|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2008-05-02 12:27:55, péntek
|
| |
| |
Vizitdíj kontra hálapénz
2008.04.30. 23:33
Muszáj még egyszer írni erről. A népszavazás ugyan eldőlt, a vizitdíj elhunyt még csecsemőkorában - Isten hogy nyugosztalná azokat, akik bevezették... De a fanyalgó értelmiségiek egyike-másika ma is azt mondogatja: ez bizony rossz döntés volt, és ha a nép nem utálja ennyire Gyurcsányt, vélhetően elgondolkodott volna jobban a szavazatán. Felhozzák sokan azt is, hogy Éger István és a Magyar Orvosi Kamara elvtelen és simlis társaság: vagyis ami mellett kampányolnak, az gyakorta linkség. Mostanában külföldi példákkal is operálnak a szavazás eredményét megbánók - holott teljes joggal számos kérdést lehet feltenni arról, hogy mennyire lehet párhuzamot vonni a csek és a magyar helyzet között?
Nos, Éger István csakugyan egy hitvány karrierista alak. Ő az első kamarai elnök, aki a több százezer forintos fizetését szépen felmarkolja (elődei rendre felajánlották valamilyen nemes célra). Ez még a kisebb baj: de annyira látványosan nem szakmai, hanem politikai megnyilvánulásai vannak vaskos populista demagógiával, hogy az már szinte fájdalmas - főleg, hogy az ilyen-olyan tömeggyűlések átlagosan elég egyszerű személyiségszerkezetű közönsége mennyire kajolja a hadováját. Ő Gógl Árpádnál is keményebben, erélyes könyökcsapásokkal tör a miniszteri szék felé - melyből épp oly dicstelenül fog távozni, mint annak idején Gógl tette.
Ámde. Ettől még - ha az érvei nem lényegretörőek, illetve populista demagógok is - ez nem zárja ki, hogy a vizitdíj ügyében igaza legyen. Hangsúlyozom: csak a tényben, hogy a vizitdíj itt és most ártalmas; nem pedig a hozzáfűzött indoklásban.
Tehát: miért (volt) felelőtlen és ostoba dolog a vizitdíj?
Azért, mert a valódi problémát nem lehet efféle rögtönzött, mindenkit lenyúló gányolással kezelni. A valódi probléma pedig kettős: egyrészt az egészségügyi rendszer hatékonyságának hiánya, másrészt a dolgozók kritikus alulfizetettsége. Természetesen ez a kettő szorosan összefügg: ahogy mondani szokás, a rabszolga munkája szükségképpen hanyag. Nálunk ez - egyelőre - általában még nem a betegellátás minőségében jelentkezik (bár abban is olykor), hanem abban, hogy a magát agyondolgozó orvos vagy nővér még véletlenül se foglalkozik szervezési, takarékoskodási vagy hasonló kérdésekkel: megteszi, amit meg kell tennie, de egyébként magasról tesz az egészre. Érdekeltsége úgysincs a jobbításban, mert ha a kórház adóssága csökken, azért nem ő, hanem a főigazgató kap legfeljebb vaskos jutalmat...
Továbbá, a ki nem mondott igazság: hogy mindaddig, amíg egy orvost képes az ország nettó 120 ezerért dolgoztatni, addig bizony paraszolvencia lesz. Márpedig a paraszolvencia mindenféle, a beteg orvoshoz fordulásával kapcsolatos minőségellenőrzést kizár az ellátó orvos részéről: elvégre abban vagyunk érdekeltek, hogy jöjjön a kuncsaft, mert csak az fizet, aki jön. Akit viszont elhajtunk, neadjisten indokolatlan orvoshoz fordulásért valahogy anyagilag szankcionálunk, azt többé nem látjuk: elmegy azokhoz, akik saját zsebük érdekében nem foglalkoznak a beteg "nevelésével".
Hogy függ össze a vizitdíj és a paraszolvenciarendszer?
Egyszerű. Ha a vizitdíj bevezetésének célja tényleg az volt, amit hajtogattak, hogy az indokolatlan orvoshoz fordulások számát csökkentse, akkor értelemszerűen nem mindenkitől kéne szedni, hanem azoktól (akár emelt összegben), akik tényleg indokolatlanul mentek el az orvoshoz. No de ezt az adott orvoson kívül ki más tudná hatékonyan eldönteni? Hatóság aligha, mert bődületes apparátus kéne hozzá, már ha a betegjogoktól és az adatvédelemtől eltekinthetnénk is...
Ott van az induló probléma, hogy már a körorvos fizetős volt, így a betegnek semmilyen szakértő szűrője nem volt: magának kellett arról döntenie, hogy elmegy-e háromszázért avagy nem. Márpedig éppen a kispénzű (általában alacsonyabb műveltségű, kevesebb szakismeretű) rétegben volt a 300 forint is gond. Ők nem tudják, hogy az elsőre akár nem komolynak látszó tünet mögött mi lehet - aztán pedig lekésnek mondjuk a rák operálhatóságáról...
Az lenne tehát a normális, ha azok fizetnének, akik kényeskedésből-hisztiből keresik fel az orvost. Na de a jó öreg körtanárok mit tehetnek? Ha joguk lenne dönteni, hogy ki fizessen, a szigorú dokik rendelői egykettőre kiürülnének, az engedékenyeké pedig megtelnének. Már csak azért is, mert a leadott kártyák után kapják a TB-forrást, tehát mindegyikük érdeke a lehető legtöbb beteg begyűjtése. Azt pedig aligha sikerül akkor, ha a pletykálni jövő nénikéket meg a banális neurotikus fiatalokat keményen megvágják - holott ez nem is volna rossz, hiszen akinek a lelkével van baj, az menjen a pszichológushoz, ne a körorvosnál tartsa fel a sort...
Nem igaz ám, hogy a doktorok többsége elvetemült pénzhajhász. Legtöbbjüknek nagyon is kínos elfogadni a pénzt - de mit tehetünk? Legszívesebben legalább háromnegyede a hazai orvostársadalomnak tisztességes (magas!) fizetésért, korrekten dolgozna. Nem vállalnának másod-harmadállást, nem röpködnének fapadoson Angliába ügyelni, és nem húznának le 200-230 órát havonta, hogy legyen egy kis túlórapénz (már ha ugyan kifizetik...).
A magam részéről ha nettó 4-500 ezret kapnék egy hónapban (ami még mindig töredéke a nyugati orvosi béreknek!!!), akkor egyszerűen senkitől semmit nem fogadnék el, és teljes lelki nyugalommal és szakmai objektivitással kötelezném fizetésre (persze, ha jogom is lenne erre) azokat, akik például azzal kezdik a panaszaikat sürgősségi osztályon, hogy "már katonakorom óta fájogat a csípőm, de most már nagyon" - miközben a kedves beteg katonakora 60 éve volt...
Vagyis: amíg paraszolvencia van - és addig lesz, amíg a fizetések szégyenteljesek - addig jó vizitdíjrendszer nem vezethető be, csak igazságtalan sarcolás.
A másik oldal, csak egészen röviden: a szervezés hiánya. Fejétől rohad a hal, kérem: amíg egy Mengelica miniszter lehet politikai okból, addig rend nem lesz. Miféle tekintélye lehet (a nettó félelemkeltésen túl) egy olyan miniszternek, aki se a betegellátáshoz, se a szervezéshez nem ért, viszont éktelen arroganciája és karrierista totális párthűsége a legjámborabbak zsebében is bicskát nyittat - nem is beszélve a repülőn szexelős és egyéb viselt dolgairól. Nos, tudni kell, hogy az egészségügyi intézményvezetők kinevezése is - történjen akár a minisztériumban, akár az önkormányzatoknál - masszívan politikai döntés. Zsákmányelven, mint Amerikában - csak épp ezt nem nyíltan csinálva, hanem sumákolva, jó magyar szokás szerint. Nálunk például a (mellesleg fideszes) többség olyan intézményvezetőt nevezett ki (mert jó elvtárs), aki csak két dolgot nem csinált soha: nem dolgozott betegágy mellett, és nem dolgozott TB-finanszírozott intézményben. Vagyis csont nélkül érvényesül az egyik klasszikus Murphy-törvény:
1/ Aki tudja, csinálja.
2/ Aki nem tudja, tanítja.
3/ Aki tanítani se tudja, vezeti vagy könyvet ír róla...
Itt tartunk. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-02 12:23:02, péntek
|
| |
| |
Horn Gyula nincs jobban és nincs rosszabbul
A szocialista vezérkar magyarázta a bizonyítványt
2008. május 1. 16:20
MNO
Ajtótól ajtóig vissza kell szerezni a részben elveszett, részben ,,tartózkodó vágyakozássá" vált bizalmat - mondta Lendvai Ildikó a Városligetben, pártja majálisán. Ugyanitt Kiss Péter az Új tulajdonosi programot népszerűsítette, Burány Sándor pedig hitet tett a fővárosi koalíció fennmaradása mellett. Az is kiderült, hogy Horn Gyula nincs jobban és nincs rosszabbul.
Az MSZP-majális idején több, árpádsávos zászlót lobogtató fiatal is megjelent a városligeti napozórétre vezető úton, őket azonban a rendezők visszafordították, illetve arra kérték őket, hogy csavarják össze zászlóikat. A Gyurcsány-beszéd alatt történt provokációt követően pedig a hátizsákkal érkezőket a rendezők és rendőrök együtt ellenőrizték szúrópróbaszerűen.
A frakcióvezető szerint a bizalmat a Munka, tudás, tulajdon programmal, ,,a helyrejövő háborús terekből békévé vált" egészségüggyel lehet helyreállítani. Lendvai Ildikó hozzátette ugyanakkor, nemet mondanak a gyűlölködésre, a kirekesztésre, a Magyar Gárda-féle politizálásra.
A politikus az egészségügyről szólva közölte, nem kell szégyellni azt, amit eddig tettek, mert ennek köszönhetően van többlete az egészségbiztosításnak, és ebből lehetett jobb háziorvosi finanszírozást teremteni. Mint mondta, nagyon sok helyen ugyanakkor a változás káoszt jelentett az emberek számára. Nem ezt a változást, hanem a betegek számára kiszámítható változást akarunk - hangoztatta, megjegyezve: az új egészségügyi miniszter képes lesz a nagyobb nyugalom és rend megteremtésére.
A Horn Gyula volt miniszterelnök egészségi állapotát tudakoló kérdésre Lendvai Ildikó azt mondta, nincs jobban és nincs rosszabbul. A volt kormányfő példa arra, hogyan lehet egyszerre okos változásokat csinálni, és a kisemberre figyelni közben - fűzte hozzá.
Kiss Péter: Marad a 13. havi nyugdíj
A többi vezető szocialista politikus ugyancsak a kormány említett programjáról fejtette ki álláspontját a fórumon. Kiss Péter kancelláriaminiszter, az MSZP alelnöke azt mondta, a kormány jövő heti ülésén tárgyalja az Új tulajdonosi program feltételeire vonatkozó előterjesztést. Mint mondta, a bérből és fizetésből élő embereknek akarnak kedvezményt adni a programmal. A miniszter szerint sokan vannak olyanok, akik feketén dolgoznak, de sorba állnak segélyért is, és ezen helyénvaló változtatni. Az elképzelések között említette azt, hogy meghatároznák, segélyt hány nap munka után lehetne kapni.
Kijelentette, hogy a kormánynak nincs szándékában a 13. havi nyugdíjat megváltoztatni.
Mandur esélyt adna
Mandur László, az Országgyűlés szocialista alelnöke a Segély helyett esély program kapcsán a németországi gyakorlatra utalt, ott ugyanis szigorúan ellenőrzik a segélyt kapókat, például azt is megszabják, mekkora lakást bérelhetnek.
Simon a távmunkában látja a jövőt
Simon Gábor, az MSZP választmányának elnöke, munkaügyi államtitkár a távmunkáról és a szakképzés megújításáról beszélt. A távmunka kapcsán annak a véleményének adott hangot, hogy ezen a területen is nagyon sok kókler van, mint minden divatos dolognál, ezért nagyon oda kell figyelni az álláshirdetéseknél, meg kell bizonyosodni róla, hogy a felkínált állás valós.
Burány koalícióban marad
Burány Sándor, az MSZP budapesti elnöke a másik, ezt megelőzően a fővárosról tartott fórumon arról beszélt, hogy véleménye szerint a városházi SZDSZ-MSZP-koalícióra közvetlenül nem hat ki a kormánykoalíció felbomlása. Attól még, hogy az országos politikában máshogy gondol dolgokat a két párt, az nem jelenti azt, hogy Budapesten is máshogy kell gondolniuk - mondta.
Burány Sándor emlékeztetett arra: a fővárosi politika a két párt választási programjára és a koalíciós szerződésre épül. Ezt addig folytatjuk, amíg van remény közösen megvalósítani, addig szilárd lesz a fővárosi koalíció is - hangoztatta. Elismerte ugyanakkor, hogy érzelmileg nyilván kihatnak a fővárosi politikusokra is ,,ennek az országos válópernek a különböző fejezetei", de a szakmunka, a szakpolitika nem érzelmi kérdés.
Kitért arra: az MSZP meg fog birkózni azzal a kihívással, hogy 2010-ig egyedül kormányozza az országot. Úgy látja: ennek az a feltétele, hogy a párt belül egységes legyen, annál is inkább, mert ,,már nincs kire mutogatni". Az MSZP fővárosi elnöke beszámolt arról, hogy idén május 9-én is szerveznek rendezvényt a kirekesztés ellen, hasonlóan, mint tavaly, hiszen azóta nem lett jobb a helyzet. Az összejövetelen rajta kívül a miniszterelnök is beszédet mond majd.
(mti) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-02 12:19:43, péntek
|
| |
| |
Szemet huny a kormány
Több ezer hektárnyi termőföld van spekulánsok kezében
2008. május 2. 06:05
Magyar Nemzet
Több ezer csereszerződést kötöttek az utóbbi években főként fővárosi fogorvosok és ügyvédek, illetve más befektetők, amivel komoly termőföldbirtokokhoz jutottak. A földtörvényben lévő kiskapu bezárását a szakmai szövetségek évek óta kérik a kormánytól. A probléma a Somogy megyében zajló, szervezettnek tűnő földvásárlási ügyek miatt került ismét előtérbe. Az élelmiszer-alapanyagok drasztikus áremelkedése és a világon tapasztalt élelmiszerhiány nyomán a termőföld egyre nagyobb értéket képvisel. Ez a spekulánsok érdeklődését is felkeltette, olyannyira, hogy egyes hírek szerint már befektetési alapok is létrejönnek a kelet-közép-európai jó minőségű földekre.
Főként budapesti befektetők által megbízott ügyvédek járják az ország településeit azért, hogy aki hajlik ajánlatuk elfogadására, annak csereszerződéses ügylettel megvegyék a földjét. Bár a szakmai szervezetek évek óta kérik a kormányt a földtörvényben rejtett kiskapu megszüntetésére, a csereszerződés lehetőségével élve az elmúlt két-három évben egyre többen jutottak termőföldhöz. Lapunk tavalyi cikke nyomán sem történt semmi, bár mint rámutattunk, a földhivatalok vezetőinek elmondásából az derült ki, hogy 2004 óta több ezer ilyen szerződést kötöttek, amivel komoly termőföldbirtokokhoz jutottak. Extrém esetekben egy-két disznót, focilabdát, esetleg takarmányt adnak a földért cserébe, legalábbis a szerződés szerint, hiszen a tulaj nyilván pénzért adja el földjét.
A földtörvényben rejlő kiskapu azért került ismét előtérbe, mert a napokban több Somogy megyei polgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy strómanok szervezetten járják településeiket, s csereszerződésekkel osztatlan közös tulajdonú földterületekbe vásárolják be magukat. Lakos János, Tengőd polgármestere szerint a környéken ilyen módon már mintegy 600 hektárnyi termőföldet vásároltak fel. Mint mondta, a folyamat felerősödését tavaly ősszel érzékelték, amikor egy helyi részvénytársaság, a Kányai Mezőgazdasági Zrt. egy hónapon belül kétszer cserélt gazdát. A zrt. ugyanis a környéken mintegy kétezer hektár földet bérelt. A polgármester nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy egyszerű piacszerzési céllal próbálják szó szerint kihúzni a talajt a társaság alól, mint ahogy azt sem, hogy egyszerű spekulációs céllal zajlanak a felvásárlások. Lakos János elmondta, hogy a helyiek akkor rémültek meg, amikor tudomásukra jutott, hogy többen is színes televíziókért adtak túl az osztatlan közös területen lévő földrészletükön, mivel így több tulajdonos megélhetése is veszélybe került, mégpedig azoké, akik továbbra is gazdálkodnának földjeiken, s ehhez az elmúlt években különböző beruházásokat is végrehajtottak. Véleménye szerint mindez a törvényi kiskapun kívül azért is megtörténhet, mert olyannyira elszegényítették a vidéki népességet, hogy már nem tud ellenállni annak a mintegy hétszázezer-egymillió forintos összegnek, amit hektáronként felajánlanak földjéért.
Budai Gyula, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) ügyvezető igazgatója elfogadhatatlannak nevezte, hogy a magyar földtörvényben ugyan vannak szabályozók és szabályok, de ezek az ugyanebben a törvényben meglévő kiskapu miatt egyáltalán nem érvényesíthetők. Rávilágított: a csereszerződés alapján történő földszerzés megakadályozására a helyben lakó gazdálkodóknak nincs eszközük, hiszen ha a föld ilyen konstrukcióban cserél gazdát, akkor a tulajdonszerzést nem kell a polgármesteri hivatalokban kifüggeszteni, s a földtörvényben megfogalmazott elővásárlási jogok sem érvényesülnek. - Mindezt - tette hozzá - a Magosz már mintegy négy éve jelzi a kabinetnek, kérve a kiskapu bezárását. Ezért véleménye szerint az agrárkormányzatnak óriási a felelőssége abban, hogy az utóbbi években nem tette meg az elvárható intézkedéseket, s e lehetőséggel élve több ezer hektár földhöz jutottak spekulánsok. A spekulációs cél teljesen nyilvánvaló, hiszen az élelmiszer-alapanyagok drasztikus áremelkedése és a világon tapasztalt élelmiszerhiány miatt a termőföld egyre nagyobb értéket képvisel. Ezt is évek óta jelzik a szakértők, legutóbb éppen Csikai Miklós, a Magyar Agrárkamara elnöke mutatott rá egy napokban lezajlott konferencián arra, hogy a föld lassan éppen olyan értékes lesz, mint az elfogyóban lévő kőolaj. Ez nyilván a spekulánsok érdeklődését is felkeltette, olyanynyira, hogy egyes hírek szerint már befektetési alapok is létrejönnek a kelet-európai jó minőségű földekre.
A Financial Times gazdasági napilap egyik cikkében éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy az élelmiszer-kereslet megugrását kísérő földáremelkedések hatására mind több befektetési alap jön létre kifejezetten termőföldterületek felvásárlására. A lapnak nyilatkozó egyik legnagyobb angol ingatlanforgalmazó cég, a Knight Frank szakértője arra hívta fel a figyelmet, hogy a befektetési alapok különösen Kelet-Európában keresnek olcsó földeket, ami az egykori szovjet térségben hajtja fel az árakat. Hazánkban erről még elvileg nem lehet szó, hiszen termőföldet a törvény szerint csak magánszemélyek vásárolhatnak, ám többek közt a fent jelzett módszerekkel már több ezer hektárnyi terület kerülhetett spekulánsok kezébe, akik csak a földpiac előreláthatóan 2011-ben történő megnyitására várnak. Ez oly mértékben felhajthatja az árakat, hogy azt követően a hazai, tőkehiányos, helyben lakó gazdálkodóknak esélyük sem lesz bővíteni gazdaságukat.
Dénes Zoltán |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-02 09:30:55, péntek
|
| |
| |
Mikor robban a közjogi-foci bomba?
Állítólag a focihoz mindenki ért. Töredelmesen bevallom, hogy én nem értek hozzá. Hogy mégis fociból vett példát tárok a tisztelt olvasó elé, annak az lehet az oka, hogy rajtam kívül mindenki ért hozzá.
Így arra kérem azokat, akik megtisztelnek az olvasással, legyenek türelmesek, mert itt az elején elkanyarodok egy kicsit a focitól, de a végén nagyon is érthető lesz ez a kanyar. Persze arra is megkérem a tisztelt olvasót, hogy ne higgyen nekem, csak gondolkozzon el azon, amit leírok. Nem titkolom, hogy nincs a zsebemben a bölcsek köve, de talán érdekes lehet a fejtegetésem.
A sztálini gyökerű, - 1949 évi XX. Tv - ránk erőszakolt, s azóta is ,,magyar alkotmánynak" titulált ál-alkotmánynak, még a jelenlegi változat 95 %-a is a megszállás időszakában készült.
A módosulás eredményeként átépített és ,,rendszertváltott" államhatalom szervezetében, még látszatra sincs jelen a hatalommegosztás elve. A végrehajtó hatalom tagjai ugyanis vidáman képviselősködnek, mintha ez is teljesen rendben lenne így.
Sőt, a választásból sikeresen kikerülő politikai párt (az, amely a legtöbb médiát tudta megvásárolni) uralja az országgyűlés munkáját, adja a kormányfőt és a kormány tagjait, megválasztja a legfőbb ügyészt és kinevezi a bírói kart. Ugyanezen párt dönt szavazataival az országgyűlést ellenőrző intézmények vezetőinek, sőt néha még tagjainak a kinevezéséről is. (Pl. Alkotmány Bíróság, Köztársasági Elnök, Számvevőszék Elnöke, stb)
Miután a pártokon belüli irányítás, egy nagyon szűk csoport kezében van, - kijelenthetjük - hogy a jelenlegi demokrácia azonos a többségi párt abszolút diktatúrájával!
Ebben a bal vagy jobboldai, de mindenképpen egypárti diktatúrában bizony jól jönne a polgári ellenőrzést ellátó független sajtó, mert a pártok rátelepedtek a társadalom testére és verbálisan (szavakban) képviselik is, de gyakorlatban elhatárolódnak attól. A szabad és pártfüggetlen sajtónak azonban működési lehetősége nincs, még a létrejöttének sincsenek meg a kellő feltételei.
A hazai sajtó vagy párt, vagy külföldi kézben van. További lehetőség, hogy a kormány rendelkezése alatt áll, vagy egy pártok fölötti, de olyan elitréteg birtokában van, amely a pártállami politikában gyakorolt hatalmát a privatizációval gazdasági hatalommá fejlesztette, és a vagyonból eredő hatalmát nemzetellenes butításra használja. (tisztelet a kivételnek)
A nemzetellenes butítás azért nagyon veszélyes mert a média az, amely tájékoztatja a kisembert a ,,politikacsinálók" ténykedéseiről. Éppen ezáltal lehetséges, hogy a törvényi anomáliákat és a demokrácia deficitet a médiafogyasztók nem látják át teljes mértékben. Sőt, az is éppen ezért lehetséges, hogy érzelmi alapon közelítik meg a politikai pártok tevékenységét, s nem veszik észre azt a katasztrofális helyzetet, hogy az egész államhatalom szervezete, annak jogi alapjai törvénytelen módon születtek, már 1989-ben.
Valójában egy közjogi bombán csücsülünk és várjuk, hogy mikor robban fel.
A politikai elit megpróbálja a zsebét a robbanás előtt teletömni és a vagyont külföldön biztonságba helyezni, mi pedig szélmalomharcot vívunk azokkal, akik még a saját érdekeiket sem ismerik fel a média manipulációi miatt.
Ennyi kanyar után térjünk vissza a mindenki által értett focihoz:
Olyan ez mintha az egyik focicsapat maga választaná meg a bírót és a partjelzőket, de még a szabályokat is úgy módosítgatná, ahogy neki tetszik. Mindeközben folyamatosan azt kiabálnák a nézők felé, hogy: értetek harcolunk!
A saját drukkerek pedig hálásan megtapsolják az értük küzdőket és szurkolnak.
A másik csapat pedig kicsit morgolódva ugyan, de elfogadná a csaló bírót, a hátrányukra döntő partjelzőket, sőt az alkalmanként megváltoztatott szabályok ellen is csak magának a csaló bírónak panaszkodna. A közönség pedig a rádióján hallgatva a ,,mindentmegmondó" sportriportert, továbbra is a kedvenc csapatának szurkolva - mint egy elkábult fiatal - észre sem veszi, hogy az óriási belépődíj kifizetése után megmaradt pénzecskéjét, az egyik csapat megbízott zsebtolvajai már régen kilopták a zsebéből. Sőt, amikor ráébred erre a lelkes tapsolás után, alaposan nekimegy a másik csapat drukkereinek és mocskolja, szidja esetleg jól el is tángálja azt, akit ér. (ilyenkor ugyanis, se lát se hall!)
Akkor lesz drámai igazán a helyzet, amikor a lelátón a bírói csalások, az önkényes szabályváltoztatások ellen fellépő (akár mindkét oldali) tisztánlátó drukkerek ellen, a sportriporter hergelni kezdi a többi drukkert, hogy távolítsák el a ,,hőbörgő szélsőségeseket" s lenácizva a tisztánlátókat kijelenti, hogy többé nekik nincs helyük a stadionban. Ekkor ugyanis az önálló gondolkodási képességüktől megfosztott médiafogyasztó drukker tömeg - közösen - neki is esik a tisztánlátó ,,szélsőségeseknek" és alaposan elagyabugyálja a viszonylag kis csapatot. (lásd: a Fideszes Szabó és Gyurcsány közös fellépését az újfasizmus ellen!)
Régóta töröm azon a fejem, hogy hányan szoktak szerepelni ebben az össznépi játékban? Hányan vannak a csaló játékvezetők, a kiválasztott focisták, a ,,mindentmegmondó" sportriporterek STB.?
Nem tudtam volna soha megállapítani, ha nem találkozom Kornis Mihály szavaival, amelyet Bayer Zsolthoz intézett:
,,Más választásod nincs, vagy náci vagy, vagy igazat adsz nekem, illetve nekünk. És azt is vedd tudomásul, hogy él ebben az országban ötezer értelmiségi, akinek a véleményével szemben nem lehet politikát csinálni!"
(Csapó Endre:Tisztuló médiavilág. Megjelent a Magyar Élet 2008. március 6-i számában)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-02 01:44:57, péntek
|
| |
| |
Csontos Gábor: Még egyszer az adósságcsapdáról
2008-05-01 21:45
Az ország közvélekedését irányító, szűk elitérdekek közpolitikai tematizálását megszabó média félelemkeltő hadjáratainak mozgatórugója, Horn Gábor (SZDSZ) szavaival élve: ,,Nekem az SZDSZ jövője fontos, nem az országé!" Miközben, a közvélemény szemében lényegtelen problémává zsugorodik a tényleges, és egyre súlyosabb és mélyülő szociális problémává önmagát kinövő társadalmi helyzet: a szabaddemokrata pénzügyi-gazdasági-politikai-média hálózat hatalomgyakorlásához és görcsös hatalommegtartásához szervesen kapcsolódó, attól elválaszthatatlan adósságválság.
,,A szabaddemokraták - írja Fritz Tamás politológus kollégám - a neoliberalizmus egyfajta radikális kozmopolita változatát képviselik...azonosulnak a nemzetközi pénzügyi szervezetek, az IMF, a Világbank, a Kereskedelmi Világszövetség (WTO) és más intézmények neoliberális gazdaságfilozófiájával, amelynek kulcsfogalmai: kicsi, be nem avatkozó állam kismértékű újraelosztó szereppel, a piac és a verseny elsőbbrendűsége minden területen, nyitott ország nyitott piaccal és kereskedelemmel, alacsony adók és ezzel együtt minimális szociális ellátás, a multinacionális vállalatok érdekeinek elsőbbsége, az állami tulajdon totális privatizációja, a ,,nem hatékony" szférák (például mezőgazdaság) leépítése, stb." Vagyis, az állam, mint közösségszervező és közösségmegtartó közentitás teljes magánosítása, a magyar történelem XIV. századából ismert 'Csák Máté tartomány uraság' analógiájára egy olyan oligarchikus, multinacionális tulajdonos érdekeltségű 'magán ország' létrehozása, amelynek kiszolgálói, egyben fő és egyetlen haszonélvezői a kozmopolita indíttatású szabad demokraták. S a területen élő, saját tulajdontól megfosztott, lét -és életbiztonság nélküli lakossággal azt lehet tenni, amit újdonsült urai akarnak.
Joggal felmerülhet a kérdés, vajon nem esem-e túlzásba, amikor egy magyarországi politikai törpepártot, és a holdudvarukhoz szervesen kapcsolódó pénzügyi és közgazdasági (és értelmiségi, média) konventet teszek felelőssé mindazokért a közgazdasági és közpénzügyi problémahalmazért, amelynek csak egyik(!) fokmérője a ma még 80+ milliárd US$-t kitevő költségvetési(állam) adósság? (Ami nem tartalmazza az önkormányzati, a magánvállalati és lakossági eladósodottságot.) Amelynek összhozadéka nem csak a népesség csökkenés, az egyre romló munkanélküliség ráta, de az állami finanszírozás ellehetetlenülése következtében leépült, illetve leépülő közegészségügy, közoktatás, mezőgazdasági tevékenység, a kutatás+fejlesztés, tömegközlekedés, rend -és honvédelem, de a túlburjánzott adóztatás és a növekvő korrupció, valamint - a volt SZDSZ-es pártelnök, belügyminiszter Kuncze Gábor szavaival élve - a 'megélhetési bűnözés' kezelhetetlenné válása, stb.? Talán elég, ha jelzésként, a Csehországból és Horvátországból kitiltott, Soros György pénzén létrehozott Közép-Európai Egyetem egyik professzorának, mint a kozmopolita neoliberális gazdaságfilozófia magyarországi konventjének egyik legismertebb képviselőjét, a hirtelen sok közszereplést vállaló Bokros Lajos nevét említem meg.
Az adósságválság lényege, hogy a kamatok megugrása miatt a felvett hitelek visszafizetéséhez a fejlődő országokban elérhető profitráta lenne szükséges (ilyen profitrátát egyébként még a fejlett tőkésországok csoportja sem képes produkálni). Ezért az adósságokkal járó nettó átutalás révén a fejlődő országokból folyamatosan olyan jövedelem áramlik a hitelezőkhöz, mely nemhogy a fejlesztő-bővítő beruházásokat akadályozza meg, de rákényszeríti az adósokat a belföldi fogyasztás visszafogására is. Az adósságtörlesztés tehát hosszabb távon rendszeres forráskivonást eredményez: míg a forráskivonás a rendszer lényegéhez tartozik és az adóssággal együtt nő, addig az ez ellen ható tényezők (részvénykibocsátás, működőtőke beáramlás) ideiglenesek, vagy korlátozottak. A megtermelt jövedelem egy részének elvonásával az adósságszolgálat önmagában (egymással szoros összefüggésben álló) makrogazdasági feszültségek forrása. Csökkenti a jövedelemtulajdonosok (különösen az állam) megtakarításait, a költségvetési kiadások kényszerű csökkentésével a keresletet, mindezeken keresztül a beruházási rátát (és a munkahelyteremtést), a kamatfizetés kényszere miatt lecsapolja a profitábilis szektorok jövedelmeit, ami szerkezetmegmerevítő hatású. Ezen kívül a költségvetési kamatterhek → deficit → exportkényszer → leértékelés → infláció → leértékelés hatásmechanizmusa miatt kedvezőtlenül hat az árfolyamra, mely önmaga ismét növeli az adósságterheket, stb.
Az IMF-konform stabilizációs gazdaságpolitika legfőbb elemei: az árfolyamleértékelés (a nemzeti valuta leértékelése); a költségvetési és monetáris restrikció (az ezekkel járó reálbér-, illetve reáljövedelem-csökkenés); s az 1980-as évek közepe óta ezekkel összhangban a (részben a Világbank által menedzselt) világgazdasági "alkalmazkodás" által igényelt államháztartási reformok, a dereguláció (az állami szabályozási rendszerek mérséklése, felszámolása, pl. a külföldi befektetések, vagy a tulajdonszerzés területén), valamint a pénzügyi és külgazdasági liberalizáció (tőke, áru szabad áramlása).
Elméleti szinten, saját logikáján belül is, az eladósodott fejlődő országok sajátosságainak talaján pedig további egymásba kapcsolódó ördögi köröket generál az IMF-konform monetarista gazdaságpolitika. (Pl.: az infláció ellen monetáris restrikció: kamatlábemelés → termeléscsökkenés és költségnövekedés → infláció, stb. Vagy: a költségvetési egyensúly javítása végett a kamatnövelés és kiadáscsökkentés → termelés- és keresletcsökkenés → munkanélküliség. Az adósságszolgálat miatt: növekvő kiadások és infláció → a költségvetési egyensúly romlik stb. Vagy: erőltetett export → leértékelés → dráguló import → infláció, egyensúlyromlás → exportkényszer stb.)
Az eladósodott országok sajátos fejlettségi, strukturális helyzeténél fogva az IMF-féle recept helyi (s ott megfelelő) struktúrákat, mechanizmusokat rombol szét, testre szabott felzárkózási pályákat vág el, hogy helyébe a pénzügyi függés (adósság) kezelése révén - és azt erősítve - a teljes reálgazdasági függést állítsa. Ebben maguk az adósságmenedzselési technikák is aktív szerepet játszanak (pl. adósság-részvény csere.)
Ismerős a képlet? A médiából manapság csak úgy, zuhatagszerűen ömlik ránk a különböző közgazdasági és pénzügyi szakemberek szájából az okozati tényezők ,,feltárása", anélkül, hogy lényegében a fentebb vázolt okok közül akár csak egyet is említenének. Hiszen, a magyarországi közgazdasági és pénzügyi szakma számára a Valutaalap és a Világbank a 'szent tehén', gazdaság -és pénzügypolitikai 'téziseik' és megoldási javaslataik pedig a megkérdőjelezhetetlen közgazdasági ,,vallás" tézisek közé emelkedtek. Akik, pedig bátorkodnak megemlíteni, hogy esetleg, a Valutaalap -és Világbank-konform stabilizációs gazdaságpolitika a társadalmat eladósíthatja és mély szociális válságba taszíthatja: nos, arra csak a kiközösítés, és egzisztenciális ellehetetlenítés vár. Ennek tudható be, hogy Magyarországon a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz gazdaság -és pénzügypolitikusai is csak finoman, többszörösen megszűrt, minden oldalról leellenőrzött körmondatokban merészelik érinteni azokat a tényleges megoldásokat, amelyek a fenti sorokban leírtakban rejlenek.
A magyar társadalmat már betaszították a III. adósságcsapdába. Annak ellenére, hogy az Institute of International Finance még csak adósságcsapdát, magasabb kamatokat, a londoni elemzők stagflációt, vagyis stagnáló gazdaságot és jelentős pénzromlást valószínűsítenek. Varga Mihály (Fidesz) szerint, pedig csak a 'legnagyobb gond, hogy nem állt helyre a gazdaságpolitika hitelessége. Pedig! Nem a gazdaságpolitika hitelességét kellene helyre állítani, hanem az Európai Uniós tagország, Magyarország társadalmának progresszióját gátló államadósság kérdésében kellene radikális lépéseket tenni. Vagyis, egy radikális közgazdasági-pénzügyi programot kellene kidolgozni az államadósság kezelésével kapcsolatban 2007 után Magyarországon!
Molnár Ervin társadalomkutató elemző szerint legelőször szükséges lenne az adósságérték 2007 utáni nagyságát megbecsülni. Az államadósság az 1990-es 20.4 Mrd US$ értékéről 2007 végére 84,8 Mrd US$-ra, tehát (84,8/20.4=) 4.16-szeresére; kamat kifizetés az 1990 előtti 11.3 Mrd US$-ról 1990-2007 között 65.2 Mrd $-ra, vagyis (65.2/11.3=) 5.76-szorosára nőtt.
Ha az 1990 előtti és utáni növekedési tendenciák 2007 utáni másfél-két évtizedben is megmaradnak, akkor ebben az esetben az adósság, valamint a kamatkifizetés 1990-2007 közötti 84,8 és 65.2 Mrd US$ értékét megszorozhatjuk 5.76-tal, ill. 4.16-tal.
Ezekkel a prolongált tendenciaszámokkal kell a 2007 után következő másfél-két évtized múlva kb. (65.2x5,76=) 375.5 Mrd US$-értékű kamatkifizetéssel (a gazdaságból nettó forráskivonással) a magyar társadalomnak szembe néznie, mialatt az adósság (84.8x4.16=) 352.8 Mrd US$-ra nő. Nyilvánvalóan, ezek a tendenciaszámok változhatnak. Csökkenhetnek, vagy növekedhetnek, a magyar pénzügyi kormányzat rendelkezésére álló pénzügyi források, törlesztési hajlandóság, esetleg a világgazdasági helyzetben beálló, a magyar gazdaság teljesítményét tükröző profitráta növekedésére is kedvezően ható folyamatok következtében. Vagy, egy esetleges nemzetközi általános adósságcsökkentési program keretében (az 1931-es Dawes-tervhez hasonlóan). Ettől függetlenül, úgy vélem, az idézett tendenciaszámok egy valós képet tükröznek.
Lóránt Károly, a Magyar Nemzetnek Brüsszelből tudósító közgazdásza szintén felvetette azt a kérdést, hogy a jelen helyzetben mit lehet egyáltalán tenni a stabilizációs csomagokkal tarkított sodródással szemben? Lóránt Károly szerint ,,a globalizáció problémáival foglalkozó nemzetközi szakirodalom, civil mozgalmak, ezen belül a környezetvédők egyértelműen a helyi gazdaságok fejlesztését ajánlják, vagyis, hogy a helyi közösségek szervezzék meg saját védelmüket és - racionális mértékig - saját ellátásukat, ami ellátásbiztonságot és jövedelembiztonságot nyújt az összefogó közösségeknek. A hazánkban jól ismert és alkalmazott kaláka, vagy a múlt századelőtől a kommunista hatalomátvételig működő Hangya Szövetkezetek is ilyen összefogásnak tekinthetők - tehát a gondolat nem ismeretlen hazánkban sem. A megoldáshoz vezető út azonban ennél szélesebb körű kell, hogy legyen, nagyjából, Lóránt Károly értelmezése szerint, a következő hangsúlyokkal:
(1) Az Európai Unió keretein belül szorgalmazni kell a neoliberális gazdaságpolitika felülvizsgálatát, rámutatva, hogy ennek folytatása - eltekintve attól a pusztítástól, amit a nyugati társadalmakban végez - a keleti országok, mindenek előtt Magyarország és Lengyelország teljes elidegenedéséhez vezethet;
(2) Még a jelenlegi körülmények között is lehetőség van arra, hogy Magyarország az uniós szerződések kis- és közepes vállalkozásokra, illetve a külső egyensúlyra vonatkozó passzusait a magyar vállalatok támogatása érdekében felhasználja;
(3) A magyar vállalatok exportjának, illetve a hazánkban a külföldiek számára nyújtott szolgáltatások erőteljes fejlesztése, állami támogatással (például a promóciós költségek átvállalása, a helyi beruházások támogatása stb.) E tekintetben építeni lehet és kell is a nyugati magyarságra, amely szívesen segít akkor, ha a magyar kormány tudja, hogy mit akar;
(4) Zárni a belső gazdasági vertikumokat (hazai kézbe venni a termelés - feldolgozás - szállítás - értékesítés láncot);
(5) Amennyire ez lehetséges, vissza kell szerezni az orosz piacokat, hogy az energiaimportot magyar árukkal ellentételezhessük;
(6) Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a műszaki fejlesztésre, és a műszaki szakemberek és tudományos kutatók európai programokba (például Galileo) történő bevonására;
(7) A magyar bankrendszer minimális ellenértékért került külföldi kézbe (nemzetközi összehasonlításban megint csak példátlan mértékben), ráadásul úgy, hogy a kereskedelmi bankok sok százmilliárdos feltőkésítése a magyar adófizetők terhére történt, jelentősen terhelve a költségvetést (most meg kiviszik hatalmas nyereségüket). Alapvető érdekünk, hogy egy hazai kézben lévő és a hazai vállalati szférát támogató bankrendszert megteremtsünk. Ugyanez vonatkozik a biztosítókra is.
(8) Végig kell gondolni, hogy a helyi gazdasági körforgás megindítására és támogatására helyi pénzt hozzunk létre. A helyi pénz gazdasági válságok hatására jött létre, amikor lokálisan a kereslet, meg a kínálat is megvolt, (tehát kihasználatlan gazdasági erőforrások voltak) ám pénzszűke miatt a helyi gazdasági körforgás sem tudott működni. A széles körben ismert megoldások az 1929-31-es gazdasági válság nyomán jöttek létre, így például a svájci WIR bank, amelyet 1934-ben létesítettek és még ma is működik. A helyi pénz iránti igény a neoliberális gazdaságpolitika negatív hatásainak mérséklése céljából, a nyolcvanas évektől éledt újjá. Jelenleg számos fejlet ipari országban, így az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban alkalmazzák. Magyarország szempontjából az lenne a jelentősége, hogy foglalkoztatási lehetőséget biztosíthatna a nagy munkanélküliséggel küzdő térségekben, illetve piacot biztosíthatna a hazai vállalkozóknak.
(9) Általában minden lehetséges eszközzel kellene elősegíteni a társadalom integrálódását, a lakosság erőteljesebb bevonását a helyi gazdasági, társadalmi és bármilyen más jellegű közösségekbe;
(10) A társadalom igazságérzetét kielégítő progresszív jövedelemadó-rendszer bevezetése.
Fritz Tamás politológus társam szavaival kezdtem írásomat, aki szerint, ismétlem:,,A szabaddemokraták a neoliberalizmus egyfajta radikális kozmopolita változatát képviselik." A fentiekben, csak vázlatosan szemléltetett összeállításban érintett problémák tényleges megoldásához szükséges társadalmi akarat csak egyféle képen manifesztálódhat: ha a magyar politikai-gazdasági/pénzügyi és média közéletből végleges jelleggel sikerül kiiktatni a szabaddemokrata politikai, gazdasági/pénzügyi és média/értelmiségi, és tegyük hozzá, az MSZP ennek tükörkép konventjének befolyását. Számomra, és úgy vélem, sokunk számára az ország jövője fontosabb, mint egy törpepárttá zsugorodott entitás jövője. Ha a Fidesz nem meri vállalni az 1990-ben elmaradt ,,nagytakarítást", akkor a Fideszt maga alá temeti majd a növekvő államadósság terhei által indukált társadalmi elégedetlenségi hullám. Amit csak súlyosbíthat egy olyan USA gazdasági recesszió, amely ,,mélyebb és hosszabban elnyúló lesz, mint ahogyan arra eddig a szakemberek számítottak." Egy kérdés marad csupán megválaszolásra: a III. eladósodást és az abból való kitörést jelképező Gordiuszi csomót elvágó kard vajon kinek a kezében lesz?
Készítette és összeállította: Csontos Gábor politológus
http://portal.jobbik.net/index.php?q=node/5881 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-02 01:41:58, péntek
|
| |
| |
2008-05-01
Szlovákia sikeresen előz
Az Európai Unió tagországainak az integráció melletti elkötelezettségét semmi nem jelzi jobban, mint a stabil pénz megteremtése érdekében tett erőfeszítések. Nem véletlen, hogy már a hetvenes években megjelent az igény a közös pénznem létrehozására, mert ez tud védelmet nyújtani a tagországoknak a kívülről jövő ellenséges spekulációk ellen. A stabil pénz a kilencvenes évek végére, az EU területén megvalósult, a tizenötből tizenketten úgy döntöttek, hogy nekik egy közös pénz, az euró, több stabilitást biztosít, mintha a pénzérték stabilitását nemzeti keretekben kellene továbbra is fenntartaniuk. Az évtized fordulójára, a tagsági startvonalnál felsorakozó országoknak pedig már nem volt valós választásuk, nemzeti valutájuk tartós stabilitásának megteremtése útján automatikusan nyílt az út a közös pénz felé. A 2004-es csatlakozás óta három tagországgal bővült az euróövezet. (Málta, Ciprus, Szlovénia.) Időközben hazánk kivételével, mindenki ésszerű céldátumot tudott a csatlakozás idejére megjelölni. Közülük Szlovákiának jó esélyei vannak, hogy a jövő évtől a koronát euróra váltsák polgárai.
Sok tanulsággal szolgál, ha azokat az országokat vizsgáljuk, amelyek az utóbbi néhány évben hagytak állva bennünket. Ezek közé tartozik Szlovákia. Hajdan a Monarchián belül a magyar állam része volt, jó fél évszázadig, majd az egységes szláv állam része hét évtizedig. Szlovéniához hasonlóan friss államisággal lépett az európai integrációba. Alkalmas összehasonlítást a 2001-es és a 2006-os év közötti időszakra tehetünk: ekkor történt meg ugyanis az előzés. 2001-ben Szlovákia még minden tekintetben mögöttünk volt. Az uniós érettség szempontjából még a politikai kritériumok teljesítése is kérdéses volt, nem beszélve a gazdaságiakról. 2006 végére pedig megelőzött bennünket, noha ez a magyar szakértő közvéleményben csak a 2007-es év lezárultával tudatosodott. Lemaradásunk egyetlen okaként az időszakban bekövetkezett újabb hazai eladósodási hullámot jelölhetjük meg. Ezt igazolják az Eurostat számai (Key figures on Europe 2007/08). A szlovákok GDP-arányos államadóssága 49,2 százalékról 30,9-re csökkent, a miénk 52,2-ről 66 százalékra nőtt hat év alatt. Mindezt az infláció fűtötte magas kamatok okozták nálunk. A maastrichti kritériumok szerinti kamatláb Szlovákiában nyolc százalékról 4,4-re csökkent, nálunk csak 0,9 százalékos volt a csökkenés, most további emelés is várható. A növekedéshez szükséges erőforrások Szlovákiában maradtak, tőlünk kiszivattyúzták. A szlovákok sokkal gyorsabb növekedést értek el, s ennek hozadékát nem kellett feláldozniuk, részesedtek belőle. A számok ezt is mutatják. Náluk a háztartások fogyasztásának aránya a GDP-n belül egy évtized alatt 53,9 százalékról 57,3-ra növekedett, miközben nálunk ugyanez 56,4-ről 54,8-ra csökkent (1995 és 2005 között). A gyorsabb növekedéshez Szlovákiában a foglalkoztatható munkaerő nagyobb aktivitása tartozik. Náluk 59,4, nálunk csak 57,3 százaléknak volt munkája 2006-ban. Mindkét adat tragikusan alacsony, de ezt a szlovákok bevallják, mi meg tagadjuk. Nálunk a hangadó közgazdász elemzők a bajokért a költségvetési újraelosztást és azon belül kizárólag a túlzott szociális kiadásokat hibáztatják. Reformokat ezek kurtításával akarnak elérni. Közben egy szóval sem említik, hogy a hibás monetáris és fiskális politika következtében elburjánzott többletadósság a bajok fő oka. A reformoknak ennek megjavítására kellene irányulnia. Pedig könnyű belátni, hogy Szlovákiában a GDP 30 százalékát kitevő államadósság finanszírozása több mint három százalékkal olcsóbb átlagkamattal, sokkal kisebb teher az államkasszán, mint a magyar, immár a GDP hetven százalékát kitevő államadósság finanszírozása. Náluk az államadósság-teher a GDP alig több mint egy, nálunk pedig több mint öt százalékát köti le. Nálunk ez a többletteher évi ezermilliárd forint körüli. Éppen erre az összegre lenne szüksége a magyar gazdaságnak a növekedési pályához. A kiigazítást a monetáris politikával kell kezdeni. Ugyanakkor van a költségvetés egyéb területein is változtatási kényszer. Ezeket a kiigazításokat azonban a társadalom csak egy növekvő gazdaság növekvő reálbérszínvonala esetén lesz képes elviselni.
A szlovák társadalom, bár nem mentesen konfliktusoktól, az uniós csatlakozás folyamatát sikertörténetként élte meg. Érezhetően javultak a létfeltételek a csatlakozás előtti és utáni években, míg nálunk romlottak. Mindez az anyagi létfeltételeket tükröző számokban, de a létet kifejező életmutatókban is megjelenik. Többen dolgoznak, de tovább élnek két-három évvel, és később jelentkezik a súlyosabb egészségromlás. Gazdasági, társadalmi gondjaikat nem tagadják le, hanem feltárják. A nemzetérdekű integrációs politikájukért a szlovákokat általános elismerés övezi, minket a nemzeti érdekek feláldozása, az ellehetetlenülésbe vitt, és elismerés helyett hitelvesztést hozott.
Dr. Boros Imre, közgazdász
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-02 01:39:42, péntek
|
| |
| |
2008-05-01
Az igazi merénylet
Álláspont
Nem valószínű, hogy a Gyurcsány Ferenc ellen elkövetett merényletkísérlet vezető helyre kerül a világlapok mai címoldalán. Pedig hát a miniszterelnök május 1-jei beszédét egy rászegezett pisztoly zavarta meg. A médiavisszhang elmaradását ez indokolja, hogy a "potenciális gyilkos" játékfegyvert markolt, és így a testőrök pár másodperces késlekedése — amíg a vészhelyzet okozóját ártalmatlanná tették — nem okozott tragédiát. Pedig dramaturgiailag jól előkészített eseménysornak lehettek szemtanúi a tömeggyűlésen a részvevők: a pisztolyos közjátékot ugyanis egy asszony színpadra rohanása vezette fel. Ha hozzátesszük, hogy az MSZP-majálison három fiatalkorút is előállított a rendőrség, még Gyurcsány megérkezése előtt, mert géppisztoly volt náluk, a táraságukban lévő felnőttnél pedig egy gázpisztoly, akkor kifejezetten igazságtalannak tűnik a vészhelyzet minimalizása. Még akkor is, ha a géppisztolyról kiderült, hogy hatástalanított állapotban vitték a rendezvényre.
Ennek ellenére töredelmesen be kell vallanunk, hogy mi sem fedezünk fel egyetlen tragikus elemet sem a kormányfő ellen irányuló merényletsorozatban. Bizonyítani nehéz lenne, de feltételezésünk szerint ezt az inkább paródiaízű főzetet éppenséggel a kormánypárt boszorkánykonyháján állították elő. A szakácsbrigád úgy gondolta: megetethetik vele a bulvársajtón nevelkedett közönséget. És akkor háttérbe szorul a koalíció szétbomlása, a kínkeserves kormányátalakítás, az egész hatalmi legitimitás recsegése-ropogása.
Az etetés azonban aligha kecsegtet sikerrel.
A lehetséges fogyasztók - Magyarország lakosságából több millió ember - olyan súlyos gondokkal szembesülnek, hogy még legyintésre sem méltatja a miniszterelnök személye körül kreált felhajtást. A lapunkban közölt összeállítás az MSZP-SZDSZ-koalíció hat évéről konkrét adatokkal bizonyítja, hogy hazánk a rendszerváltás utáni legsúlyosabb válságba került. Hárommillióan élnek a szegénységi küszöb alatt, és további százezrek csúsznak lefelé menthetetlenül. A pénzügyi megszorításoknak nincs kézzelfogható eredményük: a volt szocialista országok rangsorában a mi gazdaságunk nyújtja a legrosszabb teljesítményt. Az emberek valódi tragédia szereplőivé váltak, a majálison lezajlott giccses színjáték nem képes erről elterelni a figyelmüket.
Teljes biztonsággal megállapítható továbbá, hogy az igazi merényletet nem a játékpisztolyos ember hajtotta végre. A büntetést érdemlő tetteseket azok között kell keresni, akik az ország siralmas állapotát előidézték.
http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=146593 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-02 01:36:53, péntek
|
| |
| |
"Mit tudom én, ki ez... Valami MSZP-s beszél!" - idén is jártunk a Városligetben (hamarosan képekkel)
2008-05-01 23:42 barikád.hu
Városliget 2008.
Az MSZP-SZDSZ koalíció mától hivatalosan is a múlté. A Nagytestvér megszabadult kisöccsétől, aki azonban továbbra is leskelődik a szobaajtóból és árulkodik a külföldön élő Apucinak, ha valami nem a szája íze szerint alakul...
A Városligetben ünneplőket azonban nem viselte meg a szakítás. Ferencük ugyanolyan jól öltözött volt, mint annak előtte, ugyanolyan magabiztosan mosolygott, mint annak előtte. Még akkor is, amikor egy piros pólós fiatalember fegyvert fogott rá... Bátran, már-már gőgösen nézett a gaz, szélsőségesfasisztanáci provokátor pisztolyának célkeresztjébe. A miniszterelnök mellett álló ,,Igen, igen! Húzzunk bele"-aktivista Marika néni nem volt ilyen józan: észlelve a veszélyt már ugrott volna, hogy megvédi kenyéradóját, de Ferenc egyetlen mosolyával nyugalomra intette. (e ,,támadás" egyébként több sebből vérzett hitelesség terén: a Gyurcsány mellett álló gorillák a fülük botját sem mozdították a támadó láttán, ráadásul a ,,merénylő" épp akkor lépett akcióba, mikor a miniszterelnök beszédében a ,,ne dőljünk be a provokátoroknak" kezdetű részhez ért - talán még intett is a színpadról a ,,bérgyilkosnak", hogy most kezdheted Sanyikám!; ha valaki fegyvert fog a miniszterelnökre, az több, mint provokáció. Az merénylet-kísérlet. Ha egy ilyen akció váratlanul éri a politikust, nem vigyorog tovább az orrukat piszkáló testőrök gyűrűjében, hanem menekül, ahogy a lába bírja - a szerk.)
Az atyai mosoly tehát letörölhetetlenül feszült Gyurcsány rókaképén.
De volt is oka az örömre: a ligetben otthon volt. A zsírpecsétes sörpadokon ott üldögélt az MSZP komplett szavazóbázisa: azok a 65-80 év közötti megnyomorítottak, akiktől a kommunisták elvették az önállóságukat, a szabadságukat, az életüket egy panellakásért, 5 év várakozás után egy Ladáért és évi egy hét Balcsiért cserébe.
A jelek szerint a Lada még mindig jól szuperál, a panel több tízezres fűtésszámláját is bírják, mert Uruk és parancsolójuk iránti imádatuk töretlen. Úgy itták Ferenc együgyű, közhelyes és semmitmondó szavait, mint a nektárt.
Igaz, valamit inni kellett, hisz 350 ft-os sörre nem mindenkinek tellett. Az 1980 ft-os saslik menü helyett megtette a hátizsákból előkotort parizeres szendvics is, zöldpaprikával.
Ha a ,,kenyér" nem is, a cirkusz ingyen volt.
Koós János, alkoholizmusa teljes tudatában tántorgott a színpadon, s összefüggéstelenül magyarázott legutóbbi kubai útjáról, 48 évvel ezelőtti első sikeréről, meg az Afganisztánból ide települt dobosról a háttérben, akinek arabul elmagyarázta, hogy ha ,,nem dobolsz rendesen, a pofád szétverem." Sajátos poénjain szebb napokat (soha nem) látott közönsége térdét csapkodva hahotázott. Ekkor éreztük először, milyen szörnyű is lehet emeszpésnek lenni...
Nemcsak a műsor volt mindenki számára hozzáférhető. Selmeczi Tibor humorista (???) legújabb kötetéből (három per hármaskönyv - velünk van a térerő) csak az nem kapott, aki nem járt a Városliget közelében. Ha már ilyen szerencsénk volt, dedikáltatni is szerettük volna, de a művész urat sehol sem találtuk...
A közvetlen kapcsolat sátorban azonban találkoztunk Horváth Csaba főpolgármester-helyettessel, Steiner Pállal, az ötödik kerület egykori polgármesterével és Kökény Mihállyal, akit egyes, meg nem erősített hírek szerint kifejezetten izgat az ürülék látványa. Párttársai között találhat eleget...
A közvetlen kapcsolat reményében megszólított bennünket egy úriember, affelől érdeklődve, újságírók vagyunk-e. Megörült az igen válasznak (Igen! Igen!), s majdnem lerántotta a leplet a szolnoki óvodaválasztással (!!!) kapcsolatos visszaélésekről, de hirtelen észbe kapott, s megkérdezte, melyik újságtól jöttünk. A barikád.hu hallatán tovább érdeklődött, nem vagyunk-e fideszesek. Közöltük, hogy a barikád.hu nemzeti hírportál, kijelentette, hogy akkor az nem baloldali, s otthagyott bennünket. Más forrásból kell kiderítenünk, vajon milyen szempontok alapján válogatják be a szolnoki három éveseket az oviba...
Azt azonban sikerült kiderítenünk, ki is Jerry Mouse. A sátor előtt baseball sapkás, ,,öregecskedő feleségek" vicces kitűzőket viseltek, úgymint klezmer vagy Jerry Mouse.
Kérdésünkre, mit jelent Jerry neve ebben a konstellációban, a hölgy nagyon készségesen elmagyarázta, hogy van egy amerikai rajzfilm, amelynek Tom és Jerry a címe. Namármost, a Tom egy macska, a Jerry pedig egy egér, azaz angolul mouse - Jerry Mouse. Igyekeztünk olyan ártatlan képet vágni, mint akik még Amerikáról sem hallottak, nemhogy a Tom és Jerryről, s újra megkérdeztük, vajon most, 2008-ban, Magyarországon, Budapesten, a városligeti MSZP-majálison mit jelent egy '50-es nő szíve felett a felirat: Jerry Mouse?
Ja, hogy az?! Kiderült, hogy a hölgynek van egy blogger barátja, aki Jerry Mouse néven fut a neten... (Tomcatre válaszul, ugyebár. Hát nem viccesek ezek a szocialisták? - a szerk.)
A virtuális világot magunk mögött hagyva betévedtünk a baloldali, ,,futottak még" pártok és szervezetek rendezvényeinek sűrűjébe. A Kapolyi László nevével fémjelzett MSZDP sátránál népzene és néptánc szórakoztatta a nagyérdeműt. Sokan egykori ismerősöket is felfedeztek a nézelődők között: - Szevasz Gabi! - Misi vagyok! - Ja, Misi! Szevasz! Rég láttalak! (Vagy még sohasem? - a szerk.) Te itt vagy valami?
Még jó, hogy azért vannak a jó barátok...
Az Ezredvég Baloldali Írók és Költők művei elnevezésű standnál Moldova György dedikálta összes, Kádár Jánosról szóló művét, sőt Ambrus Péter Az igazi kommandó című munkájához is hozzáférhettünk volna...
De nem éltünk a lehetőséggel, ugyanis jobban érdekelt bennünket Thürmer Gyula kommunista kommandója, amelynek tagjai teli torokból üvöltötték, hogy ,,Föl, föl te éhes proletár...!" A pártelnök pedig igyekezett népét jóllakatni: a színpadról buzdította kisnyugdíjas szavazóit, hogy fogyasszanak a kifőzdékben, vegyenek újságot, könyveket, relikviákat, dobjanak a perselybe, mert a pártnak ezekből az adományokból lesz meg az alapja, hogy a parlamentbe kerüljön. Nem tudjuk, végül hány százalékra való csorgott össze, de a főkommunista helyében azért mi nem három szalámis szendvics árára alapoznánk a jövőt...
Nyitott majálisozók lévén nem hagyhattuk ki a tiltott önkényuralmi jelképekből rendezett kiállítást, a még mindig (koponya nélkül is) velünk élő Kádár János baráti körének nosztalgia showját, és megismerhettük a zöldek zavaros ideológiáját a rossz szekfűről, romlott narancsról és a zöldségről, mint alternatíváról...
Igazi időutazásban volt részünk ma délelőtt a Városligetben: a lángost és bambit gyros és kóla váltotta fel, a két Latabárt Koós János és az Irigy Hónaljmirigy, de a pártvezér még mindig kommunista, népe pedig ugyanolyan hülye, mint egykoron!
Igen! Igen!
barikád.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-02 01:33:31, péntek
|
| |
| |
Zentait akarja a vérbosszúra sóvárgó Zuroff!
2008. Május 01. 22:56
Abcúg.hu
A háborús bűnökkel megvádolt Zentai Károly azt mondja: beteg, s nem élné túl, ha kiadnák, hogy magyar katonai törvényszék ítélkezzen ügyében - írta internetes oldalán csütörtökön a The Australian című lap. Ismervén az eddigi, zsidó kézre került háborús bűnösöknek kikiáltott emberek sorsát, "amúgy" sem élné túl a meghurcoltatást az idős ember.
Az ausztráliai Perthben élő, 86 éves Zentait azzal gyanúsítják, hogy 1944-ben a németekkel szövetséges magyar hadsereg tisztjeként Budapesten megölt egy zsidó fiatalembert, mert az nem viselte a sárga csillagot. Ő tagadja a vádat, a magyar kormány azonban 2005-ben kérte kiadását. Miután Zentai alkotmányossági kifogását elutasították, a perthi bíróság május 20-ra kitűzte a kiadatásával kapcsolatos meghallgatást. Ha május 20-án a perthi bíróság úgy dönt, hogy Zentai megfelel a kiadatási törvényben foglalt feltételeknek, úgy Robert McClelland szövetségi főállamügyésznek vagy az ő megbízottjának kell döntenie arról, hogy átadják-e az idős férfit Magyarországnak. Ha kiadnák, az első eset lenne, hogy egy ausztrál állampolgárt bíróság elé állítanak náci háborús bűnök vádjával.
A jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatójának csütörtökön Londonban megjelent nyilatkozata szerint Zentai "játszadozik" a bírósággal. Zuroff a The Independent című vezető brit liberális napilapnak azt mondta: három éve hagyják, hogy "ez a pasas játszadozzon a bírósággal ... három év nagy idő, ha valaki a 80-as éveiben jár, és lehetővé teheti, hogy (Zentai) elkerülje az igazságszolgáltatást".
Abcúg.hu: többek között ez az oka, hogy annyira szeretnek benneteket, zsidók, az egész világon! Ti likvidáltok nektek nem tetsző arab harcosokat, igaz, a "célzott csapásokban" gyerekek, asszonyok is odavesznek, de ti képesek vagytok egy 86 éves embert, aki - ha valóban elkövette, amivel vádoljátok, az akkor hatályos törvényt tartotta be, de javítsanak ki, kérem, ha tévednénk! - vérbíróságtok elé citálni.
Szégyen ez rátok nézve, fogatok fehérjének mutogatása. Békét akartok, mondjátok, de megbocsátani képtelenek vagytok. Még azt is megöltétek, aki nektek 2008 évvel ezelőtt a szeretetet és a megbocsátás erényéről beszélt.
Mindezek ellenére, mi megvetett gójok mégiscsak azt merészeljük tanácsolni nektek, fogadjátok meg a következő bölcs mondást: " Boldogok az irgalmasok, mert majd őnekik is irgalmaznak." S ne feledjétek: a sors kereke forog, forog...
http://www.abcug.hu/index.php?com=news&cat=8&id=2516 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-02 01:30:48, péntek
|
| |
| |
Wanted: The last Nazis
.......
They are accused of some of the worst war crimes of the 20th century. Now a final bid has been launched to bring them to justice before they die
Hungary is one of nine countries to be given a "failing" grade in the Wiesenthal Centre's annual scorecard. Sweden is another; lambasted for its blanket refusal to investigate Nazi-era crimes, because of a statute of limitations which kicks in at 25 years for all acts of murder, including genocide.
Another is Australia; accused of being too slow in processing the extradition of most-wanted Nazi No 7, Charles Zentai.
http://www.independent.co.uk/news/world/politics/wanted-the-last-nazis-818750.htm l
A szemet szempilláért, fogsort fogért hollókosz iparosok nyakukat törik hogy meghurcolhassák még "ellenségeiket" mielőtt azok meghalnak. Mind nyolcvanon felüli öregemberről van szó.
A hajtóvadászatban a fenti beszámoló szerint nem elég lelkesen vesz részt MAGYARORSZÁG, Svédország és Ausztrália. Ezekből mindössze M.O. meglepő hiszen nálunk folyik a legnagyobb cionista seggnyalás az egész világon. Mégis nem eléggé engedelmeskedünk a boszorkányüldőzőknek. Érdekes. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2008. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
831 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3010
- e Hét: 13277
- e Hónap: 24388
- e Év: 177884
|
|
|
Offline
