|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
|
|
2008-05-04 23:10:36, vasárnap
|
| |
| |
HungaroValentin: Kihunyófélben van az SZDSZ-ben az életösztön
2008-04-29 10:27 barikád.hu
Lehet, hogy Magyar Bálint nem indul újra az SZDSZ ügyvivői posztjáért a párt június 7-i tisztújító küldöttgyűlésén. A politikus az egyik kereskedelmi televízióban azt mondta: az, hogy a pártja nem állt ki egységesen ötlete mellett, tehát, hogy hívják vissza Kuncze Gábort pártelnöknek, bizonyítja: hála Istennek kihunyófélben van az SZDSZ-ben az életösztön.
Magyarellenes Bálint a koalíció felbomlását elemezve az ATV-ben elmondta: a népszavazás után az MSZP megrettent a reformok folytatásától, már csak reformretorikát folytat. A szélliberális politikus szerint a miniszterelnök őszödi beszéde olyan indulatokat gerjesztett a politikában, amelyen nehéz volt felülkerekedni, bár sokan próbálkoztak. Emlékeztetett az ezer milliárdos hiányra, és arra is, ahogy az SZDSZ-es egészségügyi rombolóminisztert Horváth Ágnes menesztette a szocialista miniszterelnök.
A politikus saját pártjáról annyit mondott: ha az SZDSZ elfogadta volna javaslatát, Kuncze Gábor visszahívását, az azt mutatta volna, hogy a liberálisok képesek felülemelkedni a Fodor Gábor és Kóka János fémjelezte egyre mélyülő párharcon. Hozzátette: sajnálja, hogy a lassan már csak egy százalékon tomboló SZDSZ-ben egyre kevésbé számítanak az észérvek, ehelyett szekértáborok kezdenek kialakulni. Saját magát a politikus e táborokon kívüliként határozta meg.
(hírTV - barikád.hu) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-04 23:07:05, vasárnap
|
| |
| |
Szerdán értékeli Magyarország euróérettségét Brüsszel
Az euró bevezetéséhez vezető folyamat helyzetét értékelő jelentést tesz közzé az Európai Bizottság szerdán tíz európai uniós tagállamról, köztük Magyarországról, de közülük minden bizonnyal csak Szlovákiáról állapítja meg, hogy készen áll az áttérésre a közös EU-valutára.
A brüsszeli bizottságnak kétévente kell úgynevezett konvergenciajelentést készítenie a csoportról, amelynek tagjai jelenleg Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Bulgária, Románia és a régebbi EU-tag Svédország (az EU közös pénzét Dánia és Nagy-Britannia - minden más tagállammal ellentétben - nem köteles bevezetni, a fennmaradó 15 tagország pedig már sajátként használja). Legutóbb 2006 decemberében készült ilyen típusú értékelés. A tavaly csatlakozott két tagállamot most először értékeli Brüsszel ebből a szempontból.
http://vg.hu/index.php?apps=cikk_start&cikk=220656&fr=hk |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-04 23:00:43, vasárnap
|
| |
| |
Nemzeti fieszta a Hajógyári szigeten - három napos majálist szervezett a Jobbik (hamarosan képekkel)
2008-05-04 21:07 barikád.hu
Jobbik-majális 2008.Jobbik-majális 2008.Ennyi jóarcú ,,fasisztát" még nem láttam egy helyen! - jegyezte meg nevetve feleségének egy középkorú úr a Jobbik Magyarországért Mozgalom majálisának első napján. Kérdésünkre, miért ezt a rendezvényt választották, elmondta, elsősorban a kíváncsiság hajtotta őket, a saját szemükkel akartak meggyőződni arról, valóban cigány pecsenyét reggeliznek és vért isznak-e a jobbikosok és a gárdisták, mint ahogy azt a Klubok (RTL Klub, Klubrádió...) állítják.
A tavalyi SZDSZ-majális helyszínén, a Jobbik rendezvényétől karnyújtásnyira, talán kíváncsiságból, talán nosztalgiából vidáman piknikezett néhány cigány család, s egyáltalán nem úgy tűntek, mint akik bárkitől is rettegnének.
Az egész szigeten csak annak a marhának volt félnivalója, aki délután egy fekete üstben végezte több kiló répa és krumpli társaságában.
A három napos, monstre fiesztára a kedélyes piknikhangulat volt a jellemző. Kettőtől száz éves korig mindenki talált magának elfoglaltságot. A gyerekeket lovaglás, íjászat, kézműves foglalkozások várták, a gárdisták történelmi versenyén indulhattak, a szüleik előadásokat hallgathattak, ismerkedhettek a Magyar Gárda tagjaival, eszmét cserélhettek a Jobbik politikusaival.
Eszmeiség szintjén azonban nem sok vita volt a résztvevők között. Mindenki büszkén viselte a magyarság ősi jelképeit, szimbólumait pólóján, nyakláncán, táskáján. Őseinket tisztelő, a nemzeti múlt iránt érdeklődő emberek népesítették be a Hajógyári szigetet. Nyoma sem volt gyűlölködésnek, türelmetlenségnek, tolakodásnak, agresszivitásnak.
A szervezők elmondása szerint a három nap alatt egyetlen esetben sem kellett a rendőrség segítségét igénybe venni, noha az első napon még nagy erőkkel vonultak ki a hatóságok. (Liberális körök 180-200 rendőrrel riogattak, mondván, úgyis balhé lesz. Azt felejtették el sokadszor, hogy sem a Jobbik, sem a Magyar Gárda rendezvényein nem volt még atrocitás... - a szerk.)
A Magyar Gárda budapesti százada vállalta a majális biztosítását, s vállalt feladatuknak tökéletesen eleget tettek. Nyolc gárdista még éjjel is járőrözött. El is kaptak egy tolvajt, aki az egyik kereskedő standját felfeszítette, s megpróbált eliszkolni a zsákmánnyal. Sikertelenül.
De nemcsak a biztonságra, hanem az egészségre is figyeltek az egyenruhások. A kisebb sérüléseket a Gárda-sátorban látták el (a Magyar Gárda elsősegély nyújtási tanfolyamot is szervezett tagjainak. - a szerk.), sőt egy cukorbeteg fiatalember rosszullétén is sikerült úrrá lenniük, amíg a mentők a helyszínre értek. A gárdistákkal szorosan együttműködtek (logisztikai feladatokban, takarításban) a Kárpátia rajongói fórum tagjai, akik az ország számos pontjáról érkeztek, s sátrukban egy jó beszélgetés mellé pogácsát is kínáltak.(a Gárda budapesti kapitánya, Baksay Károly beszél: http://www.youtube.com/watch?v=DRoXJxuTlVY)
De nemcsak a Gárda tett profizmusról tanúbizonyságot. Koncertet adtak a legnépszerűbb nemzeti zenekarok. Kodolányi János előadóművészt a Szkítia és az Ismerős Arcok követte a színpadon május 1-jén. Nyerges Attila, az IA frontembere megjegyezte, hogy amíg ő csak ,,fogy és fogy", addig a Jobbik tábora egyre nő.
Péntek délután a budakalászi Magna Hungaria zenekar bizonyította be, hogy a régi revíziós dalok ugyanolyan népszerűek manapság, mint egykoron. A Sziva Balázs vezette Romantikus Erőszak megadta az alaphangot az őket követő Kormorán fellépése előtt: mindkét zenekart ötezres, őrjöngő tömeg köszöntötte.
A szombati, záró nap sem szűkölködött fellépőkben. A Gárda-avatásokról ismert Szilaj Dobosok előadása most is az ősi magyar lelkületet idézte meg. A felvidéki Kerecsen együttest a szakadó eső ellenére is több százan hallgatták, de az igényes bluest és rockot játszó Szabad Szombat nevű formáció is a Hajógyári szigeten debütált népes közönség előtt.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom 2005 óta szervez majálist Óbudán.
Korábban a Hajógyári szigeten - az MSZP-n kívül - valamennyi párt tartott tavaszköszöntő programot. Az elmúlt két évben előbb az MDF, majd a MIÉP és a Fidesz is lemondott a központi majális szervezéséről. Idei unikum, hogy a tavalyi, érdektelenségbe fulladt rendezvényét kis fasisztázással feldobni kívánó, azóta 1 %-on álló SZDSZ is szedte a sátorfáját a szigetről.
Ahogy Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója elmondta: reméli, a liberálisok megtartják jó szokásukat, és nemcsak a Hajógyári szigetről, hanem a közéletből is eltakarodnak hamarosan.
Ehhez nincs mit hozzáfűznünk: úgy legyen!
barikád.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-04 22:49:29, vasárnap
|
| |
| |
Modern kori kitelepítés Pesten
Fürst-dekrétumok, 2005: Nem a birkáknak akarjuk az Andrássy utat felújítani! Gyerektelen bérlők kellenek.
Mindennek az az átkozott előszobatükör az oka, amelyet Nagy Ferenc, az Andrássy út 52. számú ház lakója költözéskor ottfelejtett a lakásban. Felesége azonban nem nyugodott bele, a napokban visszament a tükörért. Amikor becsöngetett a házba, maga sem gondolta, hogy történelmi pillanatok tanúja lesz, közvetlen közelről ismerkedhet meg s rázhat kezet a világörökség új, messzi idegenből érkező lakóival. Egy kis házi ünnepség kellős közepébe tévedt, ahol a háziúr éppen az ő volt lakásában köszöntötte a ház új, külföldről érkező bérlőit. "Még az előszobatükröt is majd elejtettem, amikor a háziúr elmesélte, hogy a felújított földszinti részt megvette, négyzetméterét nyolcszázezer forintért - meséli Nagyné. - A lakók többsége ennek a negyedét sem kapta meg távozáskor. Akkor döbbentem rá, hogy Fürst György alpolgármester 2005-ben nem a levegőbe beszélt, amikor hat lakótárs előtt kijelentette: "Nem a birkáknak akarjuk az Andrássy utat felújítani! Nekünk zsíros, gyerektelen bérlők, tulajdonosok kellenek, mert az iskolák is többségben az Andrássy út környékén találhatók."
S lám, igaza lett a 2005-ös Fürst-dekrétumnak. Nagy Ferencné a házszentelőn gyerekekkel nem találkozott, de az is igaz, hogy az oktatási reformok nyomán Terézvárosban zárták be, vonták össze a legtöbb iskolát (bár a kerület egyetlen saját kezelésében maradt középiskoláját, a Szinyeit még nem sikerült átadni a fővárosnak, mert Demszkyéknek sincs egy vasuk sem a fenntartására).
Hogy miért nincs, azt már nem Nagyné, hanem Nagy úr számolta ki, miután felesége a tükröt hazavitte. Persze, amikor a férj plajbászt ragadott, még nem tudta, hogy ötven év után kiebrudalt terézvárosi polgárként - immár egy másik kerület lakójaként - történelmi számtanleckét tarthat. Történelmit, hisz részese lehetett a világörökség megújításának, az első megvalósult projektnek, amely az Andrássy út 8. és az Andrássy út 52. szám alatti ház lakóit érintette, egyben pedig büszke részese egy modern kori kitelepítésnek.
A köz húzza a rövidebbet
A történelemkönyvek persze majd szárazon privatizációt fognak emlegetni. Egy olyan kort idézve fel, amelyben a "rossz tulajdonosok" (az állam és a helyhatóság) az Élhető Terézváros program keretében - bátran szembeszegülve a szegénységgel, lehetetlent nem ismerve - újíttatta fel a világörökséget az Andrássy sugárúton. Lesznek persze olyanok, akik inkább eredeti tőkefelhalmozásról beszélnek, amelynek apró szépséghibája, hogy sohasem tudjuk meg, kik is ezek a bizonyos tőkefelhalmozók, és honnan érkeztek. A cégpapírok szerint adóparadicsomok rejtélyes lakói ők, a Kajmán-, a Marshall-, a Seychelles-szigeteken, esetleg Delaware vagy Washington államban kell keresnünk szűkebb hazájukat (ami azonban szűkösnek nem nevezhető).
Ma még azt sem tudjuk, a regényes (adó)szigeteket járók közt akadnak-e magyarok is, hiszen mi mindig csak annyit látunk (amennyit látni engednek), hogy: az itthon maradottak mindig rossz üzletet kötnek a köz szempontjából, és meséset a magánzsebek felől szemlélve. Közben pedig a szemünk előtt hordják szét a nemzeti vagyon értékes darabjait.
Teszik mindezt kisnyugdíjasoknak ingyenesen osztogatott száraztésztával megszolgált demokratikus felhatalmazással és a lakossági fórumok állandó eposzi kellékével: "A kerületnek nincs pénze a felújításra!" Minden egyes "történet" ezzel a mondattal kezdődött és kapott lábra az Andrássyn. Így volt ez már a privatizáció hajnalán is. A kilencvenes évek közepén az Operával szemközti balettintézeten kétszáz-egynéhány millióért sikerült túladni, később aztán az új tulajdonosok már hét és fél milliárd forintért váltak meg - nyilván fájó szívvel - az ódon falaktól. Az ingatlanosok nagykönyvébe is bejegyzett értékbecslőt, Kékesi Tibort (a tulajdonosi bizottság akkori fejét) egyenesen a szocialisták parlamenti frakciójáig repítette a szakértelme - azt bizonyára ma sem értené, hogy egyesek legalább holmi pírt szeretnének látni az orcáján.
De nem pironkodik itt senki az Andrássy út 47. szám alatti palota miatt sem, amely 150 millióért cserélt gazdát, később - ma is tartó perek folyományaként - egy bíróság által kirendelt szakértő ceruzája már (némileg) vastagabban fogott: hiszen 1,2 milliárdot írt a jelentésébe. Az Andrássy út 2.-ben "a törvények betartására kínosan ügyelő" önkormányzati többség egy fekete bérbeadásnál tartotta tiszteletben a bérlő jogait, s hagyta, hogy az üzlet bérletét átruházzák egy messzi tájakon bejegyzett offshore-nak. Mert a bérlő elővásárlási joga szent dolog, s ezen az ügyleten a kerület is "mindössze" negyedmilliárd forintot veszített. Nem is értjük, miért nyomoz az ügyben a BRFK különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűncselekményének gyanújával.
Az erkölcs mindenekfelett
Különben, a választópolgárokat birkáknak nevező Fürst György egykori alpolgármester felügyelte azt a tranzakciót is, amelyben Ispánki László, a vagyonkezelő vezérigazgatója besétálhatott a bankba, s könnyedén kivehetett a köz kasszájából 146 millió forintot, majd ebből százhúszmillió forintot elfelejtett visszafizetni. Első fokon négy és fél évet kapott. Szatírába illik, de igaz: Ispánki vezette Pest megyében a szocialisták etikai bizottságát - az erkölcs mindenekfelett! A mostani vezérigazgató, Kovács Péter momentán éppen előzetes letartóztatásban próbálja magyarázgatni a nyomozóknak, hogy partizánakció keretében kért 18 millió forint kenőpénzt egy bérlőtől, vagy azt, hogy mások is segítették a kérés megfogalmazásában.
E "tájleíráshoz" elkerülhetetlen kis kitérő után vissza Nagy Ferenc - bérlő és immár nem terézvárosi polgár - plajbászához! Nagy úr ugyanis kiszámolta, hogy az Andrássy út 8. és 52. szám alatti házak tulajdonjogának megszerzése, az épületek kiürítése és teljes felújítása a "befektetőnek" 1,9 milliárd forintjába került, az "eredmény" viszont meghaladja az ötmilliárd forintot. A tiszta haszon - a nyolcszázezer forint négyzetméterárral számolva - minimum 3,1 milliárd forint lesz. (Persze nem a közé.) Ilyen extraprofitra, lám, milyen egyszerű módon lehet szert tenni!
Adva van a kerület, amelynek - úgymond - nincs pénze a felújításra. Kell tehát keresni egy befektetőt, akinek van. Ha nincs, majd lesz. A már Széchenyi által is "feltalált" hitelből, hiszen kölcsönt szívesen ad minden bank, föltéve, ha van fedezet. A befektetők ebben az esetben is létrehoztak egy projekttársaságot, amelynek az üzleti tervét már be lehetett nyújtani a banknak. Ezt követően nincs is más dolog: levelet kell küldeni az önkormányzatnak, s felajánlani a gáláns segítséget. Esetünkben is e bevált recept szerint történtek a dolgok 2005-ben. A szolgálatkész befektetők levelüket megírták, megtéve ajánlatukat. A két palotáért éppen annyit kínáltak, amennyit később az - önkormányzat által felkért - értékbecslő cég, a Dollar Land is helyesnek látott, vagyis pontosan 265,1 millió forintot.
Közokirat aláíró nélkül
Továbbá két csereingatlant is. Az egyiket kétlakásos társasházban, Budán, a Tárogató úton, a másikat a Lendvay utcában egy ház félemeletén. A cserében azt is kikötötték, hogy a két általuk felajánlott ingatlant szeretnék majd visszavásárolni, alázatosan kérve a tisztelt képviselőket: adják meg ehhez az elővásárlási jogot. A szocialista-szabad demokrata többség - láss csodát! - méltányolta a befektetők nehéz helyzetét. Megadták. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Történt azonban egy kis "baleset", miután az adásvételt, pontosabban a cserét megszavazták. Valamivel az után, hogy a CD Commission megvásárolhatta a két palotát, újabb levelet küldtek az önkormányzatnak. Ebben jelezték, hogy A8-52 Ingatlanforgalmazó Kft. néven új céget hoztak létre, tessék a szerződést e szerint megszavazni.
A Magyar Hírlap birtokában lévő levélen - a testület elé terjesztve: közokiraton - pecsét van, aláírás nincs, csupán egy szignószerű krikszkraksz. Ebből méretes botrány kerekedett a testületi ülésen, ámde így is megszavazták. Közben azonban a lakók is szövetkeztek, élni akartak törvény szerinti elővásárlási jogukkal. Társasházat alapítottak, petíciót írtak (maguk is vállalván a felújítást), kérelmüket azonban mindkét ház esetében elutasították. Hiába fordultak Lamperth Mónika akkori belügyminiszterhez is, segítség nem jött. És a terézvárosi képviselőikhez is hiába mentek, a válasz elutasító volt. Arra hivatkoztak: nincs elővásárlási joguk, hisz az önkormányzat az épületeket nem eladta, hanem elcserélte. Kézenfekvő, nemde?
És az is olvasható volt az elutasításban, hogy a műemlékvédelmi hatóság nem engedi, hogy a lakásokat "albetétenként" értékesítse az önkormányzat, mivelhogy így nem garantálhatók a műemlékvédelem szempontjai a felújításkor. (Hogy az önkormányzat tizennégy évig nem tett eleget a lakástörvényben előírt kötelezettségének, a műemléki házak felújításának, nem volt érdekes. A lap jogi szakértője szerint az önkormányzat nem is adhatta volna el az érintett ingatlanokat, hisz azok a törvény szerint csak akkor kerülhettek volna a tulajdonába, ha a felújítási kötelezettségének eleget tesz az önkormányzat.)
Innen már minden simán ment. Csak a kiürítés akadozott kicsit. "Néhány lakó akadékoskodott - meséli Gajdosi László, az Andrássy 52. szám alatti ház volt közös képviselője. - Nem akarták elfogadni a kiürítő projektcég méltatlan ajánlatát. A lakók többsége még kétszázezer forintot sem kapott lakása négyzetméteréért. Sokan pánikoltak, amikor az új tulajdonos tárgyalópartnerei a lakbér drasztikus megemelését helyezték kilátásba, s ijedtükben valósággal elmenekültek a lakásukból, elfogadva a méltatlanul alacsony lelépési pénzt."
Az már csak hab a tortán, hogy a csereszerződéssel egy időben a két épület üres lakásait is megvásárolhatta a befektető. Az Andrássy 8.-ban a két lakás négyzetméterét 172 316 forintos áron, az Andrássy 52.-ben lévő öt üres tetőtéri albetét négyzetméteréért pedig nem sajnálták az 53 ezer forintot sem. (Ezek négyzetméterét akár egymillió forintért is értékesíthetik.) A Nagy házaspár azonban ügyesen "kitolt" a kiürítőkkel. Ők az idén tavaszig kitartottak, így hát nekik már háromszázezer forintot fizettek a lakás elhagyásáért.
"Sürgős volt már, azért mentek bele - mondja Nagy Ferencné. - Az új lakók már csomagoltak." Csak azt az előszobatükröt ne felejtették volna Nagyék a lakásban...
(Magyar Hírlap) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-04 22:35:11, vasárnap
|
| |
| |
Interregnum
2008.05.02. 18:46
Értelmes, világos elmével visszatekintve, egészen a második világégés végéig, túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy ez az ország a háború óta, törvényes államvezetéssel nem rendelkezik.
Ugyanis a valódi hatalom, legitimitását nem a néptől, hanem magától Istentől nyeri, épp ezért valódi hatalom csak szakrális birodalmakban létezhet(ett). Ilyen államalakulatokból korunkban legfeljebb, ha egy tucatnyi, nem több működhet az egész földkerekségen.
Magyarország a szovjet katonai megszállással egyidejűleg minden önrendelkezési jogát elveszítette és ezzel egyidejűleg olyan erők uralma alá került, amelyek a szuverén államiság minden lehetőségétől megfosztották. Az Istentelen állapot a szovjetek által kinevezett, többségében köztörvényes bűnözőkből verbuvált bábkormányok révén konzerválódott, Az 50'-es évek véres ciokommunista diktatúráját egy vérbe fojtott forradalomba ékelődött puhább eszközökkel dolgozó kurzus váltotta fel, s a szovjet megszállás fizikailag is testet öltött és ördögi helytartói útján csápjai az utolsó ép agyakat is elzárták attól a lehetőségtől, hogy szót emeljenek.
Azután a karrier kommunista ifjak közül kiemelkedett feltörekvő pártelit egyre kínosabban kezdte érezni magát a bőrében, hiszen sokuk csemetéje már nyugati felsőoktatási intézményekben tanult és a népi demokrácia 40 esztendőnyi elnyomását felváltotta az a politikai káosz, amit a módszerváltás óta, hazánkban parlamenti demokráciaként emlegetnek.
Akiknek van érzéke ahhoz, hogy a valóságot tisztán logikai síkon megpróbálják értelmezni, s az aktuális események spirituális összefüggéseit tüzetesen megvizsgálni, azok hamar észrevették, hogy a nagy nemzeti cirkusz közepette egy rettenetesen alattomos támadás indult meg az Ellenzéki Kererekasztalnál helyet foglaló újdonsült demokraták és a még hatalmon lévők részéről mindaz ellen, ami szellemi hagyományként fennmaradt a rettegés évei alatt. A nemzetiként definiált erőknek sikerült több hiteles politikusuk helyett, egy olyan személyt miniszterelnöknek jelölni, akit soha azt megelőzően, senki, sehol nem kapott rajta ellenzéki szerepvállaláson. Az egykori pártapparatcsikok jelentős része is ebbe a demokratikus alakulatba dezertált, a bevállalósabbja maradt reformkommunista politikus, többen a szemtelen degenerált szemiták soraiba menekültek.
A módszerváltás utáni belpolitikai helyzet első jelentősnek mondható vadhajtása akkor ütötte fel a fejét, amikor személy- és teherfuvarozó vállalkozók a madaras párt által támogatva államcsíny közeli helyzetet teremtettek az által, hogy járműveik segítségével, napokra lebénították Magyarország közúti közlekedését. Az össznépi eufóriának ezzel a kedves gesztussal vége is szakadt, megindult az eredeti tőkefelhalmozás, melynek során a kommunistákból vállalkozóvá vedlett csőcselék hamar eloszlatta mindazok illúzióit, akik addig egy vértelen forradalom álomképével ringatták magukat.
Közismert tény, hogy ebben az időszakban - egy törvényi kiskapu ismeretében - egyesek napi szinten megtöbbszörözték a vagyonukat. Szemtanúk korabeli beszámolói szerint, akadtak olyan jólértesültek, akik kárpótlási jegyek körbe-körbe sétáltatásával naponta megnegyvenkétszerezték a befektetett tőkét, ugyanis a szóban forgó papírok megsemmisítésének módjáról a hatályos törvény egy fatális mulasztás folytán nem rendelkezett.
A parlamenti pártok prominensei, a korabeli alvilággal és az átalakulóban lévő hadsereg vezetőivel szövetkezve kitalálták, miképp tőkésítsék fel önmagukat, s pártjaikat. A példa hamar ragadóssá vált - az olajozás országos méreteket öltött, adómilliárdok tűntek el és hajléktalanok tucatjai váltak papíron olajmilliárdossá. Az eredeti kulcsfigurák időközben terhessé váltak a pártkatonák számára és a korabeli alvilág prominensei - a madaras párt szállítmányait felügyelő gengszter kivételével - egymás után lettek máig kinyomozatlan merényletek áldozatai.
Jöttek azután azok a fiúk, akik korábban a madaras párt fiókalakulataként működtek, de a kitörési pontot a nemzeti kártyában felismerve nemzeti liberális konzervatívvá vedlettek és két másik, elviekben szintén konzervatív értékrend szerint politizáló párttal összebútorozva koalíciós kormányt alakítottak. A helyzet egyesek számára jelentősen javult, sokan olyan közel repültek a fényhez, hogy megperzselődtek, a média által keltett hisztéria kampány segítségével, azonban minden sikert kudarcként tálaltak a tisztelt hírfogyasztóknak és a népítéletnek nevezett választási csalássorozat révén ismét azok kerültek hatalmi pozícióba, akik már több alkalommal bizonyították tehetségtelenségüket és mérhetetlen kapzsiságukat.
Négy esztendőnyi rombolás, lopás, becstelen háttéralkuk százai és hazudozás ellenére ismét bebizonyosodott, hogy a magyar választópolgárok jelentős része képtelen arra, hogy alapvető életfunkciók koordinációján túlmenően perspektivikus gondolkodásra használja az agysejtjeit. Ismét mazochista módon piedesztálra emelték azokat, akik miatt az államadósság megtöbbszöröződött, az életszínvonal jelentősen romlott a közszellem pedig olyan mértékben vált bornírttá, hogy annak láttán talán még a francia jakobinusok és a milliókat a halálba küldő sztálinisták is elpirultak volna.
Mostanára eljutottunk oda, hogy a jelenlegi parlamenti felállást figyelembe véve, kizárólag rossz és még rosszabb közül választhat a tisztelt választópolgár.
A Godotra váróknak van egy rossz hírem: a lelkes utcai harcosok hozzávetőlegesen nyolc üllői úti lelátót megtöltő tömege sajnos önmagában nem fogja elsöpörni azt a néhány ezer titkos- és titokzatos jelmezbe bújt rohamrendőr és inkalos által támogatott politikai kurzust, ami jelenleg az ország még elérhető szellemi- és materiális javainak eltulajdonításán fáradozik.
Pedig a történelmi helyzet elvi szinted adott, hiszen Magyarország jó ideje nem rendelkezik legitim vezetéssel.
Sajnos hiteles alternatívával sem.
Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a nyílt kártyák közé!
http://tacepao.blog.hu/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-04 22:32:40, vasárnap
|
| |
| |
"Előbb-utóbb el kellene kezdeni kormányozni az országot"
A 80 éves Hankiss Elemér az MTI-nek nyilatkozott
Hírszerző összeállítás
2008-05-04 20:17
Az ország mély gazdasági, társadalmi, lelki válságba sodródott bele, és ezért - sok más történeti és jelenkori tényező mellett - elsősorban az országot irányító, vagy éppenséggel irányítani képtelen politikai osztály a felelős. De az elmúlt hetek-hónapok történéssorában minden kártékony zűrzavar ellenére megcsillant a kibontakozás reménye is - mondta az MTI-nek Hankiss Elemér társadalomtudós, aki vasárnap ünnepli 80. születésnapját.
1989-1990-ben az ország jól és ígéretesen startolt. A demokrácia és a piacgazdaság intézményrendszerének kialakításában a kelet-közép-európai térségben az elsők között voltunk - idézte fel Hankiss Elemér. Ami a demokráciát illeti, kiépült az egymást ellensúlyozó, autonóm intézmények rendszere, szabad játéka, dinamikus egyensúlya, ami előfeltétele egy demokratikus rendszer jó működésének.
Az egymást követő kormányok azonban hamarosan rongálni kezdték ezt a még törékeny rendszert; ahol lehet, szűkítették, csorbították az intézmények autonómiáját, és egyre inkább a maguk kezébe összpontosították a hatalmat. Megindult a pártok, és az egész politikai rendszer oligarchizálódása. A demokrácia még gyenge intézményrendszere nem tudott ellenállni a - részben globális - gazdasági nyomásának. Nem alakult ki a társadalmi és a gazdasági szereplők, és érdekek megfelelő egyensúlya. A politikai irányító réteg saját gazdasági klienseinek rabja lett - vélekedett a tudós.
Ébredő magyarok
"De - ahogy mondani szokás - minden bajban van valami jó. Ez ugyan nem igaz, a jelenlegi helyzetre mégis ráillik. Az történt, és történik ugyanis, hogy másfél évtizedes kábulatból mintha kezdene fölébredni a magyar társadalom, és kezdene föleszmélni a politikusok egy része is" - fogalmazott a tudós.
Hankiss Elemér (Fotó: Járdány Bence)
Hankiss Elemér szerint másfél évtizeden át abban a hitben, tévhitben éltünk, hogy készen kaptuk a demokráciát. A modell nyugaton jól működött, nekünk csak importálnunk kellett, és kész; csak az a dolgunk, hogy négyévente elmenjünk szavazni. Nem váltunk felelősségteljes polgárokká, s így alakult ki az a torz képződmény, amelyet a szakma kiváló szakemberei "üres parlamentarizmusnak" vagy "demokraták nélküli demokráciának" neveznek. És ez a rozoga képződmény az évek folyamán egyre rosszabbul működött.
Az elmúlt hetekben-hónapokban azonban megindult a "jégzajlás". A társadalom egyre szélesebb rétegei moccantak, mozdultak meg, próbáltak kitörni a politikai tetszhalálból. Megpróbálták - a maguk módján, nem mindig feltétlenül a legszerencsésebb úton-módon - hallatni a hangjukat, megvédeni jogaikat és érdekeiket, számadásra kényszeríteni politikai vezetőiket.
> Hankiss Elemér
Debrecenben született 1928. május 4-én. Édesapja, Hankiss János irodalomtörténész, egyetemi tanár. Ő maga egyetemi tanulmányait Eötvös-kollégistaként az ELTE angol-francia szakán végezte. 1950-ben szerzett diplomát, majd 1953-ig a Ferunion exportelőadója volt. 1953-1962 között az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársaként dolgozott, utóbb Keresztúry Dezső mellett a Színháztörténeti Osztályon. Az 1956-os forradalom után hűtlenség és államellenes összeesküvés vádja miatt hét hónapot töltött vizsgálati fogságban; bizonyítékok hiányában felmentették.
1963-tól az Európa Kiadó angol-amerikai-nyugatnémet szerkesztőségét vezette. 1965-tól 1975-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa volt. 1975-től csaknem húsz éven át az MTA Szociológiai Kutatóintézetének Értékszociológiai Műhelyét irányította; 1996-1997-ben az intézet igazgatója volt. Több hazai és külföldi egyetem professzora, illetve vendégprofesszora volt (ELTE, József Attila Tudományegyetem, Concordia University (Montreal), Stanford University (Kalifornia), Georgetown Unversity (Washington), European University Institute (Firenze), Central Eurpoean University (Budapest). 2002 óta a College of Europe (Brüsszel) professzora.
1990 és 1993 eleje között a Magyar Televízió elnökeként aktívan részt vett a magyar közéletben. 2000 óta a Gallup-Europe (Brüsszel) Tanácsadó Testületének elnöke. Kutatási területe az 1960-as években elsősorban az irodalomelmélet, az 1970-es évek eleje óta a szociológia, főként értékszociológia, majd az 1980-as években a politikai szociológia.
Munkássága kezdeti szakaszában Anglia művelődéstörténetével foglalkozott (Anglia az Újkor küszöbén, 1965), majd irodalomelméleti munkái jelentek meg (A népdaltól az abszurd drámáig, 1969; Az irodalmi kifejezésformák lélektana, 1970. Az Érték és társadalom (1977), Társadalmi csapdák (1979), Diagnózisok 1-2 (1982, 1986) című tanulmánygyűjteményeiben és a Kelet-európai alternatívák című monográfiájában (1989) a magyar társadalom fejlődési rendellenességeit elemezte.
Új diagnózisok (2002) című tanulmánykötetében a magyar politikai rendszerváltozás tanulságait vizsgálta. A kilencvenes évek eleje óta az európai civilizáció jelenkori átalakulását tanulmányozza (Az emberi kaland, (1999), Az ezerarcú én (2005), Félelmek és szimbólumok (2006), Ikarosz bukása (2008). Több TV-sorozata is volt ezekben a tárgykörökben. Magyarországon, Amerikában, Angliában, Franciaországban, és másutt több mint harminc könyve jelent meg. Ő az egyik kezdeményezője atyja a Találjuk ki Magyarországot klubmozgalomnak. Munkásságáért 2006-ban Széchenyi-díjat kapott. 2007-ben a Prima Primissima díjjal tüntették ki.
És mintha a politikusok egy részének a fejében is kezdene leesni az a bizonyos tantusz. Az, hogy nem tehetnek meg tetszésük szerint bármit; hogy nem packázhatnak az emberekkel úgy, mintha valami mennyei hatalom felkentjei volnának; hogy komolyan kell venniük a társadalomtól kapott megbízásukat; hogy az eddiginél sokkal jobban oda kell figyelniük az ország érdekeire - mondta.
Persze nehéz kibújni a bőrükből, nehéz kiszabadulni klientúrájuk szorításából, a magán- és pártérdekek ragacsos szövevényéből. Sokan próbálják még folytatni álságos, mézes-mázos retorikába burkolt, önmentő, ravaszkodó, az ország érdekeit semmibe vevő játékaikat. De máshol se volt könnyebb és gyorsabb a tanulási folyamat. A demokrácia történeti kialakulása minden országban zavaros, bukdácsoló, válságokkal meg-megszakított folyamat volt. Az igazi változásokat mindenütt a társadalom erős nyomása kényszerítette ki. És ez az ország jövőjéért viselt felelősség terhének jelentős részét a társadalom, valamennyi állampolgár vállára helyezi át - fejtette ki Hankiss Elemér.
A romlás virágai
Annál is inkább, mivel a válság mélyebb, mint hinni szeretnénk. A romlás - amelynek gyökerei messze visszanyúlnak a múltba, az urak és szolgák országának, a jogfosztottság országának távoli, és az államszocializmus közösségeket és emberi tudatokat roncsoló közelebbi múltjába -, ez a romlás az egész társadalmat áthatja. A félelem, a gyűlölködés, a felelőtlen önzés, a kölcsönös bizalom hiánya, a társadalmi szolidaritás és méltányosság, a közérdek, a közszellem hiánya elszívja a társadalom alkotó energiáit.
Mindez nem jelenti azonban azt, hogy a helyzet reménytelen. Többé-kevésbé reális lehetőségek egész sora indíthatja el az országot "felfelé a lejtőn" - vélekedett Hankiss Elemér.
A hullámvölgy mélyén
"Minden ország történetében vannak hullámvölgyek és hullámhegyek. Mi most egy hullámvölgy mélyén vagyunk. Reménykedhetünk a történelem dinamikájában, abban, hogy előbb-utóbb szükségszerűen elkezdi egy kedvező hullám megemelni viharvert hajónkat. De nem hiszem, hogy szerencsés volna ölbe tett kézzel várakoznunk erre a hullámra" - mondta Hankiss Elemér.
A válság-sokk: az ország - Isten ne adja! - olyan kritikus helyzetbe kerülhet, hogy a veszély felismerése sokkhatásként érheti a társadalmat, és nem utolsósorban a politikusokat. Bármennyire is nehéz ez, nem tehetnek mást, mint feladják eddigi politikájukat, és komolyan hozzálátnak az ország rendbetételéhez, és kényszeredetten félretéve magán- és pártérdekeiket, leülnek a tárgyalóasztalhoz, és néhány hónap alatt kidolgozzák együttműködésük feltételrendszerét, egy új, tárgyalásos, "konszenzuális" demokrácia működési rendszerét.
"Félek, hogy - ellentétben az osztrák, a finn, a svéd, a spanyol, az ír, a német politikai osztállyal, amelyek súlyos válságok idején képesek voltak erre - a magyar politikai osztály meghatározó szereplőinek egy része ehhez még túlságosan is rabja a maga félelmeinek, önös érdekeinek, görcseinek" - mondta a tudós.
Hankiss szerint "előbb-utóbb el kellene kezdeni kormányozni az országot". Mert évek óta sodródik az ország, az átgondolatlan, kapkodó döntések ide-oda rángatják. Az emberek meg a fejüket kapkodják, mert nem tudják, hogy merre tartunk, és mi értelme van annak, amit csinálunk. Nem rögtönözni kellene, hanem komoly munkával ki kellene dolgozni egy útitervet, mai divatos angol szóval élve "roadmap"-et. A társadalom széles rétegeivel együttműködve meg kellene határozni az elérendő célt, egy jövőbeli Magyarországot, lépésről-lépésre ki kellene dolgozni a teendőket, és határozottan s következetesen végig kellene járni a kijelölt úton - mondta Hankiss Elemér.
"Mindehhez azonban észre, erőre és szent akaratra volna szükség. Rendelkezünk-e ezekkel a kincsekkel?" - tette föl a kérdést.
Reformkor és bicikli
Egy igazi reformkor szellemiségét kellene megteremteni az országban. Annak idején, az 1820-as, 30-as években néhány ember kezdte el ezt a munkát, Wesselényi, Bajza, Széchenyi, Kossuth, kicsit később Eötvös, Kemény, Deák, és két évtized alatt átalakult a magyar társadalom jövőképe, világképe, magatartáskultúrája. Valószínűleg ma is volna lehetőség erre, igaz, az üres retorika és az álreformok épp az ellenkező irányban hatnak - vélekedett a tudós.
Nemcsak a rossz, hanem a jó példa is ragadós. Ha azok, akiket a társadalom nap mint nap lát és hall, a szakértelem, a hivatástudat, az erkölcsi feddhetetlenség, az önkorlátozás, a köz szolgálatának a szellemét sugároznák, a hatás látványos és áldásos lenne. Egy ország lélegezne föl, és kezdené el próbálgatni a felelősségteljes és tisztességes európai polgár magatartásának mozdulatait. Örömteli látvány volna - mondta Hankiss Elemér.
"Amikor politikusaink már nem Audi 8-asokban, hanem piros, narancssárga, kék vagy szivárványszínű bicikliken kerekeznek majd be a Parlamentbe, akkor talán, óvatosan, kezdhetünk reménykedni a változásokban" - vélte a társadalomtudós.
(Forrás: MTI) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-04 22:21:53, vasárnap
|
| |
| |
Milliók élnek létminimumon
2008.05.04. 17:36
Magyarországon körülbelül három-három és fél millióan élnek a létminimum küszöbén, illetve a létminimum alatt. A létminimum összegét 2006 óta változatlanul 60 128 forintban tartják nyilván, és csak a közeli jövőben tervezik majd módosítani - áll a Magyar Szociális Fórum Szociális Kerekasztalának május 1. alkalmából közzétett kimutatásában.
A két aktív korú személyből és két gyermekből álló, tipikusnak mondható háztartás létminimumértéke havi 174 371 forint, tehát egy főre 43 593 forint jut. Az egytagú nyugdíjas háztartásra számított létminimum összege 54 115 forint, ennyiből több mint hatszázezren élnek. 28 500 forintos nyugdíjminimumból körülbelül húszezren élnek - derül ki a Magyar Szociális Fórum Szociális Kerekasztalának kimutatásából. Mélyszegénységben, napi 500-1000 forintból vagy annál is kevesebből körülbelül 1,2 millióan élnek.
A szegénység az összes háztartás 28 százalékát érinti, a gyermekes háztartások 41 százalékát, a három vagy több gyermekes családok 60 százalékát. Ez azt jelenti, hogy a hivatalosan megállapított létminimum alatt élnek. A létminimum környékén élők fogyasztásában döntő részt képvisel az élelmiszer és a háztartási energia. Mindkettő ára 2006 óta gyorsabb ütemben növekszik, mint a fogyasztói árindex. Az élelmiszerárak tényleges emelkedését a mezőgazdasági termelői árak 35 százalékos növekedése jelzi a legjobban 2007 januárja és 2008 januárja között. A háztartási energiaforrásokon belül a földgáz ára gyakorlatilag megduplázódott az elmúlt két évben.
Azoknak, akiknek például a havi rokkantsági nyugdíjból, vagyis 58 350 forintból kell megélniük, bevételük jelentős részét, a Magyar Szociális Fórum Szociális Kerekasztal kimutatása szerint közel 48 ezer forintos rezsi emészti fel (lakbér: 25 000 forint, villanyszámla: 6 750 forint, gázszámla 6 000 forint, víz- és csatornadíj: 2580 forint, közös költség: 7 500 forint). Miután a BKV nyugdíjasbérletet (2800 forint) is megvásárolta, mindössze 7720 forintja marad élelemre, gyógyszerre, ruházkodásra, kultúrára. Megjegyzés: a maradék összeg kevesebb, mint a fele annak az élelmiszer-normának, amelyet 2006-ban hivatalosan 16 017 forintban állapítottak meg egy aktív korú felnőtt esetében.
MNO |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-04 22:18:14, vasárnap
|
| |
| |
30 százalékos gázáremelés: szociális katasztrófa várható
[Gazdaság] 2008.04.25 12:18
A magyar lakosság több terhet már nem képes elviselni, az országot szociális katasztrófa fenyegeti - jelentette ki pénteken Fónagy János, a közelgő 30 százalékos gázáremelésre utalva.
A Fidesz szakpolitikusa egy tegnap kiadott gazdaságkutatói tanulmányt idézett beszámolója során: az elemzés szerint az idén a lakossági gázárak 25-30 százalékkal emelkednek majd. Ha ezt hozzáadjuk az ipari gáz mintegy 20 százalékos emeléséhez - amely a fogyasztási termékekben jelenik meg - akkor ismét nyilvánvalóvá válik hogy a magyar emberek túlzott energiaterhet kénytelenek elviselni - figyelmeztetett a képviselő. Fónagy emlékeztetett rá hogy Magyarországon az alkalmazottak reálbére csökkent - vagyis a a megnövekedett energiaárak miatt a fizetésképtelenség veszélye már nem csak a minimálbérből élő családokat, hanem az átlagos jövedelműeket is fenyegeti.
Fónagy János szerint kormány vagy nem tudja, vagy nem akarja észlelni, hol tart az ország - mint fogalmazott, ehhez le kellene jönni a Rózsadombról, és körülnézni Budapest külvárosi kerületeiben, vagy vidéken; a kormánytagok akkor szembesülnének a valós viszonyokkal is - vélte a politikus.
[Forrás: OrientPress]
http://orientpress.hu/portal.php?ReszletesHir=1&HirID=30301&Tema=&Tar =&Keresesben=&Szoveg=&Altema=&Start= |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-04 22:11:46, vasárnap
|
| |
| |
Nehezítik az életmentést a titkosszolgálatok?
2008-05-04 19:38
A titkosszolgálatok elővigyázatossága nehezíti az életmentést. Kifogásolja az ombudsman, hogy az Országos Mentőszolgálat diszpécserközpontjai nem kaphatják meg a mobiltelefonok cellainformációit a hívó fél azonosításához.
Kresz Géza alapította a Budapesti Önkéntes Mentőegyesületet 1887-ben. Hogy Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején volt-e a gond a riasztással, nem tudni. Az viszont biztos, hogy Gyurcsány Ferenc kormányzása alatt akadnak hiányosságok. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa április végén javasolta a kormánynak a mentők segélyhívó- és helymeghatározó rendszerének felülvizsgálatát. Az ombudsman Hajdú-Bihar megyében tett munkalátogatásának tapasztalatait összegezte. E szerint a mentősök életmentő feltételnek tartják a segélyhívás helyszínének pontos azonosítását. A 775 mentőautó harmadában-negyedében van műholdas helymeghatározó. A teljes járműparkot 30 millió forintból lehetne felszerelni.
A GPS csak akkor gyorsítja meg a mentést, ha a központ tudja, hova kell indítani a kocsit. Ha a telefonáló nem tudja megmondani, hogy hol van, a mobiltelefon cellainformációja segíthetne a gyors helymeghatározásban. Csakhogy a koordinátákat nem kapja meg a mentőszolgálat nemzetbiztonsági okból.
Göndöcs Zsigmond, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója azt mondta: ,,Nekünk és a lakosságnak van egy alapvető érdeke, hogy a sérültet illetve a beteget megtaláljuk, gondolom, valamilyen megoldás születni fog." Göndöcs leszögezte: nyilván nemzetbiztonsági titkokat nem lehet rábízni 600 betegirányítóra az országban, de lesz olyan hely, ahol ezt meg fogják tudni.
A mentőszolgálat 15 és fél milliárd forintnyi uniós forrást kap, ebből 4 milliárdot informatikai fejlesztésre költenek. A fennmaradó összegből 25 új mentőállomást építenek, és lecserélik az elhasználódott gépparkot. A mentők jelenleg az esetek 78 százalékban érnek ki 15 perc alatt a helyszínre, ezt az arányt kilencven százalékra szeretnék javítani.
(hírTV)
http://www.hirtv.hu/belfold/?article_hid=212596 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-04 22:05:56, vasárnap
|
| |
| |
http://www.worldometers.info/hu/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
2008. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
831 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2635
- e Hét: 12902
- e Hónap: 24013
- e Év: 177509
|
|
|
Offline
