot, alkony bölcse, végtelen titkába, Tóth Árpád,
|
|
Offline
